„Van néhány városa Magyarországnak, amelynek van nemzeti küldetése. A történelmünk miatt ezek azok a nagyvárosok, amelyek közel vannak az országhatárhoz” – elmélkedett a miniszterelnök. Ezt a meg nem fogalmazott „küldetést” Orbán szerint Debrecen és Győr mint jobboldali városok már teljesítették (Győr olyannyira, hogy tavaly baloldali polgármestert választott, igaz, a testületben nyomasztóan nagy a fideszes fölény), ellenben Pécs és Szeged, mint baloldali vezetésű városok, elégtelenre vizsgáztak e „küldetéssel” kapcsolatban.

Nagyjából ennyi időt és karaktert érdemes pazarolni erre a ki nem fejtett gondolatmenetre, de a fideszes narratíva szempontjából talán kicsit formabontó módon a miniszterelnök román nagyvárosként hivatkozott Temesvárra – szintén e témakör kapcsán:

„Hát ha megnézik a legközelebb eső román nagyvárost, és összevetik Szegeddel... Temesvárra gondolok” – mondta. Majd Temesvár életerejét is méltatta, ekképpen: „lehet, hogy kevésbé kényelmes életet ad, de nézzék meg azt az életerőt”.

Hogy Temesvár miért ad „kevésbé kényelmes életet”, sajnos szintén nem derült ki, pedig érdekelt volna, azonban az eset megmutatta, hogy a kormányzati kommunikáció milyen szinten össze van zavarodva – akár már a miniszterelnöki beszéd szintjén is. Persze, tudom, aki feltétlenül bízik a Fideszben, nem ezeken az – egyébként még elfedhető – kommunikációs furcsaságokon fog fennakadni, de ezekből is látszik, hogy a NER nem teljesen ura már a helyzetnek.

Viszont akik most azt várják, hogy a kommunikációs zavart arra építsem fel, hogy hogyan merészelte Temesvárt román nagyvárosnak nevezni, mikor az magyar, azoknak is csalódást kell okoznom, ennél mélyebb ellentmondásokat érdemes kiemelni ugyanis.

Persze Temesvár kapcsán azért érdemes annyit kiemelni, hogy 1920 előtt Magyarország, illetőleg a Monarchia része volt, de magyarok sosem éltek itt többségben, igaz, románok sem. Németek által lakott nagyváros volt (például az 1880-as népességi adatok szerint, ha összeadjuk a magyarok és románok számát, sem adják ki a németekét), mára már azonban kevesebb él belőlük ott, mint magyarból, a románok pedig elsöprő többségben vannak. 2011-hez képest is csökkent a magyarok aránya, 2021-ben már csak 3 százalék volt.

Szintén érdemes megjegyezni, hogy Temesvárt már a második bécsi döntés sem érintette, amely etnikai elv szerint rendezte a Kárpát-medencét, szóval a város Magyarországhoz tartozása maximum a történeti emlékeinkben élhet tovább, semmilyen releváns esély nincs a visszacsatolására, és külpolitikai téren sem ebbe az irányba tart a 21. század.

Ezzel párhuzamosan tehát, 2025-ben már tényleg román nagyvárosnak minősül Temesvár, de, hogy miért egy ilyen „történelmileg ingatag” példát kellett hoznia Orbánnak, ahol sokaknak eszébe juthat az egykori magyar vonatkozás, rejtély. Ráadásul tette mindezt úgy, hogy nem említette meg sem a magyar, sem a német örökséget (a 20. században nagyjából 20 ezer és 35 ezer között mozgott a magyarok aránya Temesváron, ami azért említésre méltó…), de egy tömör DPK-beszédben ezt talán irreális is lenne elvárni.

Persze, nehéz úgy a határhoz közel első, ma Romániában található nagyvárost találni, hogy ott ne kerüljön elő a magyar és a német örökség, és bizony itt jön elő az, hogy ez a teljes gondolatmenet a határ menti nagyvárosaink meg nem nevezett „nemzeti küldetésével” együtt lényegében teljes vakvágány.

Más lenne azonban a leányzó fekvése, ha Orbán Viktor egy esetleges új Közép-Európával kapcsolatos víziót vázolt volna fel, így az is érthetőbbé válna, miért hozta fel Temesvárt mint román példát, ám legjobb tudomásom szerint ilyen gondolatmenetet sem fejtett ki a szegedi gyűlésen. Pedig szinte napra pontosan 6 évvel ezelőtt (elképzelhető, hogy az azonos hónap miatt jutott eszébe most is Temesvár) a miniszterelnök még így fogalmazott Temesváron, a temesvári forradalom kitörésének 30. évfordulóján: „Magyarország készen áll arra, hogy szomszédaival, köztük Romániával, felépítsen egy új Közép-Európát.”

A NER egyébként sokszor maga sem tudja, merre van arccal, erre ugye már az imént is utaltunk. Amikor Magyar Péternek 2025 nyarán gyaloglással kapcsolatos rohama volt, és Nagyvárad felé bunkó módon arról értekezett a határt átlépve, hogy „román földre” lépett, azonnal elővette a Mandinertől kezdve mindenki, miközben pár hónappal később a saját miniszterelnökük beszél a „román Temesvárról”.

De ugyanígy öngól volt, amikor Lázár János leszlovákozta a Tisza egyik Vas vármegyei jelöltjét, Strompová Viktóriát.

Mint ismeretes, nem érintette jól a Fideszt a Benes-dekrétumok körüli ismételt fellángolás sem, ám itt Robert Fico volt az, aki rosszul kezelte a helyzetet, és belesétált a balliberálisok által gondosan megtervezett csapdába. Erről itt értekeztem bővebben, érdemes elolvasni.

Főleg, hogy utóbbiaknak – mármint a progresszív liberálisoknak – mostanában „hirtelen fontosak” lett a nemzeti ügyek.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info