"Amennyire hazug és rasszista a »cigánybűnözés« szó kollektív bűnbakképzésre, annyira hazug és álságos a ballib megmondóemberek »semmi jelentősége, hogy roma« mantrája."
Seres László, Hírszerző, 2009. február 6.
"Valahogy úgy képzelik, hogy cigányokat csak pozitív szereplőkként vagy jogsértések áldozataiként szabad megjeleníteni. Miért is? Azzal érvelnek, hogy a sajtó máskülönben akarva-akaratlanul az előítéleteket erősíti, a szélsőjobb kezére játszik."
Czene Gábor, Népszabadság, 2006. december 9.
I.
A ballib média magukat nem csupán felkészültnek, még humorosnak is gondoló munkásai (Kempf Zita a zoom.hu-n, február 12.; Miklósi Gábor az index.hu-n, február 11.) a magyarbűnözés létéről és növekedéséről értekeztek publicisztikájukban, amellyel Pásztor Albert miskolci rendőrkapitány elhíresült megszólalása kapcsán azt kívánták érzékeltetni, hogy mennyire hamis a cigánybűnözésről beszélni. Mindezzel csupán két probléma van. Az egyik, hogy a rendőrkapitány nem beszélt cigánybűnözésről, hanem azt állapította meg, miszerint az elmúlt két hónap miskolci erőszakos utcai rablásainak elfogott elkövetői kivétel nélkül cigányok. A másik, hogy a cigánybűnözés terminus technicus használata legfeljebb akkor lehet jogosult, ha olyan bűncselekménytípusról/-fajtáról, illetve bűnelkövetési módról van szó, amelyek kizárólagosan a romákhoz köthetők, és mindez esetleg csak földrajzilag jól meghatározható körzetben. Az erőszakos utcai rablások esete kétségkívül nem ilyen.
Amikor egy társadalom döntő többsége, esetünkben a magyar, azonos etnikumhoz tartozik - mondjuk kilenctizede -, akkor abban semmi különös nincs, végtelenül természetes, hogy a bűncselekmények döntő többségét magyarok követik el. Ha viszont minden bűncselekményt magyarok követnek el - mintegy monopolizálva a bűnelkövetést -, akkor etnikai vonatkozásban a bűnelkövetési gyakoriság 110 százalékra emelkedik. Ez nem feltűnő eltérés az átlag 100 százalékhoz képest. És emellett örömmel állapíthatjuk meg, hogy az egytizednyi kisebbség bűnelkövetési gyakorisága nulla, lévén bennük nagyon erős törvénytisztelet. Amennyiben viszont a bűncselekmények mondjuk 30 százalékát az egytizednyi kisebbség követi el, joggal kérdezhetünk arra, hogy mi az oka a kisebbség és a többség bűnelkövetési gyakorisága közötti különbségnek. (Jó statisztikus-szociológushoz illően egyenként végigmenve a főbb bűncselekménytípusokon, -fajtákon, bűnelkövetési módokon.) Ez négyszeres különbség, ami kellően jelentős ahhoz, hogy érdemes legyen magyarázatát keresni. Ebből sokat - esetleg mindent - megmagyarázhatnak társadalmi-gazdasági jellemzők. Például az, hogy bizonyos társadalmisazdasági csoportokban (pl. munkanélküliség) d tobbségiek és kisebbségiek bűnelkövetési gyakorisága között valójában nincs is lényeges különbség, mivel azonban a kisebbséghez tartozok arányszáma igencsak meghaladja országos arányszámukat, felülreprezentáltak lesznek az országos statisztikában. De arra is juthatunk, hogy a csoportokon belül is lényeges a különbség, az nem magyarázható elégségesen társadalmi-gazdasági jellemzőkkel. Ezért más magyarázat híján a kisebbség mint etnikum veendő szemügyre.
II.
