A fordító megjegyzése:
Elsősorban szeretném leszögezni, hogy nem akarom támadni a cikkben nyilatkozó Laylát (álnév), hiszen Svédországban nincs szólásszabadság, ezért óvatosan kellett fogalmaznia. Mindazonáltal szeretném az olvasók figyelmét felhívni arra, hogy ne essenek bele abba a hibába, amit gyakran hallani még a muszlim bevándorlás veszélyével többé-kevésbé tisztában lévő emberektől is: „Nem a muszlimok a probléma, hanem az iszlám”.
Zoom
Fotó: Martin Meissner/AP
Ez olyan, mintha valaki azt mondaná: „Nem a kommunisták a probléma, hanem a kommunizmus”.
Egyetlen ideológia sem cselekszik magától, hanem minden esetben annak követői viszik győzelemre az adott ügyet. Éppen ezért nekünk nem szabad a fenti hibát elkövetnünk, hanem szembe kell néznünk a ténnyel: nemcsak az iszlám, hanem az iszlám követői, azaz a muszlimok is a probléma, ahogyan nemcsak a kommunizmus, hanem annak követői, azaz a kommunisták is a probléma.
Másodsorban: a sajtóban szeretik a következő két kategóriát megkülönböztetni: az iszlámmal kapcsolatos (Islamic), valamint iszlamista (Islamist). Ezzel azt akarják sugallni, hogy az előbbi a mérsékelt változat, míg az utóbbi annak szélsőséges, eltorzított változata. Ez nem más, mint a probléma polkorrekt kerülgetése az azzal való szembenézés helyett.
Szeretném felidézni Erdogan török elnök szavait, aki nyilatkozott erről a kérdésről: nincs mérsékelt iszlám és radikális iszlám, mert az iszlám, az iszlám.
Harmadsorban: azoknak a svéd megmondóembereknek, akik arról álmodoznak, hogy a muszlimok között csak kevés a radikális, mert a többségük mérsékelt, sőt világias, fogalmuk sincs, hogy hogyan működnek a dolgok egy közösségen belül.
Egy közösségen belül nem mindenkinek számít a szava. Az irányítás egy szervezett magcsoport kezében van, melyet a bamba tömeg akár szimpátiából, akár félelemből követ.
Az lehet, hogy az átlagmuszlim lustaságból vagy gyávaságból nem ragad kardot és nem lendül előre „Allahu akbart!” ordítva, de ettől még a háttérből erkölcsi és anyagi támogatást (pénzt, búvóhelyet, információt stb.) ad a harcosoknak. Ezt mind a Pew Research Center korábbi felmérései, mind az Európában elkövetett muszlim terrorcselekmények tapasztalatai bizonyították.
Egy gondolatkísérlet erejéig nevezzük a Lenin-fiúkat vagy az ÁVH-sokat „radikális” kommunistáknak! Ők az összes kommunistához képest számszerileg a kisebbséget alkották. Amikor ezek a „radikális” kommunisták egész Magyarországot terrorizálták, a „mérsékelt” kommunisták nagy tömegéből hányan léptek előre és fogták le a kezüket? Egyetlenegyen sem, mert vagy a háttérből egyetértettek a „radikálisok” által elvégzett piszkos munkával, vagy féltek fellépni ellenük.
Ugyanezért a „mérsékelt” muszlimok nagy tömege a kisujját sem mozdítja, amikor a „radikális” muszlimok kisebbsége kegyetlenkedik a svédekkel.
Most pedig jöjjön a fordítás!
Iraki keresztények figyelmeztetik Svédországot az „iszlamista uralommal” kapcsolatban
Miközben svéd kutatók a drámai népességváltozás ellenére félresöpörték az iszlám hatalomátvétel gondolatát, az iszlamista indoktrináció erősödését, valamint a fokozódó feszültségeket elismerték.
Az iraki keresztények között széleskörű az a meggyőződés, hogy sok európai ország, mint például Svédország és Franciaország, „naivan” túl sok muszlimot fogadott be a Közel-Keletről, és most az iszlám fokozott befolyását kockáztatják egészen addig a pontig, hogy iszlamista uralom lesz, tudósított a Världen Idag keresztény magazin.
