1996-tól beindulhatott tehát a reklámhadjárat és a szer terjesztése. A cég agresszívan házaltatta ügynökeit, és elsősorban vidéki területeket céloztak meg. Az Appalache-hegység és egyéb falvak, kisvárosok voltak célba véve, ahol a többnyire fehér emberek kemény munkát végeztek: bányászat, mezőgazdaság, famunkák. Ez a célzatosság látható a Column Health egészségügyi lap egyik cikkében is:
 

Az elmúlt évtized alatt közel 21 millió vényre kapható fájdalomcsillapítót szállítottak egy apró településre Nyugat-Virginiában, mely államban több ember esett áldozatul az opioidok általi túladagolásnak, mint bármely más államban. Az Energia és Kereskedelmi Bizottság, mely az opioid-járványt vizsgálta, felfedte, hogy 20,8 millió hidrokodon és oxikodon tablettát szállítottak Williamsonba, mely egy közösségi főiskolával, egy vasútpályaudvarral – és kevesebb mint 3 200 lakossal rendelkezik, a legutóbbi népszámlálás szerint. Ez több mint 6 500 tabletta fejenként – bár nem minden fájdalomcsillapító maradt Williamsonban.

2016-ban több mint 42 ezer ember halt meg opioid-túladagolásban az Egyesült Államokban; ezen halálesetek 40 százalékát fájdalomcsillapítók okozták a Betegségellenőrzési és Megelőzési Központ adatai szerint. Nyugat-Virginia, mely a legmagasabb opioid-túladagolással rendelkezik az országban, 52 halált regisztrált 100 ezer főre abban az évben, az adatok szerint. A hidrokodon és az oxikodon félszintetikus opioidok, melyek a fájdalmat enyhítik. De a hidrokodon (gyakran olyan nevek által ismert, mint a Vicodin) és az oxikodon (OxyContin), súlyos függőséget okozhatnak.

Az amerikai Betegségellenőrzési Központ 2019 márciusi adataiból kiderül, hogy arányaiban messze a fehéreket érinti leginkább az opioidfüggés, mint a rendkívül kemény fentanil (ez az a méreg, amiből egy cigány pár akart egy hatalmas adagot behozni Magyarországra tavaly). 2011 és 2016 között Amerikában a fentanil-túladagolás általi halálok száma több mint ezer százalékkal nőtt. 2011-ben 1660 amerikai halt ebbe bele, 2016-ban már 18 335. A fehérek túladagolásból eredő halálozásának aránya közel 110 százalékkal nőtt 2013 és 2016 között (évről évre ez az arány kb. 110 százalékkal növekszik). Ez utóbbi évben 100 ezer fehérből kb. nyolc halt meg ebben, ami a latinók arányának (2,5) háromszorosa, a feketék a két csoport közé esnek 5,6 halottal a 100 ezerből. Az amerikaiak mára már nagyobb eséllyel halnak meg opioidok által, mint autóbalesetekben.

Az opiát- és opioidfüggés mára már hatalmas méretének lavináját tehát a Sackler család indította el, már a ’60-as években, de főleg a ’90-es évek közepétől, amikor is az új csodaszerként reklámozott tabletta könnyen népszerűvé vált először is az ízületi és egyéb fájdalmakkal gyakran küszködő munkások körében. Ha az orvos felírta, mi baj lehet belőle? Ma már tudjuk, hogy mi baj lehet belőle, ahogy azt is, hogy azok az orvosok miért írták fel pont ezt a tablettát előszeretettel.

 

Az Esquire hosszas írásában, mely megszólaltat egy egykori értékesítési képviselőt, így olvashatunk a szer terjesztésének módszereiről:


Egy ilyen orvos volt például a zsidó Roger Kaplan is, aki rengeteg OxyContin tablettáról írt vényeket a pácienseinek, megalapozott ok nélkül. Egy 18 hónapos nyomozás eredményeként a hatóságok lefoglalták ingatlanjait, autóit, és eljárást indítottak ellene. A zsidó közel félmillió oxikodont írt fel egy 17 hónapos időszak alatt, és csupán egy nap alatt kb. 4 635 dózist 49 páciensre. A cikk felidéz egy esetet, amely jól bemutatja azt a pusztítást, amit ez a szer okozhat: „A vádak idején a hatóságok azzal a bűnözési hullámmal küzdenek, amelyet az egekig érő opioidfüggőség eredményez. Öt éve a fájdalomcsillapító-függő David Laffer Medfordból megkezdte a neki ítélt négy életfogytiglani börtönbüntetését egy 2011 júniusában a medfordi Haven Drugs patikában elkövetett négyes gyilkosságért. Laffer lelőtte a gyógyszerészt, a gyógyszertár alkalmazottját és két vásárlót, kirabolta azt, és 10 ezer oxikodon tablettát és egyéb szereket vitt el feleségének, Melinda Bray-nek.”
 

Tavaly is láthattunk példát a gyógyszerekkel való zsidó üzérkedésre Európából, a Daily Mail cikkéből: „Négy férfi és egy nő jelent meg a bíróságon ma, akiket hamis és nem engedélyezett gyógyszerekkel kapcsolatos pénzmosással vádolnak, mely kapcsán 19 millió font vándorolt át a bankszámláikon. Az ügyészek szerint hamisított gyógyszereket vettek európai országokban, mint Németország, Ausztria és Franciaország, majd árusították azokat.”
 

A The Clarion-Ledger napilap a Purdue egy korai promóciós videója kapcsán, melyben hét ember beszélt saját pozitív tapasztalatáról a szert illetően, így írt:


A Purdue Pharma ellen 2007-ben végre egy nagyszabású eljárás folyt, melynek keretében első alkalommal ismerték be a Purdue-től, hogy hazug módon reklámozták a heroinhoz hasonló szerüket, továbbá azt is, hogy egyéb trükkökkel élve teljesen félrevezető módon terjesztették az OxyContint, mind az orvosok, mind a fogyasztók körében. A per eredményeképpen viszont nem ítéltek se nyilvános kivégzést, se kényszermunkatábort nekik – csupán 635 millió dollár bírságot szabtak ki három felelősre, akik közül ráadásul egyik se volt Sackler. A magukat milliárdosra szívó piócák számára mindez persze zsebpénz, hiszen addigra már többszörös milliárdos üzlet lett a pusztító tabletta terjesztése.

Érdemes itt bemutatni, hogy 2016 szeptemberében Ohio állam egyik rendőrsége Facebook-oldalán tett közzé pár képet az opioidfüggés kapcsán, elrettentésként, amelyen két félholt szülő látható egy kisgyerekkel az autóban. Mindketten életben maradtak, eljárás indult ellenük.
 

Mivel a valós felelősök kivégzései elmaradtak, azóta a vényes opioidok általi pusztítás nagyobb méreteket öltött, de idővel a Sacklerék elleni perek is beindultak. Már 37 állam indított pert ellenük az elmúlt időszakban, a The Hill például az Oklahoma állam peréről így ír: „A Purdue Pharma és a család, mely birtokolja azt, megállapodott egy 270 milliós egyezségben Oklahoma állammal annak kapcsán, hogy a termékeik elősegítették az opioidkrízist, a The Wall Street Journal szerint. Az egyezség az első azon különböző államok, városok és megyék által indított 1600 per közül, amely a gyógyszerkészítő ellen indult az opioidos készítményeik kapcsán, köztük az OxyContinnal. A per a gyógyszerkészítőt és a Sackler családot azzal vádolja, hogy agresszíven nyomatta az opioid termékeit és szándékosan elfedte annak függőséget okozó természetét.”

Az elkövetkező években tehát sok más per is várható, de, mint a fentiből is látszik, még mindig ki tudják magukat vásárolni a bajból. Az egyik igazán fontos per ezek közül a Massachusetts államé, amelynek a periratait ez év januárjában tették elérhetővé, és ezekből egészen elképesztő, bár a Sackler-típus történelmét ismerőknek kevésbé meglepő dolgokat tudhatunk meg. A The Guardian cikkéből:


A Landau jellemzően zsidó név, ahogy a Sackler család említett tagjai, beleértve feleségeket is, szintén mind zsidók. A lap még hozzáteszi: „A per azzal vádolja a Purdue-t, hogy az félrevezette a pácienseket és orvosokat az opioidok veszélyei kapcsán, ösztökélte a gyógyszert felírókat arra, hogy tovább tartsák rajta a pácienseiket a szeren és agresszíven célzott meg mindezzel sérülékenyebb rétegeket, mint időseket és veteránokat. »A stratégiájuk egyszerű volt: minél több szert adnak el, annál több pénzt csinálnak, és annál több ember hal meg« – mondta Healey kedden.”