A miskolci rendőrkapitány megszólalására tiltakozó nyilatkozatok özöne érkezett. Az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet, a Magyar Helsinki Bizottság, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda és a Társaság a Szabadságjogokért nevű műintézmény közös nyilatkozatban fejtette ki, hogy „Nincs összefüggés valakinek a kisebbséghez tartozása és a bűnözésre való hajlandósága között. A bűnözési hajlam etnikailag nem meghatározott." A Magyar Helsinki Bizottság társelnöke „genetikai determinizmust" kiáltott. Ehhez képest a Társulás a Cigány Méltóság Védelméért nevű szervezet - amely a Wesley János Lelkészképző Főiskola teológiai karával azonos és a Szabad Demokraták Szövetsége nevű párt egyik fiókszervezete - sokkal lendületesebb és cizelláltabb volt. Azzal vádolták a rendőrkapitányt, hogy a „rendészeti-közbiztonsági jelenségeket faji alapon ítéli meg", és azt sugallja, hogy a „bűn melegágya az öröklött vérben van".
Magánemberek is tiltakoztak. Egy Budapest közelében élő, négy gyermeket - három sajátot és egy fogadott cigány lánykát - nevelő magyar-(észak)ír házaspár levelet írt a miniszterelnöknek, hogy büntesse meg a rendőrkapitányt. Nála utóbbi azon megállapításával verte ki a biztosítékot, hogy a sok kis aranyos cigány gyerekből gyakran lesz durva és kegyetlen bűnelkövető. „Hogy magyarázzam meg a nagyobb gyermekeimnek - kérdezték a Népszabadság február 12-i számában idézett levélben -, hogy most ötéves kistestvérük nem lesz majd »durva és kegyetlen bűnelkövető«?" Nem kívánom elvenni a miniszterelnök kenyerét, de én is szolgálhatok tanáccsal. Egyszerűvel. Az európai-keresztény értékrend alapján neveljék, és ne arra, hogy az erőszak a dolgok elintézésének hatékony módja (feltéve, ha ő az erősebb), és hazugságra se, még ha az érdekedben állna is. És ne tanítsák lopni, tartsák távol szexuális abúzusoktól, gondoskodjanak iskoláztatásáról, tartsák számon előmenetelét, ne rohanjanak tanárt verni, ha egyszer sírva jön meg az iskolából, adjanak célt életének, és ne rántsák meg vállukat, ha 13 évesen kijelenti, hogy unja az iskolát, különben is terhes, de így legalább keresővé válik ő is.
Kérdés, hol húzódik a frontvonal? Ott, hogy a ballib „antirasszista-jogvédő" elit tud mit kezdeni a fajjal - az számára hazai pálya -, de semmit sem tud kezdeni a kultúrával. Utóbbitól menekül, mint ördög a tömjénfüsttől. Összes megszólalásaikban közös elem, hogy Pásztor Albert szájába a faj (etnikai hovatartozás) és a bűnözési hajlam összefüggését adják, amiről ő egyáltalán nem beszélt. A ballib „antirasszista-jogvédő" elit ezért választja ezt a csatamezőt, mert ezen könnyű győzni. Csakhogy ellenfele egészen másutt van. Ettől azonban nem zavartatva magát szétlő minden fát és bokrot, mert úgy véli, hogy nem a valódi ellenség megfutamítása a fontos, hanem at, hogy mit jelentenek a haditudósítók a csata kimeneteléről.
Ezt a cikket Debreczeni József valójában elírta előlem (Hamis megbélyegzés, Népszabadság, február 14.). Vele együtt vallom, hogy a miskolci rendőrkapitány melletti összmiskolci (de össznemzetit mondani sem túlzás) kiállás közös nevezője nem a rasszizmus volt, sőt maga e szó idekeverése is hamis. „A Népszabadság és Népszava publicisztikáiban felzengő jogvédő kórus majd minden tagja hamis kezdőhangról indítja a maga szólamát" - írta -, ráadásul hajlamosak megfeledkezni a polgári vitakultúra elemi szabályairól. Debreczeni - akárcsak e sorok írója e hasábokon a múlt kedden megjelent írásában - megdicséri Draskovics Tibor minisztert, aki egy interjújában merte kimondani, hogy a „rendőrségnek az eredményes bűnmegelőzési és bűnüldöző tevékenység érdekében meg kell ismernie minden körülményt ... akár az etnikai hovatartozásból eredő speciális viszonyokat is." „Na végre! - kiált fel Debreczeni - Ezek az összefüggések nem faji jellegűek, hanem kulturálisak, illetve szubkulturálisak." De következetlensége miatt, épp úgy, mint én, el is marasztalja a minisztert, mert attól való félelmében, hogy a rendőrkapitány helyes megállapításaiból mások „rossz" következtetést vonhatnak le, megtiltaná a megismert „speciális viszonyok" kimondását. Végül Tony Blair volt brit miniszterelnököt idézi, aki egyszer - és aligha hirtelen felindulásból - a terjedő angliai fekete erőszakhullámot látva így fakadt ki: „Nem a szegénység, hanem egy jól körülírható fekete kultúra áll a szaporodó bandabűnügyek, késelések hátterében. Szemellenzőség lenne a problémát ... csupán szociális eredetűnek tekinteni, hisz gyökerei a fekete közösség létformájában vannak ... Ez a probléma a fekete közösség egy részét érinti, és hagyjuk abba azt, hogy a politikai korrektségre hivatkozva úgy teszünk, mintha a két dolognak nem lenne köze egymáshoz."
III.
A ballib „antirasszista-jogvédő" elit nem csupán a (szub)kultúrával, hanem a számokkal is hadilábon áll, politikailag kevésbé korrekten: hazudik. Múlt év december elején hozták nyilvánosságra azon kutatás eredményét, amely a rendőrség igazoltatási gyakorlatát vizsgálta roma és nem roma viszonylatban. A kutatás arra jutott, hogy egy romának háromszor akkora esélye van a rendőri igazoltatásra, mint egy nem romának. Ez a tény mint a rendőrségre jellemző romaellenes diszkriminatív gyakorlat, a romákat sújtó előítéletek és sztereotípiák miatti felesleges és érthetetlen vegzálás került be az írott és nem írott ballib médiába.
Az üzenet legalábbis ez volt. „Cigányok igazoltatása: pótcselekvés bűnmegelőzés ürügyén" címmel a hvg.hu interjúvolta Kádár Andrást, a Magyar Helsinki Bizottság társelnökét. Az első riporteri kérdés úgy hangzott, hogy „A cigány embert háromszor nagyobb eséllyel állítja meg a rendőr, mint a nem romát, pedig további intézkedés esetükben indul többször." Aki ezt elolvassa, felháborodik és elborzad. Pedig csak egy magyarhazugságról van szó. És az interjúvolt nem igyekezett helyesbíteni a riporter kérdését.
Nézzük a számokat. A romák esetén 22 százalékban, a nem romák esetén 21 százalékban az igazoltatást rendőri intézkedés követte, vagyis - mint utólag kiderült - az igazoltatás 78, illetve 79 százalékban felesleges volt. E különbség hibahatáron belül van. Vagyis elmondhatjuk, hogy a rendőri intézkedés romák és nem romák esetén arányaiban azonosan indokolt, illetve indokolatlan volt. Ha az igazoltatást a rendőri intézkedés szükségessége indokolja, akkor indokolt, hogy háromszor annyi romát igazoltattak, mint számarányukból következik. Mivel pedig a nem romák aránya az igazoltattak között magasabb, magától értetődő, hogy többük ellen indult rendőri intézkedés.
Az igazoltatott száz roma és nem roma közül egyet-egyet elfogtak, kettőt-kettőt előállítottak. Különbség csak abban van, hogy romák ellen tizenkilenc, nem romák ellen tizennyolc esetben szabálysértési eljárás indult. Tehát még ez esetben is döbbenetes az azonosság. De akkor miben is van különbség? Nos abban, hogy amikor a rendőr bűncselekmény gyanúja miatt indítja meg az igazoltatást, sokkal nagyobb valószínűséggel hibáz rá a romára. Mert száz igazoltatott romából csak húszat fog el, míg nem romából harmincat, romából harmincat, nem romából negyvenegyet állít elő. (Ehhez nem árt tudni azt, hogy az egyik rasszhoz tartozó nehezebben tud különbséget tenni a másik rasszhoz tartozók között. A nem roma rendőr és a roma igazoltatott között ez kétségtelenül fennáll.) A trend itt megfordul: ha szabálysértési eljárást indít, száz romából tizenhárom, nem romából öt az érintett. Összességében száz romából harminchét, száz nem romából huszonöt esetben az igazoltatásnak nincs következménye. Vagyis van következmény 63, illetve 75 esetben. A különbség tizenkilenc százalék, illetve ennél némileg kevesebb, mivel az igazoltatottak 3,5 százaléka - akik a nem romákhoz vannak számítva - fekete, arab, ázsiai és egyéb. Ráadásul az összes igazoltatás mindössze két százaléka (!) törtenik bűncselekmények gyanújával, vagyis nagyon csékely a minta. Eltörpül például a közúti ellenőrzés harminchét és a szabálysértés gyanúja tizenkilenc százaléka mellett.
A szerző szociológus-közgazdász
(MN; saját szkennelés)
Kuruc.info: miért nem csodálkozunk a HVG eme méretes hazugságán? Ugyan már, megszoktuk, ezek ilyenek. Fajvédők. Ne feledjük, hogy ők voltak azok, akik EZT a Máté Mihály-interjút [plusz kommentár ITT] vagy a Gárdát gyalázó cikket lehoztak. Nesze neked “középutasság”, “függetlenség”. A HVG egyenértékű a cigánymosdatással, -fajvédelemmel.
Seres László, Hírszerző, 2009. február 6.
"Valahogy úgy képzelik, hogy cigányokat csak pozitív szereplőkként vagy jogsértések áldozataiként szabad megjeleníteni. Miért is? Azzal érvelnek, hogy a sajtó máskülönben akarva-akaratlanul az előítéleteket erősíti, a szélsőjobb kezére játszik."
Czene Gábor, Népszabadság, 2006. december 9.
I.
A ballib média magukat nem csupán felkészültnek, még humorosnak is gondoló munkásai (Kempf Zita a zoom.hu-n, február 12.; Miklósi Gábor az index.hu-n, február 11.) a magyarbűnözés létéről és növekedéséről értekeztek publicisztikájukban, amellyel Pásztor Albert miskolci rendőrkapitány elhíresült megszólalása kapcsán azt kívánták érzékeltetni, hogy mennyire hamis a cigánybűnözésről beszélni. Mindezzel csupán két probléma van. Az egyik, hogy a rendőrkapitány nem beszélt cigánybűnözésről, hanem azt állapította meg, miszerint az elmúlt két hónap miskolci erőszakos utcai rablásainak elfogott elkövetői kivétel nélkül cigányok. A másik, hogy a cigánybűnözés terminus technicus használata legfeljebb akkor lehet jogosult, ha olyan bűncselekménytípusról/-fajtáról, illetve bűnelkövetési módról van szó, amelyek kizárólagosan a romákhoz köthetők, és mindez esetleg csak földrajzilag jól meghatározható körzetben. Az erőszakos utcai rablások esete kétségkívül nem ilyen.
