Április 19-én írtuk e sorokat, amikor beszámoltunk arról, hogy milyen amorális ügynökmelegágyat hagyott maga után Schmitt Pál a Magyar Olimpiai Bizottságban, a besúgók élén Vad Dezsővel, aki 1965-től szolgálta a kémelhárítást és a politikai rendőrséget. Schmitt persze tudott sajtófőnöke érintettségéről, s másokéiról is, hiszen 1983-1986 között az OTSH elnökhelyettese, 1983-1989 között a MOB főtitkára, 1989 és 2010. augusztus 5. között pedig a MOB elnöke, napjainkban tiszteletbeli elnöke.

Május 6-án arról adtunk hírt, hogy cikkünk nyomán Borkai kirúgta Schmitt barátját, a besúgó Vad Dezsőt. Másoknak is távozniuk kellett, de a mai napig is maradtak még meghúzódó és kibekkelésre berendezkedett hálózati személyek, akiknek nyugodt napjaira és magas havi fizetésére a Fidesz-KDNP bűnös szemhunyása a garancia.

Schmitt Pál köztársasági elnöknek pedig nincs jobb dolga, mint hogy - az adófizetők pénzén vett zongoraórákon és „hejesírási” korrepetálásokon kívül - új munkahelyét felhasználva, közjogi méltóságként, a MOB tiszteletbeli elnöke posztjába kapaszkodva átmentse és újjászervezze kedvenc hálózatát, benne kiemelt besúgókkal, régi kipróbált barátaival, üzlettársaival.

November 22-én a Magyar Olimpiai Bizottság tanácstermében életre hívott Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesülete utódja, a Minden Idők Legjobb Magyar Sportolói (rövidebb nevén: a Halhatatlanok Klubja) Egyesületnek élére - a lemondott Hegedűs Csaba helyére - Kárpáti György vízilabdázót választották, az elnökségbe pedig bekerült Fenyvesi Csaba párbajtőröző. A jövőben ez az új egyesület dönt a Nemzet Sportolója cím odaítéléséről, s állást foglal a magyar sport fontos és időszerű kérdéseiben. Schmitt önajnározó és cukormázas eligazítása után Kárpáti megköszönte a bizalmat, és a szervezet munkájának élénkítését ígérte, decemberi feladatként jelölte meg, hogy készüljenek a szervezet fennállása 20. évfodulójának megünneplésére. (Tartalmas, kiemelt feladat.)

Az ügynökök reinkarnációjának története, egyelőre csak a két főszereplővel.

Fenyvesi Csaba

Kezdjük Fenyvesi Csabával (1943. április 14., Budapest, Bertha Anna). A háromszoros olimpiai bajnok párbajtőrvívót, az Orvostudományi Egyetem hallgatóját 1967. május 31-én szervezte be informátornak hazafias alapon a "sportvonalra" a politikai rendőrség, a BM. III/III-as csoportfőnökség 2-b osztálya, mely elsősorban az "ifjúságellenes reakciós erők" elhárítását végezte. Beszervező és kapcsolattartó tisztje Várkonyi Bálint rendőr őrnagy volt, akivel a "Mészáros" fedőnévben állapodtak meg. Állambiztonsági nyilvántartó kartonja szerint a "Népidemokráciához hű" kategóriába tartozó KISZ-tag volt. (A beszervezés időpontját korábbra igazolja vissza a BM. III/II-3-a osztályának egy 1964. december 8-án kelt tájékoztató jelentése, amely ezt írja: „Az elmúlt 2 év során segítséget nyújtottunk „Mészáros” fn. informátorunknak, hogy felesége útlevelet kapjon.” Lejjebb ezt említi még: „Mészáros” fn. informátorunknak segítséget nyújtottunk abban, hogy katonai bevonulására halasztást kapjon.”)

"Mészáros" informátor jó barátja Schmittnek, aki 1976-tól az Astoria Szálló igazgatóhelyettese, s mielőtt 1981-ben a Népstadion és Intézményei főigazgatója lesz, rövid ideig a Fórum Szálló Szervező Iroda igazgatóhelyettese, mely a leendő szálló építés munkálatait hangolja össze. Schmitt ismerteti össze Fenyvesit Csima Ferenccel, a Fórum Szálló Szervező Iroda műszaki igazgatójával. Az iroda átmenetileg a Hotel Duna Intercontinentál üzletsorán kap helyet.

