Frissítés (jún. 13. 23:57): még pár részletet érdemes kiragadni a cikkből. Először is azt, hogy az, természetesen, egyértelműsíti („A szolnoki rendőrök természetesen nem mondják, és nem is mondhatják ki, hogy az elkövetők romák voltak. Nekik a tolvaj az tolvaj, legyen bárki s jöjjön bárhonnan. Azt persze sejteni lehet, hogy a védelmüket vállaló ügyvédek és a jogvédők a cigányok nagy szegénységére, meg a megélhetési bűnözés bocsánatos voltára hivatkoznak majd a bíróságon.”) az elkövetők származását. (Ezt nem emeltük ki eredetileg.) Ha valakinek bármi kétsége lett volna...
Másodszor érdemes jól meggondolni azt, hogy mennyibe kerülnek nekünk a köv. idézetben vázoltak: „...a zagyvai szivattyútelepen pedig este, munka után gondosan lehegesztik a nagy vasajtót a vízügy szakemberei, s másnap reggel, amikor újra jönnek, akkor sarokcsiszolóval kivágják. És ez így megy nap-nap után. Nemcsak az a következménye mindennek, hogy az alkatrészek, gépek, alkotóelemek állandó mozgatása és szállítása tetemes többletköltséget jelent a vízügynek, de az is, hogy így sok helyen ősrégi technológiával kénytelenek dolgozni a szakemberek a 21. századi helyett.”? Valószínűleg nem kevés pénzbe, amit nekünk, adófizetőknek kell megfizetnünk. Hány, de hány ilyen, és ehhez hasonló eset van még az országban, irdatlan pluszköltséget, -munkát okozva... Nem lenne egyszerűbb százezres nagyságrendben kényszermunkatáborokat, önellátó Tent City-ket építeni, hogy – többek között – ennek is elejét vegyük? Ha a szabadság bölcsője, a demokrácia védangyala, az „antifasiszta”, „antirasszista” USA megteheti ezt (info ITT), mi miért nem? Ha az összes cigánybűnözőt hosszú év(tized)ekre kivonnánk a forgalomból, akkor ilyenre sem kellene költeni, a dolog egyéb vonzatairól (az anyag kifáradása, elpocsékolt idő, nem lehet azonnal használatba venni az állandóan lehegesztett ajtót stb.) nem is beszélve. Még úgy is olcsóbban megúsznánk, ha az összes bűnözőcigányt hűvösre vágnánk, ha a jelenlegi börtönfenntartási költségekkel számolnánk, mert akkor az ilyen típusú, igen magas szállítási, hegesztési, pótlási stb. költségek azonnal kiesnének. Meg, persze, az árvízkárok, hiszen az árvizek jó részét eleve a cigányok okozzák (fakitermelés – lásd EZT – vagy a vízművek, zsilipek, gátak kifosztása). Arról nem is beszélve, mennyivel nyugodtabban, felszabadultan élhetnénk úgy, hogy nem kell attól rettegnünk, melyik pillanatban ütnek le, lincselnek meg, kötnek belénk a cigányok, hogy kirabolhassanak, mikor törnek be hozzánk az éjjel, mikor erőszakolják, majd gyilkolják meg a lányainkat, feleségeinket.
