Ez nyilvánvalóan csakis azért történhetett meg, mert az indiai cigány pilóták még a pakisztáni cigány pilótáknál is gyöngébb kiképzést kaptak, és semmi köze nincs a kínai J-10 állítólagos „kiválóságához” és a légiharcban mutatott fölényéhez. Már csak azért sem, mert a kínaiak 5000 éve csak vegetálnak a Közép (középszerű) Birodalmában, soha nem találtak fel semmit, köztudomásúlag mindent nyugatról loptak, tehát logikus módon a koppintott repülőik sem lehetnek jobbak, mint az eredetiek, amelyekről koppintották őket. Ez ilyen egyszerű.

Ezek az aggodalmak az előbbiekből következően teljesen alaptalanok, így aztán a kínai állítólagos „csodafegyverekről” szóló bombasztikus beszámolók is legfeljebb nevetésre ingerelnek, és csak pánikkeltésre szolgálnak a nyugati katonai kiadások további növeléséhez, hogy a nyugati katonai-ipari komplexum tíz- vagy akár százszorosan túlárazva gyárthasson fegyvereket a kínai Temu-gagyik megszégyenítésére.

Alább ezekből következik néhány, pusztán a kezdetlegességük illusztrálására és a vicc kedvéért.

Hatalmas ipari bázis és gyorsan bővülő technológiai képességek, különösen a mesterséges intelligencia területén. Ha megnézzük, hogy Kína hány drónt sóz rá a világra, gondoljunk csak bele, hogy hányat gyárt a hadserege számára. Jelenleg az olcsó és „elég jó” kínai harci drónok uralják a világpiacot. Kína az utóbbi évtizedben 282 különböző típusú harci drónt szállított a világ 17 országába, miközben az USA csak 12 típust Britanniának és Franciaországnak. A kínai drónflotta sztárjainak számító Wing Loong 2 és 3 gyorsabb és nagyobb fegyverteher hordozására képes, mint amerikai riválisai, ugyanakkor sokkal olcsóbb azoknál.⁽²⁾ Kína MD-19-es újra felhasználható felderítődrónja Mach 5 feletti hiperszonikus sebességet érhet el, és világűrközeli magasságban működik. Az MD-19 kihangsúlyozza Kína fejlődését az űrhajózási technika és a hiperszonikus rendszerek terén, kihívást jelentve az Egyesült Államok elsőbbségére ezen a kritikus katonai technológiai területen.⁽³⁾

Újabban Kína beszüntette a dróneladást Ukrajnának és más európai országoknak, de továbbra is szállít Oroszországnak.⁽⁴⁾ Oroszország egy új kínai lézerfegyvert használ az ukrán drónok lelövésére is.⁽⁵⁾

Kína az ötödik generációs J-20 lopakodót az amerikai F-22 Raptorról, a szintén ötödik generációs J-35 lopakodót pedig az amerikai F-35-ösről koppintotta. A J-20S ugyanakkor a világ első és egyetlen kétüléses lopakodó harci repülőgépe. Kína jelenleg az Egyesült Államok után a második ország, amely kétféle radarelkerülő vadászgépet üzemeltet.⁽⁶⁾

Ez valamiféle hibrid egy nagyon nehéz vadászgép és egy taktikai bombázó között, amelynek a megjelenése „lökéshullámokat küldött világszerte”, és hatalmas érdeklődést váltott ki a szakmai közönség részéről.⁽⁷⁾

Amerikának fel kell kötnie a gatyaszárat, ha le akarja pipálni ezt az óriási „légi cirkálót” közel 200 négyzetméteres szárnyfelülettel. Összehasonlításul a világ jelenleg legjobbjának tartott F-22 Raptor szárnyfelülete mindössze 80 négyzetméter. A J-36 rendeltetése sokkal szélesebb körű, mint a puszta légi fölény biztosítása, és hozzá képest a meglévő amerikai vadászgépek „csupán torpedócsónakok”. Az amerikai légierő számára aggasztó, hogy Kína előrébb jár ennek az új, és potenciálisan hatalmas erejű harci repülőgépnek a bevetésében. Az amerikaiaknak volt lehetőségük arra, hogy átvegyék és megtartsák ezt a vezető pozíciót, de ez a lehetőség 20 évvel ezelőtt elszállt.⁽⁸⁾