Amikor egy társadalom döntő többsége, esetünkben a magyar, azonos etnikumhoz tartozik - mondjuk kilenctizede -, akkor abban semmi különös nincs, végtelenül természetes, hogy a bűncselekmények döntő többségét magyarok követik el. Ha viszont minden bűncselekményt magyarok követnek el - mintegy monopolizálva a bűnelkövetést -, akkor etnikai vonatkozásban a bűnelkövetési gyakoriság 110 százalékra emelkedik. Ez nem feltűnő eltérés az átlag 100 százalékhoz képest. És emellett örömmel állapíthatjuk meg, hogy az egytizednyi kisebbség bűnelkövetési gyakorisága nulla, lévén bennük nagyon erős törvénytisztelet. Amennyiben viszont a bűncselekmények mondjuk 30 százalékát az egytizednyi kisebbség követi el, joggal kérdezhetünk arra, hogy mi az oka a kisebbség és a többség bűnelkövetési gyakorisága közötti különbségnek. (Jó statisztikus-szociológushoz illően egyenként végigmenve a főbb bűncselekménytípusokon, -fajtákon, bűnelkövetési módokon.) Ez négyszeres különbség, ami kellően jelentős ahhoz, hogy érdemes legyen magyarázatát keresni. Ebből sokat - esetleg mindent - megmagyarázhatnak társadalmi-gazdasági jellemzők. Például az, hogy bizonyos társadalmisazdasági csoportokban (pl. munkanélküliség) d tobbségiek és kisebbségiek bűnelkövetési gyakorisága között valójában nincs is lényeges különbség, mivel azonban a kisebbséghez tartozok arányszáma igencsak meghaladja országos arányszámukat, felülreprezentáltak lesznek az országos statisztikában. De arra is juthatunk, hogy a csoportokon belül is lényeges a különbség, az nem magyarázható elégségesen társadalmi-gazdasági jellemzőkkel. Ezért más magyarázat híján a kisebbség mint etnikum veendő szemügyre.
II.
A miskolci rendőrkapitány megszólalására tiltakozó nyilatkozatok özöne érkezett. Az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet, a Magyar Helsinki Bizottság, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda és a Társaság a Szabadságjogokért nevű műintézmény közös nyilatkozatban fejtette ki, hogy „Nincs összefüggés valakinek a kisebbséghez tartozása és a bűnözésre való hajlandósága között. A bűnözési hajlam etnikailag nem meghatározott." A Magyar Helsinki Bizottság társelnöke „genetikai determinizmust" kiáltott. Ehhez képest a Társulás a Cigány Méltóság Védelméért nevű szervezet - amely a Wesley János Lelkészképző Főiskola teológiai karával azonos és a Szabad Demokraták Szövetsége nevű párt egyik fiókszervezete - sokkal lendületesebb és cizelláltabb volt. Azzal vádolták a rendőrkapitányt, hogy a „rendészeti-közbiztonsági jelenségeket faji alapon ítéli meg", és azt sugallja, hogy a „bűn melegágya az öröklött vérben van".
Magánemberek is tiltakoztak. Egy Budapest közelében élő, négy gyermeket - három sajátot és egy fogadott cigány lánykát - nevelő magyar-(észak)ír házaspár levelet írt a miniszterelnöknek, hogy büntesse meg a rendőrkapitányt. Nála utóbbi azon megállapításával verte ki a biztosítékot, hogy a sok kis aranyos cigány gyerekből gyakran lesz durva és kegyetlen bűnelkövető. „Hogy magyarázzam meg a nagyobb gyermekeimnek - kérdezték a Népszabadság február 12-i számában idézett levélben -, hogy most ötéves kistestvérük nem lesz majd »durva és kegyetlen bűnelkövető«?" Nem kívánom elvenni a miniszterelnök kenyerét, de én is szolgálhatok tanáccsal. Egyszerűvel. Az európai-keresztény értékrend alapján neveljék, és ne arra, hogy az erőszak a dolgok elintézésének hatékony módja (feltéve, ha ő az erősebb), és hazugságra se, még ha az érdekedben állna is. És ne tanítsák lopni, tartsák távol szexuális abúzusoktól, gondoskodjanak iskoláztatásáról, tartsák számon előmenetelét, ne rohanjanak tanárt verni, ha egyszer sírva jön meg az iskolából, adjanak célt életének, és ne rántsák meg vállukat, ha 13 évesen kijelenti, hogy unja az iskolát, különben is terhes, de így legalább keresővé válik ő is.