Másodszor érdemes jól meggondolni azt, hogy mennyibe kerülnek nekünk a köv. idézetben vázoltak: „...a zagyvai szivattyútelepen pedig este, munka után gondosan lehegesztik a nagy vasajtót a vízügy szakemberei, s másnap reggel, amikor újra jönnek, akkor sarokcsiszolóval kivágják. És ez így megy nap-nap után. Nemcsak az a következménye mindennek, hogy az alkatrészek, gépek, alkotóelemek állandó mozgatása és szállítása tetemes többletköltséget jelent a vízügynek, de az is, hogy így sok helyen ősrégi technológiával kénytelenek dolgozni a szakemberek a 21. századi helyett.”? Valószínűleg nem kevés pénzbe, amit nekünk, adófizetőknek kell megfizetnünk. Hány, de hány ilyen, és ehhez hasonló eset van még az országban, irdatlan pluszköltséget, -munkát okozva... Nem lenne egyszerűbb százezres nagyságrendben kényszermunkatáborokat, önellátó Tent City-ket építeni, hogy – többek között – ennek is elejét vegyük? Ha a szabadság bölcsője, a demokrácia védangyala, az „antifasiszta”, „antirasszista” USA megteheti ezt (info ITT), mi miért nem? Ha az összes cigánybűnözőt hosszú év(tized)ekre kivonnánk a forgalomból, akkor ilyenre sem kellene költeni, a dolog egyéb vonzatairól (az anyag kifáradása, elpocsékolt idő, nem lehet azonnal használatba venni az állandóan lehegesztett ajtót stb.) nem is beszélve. Még úgy is olcsóbban megúsznánk, ha az összes bűnözőcigányt hűvösre vágnánk, ha a jelenlegi börtönfenntartási költségekkel számolnánk, mert akkor az ilyen típusú, igen magas szállítási, hegesztési, pótlási stb. költségek azonnal kiesnének. Meg, persze, az árvízkárok, hiszen az árvizek jó részét eleve a cigányok okozzák (fakitermelés – lásd EZT – vagy a vízművek, zsilipek, gátak kifosztása). Arról nem is beszélve, mennyivel nyugodtabban, felszabadultan élhetnénk úgy, hogy nem kell attól rettegnünk, melyik pillanatban ütnek le, lincselnek meg, kötnek belénk a cigányok, hogy kirabolhassanak, mikor törnek be hozzánk az éjjel, mikor erőszakolják, majd gyilkolják meg a lányainkat, feleségeinket.
Harmadszor érdemes ezt is idézni: „A polgármester hozzátette, az árvízi védekezés idején több esetben is idegen és gyanús alakokra lettek figyelmesek a Bőnyben járőröző polgárőrök. Hajnali kettő és három óra között bukkantak látszólag céltalanul őgyelgő fiatalemberek csoportjaira a faluban. Addig senki sem látta őket a településen, a gátakon pedig főként nem. Azt sem tudni, honnan érkeztek.” Nos, van egy tippünk: orkjaink ugyanis igencsak aktivizálták magukat a távolabbi településeken is, hogy „tűzközelbe” kerülve fosztogathassanak, rabolhassanak. Pl. az ITTENI cikkből egy idézet: „Tarnabod polgármestere, Pető Zoltán, illetve a Magyar Máltai Szeretetszolgálat „Befogadás” Szociális és Foglalkoztató Nonprofit Kft. munkatársai június 5-én segítségnyújtásra kérték a lakosságot. Egy óra leforgása alatt harmincan jelentkeztek, végül húsz férfi indult Edelénybe.” (Ne legyenek kétségeink, ezek is – természetesen – az alkalmon kapó bűnözőcigányok voltak, akikkel Tarnabod erősen ellátott – lásd EZT és EZT, különösen a „rajos” képért.)
Eredetileg írtuk (jún. 12. 23:27):
Eredetileg írtuk (jún. 12. 23:27):
Az alábbi, a mai Magyar Hírlapban megjelent, kitűnő, átfogó jellegű cikke összefoglalja a (természetesen) cigányok által elkövetett zsilip- és egyéb lopásokat.
Jó pár olyan esetről ad számot, amelyről eddig hallgatott a magyarországi sajtó.
A nagy víz és a tolvajok
Nincs ok és indok, ami elfogadhatóvá tenné azt, ha valaki az árvízi védelem berendezéseit lopja el. Emberek életét, vagyonát veszélyeztetve ezzel. Márpedig ez történt Szolnokon.
Ezen a szivattyútelepen történt a zárlopás. Egyetlen nyitott cső is elegendő lett volna ahhoz, hogy elöntse a Tisza a környéket
Monoton zúgással dolgozik a gép az alcsi szivattyútelepen. Két technikus ügyködik a berendezések körül, így árvíz idején éjjel-nappal idekint vannak. Az idősebb gépész készségesen elmagyarázza, mennyire fontos szerepük van az efféle rendszereknek a Tisza és a Holt-Tisza közötti kapcsolatban, azaz a víz átemelésében és a vízszint kiegyenlítésében. A gát innenső oldalán, mélyen a magáradt Tisza szintje alatt álldogálunk, néha nagyobb csobbanás hallatszik a csövek torkolata felől.
