Egyedülálló sikert könyvelhet el a hazai kortárs irodalom, ugyanis nem sokszor fordul elő, hogy magyar szerzők kikerülnek az angol nyelvű, külföldi nagy piacra, ám Ferenc K. Zoltánnak, és horror-kötetének, A fekete kolostornak sikerült teljesíteni e nehéz küldetést.

Ferenc K. Zoltán munkásságával, illetve kiadójával már többször foglalkoztunk, miképp A fekete kolostornak kritikáját is olvashatták e sorok írójának jóvoltából.

Az amerikai közönség számára készült angol fordítást a texasi illetőségű Hellbound Books kiadó biztosította. Erről, a megjelenés körülményeiről, a kiadó sorsáról és jövőbeli tervektől, hamarosan megjelenő új kötetének apropójából, és végül, de nem utolsósorban a magyar és az amerikai könyvpiacról kérdeztük Kantó Ferencet, vagyis Ferenc K. Zoltánt.

– Először is köszönöm az újbóli lehetőséget, mindig megtisztelő, ha itt lehetek. Nem olyan régen tanácsolták nekem páran „hozzáértő könyves szakemberek”, hogyha nem akarok jelentéktelenné és elszigeteltté válni, akkor ne álljak szóba veletek, és a régebbi cikkeket is töröltessem. Nos, remélem a jövőben is lesz lehetőségünk beszélgetni, minden meghívásnak örömmel teszek eleget! Annyira elszigetelődtem, hogy már az angolszász világ minden országában kapható a könyvem, ez jófajta elszigetelődés. De hogy a kérdésre is válaszoljak, Az ördög evangéliuma után, nagyon tudatosan léptem át mind a korszakba, mind az országba ahol játszódik, mindenképpen szerettem volna, ha egy angol fordítás is készül valamelyik regényemből, de egy Kádár-korabeli regény esetében erre minimális, szinte semmi esély sem volt. Ezért választottam a 19. századi Amerikát, természetesen magyar kötődéssel. Mivel Skóciában élek, így tisztában vagyok az angolszász irodalommal is, illetve a horrorirodalom „underground” részével. Magyarországon – érthető okokból – a weird west nem egy elterjedt műfaj, viszont az Államokban nagyon is népszerű, gyakorlatilag népszerűbbek, mint az amerikai történelmi regények. Mivel szeretem magát a weird műfajt, ezért gondoltam egy merészet, hogy írok egy weird westet magyarul, magyar olvasóknak. Elég jó eredménnyel sikerült, ezt kijelenthetjük.

– Tulajdonképpen ez is történelmi, de legalábbis történelmi korban játszódik, ezen regények terén nem is szeretnék változtatni, egyszerűen komfortosabb számomra ez a közeg, mint a modern világ. Az pedig, hogy miért weird west viszonylag egyszerű. Mindig is szerettem a vadnyugati sztorikat, könyveket, filmeket egyaránt és már Az ördög evangéliuma idején, tehát olyan 2020 nyarán megfogalmazódott bennem egy többkötetes regénysorozat, aminek Wratiszlaw Arisztid a főszereplője és klasszikus horror szörnyeket mutat be, kicsit újragondolva, de tényleg csak picit. Nagyon jólesett kimozdulni a huszadik századból, nem is szeretném, hogy beskatulyázzanak azon szerzők közé, akik csak egy témára építik az egész karrierjüket. Alapvetően a most decemberben megjelenő Pactum Diabolo lett volna a sorozat nyitókötete és A fekete kolostor eseményei csak visszaemlékezéseken keresztül jelentek volna meg, de egy kedves barátom meggyőzött, hogy A fekete kolostor eseményeiben is van elég kraft ahhoz, hogy önálló kötet legyen belőle, így végül megírtam. Ez amolyan „nulladik” része a sorozatnak. Tehát a weird west regény így készült el. Szeretném hinni, hogy Magyarországon én alkottam weird west regényt elsőként.

– Igazából nincs nagy misztikum ebben, elég szerencsésen, meg jól alakultak a dolgaink. A fekete kolostort alapvetően úgy írtam meg, hogy az amerikai piacra is beférjen. Aztán kerestem egy texasi kiadót, és elküldtem nekik. A kiadó tulajdonosa hamarosan meg is keresett. Először csak a szinopszist küldtem el és az első fejezetet, ők pedig bekérték a teljes kéziratot. Közben pedig a két kiadó között partneri együttműködés is született. Viszonylag ritka az amerikai „indie” (független) kiadók világában az, hogy kiadják valamelyik kötetüket idegen nyelven, szóval örültek a lehetőségnek. Szóval, amint látod nincs nagy csoda vagy misztikum. Sokkal nyitottabb és kevésbé belterjes piac, mint a magyar. És itt sajnos ki kell emelnem azt, hogy az Egyesült Államokban sokkal-sokkal egyszerűbb megjelenéshez jutni hagyományos kiadónál (hagyományos kiadó az, amelyiknél a szerző nem fizet a kiadásért), mint Magyarországon. Ha kimondod azt, hogy Magyarország eléggé belterjes és gyáva módon áll a könyvkiadáshoz, akkor elég hamar céltábla fog a hátadon lógni. Nekem a hátamon is meg a homlokomon is van már, szóval plusz egy elfér.