A zsidók megnevezése nagyon jó lépés, ráadásul mivel a periratokat elérhetővé tették, érdemes ezekbe beletekinteni, hogy ne csak médiumok tolmácsolásában jussanak el hozzánk a fontosabb részek. A könyvméretű, több száz lábjegyzettel ellátott irat egészen nem sokkal a per megindításáig dokumentál elképesztő dolgokat. Az irat egyik pontjában azt olvashatjuk például, hogy az OxyContin megteremtője maga is figyelmeztetett a veszélyekre, de a pénzéhes ragadozók nem foglalkoztak vele:


Az azt követő pont egy szintén nagyon érdekes dolgot leplez le:


Mi pedig hozzátehetjük a fenti adatok ismeretében, miszerint arányaiban leginkább a fehéreket érinti mindez, hogy valóban „fehér” volt ez az előidézett „hóvihar”... Az alábbi pontokban pedig betekintést kaphatunk a Sacklerék elővigyázatosságába:


Nem csak az esetlegesen terhelő adatok, de a mérgező termékeikkel kapcsolatos figyelem elkerülése eleve mindig jellemezte a Sackleréket:
 

180. 2000-ben Sackleréket figyelmeztették, hogy egy riporter „szaglászott az OxyContinnal való visszaélések történetével kapcsolatban”. A Sackler család az irányelveikre leselkedő veszélyt a következő értekezletükön beszélte meg, és elkezdték elfedni a hátrahagyott nyomaikat. Terveztek egy választ, ami „eltereli a figyelmet a cég tulajdonosairól”.

 

Az opioiddal kapcsolatos figyelem elkerülése ellenére a Sackler egy közismert név, mivel előszeretettel adományoznak nagy összegeket felsőoktatási vagy kulturális intézményeknek, a nevük megjelenítését kérve. Erről az Esquire így ír:


Visszatérve a periratokhoz, az alábbi pont egy keserű, és jellemzően arcátlan csavart hoz a történetbe:


Az az ősi arcátlanság, ami a tömeges nyomort és halát eredményezte, persze természetes módon ilyen arcátlan húzásokhoz vezet. Mert a munkatáborra ítélés, ugyebár, elmaradt. Fontos ugyanis, hogy az opioidfüggők nem egyszerű élvhajhász „drogosok”, mert, bár olyanok is megtalálták maguknak a szert sok esetben, nagyon sok más esetben viszont a szer találta meg a későbbi függőket: a félrevezetett beteg, vagy valamilyen fájdalomtól szenvedő páciens, csak fájdalomcsillapítót akart, nem kívánt se elkábulni, se semmire se rászokni. Sőt, olyan szinten függőséget okoz a szer, hogy az országban évente kb. 30 ezer csecsemő születik függőségi tünetekkel az anya gyógyszerhasználata miatt, és ez a szám 15 év alatt négyszeresére nőtt. Az orvos felírta nekik, ők pedig beveszik, megbízva abban, aki ehhez ért. De mivel a Sacklerék direkt erre játszottak (és a zsidó banda igazi aljassága valójában pont ez), az egyszerű fájdalmakkal küszködő, akár teljesen jóravaló és semmilyen visszaélési szándékkal nem rendelkező ember is könnyen függővé vált. Amikor már függő az illető, a legtöbbeknek nagyon nehéz lejönni a szerről, onnan pedig egyenes az út lejjebb: még több szer, még több fajta szer, az azt anyagilag lehetővé tévő bűnözés, széteső családok, halál. Ezt illusztrálandó, alább egy ilyen eset a sok százezerből.

A Kansas City Star egy tavalyi cikkében egy anya szólal meg, aki a lányát vesztette el:

Sacklerék terméke a heroinhoz hasonlítható, mind a függőségi, mind az elvonási tüneteiben, és mindezt legálisan terjeszthették, átveréssel, hazugsággal, de ellenben a szokásos kábítószer-terjesztőkkel, a Sacklerék első számú célcsoportja nem a kábítószer-használók voltak, hanem átlagos munkás, idős, vagy beteg emberek, akiket aljas módon szoktattak rá a szerre, és akik emiatt sokszor valóban drogosokká váltak és továbbléptek például a heroin felé, mint a fenti lány is. Felmérések szerint: „1999-től 2017-ig 218 ezer ember halt meg vényre kapható opioidok túladagolásával összefüggésben. A vényre kapható opioidok általi túladagolásos halálok száma 2017-ben ötször annyi volt, mint 1999-ben.” Egy másik felmérés szerint viszont az 1999-2015 közötti időszakban 300 ezer ember halt meg „OxyContin és más opioidok által”. A pusztítás mindenképpen hatalmas.

Mindezt a lelketlen zsidó család – mint fentebb is láthattuk – előre tudhatta, és amikor világos volt, hogy milyen pusztítást okoz a termékük, akkor se tettek ellene semmi jelentőset. A Kentucky állam általi perben is kerültek napvilágra érdekességek ezzel kapcsolatban. A ProPublica cikke felidézi a cég egykori zsidó alelnökét:


De nem csak elhallgatták, hogy a termékük kb. 50 százalékkal erősebb, és nem „jelentősen gyengébb” a morfinnál, hanem szándékosan úgy is reklámozták azt. Az Esquire-cikkből: „Amint azt a cég később beismerte, félrevezetően reklámozta az OxyContint mint ami kevésbé okoz függőséget a piac korábbi opioidjaihoz képest.” Sőt, az aljasság netovábbját is olvashatjuk a periratokban:


Nem elég, hogy normális embereket szoktattak rá a pusztító szerükre, de még a tünetek jelentkezésekor is a segítségnyújtás helyett inkább jobban beletaszították őket a függésbe (és sok esetben, miután azok gyakran a házukat is eladták a függésük anyagi terhei miatt, a halálba) – ami logikus, ha megértjük, hogy itt nem egyszerű hibák sorozatáról, hanem egy kegyetlen és kitervelt stratégiáról van szó. Erre szolgált az is, hogy a Purdue ügynökei személyesen látogatták meg az orvosokat, hogy ne hagyjanak hátra kényes papírokat. Ez a személyes házalás, mely pénzzel és egyéb ajándékokkal járt, sikeresen meggyőzött sok orvost arról, hogy a Purdue termékeit írják fel, így a házalás költségei sokszorosan megtérültek a cégnek (lásd pl. a 32-37. pontokban). Ezt mutatja be Walter Jacobs orvos esete is, akit a Purdue ügynökei több mint százszor meglátogattak, és aki öt év alatt több mint 347 ezer tablettát írt fel. Az iratok szerint a Purdue arra ösztökélte az orvost, hogy megtakarítási kártyákat terjesszen, hogy azzal is tovább tartsa rajta a pácienseket a gyógyszereken. A Purdue fizetett az orvosnak azért, hogy még többeket és még hosszabb időre rászoktasson a tablettára. Mire Jacobs elvesztette a praktizálási engedélyét, már annyi opioidot felírt, hogy azzal megkeresett a Purdue-nek 3 millió dollárt (lásd: 117-112. pontok).

 

Végül az Esquire-cikk még valami fontosra rámutat, ami hozzánk is közelebb esik:


A nemzetközi Mundipharma német nyelvű Wikipédia-szócikke szerint azt a Purdue Pharma leányvállalataként szintén a Sacklerék alapították. A cég Magyarországon is rendelkezik székhellyel, és az Európai Gyógyszerügynökség oldala szerint az oxikodon magyarországi forgalmazója.

A Sackler család persze nem az egyetlen zsidó család, amely tömegek kizsigerelésén, kábításán, mérgezésén és nyomorba döntésén gazdagodott meg.

A Sassoon család

A gazdag családba született David Sassoon (1792-1864) egy iraki zsidó volt, Bagdad kincstárnoka, majd később az Indiába vándorolt bagdadi zsidók vezetője is. Idővel a brit textilipari cégek és a Perzsa-öböl kereskedői közti összekötőként érvényesült. Nem csak India, de Kína is célpontja volt ezen bagdadi zsidóknak,  és emiatt az indiai történelemre összpontosító Gateway House szerint az 1830-as évekre a kínai Sanghaj jelentősen ezen zsidók dominanciája alatt volt.

 

Tao-kuang császár 1839-ben betiltotta az ópiumkereskedést, elkobozva többek között Sassoonék rengeteg ópiumát is, majd ez a császári ellenállási kísérlet robbantotta ki az első ópiumháborút (1839-1842). Amikor pedig az ezt lezáró nankingi szerződés (1842) eredményeképpen Kína jobban megnyílt a britek előtt, Sassoon még inkább megvetette lábát ás tovább árulta az ópiumot a kínaiaknak, majd az azoktól szerzett termékeket pedig a briteknek adta el. Tíz éven belül a kínaiak jelentős része rászokott az ópiumra, mert ugyan korábban is volt ebből az országban, viszonylagos ritkasága miatt nem alakult ki túl nagy számú függőség. Pár évtizeddel későbbre, a század végére már annyira elterjedt, hogy a világ számára az ópium szinte a kínai kultúra részévé vált. Eddigre már a „Kelet Rothschildjai”-ként is nevezett Sassoon család jelentősen uralta a kínai ópium- és olajkereskedelmet. Természetesen mindebből a britek is kivették a részüket (például a saját hadsereggel rendelkező Brit Kelet-indiai Társaságon keresztül, aminek egyik főbb tulajdonosa a Rothschild család volt, amint azt láthatjuk a Rothschild Archívumban), de látható a jelentős zsidó szerep, főleg hogy nem csak a Sassoon család volt aktív mindebben: mellettük más zsidók is a kínai ópiumterjesztés meggazdagodott szereplői voltak, mint Emanuel Belilios, vagy a Kadoorie család. Ezt az időszakot a kínaiak a „Megaláztatás évszázada”-ként (1839-1939) tartják számon.

Szerencsejáték

Az anyagi kizsigerelés és nyomorba döntés kapcsán Korábbi pár írásomban is megjelent már például a korokat átívelő zsidó uzsorázás, mely nagyon sokszor kivívta a különböző népek haragját, és uralkodók ellenintézkedéseit, lásd Szolzsenyicin oroszországi elemzésének bemutatásában, vagy egy zsidó film elemzésében, a papiruszok korától a világhálós kamatos kölcsönökig.

Pár hete ezt olvashattuk Magyarországról: „A 2018-as szerencsejáték-függőségi térkép alapján három év alatt többszörösére nőtt a szenvedélybetegnek tekinthető játékosok száma.”

A szerencsejáték is egy ingoványos terep, ahol sok erre hajlamos ember akár egész addigi életét, vagy családját is képes elveszíteni, miközben egyesek zsebe folyamatosan duzzad. Az izraeli Háárec a szerencsejáték-ipar kapcsán rámutat, hogy Izrael az egyik nagy bázisa annak a világon – bár nem izraeliek számára, hanem a világ népeinek: „A szerencsejáték-ipar az izraeli csúcstechnológia hatalmas növekedésének az egyik hajtóereje, több tucat vállalattal, amelyek a külföldieket arra biztatják, hogy a világhálón váljanak meg pénzüktől.” – írják. Továbbá:


Mindeközben az izraeli zsidók számára tiltva van az ilyen pénznyelő és függőséget is okozható „játék”. Az izraeli informatikai portál, a CTech így számolt be erről 2018 végén:


A piramisjátékok terén is megfigyelhető a domináns zsidó jelenlét, amint arról pár éve a Times of Israel is írt Tel Aviv farkasai: Izrael hatalmas, erkölcstelen piramisjáték-átverésének leleplezése című cikkében.