„Valamilyen nagyobb hal volt – mondja az idősebb gépész. – A szivattyú természetesen azokat is átemeli. A kívülálló egyébként el sem hiszi, mekkora vízmennyiséget képes átereszteni a két negyvenes cső, ha nem szabályoznánk a víz útját, és csak úgy hagynánk, hogy kifolyjon, hamar elöntené a környéket.”
Sok szivattyútelep dolgozik a Tisza szolnoki szakaszán, de az alcsiról hallani mostanában a legtöbbet. Itt lopták el nemrég az egyik cső tolózárját, amelyik az egész rendszer talán legfontosabb alkatrésze. Most újra a helyén van a zár, ezúttal azonban már lehegesztették a peremén levő csavaranyákat a vízügy szakemberei. Mert sohasem lehet tudni…
„Ha a gát túlsó oldalán megemelkedik a Tisza szintje, akkor a gravitáció erejével is át tud jönni a víz – magyarázza az egyik gépész – és ki is törne persze a hiányzó zár helyén. Elöntötte volna a környéket, Szolnok kertvárosi részét.”
Amikor a lopás történt, még nem volt olyan magas a Tisza szintje.
A gátőr és a vízügy emberei idegen alakokat láttak a szivattyútelep körül, meg egy autót. Ezek akkor kereket oldottak, a szolnoki rendőrkapitányság azonban a kocsi színe és típusa alapján megkezdte a nyomozást.
„Szajol községbe vezettek a szálak – mondja Balog László törzszászlós, a település kmb-s rendőre. – Megtaláltuk az autót, s megtudtuk azt is, ki, illetve kik használták a kérdéses időpontban a kocsit. Innen aztán a bűnügyes kollégák eljutottak ahhoz a szolnoki rokonhoz is, akinél elrejtette a tolózárat a feltételezett elkövető.”
A nyomozás részleteiről nem árul el többet a rendőrség, bár Balog törzszászlós szavaiból érezni, hogy itt valamilyen fineszes megoldásra is szükség volt ahhoz, hogy kiderüljön az igazság. No meg a Krok nevű rendőrkutya részvételére a munkában, akinek most csak annyi dolga volt Balog László oldalán, hogy álljon és nézzen, de ettől azért megcsendesedett a feltételezett elkövető hőbörgő rokonsága. (Kuruc.info: [népes / hőbörgő] rokonság: a polkorrekt újságírás kulcsszava akkor, amikor a cigányt nem nevezhetik néven. Ha valakinek bármi kétsége lett volna az elkövetők származásával kapcsolatban...)
„Előzetes letartóztatásban van a tettes, s ha részlegesen is, de beismeri a bűncselekményt – magyarázza Rigó István alezredes, a szolnoki rendőrkapitányság bűnügyi osztályvezetője. – Beszéltem vele, s kiderült, hogy csak a megszerezhető zsákmány lebegett a szeme előtt, csak a fém érdekelte, a veszély, amit a lopással okozott, eszébe sem jutott.”
Rigó István szerint nemigen történnek fosztogatások árvíz idején a kapitányság illetékességi területén, a rendőrség persze minden esetben fokozottan védi ilyenkor az értékeket. Czinege László ezredes, a kapitányság vezetője csak egy kiugró árvízi esetre emlékszik, arra, amikor valaki zsákokat lopott a védelmi készletből Tiszabőn, tíz évvel ezelőtt. Akkor – a köznyelv kifejezése szerint – statáriális módon ítélkezett a tettes felett a bíróság. Jelen esetben erre nem volt lehetőség, tekintettel arra, hogy a zár ellopásának idején még csak első fokú készültség volt érvényben, az ügyészség nem alkalmazott semmilyen minősítő fokozatot sem az eset kapcsán. Hozzá kell tenni, hogy ami a készültségi szinteket illeti, itt nemcsak napról napra, de óráról órára is változhat a helyzet a Tisza szeszélyeinek megfelelően. Ami most lopás, rövidesen közveszélyokozás lehet. Ám így is egytől öt évig terjedhet az a börtönbüntetés, amit a tettes, illetve segítői kaphatnak.