Nem eszik azonban olyan forrón a kását. Amerikai szakértők szerint ugyanis a kínai repülőgépek jócskán lemaradnak amerikai társaiktól a lopakodás, az érzékelők integrálása, valamint a sebesség és a manőverezhetőség terén. Ennek oka, hogy míg Kína ellophatja vagy utánozhatja az amerikai tervezés külső elemeit, addig a fedélzeti rendszerek, a lopakodó-bevonatok és a hajtás-/vezérlőtechnológiák vagy szigorúan titkosak, és ezért nehezen hozzáférhetők, vagy pedig nehéz őket a kínai technológiával lemásolni, és Kína nehezen tud kiváló minőségű és tartós turbinákkal rendelkező sugárhajtóműveket gyártani. (Érdekes lenne megtudni, hogy kínai szakértők mit mondanak erről.) Peking azonban nem akarja elszalasztani a lehetőséget, hogy megalázza az Egyesült Államokat azzal, hogy előtte helyezi üzembe a hatodik generációs platformot.⁽⁹⁾ Tényleg szörnyűek ezek a kínaiak, hogy van pofájuk megalázni a jenkiket. Ez már mindennek a csimborasszója.

Szerencsére egy másik abszolút tényszerű és Pinokkióval meg Háry Jánossal köszönőviszonyban sem lévő amerikai tanulmány szerint az USA fegyver- és támadási képességei olyan behozhatatlan előnyt jelentenek számára, amely a frászt hozza Oroszországra és Kínára, mert a veterán Aegis (1964), Patriot (1984) és THAAD (1992) légvédelmi rendszerek lehetővé teszik, hogy az USA kapásból leszedje kivétel nélkül az összes orosz és kínai interkontinentális ballisztikus rakétát, valamint levegő-levegő rakétákkal is megsemmisítheti azokat még a kilövés fázisában.⁽¹⁰⁾

Legalábbis tavaly szeptemberben még úgy látszott, hogy ez a helyzet.

Ezek a tompa agyú és tohonya kínaiak azonban meglepően gyorsan reagáltak erre, és valahonnan lekoppintottak egy új hiperszonikus rakétát, amellyel állítólag képesek „félelmetes pontossággal és sebességgel lerombolni” a globális védelmi rendszereket.

Ugyanakkor a szandálos húszi kecskepásztorok ellen aratott fergeteges diadaluk eufórikus mámorában az amerikai hadügyminiszer véletlenül kikottyintotta, hogy Kína 20 perc alatt el tudná süllyeszteni az egész amerikai repülőgép-hordozó flottát, és hogy a Pentagon eddigi összes háborús játékában az USA lett a vesztes Kínával szemben. Nyilvánvalóan Hagseth mélyen a viszkisüveg fenekére nézett, ha képes volt ekkora blődlit állítani.

Teljesen egyértelmű ugyanis, hogy Kínának annyi esélye sem lenne az USA legyőzésére, mint amennyi esélyük a táliboknak volt, vagy a húsziknak az utóbbi évtizedek legnagyobb amerikai-angol flottafelvonulásának elzavarására.

Ezzel bizonyára tisztában is van, és ez elriasztja egy világháború kirobbantásától.

Pedig kedve lenne hozzá, hiszen a fennállása óta egyfolytában fenyegeti a világbékét, más országokat bombáz kénye-kedve szerint, gyakran Izrael megbízásából, főleg olyanokat, amelyeknek nincs hatékony légvédelmük, kormányokat dönt meg a katonai intervencióival, azután évtizedekre megszállja az így gazdátlanná váló országokat, nagyobb az éves katonai költségvetése, mint a riválisaié összesen, és legalább 800 katonai támaszpontot tart fenn a világ legalább 80 országában.

Ja, nem. Ez pont az USA. Mindegy. Csak eléggé intenzíven kell mantrázni, hogy valójában Kína, és végül mindenki elhiszi. Így működik a hatékony propaganda.

Márpedig propagandában az USA tényleg verhetetlen. Legalábbis addig, amíg Kína el nem lopja tőle a know-how-t.

GI - Kuruc.info