Orbán vázolta a jövőt, majd lehetőség volt rá, hogy kérdéseket tegyünk fel. Az egyik válaszában egyértelműen jelezte, hogy felkészült rá, az ő ideje alatt is lesznek tüntetések. Nyilván tudta, nem lesz könnyű helyzetben az ország. Na de miért megy el valaki tüntetni? Miért tüntettünk 2006-ban, amikor egyértelműen veszélyben volt még a testi épségünk is? Mert elviselhetetlen volt, hogy azok, akik 50 évig terrorizálták az országot, majd ’89-től még ki is fosztották azt, gyermekeiken, pártnak álcázott lobbicsoportokon keresztül elkezdték egy idegen népcsoport betelepítésének az előkészítését. A demokrácia adta lehetőségekkel. Most nagyjából ugyanezek a körök tüntetnek, mert féltik a demokráciát. – A főszerkesztő a balliberális hőzöngőkről.

Elképesztő, szánalmas, felháborító, tragikomikus. Talán ezekkel a szavakkal lehetne a legjobban érzékeltetni azt a fajta ellenállást, amelyet az MSZP és az LMP megkezdett az óév végén. A Fidesz kormányzása valóban csapnivaló, valóban kötelessége ma a magyar embereknek ellenállni azzal a folyamattal szemben, amit a kormány képvisel, illetve amely folyamatok ellen nem tesz semmit. Az emberek joggal dühösek, elégedetlenek az Orbán-kabinettel. Egy ellenzéki pártnak pedig kötelessége, hogy ebben a helyzetben az emberek oldalára álljon vagy jobb, jobbik esetben ott maradjon. Ez idáig tiszta sor. De akkor vizsgáljuk csak meg, hogy miért is tiltakozik a két balliberális párt! Minek is állnak ők ellen? Mi is vitte őket bele nagy-nagy harcukba? – A Jobbik elnöke az MSZP-LMP-DK koalícióról.

A korábban lapunkban elsőként bemutatott Fellegi Tamás nemzeti fejlesztési minisztert a gyakorlatilag szakmai múlttal alig rendelkező Németh Lászlóné követi a talán legfontosabb, stratégiai jelentőségű tárcánál.

„… termékeny vita alakulhatna ki, ha az MSZP, az LMP és a Jobbik is feladná hídfőállásait, és a nemzet érdekében politizálna” – jelentette ki az euróválság kapcsán Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes, közigazgatási és igazságügyi miniszter a Magyar Hírlapnak adott interjújában. Kommentár nélkül közöljük a kormánypártok, a Fidesz-KDNP top 10 intézkedését, amelyet a „nemzet érdekében” hozott.

Orbán Viktor szerint a január 1-jétől egységes katasztrófavédelmi rendszernek köszönhetően Magyarország biztonságosabb lesz, mint korábban. Szerinte a 2010-es vörösiszap-katasztrófa és az árvizek is jó eséllyel elkerülhetők lettek volna, ha már akkor is létezett volna egy bejáratott rendszer. Ugyanakkor lapunkhoz eljutott információk szerint a tűzoltók – finoman szólva – nem repesnek az örömtől, hogy mostantól a katasztrófavédelem irányítása alá tartoznak.

A fülkeforradalom után, a narancsos kormány idején ahogy a gazdasági szabadságharc, úgy a várva várt Kulturkampf is elmaradt. Olyannyira elmaradt, hogy Alföldi Róbert számos nemzetgyalázó tette, illetve rendezése ellenére a Nemzeti Színház élén maradhatott, sőt vallási műsort rendezhet a köztévén. Továbbá lehet hazánkban homoszexuálisoknak olimpiát rendezni, és a magyargyalázó Kertész Ákos örökre megtarthatja Kossuth-díját.

Trükkök százaival szorította ki egy befolyásos emberekből álló vadásztársaság a Parád környéki erdőkből egy másik vadásztársaság tagjait. A pórul járt vadászok bíróságon keresik igazukat. Attól félnek, hiába… Aggodalmuk a jelek szerint nem alaptalan.

Okunk van az optimizmusra, mert a nemzet elkezdett ébredni, és nagyon kevés olyan nemzet van, amely olyan elánnal tud ébredni – lásd 1956-ot, 1848-at és még sorolhatnám –, mint a magyar. Az a pár ezer magyar szabadságharcos, forradalmár, aki vállalta a fegyveres harcot ’56-ban, a szabadság lándzsájával megtalálta a szovjet, kommunista monstrum bálvány Achilles-sarkát és azon sebet ejtett. Igaz, hogy kicsit, de soha be nem gyógyulót. Ebből kiindulva merem azt állítani, hogy ez a liberális mocsok, amely most körülvesz bennünket, ez is tőlünk fogja bekapni az első olyan pofont, amelyet nem tud majd kiheverni – mondta évértékelő interjújában Murányi Levente ’56-os szabadságharcos, elítélt, a Jobbik alelnöke.

Hogyan került egy palesztin fiatalember az igazságszolgáltatás harapófogójába? Létezik-e az ártatlanság vélelme hazánkban, és egyáltalán mire számíthat, aki a vádpadra kerül? Hannya Nimer egészen elképesztő esete a magyar igazságszolgáltatással.

Idei első lapszámunkban hagyományteremtő jelleggel visszapörgettük az idő kerekét, hogy megtudjuk, idén milyen eseményeknek lesz jubileumi évfordulója. De nem akarunk csupán a múltba merengeni, ezért röviden arról is írunk, milyen nagyszabású események várnak ránk ebben az évben.

Feltételhez, mégpedig adósságának újratárgyalásához kötötte Írország a szuverenitását csökkentő uniós paktum aláírását. Az ír kormány várhatóan népszavazást rendez majd a dokumentum esetleges elfogadásáról. A Jobbik évek óta kéri az Orbán-kormánytól az államadósság újratárgyalását. Orbán Viktor ezt azzal utasította el, hogy ebben az esetben a gazdaság összeomlana. Az ír példa mutatja, a nemzeti érdekképviselet nem jelent összeomlást.

Horváth Ádám riportja Zenicából, Szarajevóból és Mosztárból. A balkáni valóság a térség legszebb országából, Boszniából.

A számítástechnika fejlődésével a játékok is egyre élethűbbé válnak. Néhány év múlva már tényleg nehéz lehet megkülönböztetni egy program alkotta, irányítható képet a valóságtól. Hova tart ez a menet? Mi lehet a vége a valóságérzet elvesztésének? Eszmefuttatás a virtuális valóságról, a Bar!kád valós oldaláról.

A Bar!kád Táj-Egység rovatának állandó szerzője, Kenyeres Oszkár ezúttal Máramarosba, a Fagyalos-hegységbe viszi el az olvasót, az itteni vidék legendáival ismertet meg minket.

Akármilyen közhelyesen hangzik is, a karácsony a szeretet ünnepe, így amikor egy ajándékkal kedveskedni próbálunk családtagjainknak, barátainknak, ismerőseinknek, fontos, hogy azzal valóban örömöt szerezzünk. A probléma ott kezdődik, amikor az ötlettelenség a kötelességtudattal párosulva megszüli a tizenhetedik karácsonyi bögrét, vagy a nappali tizenkettedik gyertyatartóját. A Bar!kád a valószínűleg leggagyibb ajándékok toplistáját állította össze.