Erdélyben és Romániában is könnyen bekövetkezhet a Magyarországon hétfőn történt iszapkatasztrófához hasonló baleset, az évekkel ezelőtt bezárt nagyváradi timföldgyár vörösiszapot tartalmazó tározóját ugyanis a mai napig nem helyezték biztonságba, ugyanakkor folyamatosan szennyezi a Duna-deltát egy Tulcea megyei tározó is. A bihari megyeszékhelyen negyvenöt évvel ezelőtt beindult Alumina (neve később Cemtradé-re változott) timföldgyár több tározót is működtetett a környéken: a Nagyváradhoz tartozó Biharpüspökiben, illetve a városból a borsi román–magyar határátkelő felé vezető út mentén.
A veszélyes anyagokat tartalmazó létesítmények közül már évek óta egyik sincs használatban. A timföldgyárat 1965-ben alapították Alumina néven, az 1989-es rendszerváltást követő időszakban egy ideig állt a termelés, majd 2000-ben egy orosz befektető, a Ruskii Alumini vásárolta meg az üzemet, és 2004-ben újraindította a tevékenységet. 2006-ban azonban a felhalmozott tetemes veszteségek miatt végleg bezárt az üzem, és a gyárat minden hozzá tartozó épülettel és létesítménnyel együtt áruba bocsátották, vevőt azonban a mai napig nem találtak rá. Mintegy 800 dolgozó utcára került, az összesen 42 hektárnyi területen fekvő vörösiszap-tározókat pedig azóta sem használta senki. Ioan Buzle, a Bihar Megyei Környezetvédelmi Őrség felügyelője tegnap a Krónikának úgy nyilatkozott: közel sem jelentenek akkora veszélyt a környezetre a Nagyvárad melletti vörösiszap-tározók, mint a magyarországiak, azt viszont elismerte, hogy a megyeszékhely környéki létesítményeket még mindig nem zárták be.
A szakember annak a csoportnak a vezetője, amely a már nem működő timföldgyár elhagyott tározóit legutóbb is ellenőrizte. Buzle a lapnak elmondta, a környezetvédelmi őrség és a Cemtrade cég rendszeresen ellenőrzi a vörösiszap méreganyag-tartalmát, a tározók falainak stabilitását, illetve szondákon keresztül a talajvíz szintjét is. A szakember szerint a Várad melletti tározók abban különböznek azoktól, amelyek a Veszprém megyei környezeti katasztrófát okozták, hogy itt az iszap legnagyobb része a talajszint alatt van, így baleset esetén nem ömölhet ki akkora mennyiségű anyag, mint Magyarországon.
„Másfelől ha a cég nem is, a természet megtette a dolgát: a biharpüspöki tározót 90 százalékban, a Borsi útit pedig 70 százalékban benőtte a növényzet” – mondja a szakember, aki azonban elismeri, hogy a tározók lezárása mindmáig nem történt meg. Holott a megyei környezetvédelmi ügynökség úgy tudja, legkevesebb két évvel ezelőtt kiadták az erre vonatkozó felszólítást, és Buzle is megerősítette a lapnak, hogy a lezáráshoz minden dokumentum és engedély megvan. Szerinte ott főképp a telek bonyolult tulajdonjogi helyzete késlelteti a munkát.
Buzlénak a váradi tározók biztonságosságára vonatkozó kijelentésének némileg ellentmond Ovidiu Daescunak, a Bihar Megyei Környezetvédelmi Ügynökség igazgatójának nemrégi nyilatkozata. Daescu az ebihoreanul.ro helyi román hírportálnak adott interjúban kifejtette, a Cemtrade Borsi úti tározója egyike Bihar megye négy potenciális környezetszennyező forrásának, amelyet már csak azért sem helyeztek biztonságba az orosz tulajdonosok, mert nem is kötelezte őket erre a román állammal megkötött szerződés. A környezetvédelmi ügynökség vezetője elmondta, szélsőséges időjárási viszonyok közepette, nagy erejű viharok esetén a szél a városba fújja a tározóból a porszemcséket, ugyanakkor földrajzi elhelyezkedése miatt a létesítmény határon átnyúló szennyezést is okozhat. A Cemtrade tározójánál különben 2006-ban bekövetkezett egy kisebb méretű gátszakadás, emiatt a környezetvédelmi ügynökség akkori igazgatója felszólította a céget a környezetvédelmi előírások tiszteletben tartására, a figyelmeztetésnek azonban nem volt foganatja.
(Krónika nyomán)
