Egyre nyilvánvalóbb, hogy az év végi belpolitikai eseményeket leuralták a Szőlő utcai történések – lassan azt az érzetet keltve, mintha semmi más téma vagy probléma nem is lenne az országban. Ennélfogva sokan előttem már meg is fogalmazták a véleményüket, azonban egyetlen félmondatra felfűzve nekem is ki kell írnom magamból ezt-azt.
Mindenféle releváns értékítélet és különbségtétel nélkül ültek rá a liberálisok a gyermekvédelem témára, szándékosan idekavarva a javítóintézetben hűsölőket is, akik nyilván nem azért kerültek oda, ahová. Az ilyen egyéneket pedig nem szokás – vagyis inkább mondjuk úgy, hogy lehetetlen – szép szóval megnevelni. Nem is tudják, mi az, nem kis érdekli őket, és ami a legfontosabb, nem is hallgatnak rá. Én pedig úgy gondolom, hogy ez tény, nem vita tárgya. Mint ahogy az is, hogy a pedofil bűncselekményeket szigorúan, kegyelmet nem ismerve büntetni kell.
Puzsér Róberték máshogy gondolják – mármint az előbbit, az utóbbit nem tudom, és miután a kettős mérce kéretlen császára kikacagta magát Solymosi Eszter halálán, gondolta, ideje megvédeni a „gyermekeket”, a Szőlő utca elé vonult vasárnap délután. Aztán szembejött vele a valóság, de olyan módon, hogy percekig nem bírtam abbahagyni a nevetést.
Puzsérék tüntetésén nagyjából ezer ember vett részt, az Index helyi beszámolója szerint pedig a javítóintézet egyik ablakából „haljatok meg, liberális kutyák!” felkiáltással üdvözölte őket – minden bizonnyal egy fogvatartott.
Zoom
Az ironikus, filmbe illő jelenet demonstrálta, hogy mennyire nem tudják a Puzsérhoz hasonló, való világtól eltávolodott, tévelygő lelkek, merre vannak arccal. Ma, amikor a gyermekvédelem ezerszeresen felkapott téma lett, talán pont ennek az ügynek árt a legtöbbet, ha a társadalomból jogosan eltávolított személyek sorsát összemossuk a valóban kiszolgáltatott rétegekkel.
Ugyanakkor érdemes megemlíteni az érem másik oldalát is. Amennyire beszédes és nevetséges ez a történet, legalább annyira „hihetetlen” is bizonyos szempontból. Hogy a Telex és társai át sem vették, azon semmi meglepő nincs, azonban nem vagyok benne biztos, hogy egy fiatal korú cigánybűnöző tisztában van a liberális kifejezéssel, vagy egyáltalán azzal, hogy ki az a Puzsér Róbert. A „kutyák” stimmel, előszeretettel használják dehonesztáló szándékkal, azonban a „liberális” szó használata talán túlságosan szofisztikált hozzájuk.
Ha már érem másik oldala, akkor a liberálisok nem a differenciált gondolkodásról híresek, csak szeretik ezt elhitetni velünk. Nem tudnak, és nem is akarnak különbséget tenni, számukra kivétel nélkül mindenki „áldozat”, minden fekete vagy fehér (vicces, mert utóbbival ők szokták ezzel vádolni a szélsőjobboldalt).
De van itt még más is... Mit gondolnak, melyik történelmi személy gondolataival fémjelezte Puzsér Róbert a gyerekvédelmi tüntetésüket? Nem talált alkalmasabb szereplőt rá, mint Nelson Mandela, aki nettó terroristaként felelős fehérellenes gyilkosságokért Dél-Afrikában, amelynek természetesen gyerekek is áldozatul estek (plusz a feketék közül is azok, akik nem óhajtottak Mandeláékkal kokettálni).
E szerint egy társadalom tükrének legfontosabb megtestesítője az, ahogyan a gyerekeivel bánik. Mondja ezt egy tömeggyilkosságokra uszító terrorista.
Bizony, attól, hogy valami jól hangzik, nem biztos, hogy hiteles is, vagy idézésre méltó. De legalább autentikusan választott Puzsér. Sem ők, sem Mandela nem hitelesek valódi gyermekvédelemben. Amire persze szükség van. Mint ahogy sok minden másra is…
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info