– A helyzet az, hogy nem beszélhetünk egységes hazai könyviparról, igazából semmilyen szinten sem. Leginkább azért, mert olyan, hogy „egység” nincs. Itt gyorsan közbeszúrnám azt is, hogy nemcsak a magyarországi hanem az Egyesült Államok könyvkiadására is rálátok, igaz az USA-ban csak az „indie” kiadói szintre, viszont arra elég jól. Magyarországon az a helyzet, hogy a hagyományos könyvkiadók közül nagyon kevesen, sajnos egyre kevesebben foglalkoznak zsánerkönyvekkel, ennek az az oka, hogy gazdaságilag nem éri meg kiadni a magyar szerzőket, ez alól nyilván kivételek a topszerzők, mint Bán Mór vagy Lőrincz L. László, de lehetne sorolni még pár nevet.

Egyszerűen nem adsz el annyit, hogy ténylegesen megérje beletenni a pénzt, ami tényleg milliós tétel, már csak gyártási/előállítási szinten is. Ennek az egyik fő oka véleményem szerint az elavult rendszer, az, hogy egyszerűen rossz emberek vannak döntéshozói helyzetben, és hát ugye belterjes is azért a dolog elég rendesen… Ez megint olyan dolog, hogyha kimondjuk, akkor az online térben karaktergyilkosságba kezdenek (pont a belterjes, de nagyon fontos kiadók felszopói), de alapvetően Magyarországon elég naiv dolog számonkérni a belterjességet. Ez egy ilyen ország sajnos, és ez nem is fog változni addig, ameddig a 90-es évek módszereit alkalmazzák. Ezzel szemben az USA-ban sokkal több zsánerkiadó van, magazinok, igazi független pályázatok, ahol nincs előre leadva a nyertesek listája stb. Egyszerűen könnyebb érvényesülni, könnyebb kapcsolatba kerülni a kiadók döntéshozóival és egyszerűbb megjelenéshez jutni és olcsóbb is, ez nagyon fontos. Ha olcsó legyártani egy könyvet és olcsóbb a marketing, akkor nagyobb teret kaphatnak a kezdők és az ismeretlenebb szerzők. Magyarországon azt is bajnak látom, hogy egy grafikus vagy szerkesztő akár négyszeresét is elkéri annak, amit az USA-ban kell fizetni. Mondok egy példát: az USA-ban dolgoztam egy profi szerkesztővel, aki Clive Barker szerkesztője is volt, illetve horrorban elég nagy névnek számít, és a teljes költsége 200 dollár volt, ami jelenleg kb. 67 ezer forint.

Na, ugyanarra a tételre egy magyar szerkesztő elkért 400 ezret, de 140-150 a minimum, amit elkérnek. Tehát ezek igenis szűkítik a könyvkiadás lehetőségeit és rengeteg lehetőséget elvesznek azoktól, akik ma kezdenek alkotni.

– Igen, igazából tényleg olyan, mintha levegőhöz jutottam volna. De vannak Magyarországon tisztességes és becsületes kiadók is akik tényleg a tehetségeket támogatják, elég ha annyit mondok Delta Vision. De azért egy elég impozáns listát össze lehetne állítani. A könyvemre rátérve nemcsak hogy írom, hanem meg is jelenik decemberben (az interjú megjelenésének pillanatában már kapható – Á.B.), Pactum Diabolo címmel és A fekete kolostor közvetlen folytatása lesz, Wratiszlaw Arisztid sorsát követhetjük nyomon, miután hazatért Magyarországra az Egyesült Államokból. Nem szeretnék sokat elárulni róla, de annyit azért igen, hogy most a Monarchia nemesi életébe kapunk betekintést, kiegészítve egy boszorkányos vonallal.

– Jelenleg egy pár hetes pihenés van tervben, már ami az alkotást érinti, aztán folytatnom kell a Kolostor/Pactum sztorit, ugyanis ez egy háromrészes sorozat, aminek a zárókötete ha minden jól megy, akkor 2026 decemberében fog megjelenni, de ehhez még egyetlen sort sem írtam, illetve azt sem tudom, hogy mi lesz a címe. Persze nem most kell kitalálni a sztorit, hiszen ezt az egészet már 2020-ban megálmodtam, de most jutottam el odáig, hogy ténylegesen meg is valósítsam. A fekete kolostor – Pactum Diabolo ötlet vázlatszinten hamarabb megvolt, mint Az ördög evangéliuma, ami kapcsán ugye beszélgettünk itt korábban, ezt csupán érdekességképpen jegyeztem meg. Tervezek 2026-ra meglepetéseket, de ezek részleteibe nem mennék most bele, mert nem biztos, hogy meg is tud valósulni, feleslegesen ígérgetni pedig nem szeretnék.

Annyit azért elárulok: egy világháborús könyvet már befejeztem, egy magyar vonatkozású háborús regényen pedig dolgozom, de hogy ezek meg fognak-e valaha jelenni azt nem tudom. Mindenesetre tervek vannak, reméljük az olvasók elé is fog kerülni.

A kiadóval kapcsolatban pedig megyünk tovább minden nehézség ellenére is. Nehézségek alatt a folyamatosan növekvő árakra gondolok, az egyre gyengébb kéziratokra, az AI által okozott problémákra. De minden korszaknak megvan a maga rákfenéje, sajnos most a mesterséges intelligencia, a hatalmas egó és az alázatnélküliség korát éljük. Remélem, hogy ez hamarosan fordulni fog pozitív irányban, bár nagy tételben fogadnék rá, hogy ez inkább csak rosszabbodni fog. De meglátjuk hol fog tartani épp a világ akkor, amikor legközelebb beszélgetünk.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info