„Önök elvesztik az ellenőrzést”, mondta az iraki Kurdisztánból való Layla egyházi alkalmazott (álnév biztonsági okokból) a magazinnak. A hozzá hasonló keresztény irakiak között, mondta, az a meggyőződés, hogy Svédország a jövőben iszlamistává válik a muszlim országokból való hatalmas bevándorlás miatt.
„Mi, akik itt nőttünk fel, tudjuk, hogy mi az az iszlám. Nem az emberek, a muszlimok azok, akikkel kapcsolatban figyelmeztetek, hanem az ideológia”, mondta. „Habár a legtöbb muszlim nem hisz a dzsihádban, hisz Mohamedben. Abban hisznek, hogy az összes népnek muszlimmá kell válnia, és hogy a mennyországban jutalom van azok számára, akik embereket az iszlámra térítenek”.
Layla arra ösztönözte az európai egyházakat, hogy „ébredjenek fel”.
„Ha az iszlamisták megszerzik a hatalmat, nem az emberi jogok szerint fognak önökkel bánni, hanem a saría törvénye szerint”, hangsúlyozta. „Szeressék a muszlimokat, de legyenek éberek. Jézus azt mondja, hogy ravasznak kell lennünk, mint a kígyóknak, valamint ártatlannak, mint a galamboknak”, fejezte be, arra ösztönözve, hogy ne engedjenek semmilyen nyomásnak.
Basil lelkipásztor (szintén álnév), aki a Daesh (Iszlám Állam) elől menekülő több ezernyi jazidival és kereszténnyel találkozott, emlékeztetett a takíja muszlim koncepciójára: egy elővigyázatosságból tett lépés a vallási meggyőződés leplezésére vagy letagadására. Szerinte radikális muszlimok szintén gyakran alkalmazzák azt valódi szándékuk elrejtésére.
„Ez azt jelenti, hogy a radikálisok ’meglapulnak’, valamint alkalmazkodnak egy inkább nem vallásos társadalomhoz azért, hogy megszerezzék a hatalmat”, mondta, óva intve a cselekvésre kész alvó sejtekkel kapcsolatban, melyek akkor cselekednek, hogy „átvegyék a hatalmat”, mihelyst a parlamentáris többség megvalósult.
Rickard Lagervall, a Lundi Egyetem és a Jönköpingi Egyetem iszlamológusa szerint nem valószínű, hogy az iszlamisták bármikor a közeljövőben átvennék a hatalmat Svédországban, mivel ők kisebbség. Egy másik ok, hogy az iszlamisták egy megosztott csoport, ami nem csak a Daesh-szimpatizánsokat és a dzsihadistákat, de a „puritán” szalafistákat is magába foglalja, akik, mint azt felvetette, kerülik a politikát. Ezenkívül az „átlagos” muszlimok szintén egy töredezett csoport, hangsúlyozta.
„A muszlim hátterű csoporton belül sokan nem szükségszerűen gyakorolják a muszlim vallást”, hangsúlyozta.
Ugyanakkor Lagervall elismerte, hogy a radikális muszlimok megpróbálják befolyásolni a mérsékelt muszlimokat, hogy legyenek odaadóbbak.
Svédországban alig néhány évtized alatt meredeken emelkedett a muszlimok száma. 1950-ben csupán 500 muszlim volt a skandináv országban. Manapság az arányukat úgy becsülik, hogy az meghaladta a 800 000-et, amivel a lakosság 8,1 százalékát teszik ki a Pew Research Center szerint.
Ugyanezen intézet egy 2018-as felmérése azzal számolt, hogy Svédországban a muszlimok száma népességalakulás és bevándorlás révén el fogja érni a 4,5 milliót, ami annak megkérdezésére sarkallta a Dagen keresztény újságot, hogy vajon a svéd keresztet egy félhold le fogja-e cserélni.
Aje Carlborn, a Malmői Egyetem társadalomantropológiai docense megkockáztatta, hogy túlzás volt az, hogy az iszlám át fogja venni a hatalmat Európában. Hangsúlyozta, hogy sok muszlim világiassá válik, és így kevesebb gyerekük van. Ugyanakkor nyilvánvaló feszültségeket látott előre a svédek és a muszlim közösségek, különösen a radikális közösségek között.
(Hidra - Kuruc.info)
Kapcsolódó: