Az egész kezdeményezés úgy van beállítva, mintha az valami spontán, alulról jövő kezdeményezés volna a jobboldal ellen, amely „veszélybe sodorja” Németországot, ismerjük a szokásos szövegeket. Csakhogy a valóság megint mást. Kiderült, az Omas gegen rechts mintegy 5 ezer eurós támogatást kapott a kancelláriától. A cikk ír arról, hogy ezeket a kifizetéseket igyekeztek tagadni, de sikertelenül.

A Deutsche Stimme kritikus és ironikus hangvétellel folytatja a „Omas gegen rechts” csoport bírálatát. A szerző azt állítja, hogy a nyugdíjas aktivisták tagadják a pénzügyi tranzakciókat, azt mondják, hogy nem kaptak állami támogatást. Miközben a „szabadság és demokrácia” mezében tetszelegnek, ezek az „aggódó nyugdíjasok” az AfD szavazóit teljes mértékben kizárják a „demokratikus diskurzusból”. Csak emlékeztetésképpen írom, az AfD a legutóbbi választáson országosan 10 millió 327 ezer szavazatot kapott, tehát többet, mint ahányan Magyarországon laknak.

Ráadásul a csoportban résztvevő nyugdíjasok úgy állítják be magukat, mint a társadalom védelmezőit, holott nagyon kényelmes környezetben élnek, anyagi jólétben, képmutató az egész, csak arról szól, hogy másokat próbálnak rákényszeríteni arra, hogy elfogadják az ő politikai nézeteiket.

A cikk szerzője felveti, ha valódi, tényleg a társadalmi problémákért aggódó nagymamák lennének, akkor a valódi problémák miatt is szót emelnének. Együtt éreznének azokkal a gyerekekkel és szüleikkel, akiket migránsbandák zaklatnak és megaláznak az iskolákban. Megdöbbenve olvasnák az erőszak statisztikáit. Felismernék, hogy hová vezetett generációjuknak nemtörődöm magatartása, mivé vált Németország, és számon kérnék azokat, akik ezt tették.

Mint írják, a valódi nagymamák nem zaklatnák az embereket értelmetlen szlogenekkel, hanem „hangosan, eltökélten és elszántan” tiltakoznának a lányaink meggyilkolása és a jövőbeli generációk elpusztítása ellen a migránsbűnözők által. Szemléletesen folytatódik a cikk, azt írja, a valódi nagymamák ezen felül foglalkoznának unokáikkal, főznének nekik almás pitét, tanácsaikkal felkészítenék őket a való életre.

– Pontosan ezt teszik a török, arab és afrikai nagymamák, akikkel a mi 68-as nagymamáink olyan hangosan harcolnak az utcákon: friss almás pitét főznek, ott vannak az unokáik számára, és magukhoz ölelik őket, amikor szomorúak. Ők teszik tehát mindazt, amit a mi régi 68-as nagymamáink mindig elkerültek – mutatnak rá. Hozzáteszik: a valódi nagymamákat tisztelik, a nem valódiakat elfelejtik.

– Mit mondhatunk most ennek a német- és nőgyűlölő, utolsó nagy német 68-as generációnak, akik már 57 éve ragaszkodnak forradalmi szellemükhöz? – teszik fel a kérdést.

Kivételesen a palesztin Sawsan Chebli szokatlan tisztánlátásával válaszolnak, amikor azt írja: a demográfia fogja megteremteni a tényeket. Pontosan így van, s úgy összegzik az egészet, hogy ezeknek a „nagymamáknak és nagypapáknak” semmi köze a valódiakhoz, feminista eszméket terjesztenek, senki nem fog rájuk emlékezni.

Viszont a valódi nagymamák ezzel szemben a családjuk körében főznek, elmondják az unokáiknak, hogy kitől kell félniük, és felvilágosítják őket a világ képmutatásáról. Ha az unokák szomorúak, a szívükre ölelik őket, és vigasztalják. A valódi nagymamáknak nincs idejük mások pénzével lófrálni a terek és utcák kövezetén, mert a családjukkal törődnek. És amikor meghalnak, az egész család sírni fog értük. A sírjaikon virágok fognak állni. Gondosan kifényesítik a nevüket. A gyermekeik és unokáik tiszteletteljesen megőrizzék őket, és még hosszú évekig beszélnek majd szeretetükről és jóságukról – zárul a cikk.

Henney Viktor – Kuruc.info