 |
A „magyarozás” annyira elterjedt, hogy vannak olyan magyar fiatalok, akik, amikor tótokkal beszélgetnek, és a nemzetiségükről kérdezik őket, nem azt mondják, hogy: „én magyar vagyok” (ja som madar), mert az olyan, mintha azt mondaná, hogy „én egy f@sz vagyok.” Úgyhogy inkább azt mondják, hogy „Én magyar nemzetiségű vagyok.” Ide jutottunk – írja olvasónk.
Részlet egy felvidéki publicisztikából:
Szitokszóvá lettünk!
Elgondolkodva bandukolok estefelé kisvárosom utcáján, előttem néhány gimnazista korú suhanc hangosan vitázik, szájukon néha-néha ki-kicsúszik egy-két „keresetlen“ szó. Bosszankodva figyelem őket. Ha én ilyen koromban így beszéltem volna az utcán, estére megkaptam volna nagyanyámtól a magamét - mert ugye ezt azonnal megtudta volna, és neveltetésem ilyet nem tűrt meg!
Morfondírozok, hogy szóljak-e nekik, vagy sem. Szlovákul beszélgetnek, néha kiabálnak, káromkodnak, szitkozódnak is. Végül döntök: elegen vannak ahhoz, hogy meglökdössenek, meg aztán nevelje őket apjuk-anyjuk meg a pedagógusaik. Közben folyik a „magasröptű“ eszmecsere. Egyszer csak azt hallom, hogy az egyikük talált egy mobiltelefont, és vissza akarja adni tulajdonosának, akinek telefonszáma a bekapcsolásnál megjelent a telefon képkijelzőjén. Egyikük azonban így szól ingerülten: „Mi az, magyar vagy? Csak nem akarod visszaadni!“ (Co si, Madar? Snáď to nechces vráti»!). Mintha azt mondta volna, hogy ne légy barom, illetve hülye, tartsd meg magadnak! A meglepetéstől megállok, kapkodom a levegőt - mire észhez térek, eltűnnek az egyik lakótömb sarka mögött.
Ez év november 3-án este 18:52-kor mit hallok véletlenül a Markíza televízió „Szalvéta nélkül“ (Bez servítky) című főzőcskéző műsorában? A vendéglátó szakács Jozef Heriban volt. Az egyik résztvevőhöz (Robo Csontoshoz - mint később kiderült, jól beszél magyarul) így szól a kollégája: „Ne légy magyar! Egyél normálisan!“ (Nebud Madar! Jedz normálne!). Felszisszenek az ismert szó- és fogalomkapcsolat miatt.
(...)
Ezek után meg másnap az iskolában már szlogenként terjed: „Co si, Madar...?“ (értsd: mi az, hülye vagy...?). És innentől kezdve érvényes a „száll az ige szájról szájra...“.
(...)
Hova jutottunk! Az a szó, hogy „magyar“ mára társadalmunk egyes rétegeiben divatos szitokszóvá lett. Akkor használják, ha valakit le akarnak hülyézni, dorongolni, vagy ostobának akarnak nézni.
(...)
(Agárdy Gábor - Felvidék Ma)
