Hétfőn délután jelent meg a hír, hogy 73 éves korában elhunyt Szegedy-Maszák Mihály irodalomtörténész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Több méltatásban is olvastam, hogy az elhunyt napjaink legjelentősebb hazai irodalomtörténésze volt, aki nemcsak itthon, hanem külhoni egyetemen is oktatott.
 Szegedy-Maszák Mihály irodalomtörténész |
Szegedy-Maszák Mihály nem váltott hazát. Bár az USA egyik jeles egyetemén professzori állása volt, néhány év múltán mégis hazatért, Magyarországot választotta, mert ez az ország a hazája. Erről utolsó interjújában vallott, amely az Élet és Irodalom két héttel ezelőtti számában jelent meg (Élet és Irodalom 2016. július 15., 3-4. o.). Régen olvastam ilyen tartalmas, megrendítő beszélgetést. Csak két részt emelek ki a tudós utolsó nyilatkozatából.
Akik ismerik Szegedy- Maszák munkásságát, tudják, hogy nem csak az irodalom területén mozgott otthonosan. Nagy zenerajongó volt, maga is muzsikált (kiválóan zongorázott), a képzőművészetben szintén járatos volt (felmenői között festőt is találunk). Az utolsó interjúban Kocsis Zoltán zongoraművész is szóba kerül:
Panaszkodtam Kocsisnak, hogy bizonyos műveket nem tudok eljátszani, például Liszt egyes műveit. Én négy órát gyakorolok, te gyakorolj négy és felet, mondta erre Kocsis. Aki azon magyar értelmiségiek közé tartozik, és ilyen kevés van, akiket föltétlenül tisztelek.
Osztom az elhunyt tudós véleményét. Szegedy-Maszák (Kocsishoz hasonlóan) szuverén egyéniség volt, ezt írásai is tanúsítják.
Néhány éve jelent meg Kosztolányi Dezsőről írt vaskos monográfiája, amelyben foglalkozik az író manapság sokat emlegetett „eltévelyedésével” is. Köztudott, hogy Kosztolányi az 1919-es kommün bukása után a Milotay István szerkesztette Uj Nemzedék című napilap munkatársa, a „Pardon” rovat vezetője lett. Ebben a rovatban sok-sok olyan szöveg jelent meg, amelyet a túloldalon antiszemitának, szélsőjobboldalinak tartottak és tartanak ma is. Szegedy-Maszák nagyon árnyaltan tárgyalja ezt a kérdést, senkit nem bélyegez meg (még Tormay Cécile-t sem!), s az 1919 után föllendülő zsidózás okait sem hallgatja el. Szegedy-Maszák úgy védi meg Kosztolányit, hogy az író mai támadóit sem küldi el a sarokba. Nemes gesztus.
A jeles tudós hasonló gesztust tett utolsó nyilatkozatában. Tudtommal ő volt az egyetlen akadémikus, aki nyilvánosan kiállt Hóman Bálint akadémiai rehabilitációja mellett:
Történelmi ügyekben szakmai állásfoglalást a történészek adhatnak. A magánvéleményem azonban az, hogy el kell választani a tudósi teljesítményt az emberi fogyatékosságoktól, például Hóman Bálint esetében én visszaadtam volna az akadémiai tagságát. Végül is tudós volt, igen komoly korlátokkal. De hát Szekfű Gyula nem volt szintén korlátolt, amikor a moszkvai nagykövetséget elvállalta? A magyar szellemi és politikai élet megosztottsága tény. De az nagyon nem rokonszenves, hogy az egyik oldalon levők a másik oldalon levőket szidalmazzák. A türelem fontos volna.
Figyelemre méltó, hogy Szegedy-Maszák Hóman kapcsán nem beszél bűnökről, csupán „fogyatékosságokat”, „korlátokat” említ. Mindenkinek megvannak a maga „korlátai”, „fogyatékosságai”, bírálónak és bíráltnak egyaránt. Az elhunyt akadémikus ezt jól tudta. Hóman mai gyalázói (akik többnyire a választott nép gőggel bélelt egyedei) másként gondolkodnak. Őket a gyűlölet élteti, a „türelem” szó a szótárukban nem szerepel. A heislerandrások, karsailászlók, kovácsemmáriák és társaik számára Szegedy-Maszák üzenete bizonyára nem mond semmit.
Jelentős tudós távozott az élők sorából. Olyan ember, aki nem úszott az árral, aki saját tévedéseit is képes volt elismerni, s aki távol tartotta magát a napi politika lápvilágától. Olyan ember, akit e sorok írója személyesen ugyan nem ismert, de föltétlenül tisztelt.
Bistrán Demeter - Kuruc.info
Kapcsolódó:
