Tudom, hogy sokat itthonról, több száz kilométer messzeségből nem lehet tenni, de amit meg lehet, azt mindenképpen meg kell tenni. Napok óta érkeznek az egyre aggasztóbb hírek Parajdról, most már nem „csak” a sóbánya van veszélyben, hanem az ott lakók is. Ugyanis, ha a bánya beomlik, a közvetlen közelében lévő házak is veszélybe kerülhetnek. Minden jóérzésű ember, ki egységes magyar nemzetben, egy és oszthatatlan Kárpát-medencében gondolkodik, mély aggodalommal követi tehát az eseményeket. S itt van nemsokára a trianoni békediktátum 106. évfordulója, bár tudom, hogy idealista az elképzelés, de mégis olyan szép lenne, ha sok anyaországi magyar tartaná fontosnak azt, ami ott történik. Még akkor is, ha keveset tehetünk.
 Fotó: MTI |
De mit is jelent Parajd? Egy különleges hely a Kárpát-medencében, a „só hazája”, Székelyföld szíve. Most mégis fájdalommal és szorongással kell róla beszélnünk. A parajdi sóbánya körüli katasztrófahelyzet nemcsak egy természeti vagy gazdasági válság, hanem egy mélyebb ügy is, és mint fentebb írtam, nemcsak a székely magyarok ügye, hanem mindannyiunké, minden magyaré.
A Korond-patak vízbetörése miatt a parajdi sóbánya működése veszélybe került, a hegy gyomrában lévő járatokba zúduló víztömeg az egész létesítményt fenyegeti. A bánya szerkezete meggyengült, és a beomlás veszélye nemcsak a föld alatt, hanem a felszínen élő emberek otthonait, biztonságát is fenyegeti. A környező házak, utcák, családok rettegésben töltik ezeket a perceket is, mi lesz a házaikkal akár! Többeket már ki is kellett telepíteni...
De ez a bánya nem csak egy ipari létesítmény: a sóbánya Székelyföld egyik legnagyobb turisztikai vonzereje, évente több mint félmillió látogatóval. A bányában kialakított gyógyászati és turisztikai terek, játszóterek, kápolna, levegőtisztító sétaterek emberek tízezreinek segítettek a gyógyulásban, kikapcsolódásban, és nem utolsósorban: a megélhetésben.
Parajd lakosságának mintegy 80 százaléka közvetlenül vagy közvetve ebből a turizmusból, ebből a bányából élt. Vendégházak, panziók, éttermek, kézművesek, idegenvezetők, kisebb boltok, ezek mind-mind a sóbányából éltek. A bánya bezárásával, vagy akárcsak hosszabb ideig tartó leállásával teljes családok maradhatnak megélhetés nélkül, és olyan gazdasági összeomlás jöhet, amelynek hatásai éveken át érezhetők lesznek.
Most tehát, amikor Trianon évfordulója közeledik, szimbolikus jelentőséggel bírhatnak a következő napok. Mert Parajdon magyarok élnek, akik nem önszántukból kerültek egy olyan országba, melynek bukaresti vezetése trehány (vagy szándékosan) módon nem foglalkozott a problémákkal.
Rendkívül fontos most a nemzeti összefogás. Nemcsak szóban, hanem tettekben is. A bánya megmentéséhez mérnöki, pénzügyi és állami segítség kell, de az ottani emberek túléléséhez most ránk, anyaországi magyarokra is szükség van. Most lehetőségünk van valódi, kézzelfogható segítséget nyújtani, mégpedig úgy, hogy elmegyünk hozzájuk.
Közeleg a nyár, jön a pihenés, a kirándulás ideje. Most van itt az alkalom, hogy akinek lehetősége van nyaralni, válassza Székelyföldet! Menjen Szováta felé, álljon meg Korondon, és ejtse útba Parajdot is. Még ha a bánya most nem is látogatható, a falu él, az emberek szívesen várják a vendégeket. Fogalmazzunk úgy, hogy só még ott van a levegőben, a székely vendégszeretet pedig a szívekben.
A hétvégén itt van pünkösd, és sok ezren kelnek útra a csíksomlyói búcsúba. Ha már útra kelünk, tegyünk egy kis kerülőt, s támogassuk vásárlással, ott alvással, jelenléttel azokat, akik most igazán rászorulnak. Egy szállásfoglalás, egy vacsora, egy kézműves termék megvásárlása talán nem menti meg a bányát, de megmenthet egy-egy családot attól, hogy eladósodjon, kilátástalanná váljon az élete.
Legyen ez most a nemzeti egység próbatétele. Ne csak megemlékezni tudjunk, hanem egymásért cselekedni is!
Legyen ez most a nemzeti egység próbatétele. Ne csak megemlékezni tudjunk, hanem egymásért cselekedni is!
Lantos János – Kuruc.info