Állambiztonsági jelentések szerint Fenyvesi gyakran felkeresi itt Csimát, s az is többször előfordult, hogy "dr. Niklai Ákos igazgató, Csima Ferenc műszaki igazgató és Schmitt Pál igazgatóhelyettes a késő esti órákban egyedül vagy barátok társaságában felkeresik az irodát." („Dr. Niklai Ákossal, a Fórum Szálló igazgatójával megfelelő legenda közlésével elértük, hogy az iroda helyiségeit a BM szervek részére átengedte. Az igazgató elvtárs készségesen hozzájárult, s közölte, hogy nagyon egyetért és minden segítséget megad, valamint erről tájékoztatta helyettesét Schmitt Pált. Erre azért van szükség, mert Schmitt több alkalommal délután is igénybe vette az irodát.” A BM. III/II-8-b alosztály jelentése 1980. augusztus 25-én.)

Schmitt tudta, hogy biztos helyre teszi le a fenekét, mert felettese, Niklai Ákos Kádár János legkedvesebb bankárjának, Fekete Jánosnak a veje - az MNB teljhatalmú alelnökének leányát, Rozáliát vette el feleségül. (2004. január 24-én egy televíziós interjú során Horn Gyula azt mondta Dr. Ilkei Csabának: „A Palival mi mindig szót értettünk.”)

1980-ban a külföldi beruházókkal folytatott tárgyalásokon rendszeresen együtt vesz részt Schmitt Pál, és Csima Ferenc, miközben a német és osztrák lapok korrupciót emlegetnek a beruházás körül. Csima igazgató 1980 végén, 1981 elején kb. 150 ezer shillinget adott át Adler Tibor bécsi közvetítőnek, mely összeget itthon forintban fizette ki neki Fenyvesi. A párbajtőrvívó állambiztonsági informátor ráadásul valutáért nyakkendőselymet vásárolt az NSZK-ban, amit édesanyja budapesti üzletében késztermékként értékesített, illetve más üzleti vállalkozásba fektetett be.

Fenyvesi büntető eljárásban történő felelősségre vonását 1981. június 8-án kezdeményezték. Szeptember 7-én gyanúsítottként hallgatta ki a a III/1 (vizsgálati) osztály. Szóban beismerő vallomást tett, de a jegyzőkönyvet nem volt hajlandó aláírni. Ezt követően kapcsolatot keresett korábbi állambiztonsági osztályával, kérve, hogy érdemeire való tekintettel hagyják ki az ügyből. Elutasító választ kap, ami után illetéktelenek előtt feltárja az operatív tiszttel folytatott beszélgetését, jogtalannak tartja az eljárást, mártírként jár-kel, fenyegetőzik és leleplezéseket ígér. Segítőket, támogatókat keres, érdemeit hangsúlyozó, pozitív kicsengésű, népszerűsítő cikkeket szervez sportolók - többek között Hegedűs Csaba birkózó - és újságírók közreműködésével, amit az állambiztonság nem helyesel; meghallgatást kér az OTSH elnökétől.

A Fővárosi Bíróság 1982. május 25-én vesztegetés és devizabűncselekmény elkövetése miatt halmazati büntetésül Csima Ferencet 5 év 6 havi börtönre ítélte, mivel "a budapesti szállodák beruházási munkálatai során az osztrák Neokommerz cégtől schillingben kapott jutalékait forintosította"; Adler Tibor egy évi szabadságvesztést, Fenyvesi Csaba 1 év 2 havi felfüggesztett börtönbüntetést kapott. Nincs nyoma annak, hogy Schmitt Pált az eljárás alatt kihallgatták volna. A Legfelsőbb Bíróság másodfokú ítéletében jóváhagyta Fenyvesi büntetését.