A szolnoki rendőrök természetesen nem mondják, és nem is mondhatják ki, hogy az elkövetők romák voltak. Nekik a tolvaj az tolvaj, legyen bárki s jöjjön bárhonnan. Azt persze sejteni lehet, hogy a védelmüket vállaló ügyvédek és a jogvédők a cigányok nagy szegénységére, meg a megélhetési bűnözés bocsánatos voltára hivatkoznak majd a bíróságon. Függetlenül attól, hogy elfogadja-e valaki a megélhetési bűnözés fogalmát vagy sem, ez az eset nem egy tyúklopás volt. A tolózár műszaki berendezés, körülbelül 800 ezer forintot ér, s ezen kívül 250 ezer forint rongálási kárt is okoztak a tettesek a szivattyútelepen. Információink szerint elvitték a telep kerítését és kerítéskapuját is.
„Felkészült emberekről lehet szó – mondják a gépészek. – Tudni kellett, hogy milyen szerszámokra és eszközökre lesz szükségük a zár leszereléséhez. Ami egyébként is nagy munka. Amit jól mutat az is, hogy a visszahelyezéséhez szinte egy teljes napra volt szükség.”
A zár úgy száz kilogramm súlyú lehet. Összesen. Található benne egy hatalmas réztányér, ez önmagában ötven-hatvan kiló. Ezt az egészet persze nem alkatrészként, hanem vasként és színesfémként értékesíthették volna a tettesek. A következményekkel nem gondoltak, mint ahogy a fém- és színesfémtolvajok általában. Rigó István alezredes azt a tiszajenői esetet hozza fel példaként, amikor a tolvajok ellopták a helyi hidroglóbusz visszatápláló csöveit, s ezzel a falu jelentős időre víz nélkül maradt. Nyilván a tettesek családjai is, de ez nem számított.
Az alcsi szivattyútelepen új transzformátort látni a fönn a villanyoszlopon. Lent pedig számos jelét annak, hogy az előzőt ellopták valamikor. Állítólag nem sokat vacakolnak ilyenkor a tolvajok, kötelet dobnak a transzformátorra, s autóval lerántják. Most a telepen a legfőbb értéket egyébként az az alumíniumból készült lakókonténer jelentené, ami a gépészek ideiglenes szállása. De hát ez sincs itt folyton, meg a szivattyú hatalmas elektromotorja sem, amelyben tekintélyes réztekercselés található, márpedig ez a fémtolvajok csemegéje.
Az illetékes vízügyi igazgatóság, a Kötivízig többek között úgy védekezik a fémtolvajok ellen, hogy mozgathatóvá, azaz mobilissá tesz bizonyos alkatrészeket, alkotóelemeket, berendezéseket. Azaz nem tartja kinn állandóan a szivattyúit, hanem csak akkor viszi őket a helyszínre, amikor szükség van rájuk. Ahogy az alcsi telep esetében is teszi. Más berendezéseket pedig mozgásérzékelőkkel, riasztókkal szerel fel, a zagyvai szivattyútelepen pedig este, munka után gondosan lehegesztik a nagy vasajtót a vízügy szakemberei, s másnap reggel, amikor újra jönnek, akkor sarokcsiszolóval kivágják. És ez így megy nap-nap után. Nemcsak az a következménye mindennek, hogy az alkatrészek, gépek, alkotóelemek állandó mozgatása és szállítása tetemes többletköltséget jelent a vízügynek, de az is, hogy így sok helyen ősrégi technológiával kénytelenek dolgozni a szakemberek a 21. századi helyett.
„Volt például egy elektromos, távvezérléses szivattyúnk, amelyet az állandó lopások miatt leszereltünk, s most egy negyvenéves dízelgép dolgozik helyette, amely mellett mindig ott kell lenni, s természetesen külön emberek szükségesek az őrzéséhez is – magyarázza Horváth Béla, a Kötivízig műszaki igazgatóhelyettese. – A tolvajok mindent lopnak, ami fémből készült. Ez évente csaknem tíz-harmincöt millió forintos kárt okoz a vízügynek, az esetek utáni átalakításokra pedig kettő-öt millió forintot költünk évente.” Azt már nem is igen számolják, hogy mennyi üzemanyagba kerül a mobilitás. Azaz annak a dízelszivattyúnak a kiszállítása például, amelyet a tolvajok miatt nem lehet kinn hagyni a folyónál, és sokszor lánctalpassal viszik a helyszínre. Úgy számítják, hogy egy-egy ilyen akció – egy gép kiszállítása, állandó őrzése, visszaszállítása, satöbbi – plusz százezer forintot követel. Horváth Béla szerint 2006-ban igazán súlyos veszélyt az a zsiliplopás jelentett, amely a Tápió bal parti részén történt. Épp árvíz volt, és a kiemelt zsilip helyén lyukas lett a gát, ami elöntéssel fenyegette Jászboldogházát. Hamar észrevették a lopást, ez mentette meg a falut.
Mi kell ide? – kérdezi a laikus, de nincs egyértelmű válasz. Oktatás, iskola? Sok-sok munkahely és felzárkóztatási programok? Vagy még több őr, biztonsági szolgálat és riasztóberendezés? Kiúttalan bújócska ez a lehetséges feleletek között. A szolnoki rendőrök mindenesetre ott kezdenék, hogy ne húzódjanak évekig a büntetőperek. Az alcsi tolvaj is kapja meg a büntetését, mielőtt elfelejtené milyen is a szivattyúzár.
1. keretes anyag: Ellopták a zsilipet, elszabadult a patak
Pünkösdvasárnap ellopták a Fekete-víz nevű patak fém zsiliptábláit. Ennek következtében félméteres víz öntötte el a Kisszentmárton-Mailáthpusztára vezető utat. Miután zsákfaluról van szó, az áradás ezzel el is vágta egy időre a külvilágtól a települést. A medréből kiszabadult patak elborított két-három hektárnyi erdőt és értékes szántóföldi területet is.
2. keretes anyag: Betörők a Vöröskereszt raktárában
Megdöbbentő bűncselekmény történt nemrég, árvíz idején Gönyű községben. Tolvajok feltörték s kifosztották azt a raktárat, amelyben a helyi Vöröskereszt Bőny falunak szánt segélyszállítmányát tárolták. A bűnözők élelmiszert és ruházati cikkeket vittek el.
„Visszaélni a bajba jutott emberek többszörös kiszolgáltatottságával, és megkárosítani őket, ez az egyik legundorítóbb bűncselekmény – mondta a Magyar Hírlapnak Muraközi László, Bőny polgármestere. – Az efféle a bűncselekményeket nem lehet megmagyarázni, nem lehet rájuk húzni a szegénységbűnözés felmentő fogalmát. Én amúgy sem fogadom el ezt a kategóriát, amely mérhetetlenül megalázó és sértő a valóban szegény emberekre nézve. Magam is nagy szegénységben nőttem föl, de a családunk sohasem nyúlt más tulajdonához. Ami Gönyűben történt, az az ország morális züllésének legmélyebb pontja.”
A polgármester hozzátette, az árvízi védekezés idején több esetben is idegen és gyanús alakokra lettek figyelmesek a Bőnyben járőröző polgárőrök. Hajnali kettő és három óra között bukkantak látszólag céltalanul őgyelgő fiatalemberek csoportjaira a faluban. Addig senki sem látta őket a településen, a gátakon pedig főként nem. Azt sem tudni, honnan érkeztek. A jelenségből azonban nem nehéz kikövetkeztetni, hogy egyes bűnözői körök milyen lehetőségeket fedeztek fel mások kiszolgáltatottságában, s igyekeztek végigportyázni Bőnyt és a falu árvíz sújtotta környékét is.
Jó pár olyan esetről ad számot, amelyről eddig hallgatott a magyarországi sajtó.
A nagy víz és a tolvajok
Nincs ok és indok, ami elfogadhatóvá tenné azt, ha valaki az árvízi védelem berendezéseit lopja el. Emberek életét, vagyonát veszélyeztetve ezzel. Márpedig ez történt Szolnokon.
Ezen a szivattyútelepen történt a zárlopás. Egyetlen nyitott cső is elegendő lett volna ahhoz, hogy elöntse a Tisza a környéket
Monoton zúgással dolgozik a gép az alcsi szivattyútelepen. Két technikus ügyködik a berendezések körül, így árvíz idején éjjel-nappal idekint vannak. Az idősebb gépész készségesen elmagyarázza, mennyire fontos szerepük van az efféle rendszereknek a Tisza és a Holt-Tisza közötti kapcsolatban, azaz a víz átemelésében és a vízszint kiegyenlítésében. A gát innenső oldalán, mélyen a magáradt Tisza szintje alatt álldogálunk, néha nagyobb csobbanás hallatszik a csövek torkolata felől.
„Valamilyen nagyobb hal volt – mondja az idősebb gépész. – A szivattyú természetesen azokat is átemeli. A kívülálló egyébként el sem hiszi, mekkora vízmennyiséget képes átereszteni a két negyvenes cső, ha nem szabályoznánk a víz útját, és csak úgy hagynánk, hogy kifolyjon, hamar elöntené a környéket.”
Sok szivattyútelep dolgozik a Tisza szolnoki szakaszán, de az alcsiról hallani mostanában a legtöbbet. Itt lopták el nemrég az egyik cső tolózárját, amelyik az egész rendszer talán legfontosabb alkatrésze. Most újra a helyén van a zár, ezúttal azonban már lehegesztették a peremén levő csavaranyákat a vízügy szakemberei. Mert sohasem lehet tudni…
„Ha a gát túlsó oldalán megemelkedik a Tisza szintje, akkor a gravitáció erejével is át tud jönni a víz – magyarázza az egyik gépész – és ki is törne persze a hiányzó zár helyén. Elöntötte volna a környéket, Szolnok kertvárosi részét.”
Amikor a lopás történt, még nem volt olyan magas a Tisza szintje.
A gátőr és a vízügy emberei idegen alakokat láttak a szivattyútelep körül, meg egy autót. Ezek akkor kereket oldottak, a szolnoki rendőrkapitányság azonban a kocsi színe és típusa alapján megkezdte a nyomozást.
„Szajol községbe vezettek a szálak – mondja Balog László törzszászlós, a település kmb-s rendőre. – Megtaláltuk az autót, s megtudtuk azt is, ki, illetve kik használták a kérdéses időpontban a kocsit. Innen aztán a bűnügyes kollégák eljutottak ahhoz a szolnoki rokonhoz is, akinél elrejtette a tolózárat a feltételezett elkövető.”
A nyomozás részleteiről nem árul el többet a rendőrség, bár Balog törzszászlós szavaiból érezni, hogy itt valamilyen fineszes megoldásra is szükség volt ahhoz, hogy kiderüljön az igazság. No meg a Krok nevű rendőrkutya részvételére a munkában, akinek most csak annyi dolga volt Balog László oldalán, hogy álljon és nézzen, de ettől azért megcsendesedett a feltételezett elkövető hőbörgő rokonsága. (Kuruc.info: [népes / hőbörgő] rokonság: a polkorrekt újságírás kulcsszava akkor, amikor a cigányt nem nevezhetik néven. Ha valakinek bármi kétsége lett volna az elkövetők származásával kapcsolatban...)
„Előzetes letartóztatásban van a tettes, s ha részlegesen is, de beismeri a bűncselekményt – magyarázza Rigó István alezredes, a szolnoki rendőrkapitányság bűnügyi osztályvezetője. – Beszéltem vele, s kiderült, hogy csak a megszerezhető zsákmány lebegett a szeme előtt, csak a fém érdekelte, a veszély, amit a lopással okozott, eszébe sem jutott.”
Rigó István szerint nemigen történnek fosztogatások árvíz idején a kapitányság illetékességi területén, a rendőrség persze minden esetben fokozottan védi ilyenkor az értékeket. Czinege László ezredes, a kapitányság vezetője csak egy kiugró árvízi esetre emlékszik, arra, amikor valaki zsákokat lopott a védelmi készletből Tiszabőn, tíz évvel ezelőtt. Akkor – a köznyelv kifejezése szerint – statáriális módon ítélkezett a tettes felett a bíróság. Jelen esetben erre nem volt lehetőség, tekintettel arra, hogy a zár ellopásának idején még csak első fokú készültség volt érvényben, az ügyészség nem alkalmazott semmilyen minősítő fokozatot sem az eset kapcsán. Hozzá kell tenni, hogy ami a készültségi szinteket illeti, itt nemcsak napról napra, de óráról órára is változhat a helyzet a Tisza szeszélyeinek megfelelően. Ami most lopás, rövidesen közveszélyokozás lehet. Ám így is egytől öt évig terjedhet az a börtönbüntetés, amit a tettes, illetve segítői kaphatnak.