Kérdés, hol húzódik a frontvonal? Ott, hogy a ballib „antirasszista-jogvédő" elit tud mit kezdeni a fajjal - az számára hazai pálya -, de semmit sem tud kezdeni a kultúrával. Utóbbitól menekül, mint ördög a tömjénfüsttől. Összes megszólalásaikban közös elem, hogy Pásztor Albert szájába a faj (etnikai hovatartozás) és a bűnözési hajlam összefüggését adják, amiről ő egyáltalán nem beszélt. A ballib „antirasszista-jogvédő" elit ezért választja ezt a csatamezőt, mert ezen könnyű győzni. Csakhogy ellenfele egészen másutt van. Ettől azonban nem zavartatva magát szétlő minden fát és bokrot, mert úgy véli, hogy nem a valódi ellenség megfutamítása a fontos, hanem at, hogy mit jelentenek a haditudósítók a csata kimeneteléről.
Ezt a cikket Debreczeni József valójában elírta előlem (Hamis megbélyegzés, Népszabadság, február 14.). Vele együtt vallom, hogy a miskolci rendőrkapitány melletti összmiskolci (de össznemzetit mondani sem túlzás) kiállás közös nevezője nem a rasszizmus volt, sőt maga e szó idekeverése is hamis. „A Népszabadság és Népszava publicisztikáiban felzengő jogvédő kórus majd minden tagja hamis kezdőhangról indítja a maga szólamát" - írta -, ráadásul hajlamosak megfeledkezni a polgári vitakultúra elemi szabályairól. Debreczeni - akárcsak e sorok írója e hasábokon a múlt kedden megjelent írásában - megdicséri Draskovics Tibor minisztert, aki egy interjújában merte kimondani, hogy a „rendőrségnek az eredményes bűnmegelőzési és bűnüldöző tevékenység érdekében meg kell ismernie minden körülményt ... akár az etnikai hovatartozásból eredő speciális viszonyokat is." „Na végre! - kiált fel Debreczeni - Ezek az összefüggések nem faji jellegűek, hanem kulturálisak, illetve szubkulturálisak." De következetlensége miatt, épp úgy, mint én, el is marasztalja a minisztert, mert attól való félelmében, hogy a rendőrkapitány helyes megállapításaiból mások „rossz" következtetést vonhatnak le, megtiltaná a megismert „speciális viszonyok" kimondását. Végül Tony Blair volt brit miniszterelnököt idézi, aki egyszer - és aligha hirtelen felindulásból - a terjedő angliai fekete erőszakhullámot látva így fakadt ki: „Nem a szegénység, hanem egy jól körülírható fekete kultúra áll a szaporodó bandabűnügyek, késelések hátterében. Szemellenzőség lenne a problémát ... csupán szociális eredetűnek tekinteni, hisz gyökerei a fekete közösség létformájában vannak ... Ez a probléma a fekete közösség egy részét érinti, és hagyjuk abba azt, hogy a politikai korrektségre hivatkozva úgy teszünk, mintha a két dolognak nem lenne köze egymáshoz."
III.
A ballib „antirasszista-jogvédő" elit nem csupán a (szub)kultúrával, hanem a számokkal is hadilábon áll, politikailag kevésbé korrekten: hazudik. Múlt év december elején hozták nyilvánosságra azon kutatás eredményét, amely a rendőrség igazoltatási gyakorlatát vizsgálta roma és nem roma viszonylatban. A kutatás arra jutott, hogy egy romának háromszor akkora esélye van a rendőri igazoltatásra, mint egy nem romának. Ez a tény mint a rendőrségre jellemző romaellenes diszkriminatív gyakorlat, a romákat sújtó előítéletek és sztereotípiák miatti felesleges és érthetetlen vegzálás került be az írott és nem írott ballib médiába.
