A háttérhatalom homályos berkeiben, ugyanott, ahol a kommunizmus-szocializmus eszméjét kifőzték, már a 90-es évek második felében hozzáláttak egy hasonlóképpen pusztító ideológia megalkotásához. Így született meg a genderideolgógia, amely – mint egykor a marxizmus a szociáldemokrata és kommunista pártokat – világra segítette az LMBTQ mozgalmat. A nyomaték kedvéért hozzáadták még mindehhez a woke-őrültséget, és ily módon a zöld, a gender és a woke összekutyulásából életre kelt egy újabb szörny eszmeiség. Egyesek egy új vallásról beszélnek – mint tették azt sokan a marxizmussal, a kommunizmussal kapcsolatban is. Hogy ugyanazok, ugyanazokban a konyhákban főzték ki a zöld genderideológiát, mint egykor (a filozófiai, gazdasági és más szempontból is sokkal alaposabban kidolgozott) marxizmust, és az abból a világra rászabadított kommunizmust, afelől semmiféle kétségünk ne legyen. Mert a célok, de sok esetben az alkalmazott taktikai elemek is ugyanazok. De nézzük csak meg, milyen hasonlóságokat fedezhetünk fel a zöld-gender-woke ideológia (a továbbiakban az egyszerűség kedvéért nevezzük genderideológiának) és a marxizmus, azon belül is elsősorban annak legpusztítóbb változata, a kommunizmus között!

1. Mind a kommunizmus, mind a gendereszme mélységesen nemzetellenes, és végső célja a nemzetállamok fölszámolása. „A proletárnak nincs hazája”, „proletár internacionalizmus” – harsogták a kommunisták. Korántsem véletlen, hogy a genderista Karácsony Gergely vezette budapesti városházán nem lobog a magyar nemzet zászlaja, és nem zajlik le egyetlen deviánsrendezvény sem, ahol ne gyaláznák meg nemzeti jelképeinket. (Mint történt az legutóbb is a kétszázezres budapesti felvonuláson, persze minden következmény nélkül.) Úgy a kommunisták, mint a genderisták a nemzeti (és persze a faji) érzést gyökerestül szeretnék kitépni az emberek lelkéből és elméjéből. Mindkét eszme internacionalista, ennek megfelelően egy világállam megteremtésén munkálkodnak. Más kérdés persze, hogy sok kommunista vezető rájött: az uralmuk alatt álló szocialista társadalmak legfontosabb, semmivel nem pótolható kohéziós ereje éppen a nemzeti érzés. (Gondoljunk csak a Ceausescu-féle Romániára, de majd' mindegyik szocialista országban megjelent a kommunista mozgalom nemzeti irányzatú szárnya. A legkevésbé sajnos éppen a magyarországi kommunisták soraiban vert gyökeret a nemzeti gondolat, persze legkevésbé sem véletlenül.)

2. „A vallás a nép ópiuma” – adta ki a jelszót Karl Marx már 1843-ban, A hegeli jogfilozófia kritikája című írásában. A marxisták ennek megfelelően mind a kereszténység és általában minden más vallás elszánt ellenfelei, a kommunisták pedig tömegesen végezték ki, zárták börtönbe a papokat, romboltak le templomokat, kobozták el az egyházak vagyonát, és vonták saját irányításuk alá az oktatási intézményeket. A genderisták erőszakhoz egyelőre még nem folyamodtak, azonban nincs olyan homokosfelvonulás vagy más LMBTQ-rendezvény, melyen ne figuráznának ki, gúnyolnának papokat, hívőket, ne gyaláznának meg vallási jelképeket. (Főleg persze keresztény szimbólumokat tesznek nevetség tárgyává, a muzulmán hitet vagy épp a judaizmust nem merik szidalmazni, szapulni – eltérő okokból persze.) Történik mindez azért, mert a genderisták (vagyis inkább a megbízóik) is tudják, amivel a kommunisták is tisztában voltak: a szakralitás, a vallás az egyik legfőbb akadály a „fogyasztó-munkaerő állatok” „szép új világának” megteremtése felé vezető úton.

3. „A múltat végképp eltörölni” jelszó jegyében ránk erőszakolt program harmadik eleme, a nemi identitás elleni harc, a természetes családmodell szétverése a genderizmus legfontosabb alkotóeleme. Ugyanakkor a kommunizmus korai időszakában, a „nők, a nemiség felszabadításának” jelszava alatt is történtek kísérletek a nemi szabadosság reklámozására. (Bár Leninnek a szex középpontba állítása állítólag nem tetszett: egyesek szerint ugyanis a bolsevik vezér bírálta az „egy pohár víz felfogást, mely szerint a szerelem lényegében csakis egy állatias ösztön kiélése lenne.”) Sőt, a marxista frankfurti iskola gondolkodói már az 1930-as években arról elmélkedtek, hogy „hagyományos családmodell” újratermeli az „osztálytársadalom elnyomó ideológiáját”, ezért jobb lenne megszüntetni. Igen ám, csakhogy a „megvalósult” szocialista társadalmak irányítói hamar rájöttek, hogy lehetetlenség bármilyen emberi közösség létezése a hagyományos nemi szerepek fenntartása és némi erkölcsi szigor nélkül. Vagyis a kommunista vezetők sem voltak annyira hülyék, hogy ne értsék meg: a szocialista-kommunista államok fennmaradása is sok, valóságos apától és anyából (férfiból és nőből) álló családban nevelt gyermek megszületésén, felnevelésén múlik. A genderisták, az LMBTQ-ideológia terjesztői vajon képesek felfogni mindezt? Erősen kétlem.

4. A szabadság jelszavát mindkét eszme képviselői hangoztatják, bár a kommunisták azért legalább elismerték: a szabadságnak vannak korlátai. („Magyarországon a szocializmus érdekeinek megfelelően biztosított a sajtószabadság, a véleménynyilvánítási, a gyülekezési szabadság” – olvashattuk a szovjet kommunista alkotmány mintájára született 1949-es magyarországi kommunista alkotmányban.) Ezen kívül természetesen a szocialistáknak, kommunistáknak még eszükbe sem jutott (mint ahogy a régi vágású nyugati liberálisoknak sem) egy ferde hajlamú pár gyerekek felnevelésére irányuló (a hazugságokkal ellentétben korántsem általános) vágyát, valamint egyebek mellett a születési nem megváltoztatásának „jogát” szabadságjogként értelmezni. De ami a tényleges hasonlóság a genderisták és kommunisták (ezen kívül a liberálisok) szabadságfelfogásában, az a következő: úton-útfélen a szabadság jelszavát harsogják (szabad véleménynyilvánítás, sajtó, gyülekezési szabadság stb., bár meg kell hagyni, a kommunisták némiképpen visszafogottak voltak e téren), ugyanakkor, ha valaki másképp gondolkodik, mint ahogyan ők, akkor azt durván minősítik, megbélyegzik („homofób, szélsőséges, rasszista, náci” stb.), kirekesztik, a „közösségi platformokról” kitiltják, feljelentik, üldözik, és ha tehetik, börtönbe is zárják. (A kommunisták pedig ugye munkatáborok, gulágok felállításáig, a tömeges kivégzésekig is eljutottak.)

5. Az egyenlőség, testvériség elsősorban jakobinus, kommunista szlogen, ugyanakkor ennek a két, meglehetősen értelmezhetetlen (de jól hangzó) fogalomnak megvannak a „modern”, genderista megfelelői: „elfogadás”, „szeretet”, sőt a „szerelem szabad”. Csakhogy, miképp a szabadság esetében, úgy az egyenlőség, testvériség, elfogadás, szeretet elveinek gyakorlati érvényesítése, úgy a kommunizmus-szocializmus (és már a jakobinizmus), mint a genderizmus esetében, igencsak egyoldalúra sikeredett. Hiszen ahogy egykor a kommunisták, úgy napjainkban a genderisták, valami elképesztő dühvel és szenvedéllyel tudják gyűlölni mindazokat, akik nem értenek velük egyet, mert másképp vélekednek a szóban forgó fogalmakról, mert konzervatívok és nacionalisták, netán egész egyszerűen csak a normalitás pártján állnak, mert megvan a józan paraszti eszük.

6. Feltűnő az egyezés genderisták és kommunisták között abban is, hogy mindkét ideológia híveinek egy része ugyan pénzért, hatalomért lép a „társadalmi haladás” szolgálatába, azonban létezik egy „hasznos idiótaként” jellemezhető, már-már vallásos hevülettől fűtött tábor. Az anyagi javakért megvásárolható talpnyalók, árulók is veszedelmesek, de – mint azt a kommunizmus, illetve korábban a francia forradalom idején megtanulhattuk - a kételyeket nem ismerő fanatizmus a türelmetlenség, a kirekesztés, a súlyos jogsértések, a terror melegágya.

7. A genderisták is, a kommunisták is (meg persze elődeik, a jakobinusok) valamely elnyomott, üldözött kisebbség képviselőinek állítják be magukat: a kommunisták a valóban hatalmassá duzzasztott, és ténylegesen jelentős részben nyomorban tengődő munkásosztály nevében azért hatásosabban léptek föl, mint a népesség néhány százalékát kitevő homoszexuálisok, leszbikusok, transzneműek képviseletében harcot hirdető genderisták és LMBTQ-hívek. Habár ez utóbbiak a maguk részéről mindent megtesznek a „szexuális kisebbségek” számának fokozása érdekében: egy friss statisztika szerint az USA-ban már a 21 év alattiak egynegyede bizonytalan a nemi identitását illetően.

8. Végezetül érdemes felhívni a figyelmet a két „világmegváltó eszme” hálózatszerű működésének hasonlóságaira. A kommunisták is, ahol nem voltak képesek a hatalmat eszközökben nem válogató, erőszakos eszközökkel kezükbe ragadni, a „megnevezhetetlen világerő”, a bankárelit köreiből is érkező hatalmas összegek felhasználásával juttatták be megvásárolt vagy éppen fanatizált embereiket az egyetemekre, a befolyásos médiumokba, értelmiségi társaságokba, a rendőrség, a hadsereg, az igazságszolgáltatás, a nagyvállalatok, bankok, sőt a politikai vezető rétegek legbelső köreibe. Pontosan a kommunista (jakobinus, szabadkőműves?) módszerek segítségével terjeszkednek, nyomulnak napjaink új „világmegváltói” is. Vajon ezúttal sikerül nekik elérni a céljaikat?

(A szerző olvasónk.)

Kapcsolódó: Homoszexualitás az ókori világban