Kevesen emlékeznek rá, de az olasz radikális jobboldali mozgalom, a Nemzeti Szövetség vezetője, Gianfranco Fini még valamikor a 90-es évek elején Izraelbe látogatott, bocsánatot kért nemlétező bűnökért, és hűségesküt tett a cionista zsidóknak. (Kuruc.info: azt viszont még kevesebben tudják, hogy Fini fasiszta múltja ellenére zsidó, vagyis kibújt a szög a zsákból.) A folyamat ezután fölgyorsult. Geert Wilder Holland Szabadság Pártja (amely azonban egy ideológiai katyvasz - a szerk.), vagy a Dán Néppárt a fő ellenségének a többségében muszlim bevándorlókat tartja, illetve az iszlám vallást általában, amely ugyanis álláspontjuk szerint „megsemmisítéssel fenyegeti a keresztény Európát” (Ez is igaz persze, de csak részigazság - a szerk.). Úgy tűnik, nem veszik észre, hogy a „keresztény Európa” éppen a zsidóknak köszönhetően már régen nem létezik, van viszont egy teljesen a cionisták kénye-kedvének kiszolgáltatott Európai Unió. (A színes bevándorlás, Európa muszlimizálódása, a multikulti amúgy is főként a fajgyűlölő zsidóknak köszönhető, ők mozdítják elő évtizedek óta. Persze a másság imádatát mindig a fehér keresztények számára írják elő, maguknak soha - a szerk.)

A Dán Néppárt – amely szintén a Jobbik testvérpártja (Ez tévedés, nincs szövetségesi kapcsolat - a szerk.) – Izrael állam, sőt, a muzulmánok ellen a zsidóság érdekében viselt úgynevezett „terrorellenes háború” leglelkesebb támogatója a kontinensen (Mert tipikusan szűk látókörű, egy programpontra épít, és nem veszi, vagy nem akarja észrevenni, hogy az iszlám, néger stb. bevándorlás is a zsidók által dicsőített multikulti része. Nem mellékesen mióta kvázi külső támogatói jobbközép, polkorrekt dán kormányoknak, nem sok eredményt ért el a Dániában valóban agresszívan terjeszkedő iszlám ellen - a szerk.). A párt több alkalommal kiállt például az Irán elleni szankciók szigorítása mellett is, és lelkesen helyeselte Izrael év eleji gázai vérengzését. A Holland Szabadság Párt élén álló Geert Wilders (aki valójában nem nemzeti radikális, nem nacionalista, egyetlen programpontja az antiiszlamizmus, nem igazán van például gazdasági programja, válasza a multicégek uralma ellen. De nem is szövetségese a Jobbiknak stb. - a szerk.) magát Izrael egyik hűséges barátjának nevezi. Legutóbbi izraeli látogatása alkalmával kijelentette: “Mi úgy gondoljuk, hogy a keresztények és a zsidók közös kultúra hordozói. Amikor itt vagyok Önök között, akkor egyúttal állást foglalok országom, nemzetem érdekei mellett. Értékeink közösek… Izraelben éppen úgy otthon érzem magam, mint Európa bármely más országában. Izrael demokrácia – és mi a demokrácia megingathatatlan hívei vagyunk.” (Hazugsághalmaz, mintha egy cionkomcsi mondta volna - a szerk.) 

Wilders (akinek a buzitámogatás is belefér értékrendjébe - a szerk.), valamint egyre több és több európai „radikális jobboldali” véli úgy, hogy a fő veszélyt nem a cionista zsidóság, hanem az iszlám jelenti Európára és az egész nyugati civilizációra nézve (Miközben mindkettő veszélyes, de az igazán veszélyes, hatalmas és pénzes a cionista zsidó lobbi - a szerk.). A cionisták alighanem örömmel nézik, amint a radikális jobboldali pártok vezetői szidalmazzák a „zsidó keresztény kultúra örökségét” semmibe vevő baloldali és liberális politikai osztályt, amely tárt kapukat nyitott a muzulmánok bevándorlása előtt (De éppen erőteljes zsidó támogatással, így a fehér-keresztények le vannak gyengítve, két tűz közé vannak szorítva, az iszlám bevándorlók mindennapos erőszaktevékenysége lefoglalja őket és kevesebben veszik észre a cionizmust vagy képesek ellene küzdeni - a szerk.). Márpedig a cionista zsidók legfőbb törekvése ma már éppen az, hogy felsorakoztassa maga mögött Európát és Amerikát, sőt, a világ más népeit is a muzulmánok ellen viselt háborújában. (Mert arra a cionisták már rájöttek, hogy a multikulturalizmus eszméje megbukott - de jól jött nekik Nyugat-Európa elszínesítése - a szerk.)

Az iszlám terjedése és erősödése Európában, a muzulmán bevándorlók számának gyarapodása félelemmel tölti el Izraelt és cionista támogatóit (is), amelyek így egyre inkább a magukat „radikális jobboldalinak” nevező mozgalmakba vetik reményeiket (Ez tévedés, maximum megpróbálják lenyúlni, megszállni e mozgalmakat, hogy a fehér-keresztény őslakosok dühét kizárólag az iszlám ellen fordítsák. Azt pedig egyáltalán nem bánják, hogy Európát legyengítették sok tízmillió agresszív néger, arab behozatalával - a szerk.). Persze jóval többről van szó, mert a cionisták valójában maguk igyekeznek megszervezni és irányítani a radikális jobboldali pártokat, amelyekre talán valóban fényes jövő vár Európa-szerte. Feltéve persze, ha követik a Moszad utasításait (és kapják a héberek, vagyis a héberek tőlünk lopott pénzét), és csak néha-néha, a mögöttük felsorakozó tömegek megtévesztése céljából szidják egy picit a zsidókat. De alapvetően a fő cél: az európai közvélemény mozgósítása a muzulmán bevándorlók, és egyáltalán az egész iszlám világ ellen - de leginkább Izrael mellett. 

Egyelőre persze még nem mindegyik radikális jobboldali erőt sikerült a cionistáknak befolyásuk alá vonni: az olasz, holland és a dán nemzeti pártok ugyan már egyértelműen Izrael barátainak hirdetik magukat, míg például az osztrák, a román radikális mozgalom (Ez tévedés. A románok csak minden második nap, Vadim Tudor ugyanis izraeli kampányfőnököt alkalmazott és szobrot állíttatott Rabinnak, hátha beférkőzhet a zsidók kegyeibe - a szerk.), vagy éppen a magyar Jobbik egyelőre a minket kiszipolyozó és leigázó cionista pénzoligarchia ellen szeretne küzdeni, miközben persze harcot hirdetnek a bevándorlás ellen is. De már a Brit Nemzeti Párt is az iszlám elleni harcot tekinti a fő céljának, és a Francia Nemzeti Front is egyre inkább cionista húrokat penget.

Előbb-utóbb a Jobbik sem lesz képes kivonni magát a cionisták erőteljes nyomása alól, és döntenie kell, melyik úton halad tovább. Az európai radikális nemzeti erők soraiban a szakadás elkerülhetetlen, mert meg kell válaszolni a sorsdöntő kérdést: ki is fenyegeti igazából az európai civilizációt és a keresztény örökséget, valamint a nemzeti hagyományokat? A cionista zsidóság, amely teljes mértékben uralma alá vonta az egész nyugati világot, és tűzzel-vassal irtja az európai tradicionális értékeket? Vagy pedig az iszlám jelenti-e a fő fenyegetést, amely persze egyúttal a zsidóság világuralma előtt álló legfőbb akadálynak is látszik? És nem lehet észrevenni, hogy az a válasz is létezik: mindkettő? (De, ez a jó válasz: a cionista pénzhatalom, az általuk megszállt Brüsszel, az izraeli lobbi is veszélyes, meg a szaporodó mecsetek is, az erősebb ellenség azonban Izrael, minden téren, még atommal is rendelkeznek - a szerk.)

Rövidesen dönteni kell ebben a világ sorsát alapvetően meghatározó kérdésben. Álláspontom szerint a cionista-globalista világbirodalomban nincsen hely sem a kereszténység, sem az iszlám, sem pedig az önálló nemzetállamok és nemzeti kultúrák számára. Ezzel szemben az egyes nemzetek fennmaradása, valamint a kereszténység és az iszlám értékei egymással összeegyeztethetők (Ez csak nagyon kis részben igaz. Az iszlámnak nincs helye Európában. Tisztelni csak akkor tudjuk őket, ha otthon vannak. Nyugat-Európa sok nagyvárosában a muzulmánok már valósággal terrorizálják az európaiakat, akiknek életveszély a negyedeik felé, tehát saját szülővárosukban sétálni. Nem is akarnak már beilleszkedni, erről nyíltan beszélnek, maguknak csak jogokat, mecseteket, szinte autonómiát követelnek, rendszeresen gyújtogatnak, fosztogatnak, jelentős részük a fehérek adójából, segélyeken élősködik. Bűnözési rátájuk kiugró, jórészt a nyelvet sem tanulják meg rendesen. Egy európai, ha Kairóban él, nem követel katolikus templomokat és nem kezd muszlim nőket megerőszakolni sportból - a szerk.).

A cionisták szeretnék tisztánlátásunkat elhomályosítani, pedig a fő frontvonal a cionista-globalista bankároligarchia és a keresztény és a nemzeti értékek mellett elkötelezett erők között húzódnak. (Mindemellett meg kell jegyezni, hogy Izrael népszerűsége minden propaganda és behatolás ellenére rohamosan csökken Európa-szerte - a szerk.)

Perge Ottó - Kuruc.info