A holokausztbiznisz hiénái kimeríthetlen ötlettárral rendelkeznek abban a vonatkozásban, hogyan pumpolják akár százféle jogcímen is a "bűnös" európaiakat. Ezen iparág lényege, hogy sohasem ér véget, nem vész el, csak átalakul. Először, másodszor és x-edszer "kárpótlás". Más népeknek nem jár, azok fasiszták voltak vagy eltűrték a fasizmust, ha netán mégsem, hát akkor is fogják be a pofájukat, punktum. Azután holokauszt közalapítványok, természetesen a fehérek adójából. Jól csúszik rá a holokausztoktatás, iskolai segédanyagok, megint csak a "kiválasztatlanok" költségén, ugyanazon zsebekbe. Holokauszt-emlékművek szinte korlátlan számban, hegyekben kihelyezhetők, sok zsozsóba kerül az is, vegytiszta profittal. Hiszen költség és kockázat nincs, s a haszonkulcs a heroin árrését is meghaladja. Ez bizony egyedi és semmihez sem hasonlítható. Filmek, sorozatok, konferenciák, lapok, interjúk finanszírozása, nagyobb cégek lehúzása, mit tesz Isten, megint csak a "nácik" unokáinak kontójára.

S ha már mindez megvolt, ami darabokra, tételekre bontva is évekre vagy évtizedekre tartó szivattyúzást jelent, a folytatás: most éppen (lásd alább) a francia vasúttársaságnak kell perkálnia a pénzüzemű, feneketlen bendőbe. A Kuruc.info további elképzelései: fizessenek a flamand parasztok leszármazottai, mert gabonát adtak el a németeknek. Nyúljanak a zsebükbe az olasz takarítószakszervezetek, mert nagyapáik az SS tiszteknél is ablakot mostak. 100 millió euró az angol dokkmunkásoktól is behajtandó, elvégre rideg közönnyel kezelik Imre Kertész regényeit. Adakozzanak kötelezően az izlandi heringhalászok, mivel közismerten tétlenül nézték a holokauszt borzalmait, akárcsak a megveszekedetten előítéletes oglala sziú törzsi nagytanács Wyomingban. S persze gyakoroljanak bűnbánatot bankók formájában az eszkimó rozmárvadászok is, miután egyetlen üldözött zsidót sem fogadtak be jól fűtött jégkunyhóikba a vészkorszak idején.

*********************************************************

Első ízben ítélte el francia bíróság a francia államot és vasúttársaságot, amiért a második világháború idején részt vettek francia állampolgárok koncentrációs táborba szállításában: az ügyben Toulouse város közigazgatási bírósága 62 ezer eurónyi kártérítést ítélt meg kedden.

A felperesek – Alain Lipietz francia zöld párti európai parlamenti képviselő, valamint húga és nagybátyja – azzal vádolták a francia államot és az SCNF francia állami vasúttársaságot, hogy „részesek emberiesség elleni bűnök elkövetésében”.

A testvérpár szüleit 1944 folyamán a Gestapo letartóztatta és a Drancy városa mellett kialakított gyűjtőtáborba szállította, ahol a második világháború alatt közel 80 ezer zsidót tartottak fogva, mielőtt az auschwitzi haláltáborba szállították őket.

A toulouse-i bíróság kimondta az „állam felelősségét” polgárainak fogvatartásában, mivel „nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a (Drancy városába történő) átszállítás megkönnyítette az (auschwitzi haláltáborba történő) deportálás végrehajtását”.

Az SCNF vasúttársaság azzal védekezett a perben, hogy a kollaboráns Vichy-kormány és a német megszálló erők kötelezték a deportálások végrehajtására. A bíróság ítélete ellenben azt hangsúlyozta, hogy a vasúttársaság „soha nem tett ellenvetést vagy élt tiltakozással”. (Az európai és általában a nemzetközi jog nem ismeri a kollektív bűnösség fogalmát, mégis alkalmazzák egyesek nyomására. Eközben azon multik, akik a harmadik világban tömeges mérgezéseket vagy környezeti katasztrófákat okoznak, büntetlenül megússzák - a szerk.)

(Kuruc.info-hirado.hu nyomán)