Kárpáti György

Kárpáti György (1935. június 23., Budapest, Fodor Erzsébet) vízilabdázót 1962. december 12-én szervezte be a politikai rendőrséghez „Halasi” fedőnéven a BRFK századosa, Huszár Sándor. Ettől kezdve 25 éven át foglalkoztatta a BM. III. Állambiztonsági Főcsoportfőnöksége (a III/III-nál elsősorban Várkonyi Bálint r. őrnagy, a III/II-nél, tehát a kémelhárításnál főként Stoll Dániel r. őrnagy), egészen 1987 nyaráig, amikor bűncselekményt követett el, kizárták és irattárazták az anyagát. Állambiztonsági nyilvántartó kartonja megvan az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában, ám sem „B”, sem „M” dossziéja nem található. Ez utóbbi volt az oka annak, hogy az az internetes portál, amely ügynökmúlttal vádolta meg Kárpátit, a bíróság előtt nem tudta megvédeni igazát, mert a bíróság a „Halasi” tevékenységére elég életszerűen utaló állambiztonsági jelentések ellenére sem látta bizonyítottnak Kárpáti és „Halasi” azonosságát.

Melyek voltak azok az állambiztonsági jelentések, melyek egy konkrét körben reálisan utaltak „Halasi” jelenlétére, tevékenységére, jobbára a hivatásos tisztek elismerése mellett?

Először is elismeréssel szólnak(!) kitűnő üzleti adottságairól, melyeket mesterien elfed tevékenysége közben: „Halasi igen jó 'üzletember', aki azonban nagyon diszkréten intézi ügyeit és azokról még sportágának tagjai sem tudnak” - állapítja meg 1963. október 1-jén Pálfi Ferenc r. őrnagy a hírszerzés, a III/I csoportfőnökség azon jelentésében, melyben „Az Universiade delegáció braziliai útja során végzett elhárító munkáról” számol be. „…a magyar delegáció tagjai között helyet foglaló Gábor és Halas ügynökökkel Porto Alegreben felvettem a kapcsolatot, akik jelentős segítséget nyújtottak munkámhoz. Halas és Gábor igen lelkiismeretesen hajtották végre a rájuk bízott feladatokat és több esetben is önállóan kezdeményeztek… elsősorban rájuk támaszkodtam.”

Több magyar sportolót disszidálásra akartak rábírni kinti ügynökök, főként a vívók és a vízilabdázók körében. Pálfi őrnagy jelenti: „Különös súlyt helyeztek Felkayra, aki Halas véleménye szerint, bár egyes időszakokban megingott, de komolyan nem gondolt a disszidálásra. Felkaynál rábeszélési kísérletek láttán azt a feladatot adtam Halasinak, hogy maradjon állandóan Felkay mellett és ne adjon lehetőséget arra, hogy egyedül maradjon a társaság bármelyik tagjával. Halasi elmondotta, hogy a szovjet-magyar vízilabda mérkőzés előtt, amely a torna döntőjének számított - Deák és egyik társa elmondotta neki, hogy tüntetést szerveznek a szovjet csapat ellen és a magyarok mellett, a brazil bírót megfélemlítik. Halasi igen helyesen azt válaszolta, hogy az ellen a leghatározottabban tiltakozik és amennyiben ezt megteszik, a magyar csapat elhagyja a medencét. A mérkőzés egyébként simán és zavartalanul, a magyar csapat nagy fölénye jegyében zajlott le.”

1964-ben a tokiói olimpiáról készített jelentést a kémelhárítás, a III/II-6-b osztályán Kovács János r. alezredes osztályvezető és dr. Nagy Antal r. őrnagy alosztályvezető. „Halasi”-t azok között említi a jelentés, akik „igen eredményesen és odaadóan segítették az operatív munkát, lelkiismeretesen és jól dolgoztak.” A vízipólózók körében két segítőre vonatkozik ez a dicséret: „Lovas” és „Halasi” fedőnevű hálózati személyekre.

1964. december 8-án a BM. III/II-3-a osztálya a magyar vízilabdacsapatról készített tájékoztató jelentést, melyet átküldött ellenőrzésre a 6-b osztályra.

„Tájékoztatásul közöljük, hogy Markovits Kálmán vízilabdázó a tokiói olimpián szereplő vízilabdacsapatról az alábbiakat közölte:

Miután a vízilabda csapat bejutott a négyes döntőbe - Kutas nevű vezető intenciójára - felvette a kapcsolatot az olasz válogatott vízilabda csapat vezetőivel és 1.500 dollárt ígért arra az esetre, ha a szovjet válogatottat legyőzik. Miután a mérkőzés olasz győzelemmel ért véget, először a magyar játékosoktól szedték össze a pénzt és átadták az olasz csapatnak. A későbbiekben az 1.500 dollárt reprezentációkra elszámolták és ekkor Kutas átadta a pénzt ……-nak , aki két nappal az olimpia befejezése előtt a kölcsönkért összegeket visszaadta a játékosoknak.

