"Megkezdődtek az előfutamok a Magyar Újságírók Országos Szövetsége év végéig tartandó két küldöttgyűlésére is... annyi már most bizonyos, hogy komoly cionista erők mozdultak meg Vince Mátyás, az MTI volt elnök-vezérigazgatója, a B'nai B'rith (A Szövetség fiai) magyarországi első embere elnökké választása érdekében. Érte kampányol például Wisinger István korábbi elnök és a halálarcú etikai abszurd, Halák László, aki annak ellenére az Etikai Bizottság elnöke akar maradni, hogy még a Zsindex is azt írta róla: "...amíg ez a Halák nevű vezető tisztviselő a MÚOSZ-ban, addig nyugodtan tekinthetjük az újságíró szövetséget az MSZP fiókszervezetének vagy lábvizének."

A gyér érdeklődésű tisztújító MÚOSZ-küldöttgyűlésre jól összekapta magát a bolsevik-cionista-ügynök mag, mozgósított és szavazógépezetet működtetett. Gondosan ügyelt a küldöttek kiválasztására, a többség biztosítására, s a szervezett összetartás eredményeképp tiszteletbeli elnökké választották Vince Mátyást, a hazai cionista újságírás ismert figuráját. (Eredetileg, ahogy megírtuk, Vinczét akarták elnöknek, de a bölcsek lebeszélték a bábjátékosokat: túl feltűnő és direkt lett volna. Legyen a vezetés felelőssége egy nem zsidó kommunistáé: Tóth Károlyé - fundálták ki. Vince majd a háttérből irányít, az elnökségben megvan a cionista többsége, ha szavazni kell.)

A halálarcú Halák az etikai bizottságnak "csak" tagja lett, mert a szabadkőművesek előzetes döntése szerint az elnöki posztra egy másik cionistának, Barát Tamásnak) kellett helyet csinálni.

Barát Tamás

Ki ez a Barát Tamás (1947. március 1., Budapest, Alpár Magdolna), aki az Etikai Bizottság elnöke lett? Az új etikai abszurd az 1960-ban szerveződött, a Desztler Endre vezette "Keddisták" cionista zsidó mozgalom ismert részvevője. Akkoriban vállalati propagandista, később a Kodolányi Főiskola kommunikációs tanára, jelenleg a Szegedi Egyetem és a Szt. István Egyetem óraadó tanára; hazai és külföldi reklám- és pr. szervezetek tagja, a MÚOSZ-ban 1998 óta viselt több vezető tisztséget. A hatvanas-hetvenes években végzett cionista tevékenységéről elsősorban azokból az állambiztonsági jelentésekből tudunk, melyeket a cionista kör beszervezett tagjai - köztük újságírók - írtak a BM. Állambiztonsági Főcsoportfőnökség különböző területeinek, vagy a személyükkel kapcsolatos állambiztonsági intézkedések tartalmaznak.

[A zsidó vallásban, közfelfogásban a kedd jó, szerencsés napot jelent, innen a „keddisták”, a „keddizmus”. A mozgalmat 1960-ban egy keddi napon a Lukács Fürdőben egy kártyaparti alkalmával hozták létre heten. A szervezetnek saját alkotmánya és zászlaja volt, a hármas célt így fogalmazták meg: az asszimilálódás megakadályozása, a vegyes házasságok elleni fellépés, a zsidó nemzeti érzések táplálása, fenntartása. A tagfelvétel és minden összejövetel szigorú ellenőrzési szabályok szerint történt. Keddi napokon jöttek össze, főként a Moszkva étteremben, az MTK klubban, a Hotel Ifjúságban, a margitszigeti Nagyszállóban, a Zöldfa étterem és a Várkert KIOSZK különtermében, a Keringő espressóban, a Dunapark étteremben, kirándulásaik úti célja legtöbbször a Börzsöny volt. Támogatottságukat jelzi, hogy az MSZMP VI/5-ös alapszervezete KISZ szervezetet tartott fenn a zsidó gimnáziumban és az árvaházban tanulók részére az MTK klub keretein belül. A keddisták örökös elnöke: Desztler Endre, ügyvezető elnök: Csillag György; meghatározó személyiségek: Adler György, Dr. Schagrin Tamás, Polgár Péter, Dr. Kulcsár Péter, Dr. Kondor György, Mándi Attila, Rózsahegyi György, Dr. Nemessányi László, Herzfeld Ferenc, Kardos György, Kelemen Judit, Rappaport Ernő, Hunwald György, Székely Péter, Löffler Péter, Alpár Róbert, Balajti Károly, Gerő György, Gábor Pál, Nádor Tamás, Steiner Endre, Spielmann Tibor, Neufeld Klára, Salgó Judit, Friedmann Dénes, Hidvégi Tamás, Kerényi Judit, Simor Ágnes, Várady Róbert, Szőnyi Anna, Dr. Réczei Róbert, dr. Sívó Tibor, Strasser Éva, Zoltai Anna, s még sokan mások. A vallási védő hálót Dr. Schwartz, Dr. Scheiber, Dr. Seifert, Dr. Salgó és Dr. Raj főrabbik feszítették ki a csoportosulás köré. Alaptételként idézték Dr. Epplernek, a Zsidó Világkongresszus angol tagozata tudományos munkatársának írását: „A zsidóság egy felsőbbrendű faj!”]

