A Fidesz, illetőleg a NER-ből kinőtt Tisza-kistestvér ugyanazokkal a valódi tartalom nélküli módszerekkel igyekszik alkalmasabbá fényezni magát a másiknál, miközben csak és kizárólag a pillanat uralását tartják szem előtt – a módszert, amely ugyan tökéletesen illeszkedik a mai kor mentalitásába, hosszú távon mégis erodálódást eredményez.

A pillanat fetisizálása február végén, az aláírásgyűjtés idején is megmutatkozott mind a Fidesznél, mind a kisöccsénél, a Tiszánál. Noha a választásokat szavazatokra játsszák, nem időbeli versengésre, egymásra licitálva adták le az ajánlásokat a gyűjtés első napján, február 21-én, miközben egymás standjait fotózgatták, hol állnak többen (vagy éppen kevesebben, ha így akartak a másikon fogást találni).

Mondani sem kell, hogy mindennek semmi köze semmilyen komolyan vehető pártprogramhoz vagy hosszú távú politikai vízióhoz, de nyilvánvalóan az olvasók között sincs egyetlen olyan naiv ember sem, aki a NER-től vagy a wishes messiás fanatizált szektásaitól várna ilyet.

Ettől még persze a két legnagyobb párt idézőjeles „értékei” közösek: valódi tartalom helyett üres ígérgetések, a magyarokat rettegésben tartó túlzásokkal való dobálózás, miközben a Magyarországot szimbolizáló hajó egyre inkább csak sodródik a nyílt vízen.

Ady Endre szavaival élve e perc-emberkék uralma leképezi a világban – legalábbis annak nyugati szegletében – tomboló ürességet, tartalomnélküliséget. Egyszerű, semmitmondó üzeneteket a legkönnyebb lájkokra váltani, lényeg, hogy a valódiság és az eredetiség minden formáját nélkülözzék, mert ami nem megtéveszt vagy nem az alternatív valóság illúzióját erőlteti, az bizony tényleges érzelmeket válthat ki, az igazság súlyát pedig sokan nem bírják el – különösen igaz ez a magyar társadalomra.

A perc-emberkék nem fognak valódi problémákat boncolgatni, mert azzal pont azt a demokrata illúziót veszélyeztetnék, melynek penetráns bűze körüllengi az egész magyar közéletet. Fojtogató levegő ez, ahol egészséges fuvallatot csupán az a megközelítés biztosít, ahogy a Mi Hazánk áll a sorsdöntő problémákhoz.

Hiába a Meta folyamatos áskálódása, a Bűnvadászok oldalának letiltása, vagy akár annak akadályozása, hogy portálunknak saját oldala lehessen a Facebookon, a szellemet nem lehet visszazárni a palackba, hiszen a létünk, tágabb értelemben pedig a civilizációnk léte a tét.

Hiába a balliberális média folyamatos félretájékoztatása, erejéhez mérten a Mi Hazánk Mozgalom is hamar összegyűjtötte az induláshoz szükséges aláírás-mennyiséget mind a 106 körzetben, ezzel párhuzamosan pedig a politikai korrektség fonákjait nélkülöző, őszinte kampányt folytat a magyarság körében.

Pénteken világossá vált, hogy hivatalosan öt párt listája közül lehet választani 2026. április 12-én, ami azt jelenti, hogy soha ilyen kevés szereplő nem szerepelt egy ilyen szavazólapon. Ez egyrészt örvendetes hír, mivel megmutatkozott, hogy még egy ilyen ezer sebből vérző modern liberális tömegdemokrácia is kiveti magából a súlytalan formációkat – még ha indokolatlanul lassan is. Másrészt azonban azt is láthatjuk, hogy a Mi Hazánk maradt az egyetlen alternatíva azok számára, akik a valódi változásban hisznek.

Ez persze szintén örvendetes, ám a tét még ennél is nagyobb: a valódi változás elhozatala mellett el kell kerülnünk a magyar belpolitikai élet kétpólusúvá válását, amely nem egy új fenyegetés ugyan, azonban minden eddiginél aktuálisabb. Ahol a serpenyő egyik felét Orbán Viktor, a másikat pedig Magyar Péter jelenti, ott sem az ország, sem az európai civilizáció, sem pedig a magyarság semmi jóra nem számíthat.

A pálya letisztulása tehát felelősséget is hordoz magában: felvenni a kesztyűt a nemzeti mázzal leöntött Fidesz és a nyíltan globalista Tisza ellen egyaránt.

Rajtunk nem múlt 2018 nyarán, a Mi Hazánk Mozgalom zászlóbontásán, most sem múlik a jelenben, mint ahogy a jövőben sem fog. A valódi alternatívát megteremtettük, itt van az emberek orra előtt. Pusztán észre kell venniük.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info