A szolnoki rendőrök természetesen nem mondják, és nem is mondhatják ki, hogy az elkövetők romák voltak. Nekik a tolvaj az tolvaj, legyen bárki s jöjjön bárhonnan. Azt persze sejteni lehet, hogy a védelmüket vállaló ügyvédek és a jogvédők a cigányok nagy szegénységére, meg a megélhetési bűnözés bocsánatos voltára hivatkoznak majd a bíróságon. Függetlenül attól, hogy elfogadja-e valaki a megélhetési bűnözés fogalmát vagy sem, ez az eset nem egy tyúklopás volt. A tolózár műszaki berendezés, körülbelül 800 ezer forintot ér, s ezen kívül 250 ezer forint rongálási kárt is okoztak a tettesek a szivattyútelepen. Információink szerint elvitték a telep kerítését és kerítéskapuját is.
„Felkészült emberekről lehet szó – mondják a gépészek. – Tudni kellett, hogy milyen szerszámokra és eszközökre lesz szükségük a zár leszereléséhez. Ami egyébként is nagy munka. Amit jól mutat az is, hogy a visszahelyezéséhez szinte egy teljes napra volt szükség.”
A zár úgy száz kilogramm súlyú lehet. Összesen. Található benne egy hatalmas réztányér, ez önmagában ötven-hatvan kiló. Ezt az egészet persze nem alkatrészként, hanem vasként és színesfémként értékesíthették volna a tettesek. A következményekkel nem gondoltak, mint ahogy a fém- és színesfémtolvajok általában. Rigó István alezredes azt a tiszajenői esetet hozza fel példaként, amikor a tolvajok ellopták a helyi hidroglóbusz visszatápláló csöveit, s ezzel a falu jelentős időre víz nélkül maradt. Nyilván a tettesek családjai is, de ez nem számított.
Az alcsi szivattyútelepen új transzformátort látni a fönn a villanyoszlopon. Lent pedig számos jelét annak, hogy az előzőt ellopták valamikor. Állítólag nem sokat vacakolnak ilyenkor a tolvajok, kötelet dobnak a transzformátorra, s autóval lerántják. Most a telepen a legfőbb értéket egyébként az az alumíniumból készült lakókonténer jelentené, ami a gépészek ideiglenes szállása. De hát ez sincs itt folyton, meg a szivattyú hatalmas elektromotorja sem, amelyben tekintélyes réztekercselés található, márpedig ez a fémtolvajok csemegéje.
Az illetékes vízügyi igazgatóság, a Kötivízig többek között úgy védekezik a fémtolvajok ellen, hogy mozgathatóvá, azaz mobilissá tesz bizonyos alkatrészeket, alkotóelemeket, berendezéseket. Azaz nem tartja kinn állandóan a szivattyúit, hanem csak akkor viszi őket a helyszínre, amikor szükség van rájuk. Ahogy az alcsi telep esetében is teszi. Más berendezéseket pedig mozgásérzékelőkkel, riasztókkal szerel fel, a zagyvai szivattyútelepen pedig este, munka után gondosan lehegesztik a nagy vasajtót a vízügy szakemberei, s másnap reggel, amikor újra jönnek, akkor sarokcsiszolóval kivágják. És ez így megy nap-nap után. Nemcsak az a következménye mindennek, hogy az alkatrészek, gépek, alkotóelemek állandó mozgatása és szállítása tetemes többletköltséget jelent a vízügynek, de az is, hogy így sok helyen ősrégi technológiával kénytelenek dolgozni a szakemberek a 21. századi helyett.