Az üzenet legalábbis ez volt. „Cigányok igazoltatása: pótcselekvés bűnmegelőzés ürügyén" címmel a hvg.hu interjúvolta Kádár Andrást, a Magyar Helsinki Bizottság társelnökét. Az első riporteri kérdés úgy hangzott, hogy „A cigány embert háromszor nagyobb eséllyel állítja meg a rendőr, mint a nem romát, pedig további intézkedés esetükben indul többször." Aki ezt elolvassa, felháborodik és elborzad. Pedig csak egy magyarhazugságról van szó. És az interjúvolt nem igyekezett helyesbíteni a riporter kérdését.
Nézzük a számokat. A romák esetén 22 százalékban, a nem romák esetén 21 százalékban az igazoltatást rendőri intézkedés követte, vagyis - mint utólag kiderült - az igazoltatás 78, illetve 79 százalékban felesleges volt. E különbség hibahatáron belül van. Vagyis elmondhatjuk, hogy a rendőri intézkedés romák és nem romák esetén arányaiban azonosan indokolt, illetve indokolatlan volt. Ha az igazoltatást a rendőri intézkedés szükségessége indokolja, akkor indokolt, hogy háromszor annyi romát igazoltattak, mint számarányukból következik. Mivel pedig a nem romák aránya az igazoltattak között magasabb, magától értetődő, hogy többük ellen indult rendőri intézkedés.
Az igazoltatott száz roma és nem roma közül egyet-egyet elfogtak, kettőt-kettőt előállítottak. Különbség csak abban van, hogy romák ellen tizenkilenc, nem romák ellen tizennyolc esetben szabálysértési eljárás indult. Tehát még ez esetben is döbbenetes az azonosság. De akkor miben is van különbség? Nos abban, hogy amikor a rendőr bűncselekmény gyanúja miatt indítja meg az igazoltatást, sokkal nagyobb valószínűséggel hibáz rá a romára. Mert száz igazoltatott romából csak húszat fog el, míg nem romából harmincat, romából harmincat, nem romából negyvenegyet állít elő. (Ehhez nem árt tudni azt, hogy az egyik rasszhoz tartozó nehezebben tud különbséget tenni a másik rasszhoz tartozók között. A nem roma rendőr és a roma igazoltatott között ez kétségtelenül fennáll.) A trend itt megfordul: ha szabálysértési eljárást indít, száz romából tizenhárom, nem romából öt az érintett. Összességében száz romából harminchét, száz nem romából huszonöt esetben az igazoltatásnak nincs következménye. Vagyis van következmény 63, illetve 75 esetben. A különbség tizenkilenc százalék, illetve ennél némileg kevesebb, mivel az igazoltatottak 3,5 százaléka - akik a nem romákhoz vannak számítva - fekete, arab, ázsiai és egyéb. Ráadásul az összes igazoltatás mindössze két százaléka (!) törtenik bűncselekmények gyanújával, vagyis nagyon csékely a minta. Eltörpül például a közúti ellenőrzés harminchét és a szabálysértés gyanúja tizenkilenc százaléka mellett.
A szerző szociológus-közgazdász
(MN; saját szkennelés)
Kuruc.info: miért nem csodálkozunk a HVG eme méretes hazugságán? Ugyan már, megszoktuk, ezek ilyenek. Fajvédők. Ne feledjük, hogy ők voltak azok, akik EZT a Máté Mihály-interjút [plusz kommentár ITT] vagy a Gárdát gyalázó cikket lehoztak. Nesze neked “középutasság”, “függetlenség”. A HVG egyenértékű a cigánymosdatással, -fajvédelemmel.