A magyar-jugoszláv mérkőzés előtt ugyancsak Kutas utasítására …… felvette a kapcsolatot Dirnweber osztrák játékvezetővel és arra kérte, hogy a mérkőzést úgy vezesse, hogy az legalább döntetlen eredménnyel érjen véget. Dirnweber az ajánlatra azt felelte, hogy a magyarok játszanak minél jobban és a többit bízzák rá. A mérkőzésen a jugoszláv csapat már 3:0-ra vezetett, mikor a magyar csapat erős bírói segédlettel kiegyenlített. A közönség, amely általában szimpatizált a magyar csapattal, Dirnweber szubjektív bíráskodása miatt többször erősen tüntetett. A mérkőzés után Dirnweber megkereste ……-t és kérte a kialkudott összeget. …… megkereste Kutast, aki azt a választ adta, hogy Dirnweber egy legközelebbi alkalommal megkapja a pénzt, de jelenleg - az olimpia idején - nem tudja a pénzt kifizetni, mert a költségeket túllépték. A játékvezető ez ideig az összeget nem kapta meg. Dirnweber játékvezető az osztrák Belügyminisztérium alkalmazottja.”

Ez a jelentés a kémelhárítás 6-b alosztályára kerül, ahol Stoll Dániel r. őrnagy és Gergely László r. őrnagy, alosztályvezető 1964. december 22-én arról számolnak be jelentésükben, hogy „Halasi” fn. ügynökükkel ellenőriztették a történteket.

„A BM. III/II-3-a alosztály jelentését „Halasi” fn. ügynökünk révén leellenőriztük, jelentésében az alábbiakat közli:

A tokiói olimpián, amikor sor került a vízilabdadöntőkre, a helyzet úgy állt, hogy a jobb gólarány dönti el az aranyérem sorsát a jugoszláv és a magyar csapat között.

A döntő napján, délben játszották le a jugoszláv-olasz mérkőzést, este pedig a szovjet-magyart. A mérkőzés előtti este Szabó Aladár, a Braziliában élő és az ottani válogatottban játszó magyar játékos beszélt az olasz játékosokkal, akik elmondották, hogy őket a jugoszlávok megkörnyékezték pénzzel és mivel nekik már úgy is mindegy, valószínű, hogy nagy gólaránnyal vesztik el a mérkőzést. Az információt …… közölte a magyar sportvezetőkkel, elsősorban Laky Károllyal, a vízilabda válogatott edzőjével és Kutas Istvánnal, az olimpiai küldöttség helyettes vezetőjével. A magyar sportvezetők úgy döntöttek, hogy megpróbálnak pénzt szerezni és …… úgy tárgyaljon az olaszokkal, hogy ne feküdjenek le a jugoszlávoknak. Az olaszok 1500 dollárt kértek és kijelentették, hogy szívesebben játszanak rendesen a pénzért, minthogy a pénzért lefeküdjenek..

Az olaszok a mérkőzést a megállapodásnak megfelelően végig küzdötték, s a jugoszláv csapat csak 2:1-re tudott győzni. Ezzel a gólaránnyal elestek az első helytől. A meccset követő napon Laky Károly, a vízilabda válogatott edzője, hivatalos formában felvette a pénzt (1500 dollárt) majd átadta ……-nak, aki kifizette az olasz csapatkapitánynak.

A szovjet-olasz vízilabda mérkőzésre a középdöntő során került sor, a mérkőzést a szovjet csapat nyerte meg 2:0-ra. Ebbe a győzelembe a magyar csapat is besegített.

A mérkőzés japán bírójával igen jó barátságban van a magyar csapat. Így megkérték, hogy segítse a szovjet csapatot. Ez meg is történt. A mérkőzés után az olasz csapat és a közönség egy része tüntetett a bíró ellen, mert nyomta az olasz csapatot.

Az olimpia megkezdése előtt …… a vízilabda válogatott tagja, aki nagyon jó barátságban van Dirnweber osztrák játékvezetővel, leült vele tárgyalni arról, hogy ha Dirnweber a döntő fontosságú mérkőzéseket vezetné az olimpián, segítse a magyarokat, ezért szép ajándékot kap. Dirnweber azt felelte, hogy rendben van.

Az olimpián két döntő fontosságú mérkőzést vezetett, az olasz-jugoszlávot és a jugoszláv-magyar mérkőzést. Egyik esetben sem tartotta be az ígéretét. Miután a magyar csapat megnyerte az olimpiát, ……közölte Dirnweberrel, hogy az ígért ajándékot megkapja. Dirnweber azt felelte, hogy ő nem fogadja el, mert ő erre nem szolgált rá.

Megjegyzés:

„Halasi” fn. ügynökünk a fenti ügy ellenőrzése során közölte, hogy ő ezt az olimpia után nem jelentette, mert az egész ügy a sportvezetők előtt ismert volt és tudtukkal, valamint engedélyükkel volt az ügy elintézve.

Intézkedés:

Amennyiben az ügy további intézkedést igényel, javaslom felvenni a kapcsolatot Egri Gyula elvtárssal, az MTS elnökével, az olimpiai küldöttség vezetőjével. Az ő tudta és engedélye nélkül ilyen nagy összeget kifizetni nem lehetett.

Stoll Dániel r. őrnagy”

A BM. III/III. csoportfőnökség (tehát a politikai rendőrség) 2/b. alosztályának 1967. január 27-én kelt munkatervében - az áll, hogy „Halasi” fn. ügynököt november 20-ig minősíteni kell.

Mindez azonban kevés ahhoz, hogy egy ma ítélkező bíróság tudomásul vegye az életbeli valóságot, azt, hogy reális összefüggések alapján azonosítsa „Halasi”-t Kárpáti Györggyel. A sajtóban megszólalt néhány egykori vízilabdás pedig azért nem hallott és látott semmit Kárpátival kapcsolatban, mert maguk is üzleteltek, s Gyurika tud mindegyikük viseltes dolgáról, például Gyarmati Dezső átlagon felüli vonzódásáról az orosz ikonfestészet remekművei iránt és ezzel kapcsolatos összeütközéseiről a vám- és pénzügyőri szervekkel. Ugyanakkor információink vannak arról is, hogy néhány tisztességes sportoló előbb-utóbb kiborítja a bilit, mert tele van a hócipőjük Kárpáti arcátlan hazugságaival, azzal, hogy bazári majomként vezette meg a közvéleményt és a politikai pártokat, a lett - Tarlós István jóvoltából - Budapest díszpolgára, a fideszes rendezvények díszemelvényeinek bérletese, devalvált címek és kitüntetések gyűjtője.

Boros Imre

A magyar bíróságok gyakorlatából még hiányzik a tartalomelemzés fogalma. Ehhez se idő, se szakértelem. Hiába szorgalmazzák bevezetését történészek, levéltárosok, kutatók arra az esetre, mikor se beszervezési, se munkadosszié, se nyilvántartó karton, mégis tökéletesen bizonyítható az érintettség az ügynök önleleplezésével, a jelentéseiben leírt tények és az azokkal egyidejűleg fennállt valós körülmények elemeinek összevetésével.

S egyre inkább úgy tűnik: a jelenlegi hatalomnak sem érdeke az eredeti állambiztonsági nyilvántartást hiánytalanul és hitelesen őrző mágnesszalagok manipulálatlan megnyitása, kinyomtatása, nem különben a nemzetközi nyilvántartásokban szereplők adatainak közlése.

Kopátsy Sándor

Túl sok érintett vezetőjét, pártkatonáját, emblematikus kirakatemberét, közvélemény-formálóját, rejtőzködő pénzeszsákját vesztené el.

Így jövőre is naponta szerepelhet a sajtóban és a televízióban az Orbán-kormány volt minisztere: Boros Imre szt-tiszt, Martonyi János hírszerző-kémelhárító és Matolcsy legfőbb ötletelője, dr. Kopátsy Sándor diploma nélküli besúgó, az '56-os forradalom első elárulója az Országos Tervhivatalban.

De térjünk még vissza egy szóra Schmitt Pálhoz, a „hejesírás” és a zongoratanítás óraadó tanárához, a besúgók barátjához.

Az már közismert, hogy Schmittet 1964-ben a Pesti Központi Kerületi Bíróság 4 havi, 3 évre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte foglalkozás körében elkövetett, súlyos testi sértést okozó gondatlan veszélyeztetés és társadalmi tulajdont károsító gondatlan rongálása büntette miatt.