„Volt például egy elektromos, távvezérléses szivattyúnk, amelyet az állandó lopások miatt leszereltünk, s most egy negyvenéves dízelgép dolgozik helyette, amely mellett mindig ott kell lenni, s természetesen külön emberek szükségesek az őrzéséhez is – magyarázza Horváth Béla, a Kötivízig műszaki igazgatóhelyettese. – A tolvajok mindent lopnak, ami fémből készült. Ez évente csaknem tíz-harmincöt millió forintos kárt okoz a vízügynek, az esetek utáni átalakításokra pedig kettő-öt millió forintot költünk évente.” Azt már nem is igen számolják, hogy mennyi üzemanyagba kerül a mobilitás. Azaz annak a dízelszivattyúnak a kiszállítása például, amelyet a tolvajok miatt nem lehet kinn hagyni a folyónál, és sokszor lánctalpassal viszik a helyszínre. Úgy számítják, hogy egy-egy ilyen akció – egy gép kiszállítása, állandó őrzése, visszaszállítása, satöbbi – plusz százezer forintot követel. Horváth Béla szerint 2006-ban igazán súlyos veszélyt az a zsiliplopás jelentett, amely a Tápió bal parti részén történt. Épp árvíz volt, és a kiemelt zsilip helyén lyukas lett a gát, ami elöntéssel fenyegette Jászboldogházát. Hamar észrevették a lopást, ez mentette meg a falut.
Mi kell ide? – kérdezi a laikus, de nincs egyértelmű válasz. Oktatás, iskola? Sok-sok munkahely és felzárkóztatási programok? Vagy még több őr, biztonsági szolgálat és riasztóberendezés? Kiúttalan bújócska ez a lehetséges feleletek között. A szolnoki rendőrök mindenesetre ott kezdenék, hogy ne húzódjanak évekig a büntetőperek. Az alcsi tolvaj is kapja meg a büntetését, mielőtt elfelejtené milyen is a szivattyúzár.
1. keretes anyag: Ellopták a zsilipet, elszabadult a patak
Pünkösdvasárnap ellopták a Fekete-víz nevű patak fém zsiliptábláit. Ennek következtében félméteres víz öntötte el a Kisszentmárton-Mailáthpusztára vezető utat. Miután zsákfaluról van szó, az áradás ezzel el is vágta egy időre a külvilágtól a települést. A medréből kiszabadult patak elborított két-három hektárnyi erdőt és értékes szántóföldi területet is.
2. keretes anyag: Betörők a Vöröskereszt raktárában
Megdöbbentő bűncselekmény történt nemrég, árvíz idején Gönyű községben. Tolvajok feltörték s kifosztották azt a raktárat, amelyben a helyi Vöröskereszt Bőny falunak szánt segélyszállítmányát tárolták. A bűnözők élelmiszert és ruházati cikkeket vittek el.
„Visszaélni a bajba jutott emberek többszörös kiszolgáltatottságával, és megkárosítani őket, ez az egyik legundorítóbb bűncselekmény – mondta a Magyar Hírlapnak Muraközi László, Bőny polgármestere. – Az efféle a bűncselekményeket nem lehet megmagyarázni, nem lehet rájuk húzni a szegénységbűnözés felmentő fogalmát. Én amúgy sem fogadom el ezt a kategóriát, amely mérhetetlenül megalázó és sértő a valóban szegény emberekre nézve. Magam is nagy szegénységben nőttem föl, de a családunk sohasem nyúlt más tulajdonához. Ami Gönyűben történt, az az ország morális züllésének legmélyebb pontja.”
A polgármester hozzátette, az árvízi védekezés idején több esetben is idegen és gyanús alakokra lettek figyelmesek a Bőnyben járőröző polgárőrök. Hajnali kettő és három óra között bukkantak látszólag céltalanul őgyelgő fiatalemberek csoportjaira a faluban. Addig senki sem látta őket a településen, a gátakon pedig főként nem. Azt sem tudni, honnan érkeztek. A jelenségből azonban nem nehéz kikövetkeztetni, hogy egyes bűnözői körök milyen lehetőségeket fedeztek fel mások kiszolgáltatottságában, s igyekeztek végigportyázni Bőnyt és a falu árvíz sújtotta környékét is.