A cionista besúgók közül említésre méltó: Sós Péter újságíró (1949. március 17., Budapest, Gellért Katalin), a III/II, a kémelhárítás titkos megbízottja, Dr. Kulcsár Péter, a Magyar Rádió külpolitikai újságírója, a BM. hírszerzés, a III/I hálózati ügynöke, vagy Palotás (Deutsch) Endre, a III/II ügynöke, továbbá Polgár Péter, a katonai elhárítás titkos megbízottja és Sole Miklósné Székely Anna, a politikai rendőrség, a III/III. ügynöke. A "keddisták" körében megfordult a most választmányi tagságot kapott Baracs Dénes külpolitikai újságíró; továbbá Haraszti Miklós, a maoista irányzat reprezentánsa, az SZDSZ későbbi média felelőse, Fenyves György és Rajna Béla (Ország-Világ), Győri Sándor, a Népszabadság munkatársa, s mások.

A MÚOSZ új elnöke Tóth Károly eddigi alelnök lett.

A 66 éves volt MTV-szerkesztő megbízható, szürke, mindig igazodó lojális kommunistaként nőtt fel a Biszku-féle kemény vonalat képviselő törpe diktátor, Matúz Józsefné („Rózsika”) híradójánál, ahol nála balosabb irányzatot csak a madárijesztő Horváth J. Ferenc volt ávéhás altiszt, főszerkesztő-helyettes képviselt. Tóth a híradó debreceni tudósítójából lett 1977-ben az MTV moszkvai tudósítója. Ide csak az kerülhetett, akinek személyével a BM. Állambiztonsági Főcsoportfőnöksége is egyetértett, s a hírszerzés kéréseit feltétel nélkül teljesítette. (Hát még a KGB kéréseit…- a szerk.megj.)

Tóth Károly hasonló szakmai pályát befutott egykori híradós társa az MTV-től, a 70 éves Farkas József György lett az értelmetlenül felszaporodott és kétesen felhígult szakosztályok egyikének, a külpolitikainak az elnöke.

A pufók Farkas is moszkvai tudósító volt négy évig 1971-től, ám olyan megalapozással, amit csak a hírszerzésre kiválasztott legjobbak kaptak: 1962 és 68 között elvégezhette a Moszkvai Nemzetközi Kapcsolatok Egyetemét (IMO). Magyar párt- és kormánydelegációk állandó kísérője, ösztöndíjas az USA-ban, a Népszabadság berlini tudósítója. Rátermett a vezetői posztra. Ebben a díszes társulatban.

Pogár Demeter

A külpolitikai szakosztály titkára Pogár Demeter újságíró, aktív „hírszerző” - tán épp Amerikából vagy Pakisztánból repült haza -, igazi tovább szolgálóként az egykori III/I régi rajongójaként a jogutód színeiben utazik, már alig emlékszünk rá, mikor adta le BM szolgálati lakását („K”-lakás Zuglóban, 1149 Budapest, Pillangó park 8/a), s most merre tengeti vándoréletét a parancs szerint. (Majd megkérdezzük Kocsis Kálmánt, a III/I volt csoportfőnök-helyettesét, ő biztosan tudja, hiszen Pintér Sándor kabinetjének politikai főtanácsadója…)

Nem fogják elhinni, hol végzett a túlsúlyos Pogár... A Szovjetunióban, a Moszkvai Nemzetközi Kapcsolatok Egyetemén, az IMO-n! (Tíz nagy karriert befutott állambiztonsági szakemberből kilenc az IMO-n végzett.) Az csak természetes, hogy Moszkva után ösztöndíjas az USA-ban és Japánban, a Népszabadság római tudósítója. Farkas és Pogár is esélyes az Aranytoll kitüntetésre, mert Serény Péter (Népszabadság) már megkapta, pedig az ő tudósítói jelentései az USA-ból tán halványabbak voltak a Cég számára, mint az előbb említett két külpolitikusé.

Az csak hab a cukorsüveges kádertortán, hogy a Külpolitikai Szakosztály vezetőségi tagja lett Horn Gyula legkedvesebb személyi titkárnője, Koroncz Ágnes is. Neki vajon milyen szakmai érdemei lehetnek? Lapzártáig nem jöttünk rá. De sejtjük…

Cserhalmi Imre

Az új választmánynak is szüksége van Cserhalmi (Friedman) Imrére (1934, Budapest, Wittenberg Gabriella), aki az állambiztonsági szolgálat „Újságíró” fedőnevű „T” (titkos találkozó) lakásgazdája volt 1959-től a XIII. kerület Pannónia utca 42. I. em. 1. sz. alatt. Már korábban is kipróbált hálózati személy, 1956. októberében a XI. kerületi karhatalmi század operatív csoportjának dolgozott, amelyet Kónya Pál r. hadnagy vezetett. (A „T” lakásban mint albérlő lakott az „Újlaki” fedőnevű informátor, Szalkai Sándor újságíró, a Népszabadság munkatársa, később televíziós rendező.)

Dalia László

Meglepődtünk volna, ha a Budapest Szakosztály elnöke nem Dalia László (1956. január 16., Poroszló, Tóth Ilona) lesz ismét. A „Vitéz László” fedőnevű titkos megbízottra a politikai rendőrségnek is szüksége volt a '80-as években, Dalia hazafias alapon vállalkozott a kulturális terület elhárítási feladataira. Tarlós István számíthat rá a hanukaünnepségek helyszínein is.

(Mintha egy pillanatra láttuk volna Tóth Károly elnök társaságában Komlós Attilát is, a „Bicskei” fedőnevet viselt titkos megbízottat is, akit Móricz János r. őrnagy szervezett be a politikai rendőrség III/III-1-c alosztályára 1986-ban az egyházi reakció elleni harcra.)

A régi elnökségből kikerültek (például Ráday Mihály, Árpási Zoltán, Hardy Mihály, Sárosi Péter) közül senkiért sem kár, ők gyorsan tudnak váltani, holnap egy másik zsíros helyen találjuk őket. Különösen nem sajnáljuk Ráday Mihályt (SZDSZ) a városvédő iparágból milliárdossá gazdagodott cionistát, akinek egyik jellemző esetét H.V. mesélte a tisztújító küldöttgyűlés szünetében: Ráday a rendszerváltás előtt lakást kért Szépvölgyi Zoltántól, a Fővárosi Tanács elnökétől, a budapesti pártbizottság korábbi titkárától. Miután megkapta a budai luxuslakást, ellenzéki oldalról, a szervezkedő liberális párt XII. kerületi képviselő jelöltjeként kezdte el kommunistázni és bírálgatni Szépvölgyit a jellemtelenség e szánalmasan sötét madara.

Az új elnökség szakmai színvonala a béka ülepe alatt. Egyetlen rangos újságíró sincs köztük. Természetesen ismét bekerült Bernáth László, az Esti Hírlap egykori párttitkára.

Befúrta magát László Ágnes (Mata Jánosné) Grósz Károly legjobb propagandistája, síkgyökér bolsevik. Beült a Mazsihisz három jellegtelen küldöttje: Kleer László, Kékesi Zsolt, Frank Iván. A jövőbeni üzleteket Enyedi Nagy Mihály hozza, ő a bizniszújságírók előretolt papagája, amúgy életében egyetlen értelmes sort nem írt le. (Az igazi bizniszújságírók, Frei Tamás, Juszt László, Kepes András egyébként szóba nem állnak vele.)

Rossz rágondolni, mi lenne, ha feltámadna és megjelenne egy elnökségi ülésen három olyan igazi újságíró, mint amilyen Ruffy Péter, Baróti Géza és Antalffy Gyula volt, hogy csak az egykori Magyar Nemzetre emlékezzünk…

A MÚOSZ-nak egykor jobb időkben 8 szakosztálya volt, ma 32 (!). Ez az abszurd helyzet azért jött létre, hogy mindenkinek jusson egy-egy darab konc azok közül, akik nem tudtak megegyezni az egységes tematikájú szakosztályok vezetése körül, s állandó vitájukat, békétlenségüket a az elnökség sem tudta megnyugtatóan döntésre vinni. Így fordulhat elő, hogy külön-külön szakosztályként működik az amúgy összetartozó: Turisztikai és Gasztronómiai Szakosztály, valamint a Borászat és Hungaricum Szakosztály; az Idegenforgalmi, Környezetvédelmi és Vízügyi Szakosztály, valamint az Erdészeti, Természetvédelmi és Vadászati Szakosztály; továbbá a Társadalompolitikai Szakosztály, valamint a Szociális Párbeszéd Szakosztálya és az Egészségügyi, Szociálpolitikai és Társadalombiztosítási Szakosztály, nem különben az Életmód Szakosztály. Az átfedések kiküszöbölése a magánérdekű szemétdombok felszámolásával járt volna. De lett Ingatlanpiaci Szakosztály is és - ez a legostobább - a Kiemelt Évfordulók Szakosztálya is, pedig ma már nem kell mozgósítani a sajtómunkásokat április 4., május 1., november 7. és december 21. szocialista megünneplésére.

Ha netán valaki arra gondol, hogy a másik oldal bezzeg fenékig tejfel, nagyon téved. Legalább annyira lesújtó, mint a kontraként összeterelődött Kádár korabeli retrósajtó, cionistákkal, ügynökökkel.

Itt Orbán médiabirodalma kezdődik: államosított, centralizált propagandaegységek, kultúrrabszolgák, sajtó- és média lakájok egyre szűkülő körével, megfélemlítve, kiszolgáltatottan, napi rettegésben tartva: lábhoz, igazodj, pihenj, takarodj! Napi megélhetési gondok, pártszimpátiák szerinti listázások, tömeges elbocsátások. Az orbáni filozófia kegyetlen gyakorlata: „Az ellenséggel egyszer s mindenkorra le kell számolni, különben velünk számolnak le a következő ciklusban!” Nézd csak a vezető hajcsárokat, a kirúgóembereket, a másokon gazdagodókat, a fő bohócokat, s kegyenceket.

MTVA: Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap, MTI Hírcentrum, Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság, stb.

Böröcz István vezérigazgató: ha valaki 1989 májusában ír alá a politikai rendőrségnek „Nádasdy” ügynökként anyagi érdekeltség alapján, az azért a legalávalóbb politikai kalandorok közé tartozik…

Gazsó L. Ferenc vezérigazgató-helyettes: az MDF választmányának egykori tagja a bolsevik-liberális gyökerek segítségével huszadik éve folyamatosan mindig vezető állásban vészelte át a jövő-menő kormányokat, pedig kis kaliberű hordószónok, aki végzetes lépés hibát követett el, amikor mindent egy lapra tett fel Orbán mellett.

Szabó László Zsolt vezérigazgató-helyettes: mire jó az, ha valaki kis képességű, de együtt focizott Viktorral, s mindig neki adta a labdát?…

Rockenbauer Zoltán kulturális főszerkesztő: a gyermekarc kigömbölyödött, de így is tragikus tartalomszolgáltató, a termék emészthetetlen. Szánalmas pártkatona, aki büntetésben van ezen a helyen. Dabas szégyenét el kellett volna küldeni a világ másik részébe, mondjuk Madagaszkárra alkonzulnak. Bár ahhoz sem ért…

Riskó Géza

Riskó Géza sportfőszerkesztő: antitelevízió, rossz hang, rossz arc, tar sivárság, még nem mondták meg neki, hogy pályatévesztett, ne erőlködjön, nem áll jól neki. Viszont ő is milliárdos lett a Fidesz farvizein 20 év alatt, jó üzleti helyezkedéssel, kellő nyelvcsapásokkal. Mivel pozőr és karrierista, kitüntetéseket gyűjt és hízik, fontoskodik és ajánlkozik a sportra is egyre veszélyesebb lesz…

És itt vannak a mi nyüzsgő kedvenceink, akik teszik-veszik magukat keresztény-konzervatív sajtómunkásként 2012-ben is:

Rákai Philip, az Orbán-úttörők zenebohóca, aki minden hangszeren játszani akar, egyiken sem megy neki, de állandóan másikat kér…

Csermely Péter

Csermely Péter, a beszédhibás és fogalmazási nehézségekkel küszködő, magamutogató zsúrfiú, akinek sunyisága oly annyira kijön a képernyőn, hogy Simicskának és Liszkaynak le kéne parancsolni onnan. Legyen inkább az autószalon és a hirdetési rovat vezetője a Magyar Nemzetnél, azok legalább praktikusan összefüggnek a családi érdekekkel…

Pálffy István, a vörösborban utazó alkoholista, aki egyre kétségbeesettebben keresi a nyilvánosságot, tolakszik a kamerák elé bárgyú pártos szöveggel a KDNP alvállalkozói szerepkörében...

Borbás Marcsi

Lassan utoléri Pálffyt a spiccesen műsort vezető, mázsás Borbás Marcsi, fideszes markotányosnő, szexcentrikus szőlősgazdák álma; a jobbkezes pincemesterek már megvoltak neki, jövőre a balkezes pálinkafőzők következnek, előnyben azok, akik hirdetést is hoznak, a giccses szöveget saját maga írja. Lesz még belőle kékharisnyás képviselő, akárki meglátja…

Halász Zsuzsa

Ám az Azori-szigetekre tervezett januári emléktúrára mégsem Marcsit viszi magával Szűcs Lajos, a Pest megyei közgyűlés elnöke, a legkártékonyabb és legkorruptabb fideszes politikusok egyike, hanem az alkatához jobban illő (kicsi, tömzsi és nagyfejű) Veiszer Alindát, aki egy pillanat alatt váltott SZDSZ-ről Fideszre, gyorsabban, mint a hordó alakú (kicsi, széles, rövid és vastag lábakkal) D. Tóth Kriszta, aki azt válaszolta Szűcs meghívására, hogy nem ér rá, mert rengeteg zsidó ismerősét kell még népszerűsítenie közszolgálati műsorában (köztük homokosokat, biszexuálisokat, AIDS-fertőzötteket), de ajánlja maga helyett a kissé háttérbe szorult - értsd: a képernyőről okkal levett - Halász Zsuzsát, a KDNP volt szóvivőjét, aki agresszivitása miatt elvesztette nőiességét, Semjén pedig az iránta érzett érdeklődését, így a Magyar Rádióba küldték, ott nem látszik, csak a hangját kell elviselni.

Apropó agresszivitás. A nőiesség elvesztése gyakran együtt jár a női arrogancia növekedésével. Mindkettőnek van egy közös gyökere, ami orvosi diagnózisban így hangzik: Apenia dolorosa. Ezt a díjat az idén hárman is kiérdemelték: Cser Ágnes jobb napokat megért, mára elviselhetetlen szakszervezeti vezető, Takács Ildikó zsidó nagyságos asszony, Demján rossz szelleme és Altorjai Anita, az Országgyűlés elfideszesedett, fád, flegma, érzéketlen sajtófőnöke. Jobbulást kívánunk nekik. Még lehet kemény és hosszú. A tél.