A cím eleve az A Wall Street farkasa címre utal, ahol a szintén zsidó Jordan Belfort bűnöző tőzsdecápáról készült filmre utal (amelyben azonban a jellemzően fehér Leonardo DiCaprio játszotta az egyébként erős zsidó öntudattal rendelkező gazdasági piócát). A cikk alcíme árulkodó, és rámutat, hogy a lapot is a zsidókra eső rossz fény aggasztja leginkább: „Egy több százmilliót megforgató, és több ezernyi embert foglalkoztató ipar cinikusan veri át a befektetni szándékozókat világszerte, korrupt gyakorlatok széles választékával. Óriási kárt okoz áldozatainak, és azzal fenyeget, hogy Izrael megítélésével is ezt teszi.”

A cikket követte egy másik is Piramisjátékok: Egy izraeli átverés, amit meg kell állítani címmel, amely szintén nyíltan beszél az izraeli csalásokról: „A piramisjáték csalása boldogtalanul mutat rá az izraeli kezdő vállalkozások sötét oldalára. Ahelyett, hogy egy jóra fordított erő lenne ez, az izraeli motivációt tolvajlásra ösztökéli.”

Természetesen ezekben az üzérkedésekben mindenféle származásúak jelen vannak világszerte, de a zsidó dominancia jellemzően megmutatkozik, mindenféle korban, mindenféle kultúrában, újra és újra felbukkan. (Talán nem túl meglepő, hogy hazánkban is egy zsidó, Andrew Vajna neve vált a kaszinó és szerencsejáték egyik szinonimájává.) Történelmi adatok és ismeret alapján megállapítható, hogy a zsidó jelenlét szinte elkerülhetetlenül kizsigerelésben, felforgatásban, züllesztésben és korrupcióban fog előbb-utóbb megnyilvánulni. Ennek a vidéki, jobb sorsra érdemes parasztok megnyomorításának tünete még a kisebb formája, a rengeteg milliónyi embert elpusztító és eltipró politikai és kulturális terror pedig a másik véglet – lásd a bolsevik kori Oroszország és fél Európa esetét, de ha már Kínát említettük az ópium kapcsán: ott is zsidó közvetítéssel és lökettel lendült be a kommunizmus (lásd itt).

Egy a Stanford Egyetem által kiadott könyvben például azt olvashatjuk, hogy 1941 Franciaországának egyik térségében zsidók tették ki a feketepiac kereskedőinek 90 százalékát (Michael A. Marrus, Vichy France and the Jews, 1981, 183. o.), egy Oxford Egyetem által kiadott könyvben pedig azt, hogy a zsidók súlyosan felülreprezentáltak voltak az 1940-es évek Londonának feketepiacában (Mark Roodhouse, Black Market Britain, 1939-1955, 2013, 159. o.), és hogy az illegális élelmiszer-kereskedés legnagyobb haszonélvezője a háborús időszak Britanniájában a zsidó Sidney (Skylinsky) Seymour volt, aki egyben a legsúlyosabb büntetést is kapta feketepiaci kereskedése miatt (i.m., 234. o.)

Legyen az pornográfia, fajkeveredés, homoszexualitás, transzszexualitás, feminizmus, művészeti elkorcsosulás, politikai befolyásolás stb., a zsidó népesség egy gazdanépen belül időről-időre kiszámítható módon, és rendkívül károsan nyilvánul meg.

Bölcselet a múltból

A zsidóság ezen adottságait és hajlamait minden korban ismerték mindenhol, ahol ez a nép megfordult, és nagypéntek kapcsán pont időszerű felidézni egy érdekes angol gazda, röpiratos, újságíró, William Cobbett (1763-1835) Nagypéntek, avagy Jézus Krisztus zsidók általi meggyilkolása című 1830-as könyvecskéjét (itt található angolul), amiben a fentiekben felvázolt nép kapcsán így ír: „[A zsidó] úgy tűnik nem rendelkezett szenvedéllyel, csak ami a pénzszerzést illette; egy szenvedély, mely rászállt, sértetlenül, a leszármazottaikra, akik, bár »minden ország megcsúfolásai«, ugyanakkor korbácsai voltak minden olyan országnak, amely volt olyan gyenge és elvetemült, hogy bármiféle közösséghez foghatót akarjon ezzel a szétszórt, vándorló és kapzsi fajtával.” (i.m., 5.o.) Továbbá: