A „kivételes állapot” fogalma a római jogban is ismert volt. A római justitium egy olyan jogi mechanizmus, amelyet a törvény felfüggesztése során léptettek életbe polgári zavargások vagy háborúk idején. A justitium modern jogi értelmezését Carl Schmitt alakította ki, aki leszögezte: „A szuverén az, aki dönt a kivételességről, vagyis a törvények felfüggesztéséről”. Carl Schmitt a Harmadik Birodalom jogtudósa volt, ténykedése alátámasztja a nyers hatalmi erőszak elméletét. A német jogtudós álláspontja szerint a törvényeket bevezető uralkodónak igenis hatalmában áll azokat el is vetni azzal az ürüggyel, hogy egyetlen alkotmány sem elkészítése során sem lehetséges előre látni a jövőben bekövetkező válságos helyzeteket.

Gyakran hangoztatják, hogy Izrael, egy önmagát demokráciának nevező állam, azért nem rendelkezik hivatalos alkotmánnyal, mivel egy ilyen dokumentum határainak meghatározására kényszerítené – ami elképzelhetetlen egy kielégíthetetlen terjeszkedési étvággyal rendelkező gyarmati-telepes rezsim számára. De van egy másik magyarázat is: mivel „Alaptörvények” alapján működik az alkotmány helyett, Izrael elkerüli egy átfogó jogrendszer létrehozását, amely összehangolná azt a nemzetközi jog globálisan elfogadott alapjaival. Alkotmány nélkül Izrael jogi vákuumban létezik, ahol a „kivétel” a szabály. Ebben a térben a faji törvények, a területi terjeszkedés, sőt a népirtás is megengedett, amennyiben mindez az állam közvetlen céljait szolgálja.

Konkrét példák kiemelése az elmondottak illusztrálására ijesztő feladat, elsősorban azért, mert az izraeli tisztviselők szinte minden kijelentése – különösen a gázai népirtás során – tankönyvi tanulmány az izraeli kivételességről. Vegyük például Izrael könyörtelen támadását az UNRWA, az ENSZ által megbízott, több millió palesztin menekült túléléséért felelős szerv ellen. Izrael évtizedek óta az UNRWA feloszlatását szorgalmazza, mivel ez az egyetlen globális intézmény, amely megakadályozza a palesztin menekültek jogainak teljes eltörlését. Ezek a jogok nem puszta sérelmek; szilárdan gyökereznek a nemzetközi jogban, leginkább az ENSZ 194. számú határozatán keresztül.

Bár az UNRWA funkcionális értelemben nem politikai szervezet, léte mégis alapvetően politikai jelentőséggel bír. Először is, tevékenysége világosan körülírható, működése tragikus történelmi eseményekhez kapcsolódik; másodszor, és ami még fontosabb, jelenléte biztosítja a palesztin menekültek státuszának megőrzését, akiknek törvényes joga van követelni a történelmi Palesztinába való visszatérést – még akkor is, ha ezt a követelést a „kivételes állapot” véglegesen elhallgattatni igyekszik.

2024 októberében Izrael egyoldalúan törvénybe iktatta az UNRWA bezárását, ismét érvényesítve „kivételességét” az Egyesült Nemzetek Szervezetének keretei között is. „Itt az ideje, hogy a nemzetközi közösség (…) felismerje, hogy az UNRWA küldetésének véget kell vetni” – jelentette ki Benjamin Netanjahu miniszterelnök már 2024. január 31-én, jelezve az izraeli szándékokat. A szavakat tettek követték: ez év január 20-án az izraeli hadsereg lerombolta az UNRWA jeruzsálemi székházát Itamar Ben-Gvir nemzetbiztonsági miniszter jelenlétében. „Történelmi nap!” – jelentette be ekkor Ben-Gvir, hozzátéve, hogy „ma a terror támogatóit űztük el.” Ezt a szörnyű cselekedetet szégyenlős válaszokkal, néma aggodalommal vagy teljes hallgatással fogadták azok a hatalmak, amelyek a múltban oly sokat szónokoltak a „nemzetközi jogról” és az „igazságos világrendről”. A „nemzetközi közösség” gyakorlatilag jóváhagyta saját jogi alapjainak lerombolását azzal, hogy tevőlegesen vagy hallgatólagosan tudomásul vette: Izraelre a nemzetközi törvények nem vonatkoznak. A zsidó állam a törvények fölött áll.

A múltban az izraeli vezetők országukat a „nemzetek világosságának” nevezték, magasztos nyelvezettel leplezve valódi szándékaikat, miközben erőszakot, etnikai tisztogatást és katonai megszállást gyakoroltak a helyszínen. A gázai népirtás azonban lerombolta a mítoszt. Az izraeli retorika most először tükrözi teljes mértékben a „kivételes állapotot”, melynek jegyében a törvényt nemcsak figyelmen kívül hagyják, hanem ténylegesen fel is függesztik.

„A világon senki sem fogja hagyni kétmillió ember éheztetését, még akkor sem, ha ez jogos és erkölcsös lenne, amíg vissza nem adják nekünk a túszokat” – ismerte el Bezalel Smotrich pénzügyminiszter 2024. augusztus 5-én. „Indokoltak és erkölcsösnek” feltüntetni kétmillió ember éheztetését olyasfajta beteg „moralitást” tükröz, amely védhető cselekedetként megengedi egy lakosság kiirtását. Mindemellett Smotrich még hazudott is: a „világ” ugyanis semmit nem tett a Gázai övezet brutális lerombolásának megakadályozásáért, a vérontás megállításáért. A „nemzetközi közösség” tétlen maradt, még akkor is, amikor Smotrich 2025. május 6-án kijelentette, hogy Gázát „teljesen elpusztítják”, a lakosságot pedig „egy keskeny sávban koncentrálják”.

Ma ez a szörnyű vízió valósággá vált: a népirtástól kimerült lakosság a terület nagyjából 45%-án zsúfolódik össze, míg a fennmaradó terület Izrael katonai ellenőrzése alatt, lényegében üresen áll. Maga Netanjahu, aki minden elődjénél határozottabban képviselte a „kivételes állapot” elvét, ezt az új „világot” egy 2025. október 26-i kabinetülésen a következőképpen határozta meg: „Izrael szuverén állam... Biztonságpolitikánk a saját kezünkben van. Izrael ehhez nem kéri senki jóváhagyását.” Netanjahu tehát a szuverenitást úgy határozza meg, mint a cselekvés nyers hatalmát – beleértve a népirtás végrehajtásának „jogát” is –, a nemzetközi jog vagy az emberi jogok figyelembevétele nélkül. (Tehát nem Donald Trump rombolta le a „nemzetközi jog” intézményét venezuelai akciójával – a fordító megjegyzése.)

Ha minden állam elfogadná Netanjahu idézett véleményét, a világ törvénytelen őrületbe zuhanna. Giorgio Agamben, a Kivételes Állapot című korszakalkotó művében leírta, mi történik, amikor a törvény helyére a durva erőszak lép. Bár álláspontja megosztotta az akadémiai közösséget, a „kivételes állapotnak”, mint a kormányzás állandó eszközének kritikája továbbra is nélkülözhetetlen a palesztin nép tragédiájának megértéséhez.

Izrael már megteremtette ezt a világot maga körül, ahol a nyers erőszak az úr. (Donald Trump pedig a földgolyó más részeire is kiterjesztette – a fordító megjegyzése.) Egy népirtó telepes-gyarmati társadalom kezében a kivételes állapot egy kérlelhetetlen rémálom, amely nem áll meg Palesztina határainál. Ha hagyjuk, hogy ez a „kivétel” állandó regionális szabállyá váljon, egyetlen közel-keleti nemzet sem lesz biztonságban. Az idő sürget.