Kevésbé ismert a következő történet, amelyet elsősorban a „Szamosi” fedőnevű titkos megbízott jelentéseiből ismerünk.

„Szamosi” ügynök: Székely Tibor korabeli fotója az állambiztonsági archívumból

[„Szamosi” fedőnevű ügynök azonos Székely Tiborral (1922. március 7., Budapest, Horváth Mária Izabella), akit 1960. október 24-én szervezett be hazafias alapon a BM Politikai Nyomozó Főosztályának hírszerzése a II/3-b alosztályra az emigrációs vonalra. A beszervezők: Lukács József r. százados és Kerti István r. százados. Az ÉM. 1. sz. Földmunkát Gépesítő Vállalat építésvezető főmérnöke elismert vívószakembernek számított a Magyar Vívó Szövetségben. A Nemzetközi Vívó Szövetség Technikai Bizottságának tagja. Magas színvonalú polgári műveltséggel rendelkezett, franciául és németül beszélt, gyakran járt külföldre, igen jó megjelenésű, magas, elegáns, kiváló tárgyalókészségű, szenvedélyektől mentes, rendezett családi életet élő férfi volt. Katonatiszti családból származott, a forradalom előtt MDP-tag, de az MSZMP-be nem kérte átigazolását. Hírszerzőként elsősorban a müncheni emigráció tanulmányozása volt a feladata, mindenek előtt a „Haraszti” fedőnevű célszemély, a Szabad Európa Rádiónál dolgozó Litteráthy-Lootz Gyula és környezetének megismerése. 1962-ben átvette a politikai rendőrség, a III/III-3-b alosztálya, majd a III/III-2-b. Hálózati tevékenysége 1970. decemberéig követhető nyomon, akkor valószínűleg véget ért foglalkoztatása, mert „megváltozott az operatív helyzete.”]

1961. március 30. és április 2. között rendezték Duisburgban (NSZK) az Ifjúsági Vívó Világbajnokságot, amelyen 12 versenyző és 4 kísérő vett részt. „A magyar vívó csapat a nyugatnémet hatóságoknak az NDK sportolóival szembeni provokatív magatartása miatt a versenyen való részvételtől visszalépett, s így az egy hetes kint tartózkodás helyett már április 1-jén hazatért.” „Szamosi” csak április 8-án érkezett haza (feladata volt Wuppertalban Sárkány Miklósnál, az 1956-ban disszidált vízilabda szakembernél, a nyugatnémet válogatott edzőjénél és Stuttgartban, Zana Sándornál, a szintén 1956-ban disszidált építési anyagbeszerzőnél.) Idézet jelentéséből:

„A hazaérkezésem utáni napon az MTSH előadója, Ungár elvtárs érdeklődött, hogy a csapat két vívójának: Préda Istvánnak és Schmitt Pálnak Frankfurtban, a hazautazás alkalmával elkövetett disszidálási kísérlete, milyen visszhangot váltott ki a német sajtóban?”

Mi történt Schmitt Pállal és Préda Istvánnal?

„Szamosi” jelenti:

„A társaság (a csapat) 24 órai tartózkodás után Duisburgból III. 31-én, pénteken 13.50-kor elég szomorú hangulatban utazott el. Frankfurtba a vonat este 8 óra tájban érkezhetett. A nevezett két fiatalember (Préda és Schmitt) azzal a szándékkal szállt ki Frankfurtban a vonatból, hogy visszautaznak Duisburgba, és mégis részt vesznek a versenyen. A többiekkel elment a vonat, ők pedig a vágányok közt csellengve a pályaudvari rendőrség keze közé kerültek. A kihallgatás nem ment simán, mert egyik sem beszélt németül. Végre kerítettek egy magyart, akinek elmondták, hogy nincs disszidálási szándékuk, csupán a versenyen kívánnak részt venni, majd utána hazautaznak.

Erre felrakták őket a legközelebbi vonatra Duisburg felé. Időközben meggondolták magukat és Kölnben újból kiszállva megfordultak és hazafelé vették útjukat. Bécsben elérték a magyar csapatot, amely másnap csak délután 16.15-kor indult haza Bécsből és így együtt érkeztek a többiekkel.”

„…csak az a homályos, hogy a vasúti jegy biztosan nem volt náluk, hogyan tudtak ennyit utazgatni? Fel kell tételezni, hogy valaki a segítségükre volt.” - állapítja meg „Szamosi” ügynök.

