A kincseket 3-4 évvel halála előtt találta meg Sümegh a Polgárdi határában lévő kőbányában. – Egy üreg volt a földben. Megkért, hogy segítsek megnézni, mi lehet benne, ezért este együtt mentünk vissza. Miután kitágítottuk a lyukat, 41 tárgyat találtunk benne – idézte fel Ferenc. A bánya azóta már teljesen átalakult, ezért a pontos helyet már nem tudja megmutatni.

– A szürke, piszkos színű füles edényekről, vázákról akkor még nem is sejtettük, mennyire értékesek. Józsi véletlen ráejtette a pajszert egy nagyobb tálra, ami behorpadt. Később ezt ismertem fel Lord Northampton tárgyai között: a híres Pelso felirat, a Balaton latin neve mellett a sérülés is rajta volt – folytatta Ferenc.

A két férfi lovas kocsival a mostanra elbontott Borbély-pincébe vitt tíznél is több tárgyat, majd a maradék nagy részét Sümegh Polgárdiban lévő házának pincéjében rakták le. A ház mostani lakója elmondta: 10 éve rendőrök jelentek meg és felásták a pincét, a kertet pedig fémdetektorokkal kutatták át, de nem tudott arról, hogy bármit is találtak volna.

– Józsi többet is elcserélt a tárgyak közül, volt, amiért egy csikót kapott, de így tett szert egy telekre is Polgárdiban – folytatta Ferenc, akihez négy tárgy került, de végül csak egy maradt nála. 1987-ben 150 ezer forintért adott túl rajta, és az összegből egy autót vásárolt.

A másik hármat édesapja őrizte, amíg egy ügy miatt a rács mögé kényszerült, ám mire kijött, édesapja már elhunyt, a tárgyaknak pedig lába kelt. Elhűlve tapasztalta azt is, hogy szülei parasztházát ekkorra az alapjáig lebontották.

Barátja halálát – noha 1980-ban öngyilkosságnak akarták gyilkosai beállítani – továbbra is megoldatlannak tartja. – Nem volt oka rá, hogy megölje magát – vélte Ferenc. – Ráadásul két katonaszíjra volt felakasztva, miközben neki csak egy volt, a helyszínen pedig kétféle lábnyomot találtak. Aztán később az ügy több érintettje is öngyilkos lett.

Ferenc azt gyanítja, a kincs több darabja ma is Magyarországon lehet, de szerinte csak akkor van esély rá, hogy előkerüljenek, ha sikerül hazahozni a többi leletet.

A Fejér megyei kisváros, Polgárdi lakói három évtizede őrizgetik a rejtélyes ügy titkait. A Seuso-kincsek és Sümegh József nevének hallatán inkább gyorsan továbbállnak, erről a témáról nem beszélnek a hívatlan érdeklődővel.

A Borsnak azonban nyilatkozott egy hölgy, akinek emlékezetében ma is élénken élnek az 1980-as események. Az asszony azt kérte, nevezzék őt Katalinnak. – A város melletti bányában dolgozott egy lőmester, János bácsi. Egy robbantás alkalmával üreget talált a brigádjával – meséli Katalin. – Az üregben nemcsak a Seuso-kincseknek nevezett ezüsttálakra bukkantak, hanem római kori arany ékszerek, pénzérmék is hevertek benne.

K. János talpig becsületes ember volt, szorgalmazta, hogy szolgáltassák be a tárgyakat a múzeumnak. Mire azonban erre sor került volna, a tárgyak eltűntek.
A nő úgy tudja: a brigád tagja volt Sümegh József is. – Jóskát néhány évvel később felakasztva találták meg kőszárhegyi pincéjükben. Polgárdiban az a hír járta, hogy a kincseket befalazva tartotta a pincéjében, ahonnan azonban szintén nyomuk veszett.

Akkoriban a hatóságok hiába kezelték Jóska halálát öngyilkosságként, mindenki tudta, hogy megölték – részletezte a Borsnak Katalin.
A kisvárosban azt beszélik, a helyi körzeti orvos látta először Sümegh holttestét. A doktor akkor állítólag azt mondta, a gyilkosok úgy kötözték össze Jóskát, hogy saját magát fojtsa meg. Majd az egészet öngyilkosságnak álcázták.– Világos volt, hogy Jóska halálát a hatóságok is el akarják sikálni – folytatja Katalin. – Furcsa volt, mert ahhoz képest, hogy a hivatalos verzió szerint öngyilkosság történt, seregnyi rendőr jelent meg Jóska házánál, felásták a kertet, még a trágyadombot is átforgatták. Ám nem találtak semmit. A feldúlt portán édesapám tett rendet, tőle tudom ezeket a részleteket.

Állítólag nemcsak Sümegh József, hanem két ismerőse is különös körülmények között végezte. Egyikük, K. György ételmérgezésben halt meg, másikuk egy erdőben akasztotta fel magát. – Az édesapám és János bácsi mindig azt mondta: ne legyünk kíváncsiak a Seuso-kincsek rejtélyére. Ma már egyikük sem él. Szerintem sok titkot vittek magukkal a sírba. Inkább nem mondták el, nehogy bajunk essen – magyarázta Katalin.

Egy az ügyet jól ismerő volt nyomozó szerint 1990-ben azért rendelték el Sümegh József meggyilkolásával kapcsolatban a nyomozást, mert a helyszíni szemle és a tanúkihallgatások alapján erősen felmerült a gyanú, hogy nem öngyilkosság történt. A fiatalembert 1980. december 15-én a település szőlőhegyi részén, a Borbély-pincében találták felakasztva.

– Két összekapcsolt katonai övön lógott, lába térdben megbicsaklott, bőven leért a talajra – mondta a nyomozó, aki szerint ez volt az egyik gyanús jel. A másik pedig az, hogy december 14-én, amikor József katonai eltávozásról egyenruhában Polgárdiba érkezett, beült egy közeli kocsmába. Ott találkozott két civil férfival, suttogva beszélgettek, majd együtt távoznak Kőszárhegy felé. Ekkor látták őt utoljára. A nyomok szerint három ember ment be a pincébe, de csak kettő jött ki.

A 2000-ben újraindult nyomozás ma is folyik.

1982-ben az angol Lord Northampton megbízta az Allen és Overy ügyvédi irodát, hogy szerezze meg a Seuso-kincs tizennégy darabját (a teljes kincs 15 darabból áll). Az ügyvédi iroda libanoni származási iratokat is mellékelt a műkincsekhez amik később hamisnak bizonyultak. Emiatt nem is akad aukciósház, amelyik vállalná a kincs adásvételét.

A Polgárdi mellett előkerült ezüstállvány, a quadripus

2003-ban a Pápán raboskodó Lelkes József azt nyilatkozta egy bulvárlapnak, hogy együtt ásta ki a kincseket Sümeghgel a Polgárdi melletti bányában, amelyeket két méter mély gödörben találtak két nagy üstbe rejtve. A negyvendarabos leletet eladogatták. Lelkes elmondta azt is, hogy három másik, a titkot ismerő barátja is furcsa körülmények között halt meg. A magyar állam 1993-1994-ben négy pert indított Lord Northhampton ellen a tulajdonjoga bizonyítására. Eddig minden per a lord javára dőlt el. A szakértők megalapozatlannak minősítették a hazánk által felhozott bizonyítékokat: azt, hogy az egyik tálon a PELSO-felirat olvasható. A rómaiak Pelso, Pejso illetve, Peiso, Pelsois, Pelsodis lacus név alatt ismerték a mai Balatont. Szabadbattyánban római villát tártak fel, mely a feltételezések szerint a kincs tulajdonosáé, Seusoé lehetett. A magyar szakértők szerint a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött, 1878-ban szintén Polgárdi mellett előkerült késő római kori ezüstállvány, a quadripus összehasonlító anyagvizsgálatától várnak perdöntő bizonyítékot.

Miután Magyarország, Horvátország a pert elvesztette, Lord Northampton 2006 októberében bejelentette eladási szándékát, így kívánva fedezni egyéb kiadásait. Bár a várható eladási árat több tízmillió angol fontra becsülik, a kincset azóta se sikerült eladni. 2012-ben Zelnik István műgyűjtő állítólag megvásárolta Magyarországra hozatal céljából.

(Kuruc.info összeállítás)