A disszidálási kísérlettel egyenrangú retorzió illette a politikai akarattal való szembeszegülést. Csak az volt a különbség, hogy meghiúsult disszidálás esetén az állambiztonság járt el, s kevesen úszták meg a beszervezést, mint a „hiba jóvátételének” titkos módját, míg a politikai parancs nem teljesítését a politikai szervek szankcionálták a szakmai vezetés útján. Máig nem tudjuk pontosan milyen elbírálás alá esett, s milyen következményekkel járt Schmitt és Préda esete.

1960-ban figyelemre méltó változás játszódott le az MTSH (Magyar Testnevelési és Sport Hivatal) vezetésében. Elnökhelyettesi posztra megérkezett a politikai rendőrség (III/III) későbbi főnöke: Eperjesi (Engelberger) László.

Ezzel egyidejűleg csökkent a súlya Páder Jánosnak, aki „Pintér” fedőnéven 1952 (!) óta szolgálta az állambiztonsági szerveket, - még az ÁVH szervezte be - oly annyira a második vonalba szorult, hogy május 31-én ügynökből operatív kapcsolattá minősítették át. (Páder János volt a Budapesti Honvéd sokszoros bajnok kosárlabda csapatának és az 1955-ös budapesti Európa Bajnokságon győztes magyar válogatott edzője. A TF tanára, akit 1957-ben a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány a Magyar Testnevelési Sport Tanács tagjának nevezett ki. E Tanács hivatali feladatait látta el az MTSH.)

Eperjesi 1962-től 1967-ig volt a III/III csoportfőnöke. Leváltása után szt-tiszt nyugállományba helyezéséig (1988). Miközben az IBUSZ vezérigazgató-helyettese, 1969. február 28-tól a Magyar Vívó Szövetség elnöke lesz. Ekkor élénkül meg igazán a hírszerző-elhárító munka a szövetségben, újjászervezik a hálózati személyek körét, mindenki múltját átfésülik, mindent számon tartanak és intézkednek.

Jól tükrözi ezen időszak belső viszonyait az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában olvasható két dosszié („Az MTS nemzetközi kapcsolatai I.-II., ÁBTL. 3.1.5. O-19460/1 és O-19460/2).

Úgy tűnik, Schmitt Pál - aki 1983-ban érkezett a jogutód OTSH elnökhelyettesi székébe - nem ismeri a magyar vívósport múltját, s ennek híján hoz döntéseket kinevezésekről, kitüntetésekről. Vagy nagyon is jól ismeri, s ennek ellenére packázik az emberek bizalmával, erkölcsi érzékével.

Javasoljuk, két zongoralecke, egy „hejesírási” korrepetálás és egy osztályfőnöki óra között lapozza át mégis az ajánlott olvasmányt. Az ördög a részletekben lapul. Ismerkedjen meg egykori környezetével alaposabban, „Szamosi” tmb.-től (Székely Tibor) „Kékesi Béla” informátoron (dr. Kléh-Reinle László) keresztül „Somogyvári József ügynökig (Sákovics József), de ha szorgalmas, még azt is megtudhatja, hogy „Csabai” ügynökkel (Csatády Ignácz) ellenőriztették „Szamosi”-t, a duisburgi kalandról tudósító Székely Tibort: nem kompromittálódott-e véletlenül?

Hasznos időtöltést az ünnepekre, elnök úr!

Ui.: Tapasztalatait ossza majd meg Rétvári Bencével, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkárával, aki még Önnél is nyeretlenebb kétéves az ide vonatkozó szakirodalom tekintetében. Övé volt tavaly ilyenkor az utóbbi 20 év legblődebb ötlete a titkos levéltári dokumentumok széthordásáról, mondván, a „zemberek hadd vigyék haza azt, ami az övék!” Szerencsére az országos felháborodás elsöpörte az amatőrizmus és a dilettantizmus csúcsát, s még tegnap sem kezdődött meg az iratok széthordása. Ámbár a Fidesznél minden előfordulhat. Lehet, hogy holnapután az Eötvös utca 7. szám előtt látjuk tolongani Boros Imrét, Martonyi Jánost, dr. Kopátsy Sándort , Fenyvesi Csabát, Kárpáti Gyurikát és a többi sár mellékit…