Miután egy szerkesztőnk és egy közvetítőnk Kovács Géza általi, halálos megfenyegettetésére (melyet ő sem tagad) válaszként közzétettük „Kucu” egy, a képaláírásban is hangsúlyozottan korábbi, véres arcképét, hogy szálljon le a magas lóról, sokan felületességből mégis friss történésnek vették. Internetes fórumokban sok olyan kritikát is olvastunk, hogy az olvasottság növeléséért egy ilyen ártó bulvárhírt is képes közzétenni a Kuruc. Valójában fordított a helyzet.
A Zagyva Gyula és Kovács Géza közti incidensről anno először épp a Magyar Önvédelmi Mozgalom honlapja, majd mások mellett a Front – akkor még kéthetilap – 2006. május 30-ai száma tudósított (alább bemásoljuk az érdemi részletet). Tehát a MÖM-ösök csináltak belőle hírt, persze a fórumokban, levlistákon reagáltak a HVIM-esek is. A Kuruc.info szerkesztősége akkor úgy döntött, nem számol be a szégyenletes esetről, pedig nem csak holmi kocsmai verekedésről volt szó, hiszen a hazafiak két vezetője esett egymásnak. Nem is nagyon tudunk még egy példát arra, hogy egy hírt csak azért elhallgassunk, mert valamilyen érdeket sért (ráadásul volt exkluzív képünk is a sebzett fejű Gézáról), de akkor valahogy hazafias felelősségből így éreztük helyesnek. Most már, hogy kibékültek, sőt szövetségesek, nem érezzük ártalmasnak a hírt, sőt jó példa arra, hogy a legnagyobb ellenségekből is válhatnak bajtársak, különösen egy felkelésben...
Hogy a bő két évvel korábbi tudósításoknál jóval nagyobb visszhangot váltott ki a Kuruc.info mostani híre, az csak széleskörű olvasottságunk miatt van. A közzétételt pedig – még akár kissé túlzottan személyeskedő stílusban is – nyilván megértik olvasóink, ha tudják: Kovács Gézáék nemcsak a különféle hazafias szervezeteket és azok vezetőit zsarolták ismételten azzal, hogyha nem teremnek ott az általuk kezdeményezett rendezvényeken, akkor világgá kürtölik, hogy „összefogás-ellenesek”, hanem képesek voltak még egyik szerkesztőnk és egy közvetítőnk ismételt halálos megfenyegettetésére is (ezt eddig nem is próbálták meg tagadni, bár többek közt SMS-ek is őrzik nyomát, mely miatt normális esetben már rég feljelentés történt volna).
Hogy miért? "Az összefogás nevében." Konkrétabban azért, mert szerintük nem kapott elég nyilvánosságot az oldalunkon a szombati rendezvényük. A „Miért nem kapja meg a méltó helyét az összefogás és ellenállás gyűlése?” című MÖM-közleményben még nem nevesítették a Kuruc.infót, de mint a fenyegetések során kiderült, ránk gondoltak: „A Magyar Önvédelmi Mozgalom rendezvényei pár nemzeti hírportálon, blogon kívül nem kapja meg azt a támogatást, amit megérdemelne. Ezek bizonyítható tények, ami mögött kicsinyes egyéni elképzelések, egoizmus és természetesen a politikusok konkurenciaharca áll. Megítélésünk szerint, aki nem támogatja a MÖM céljait, kiállását, az nem is akar összefogást.” Az alább belinkelt anyagok alapján (öt cikkben írtunk a tüntetésről) el lehet dönteni, megfelel-e ez a valóságnak, továbbá rá lehet keresni a MÖM nevére portálunkon, s mit ad Isten, kiderül, hogy ekkora nyilvánosságot ennyi olvasó előtt soha, sehol nem kaptak. Különben is a mi dolgunk, hogy mit, mikor és hogyan népszerűsítünk.
Zagyva Gyula cikkünk megjelenése után arról tájékoztatta szerkesztőségünket, hogy bár nem szívesen beszél az évekkel ezelőtt történtekről, de ha már az elfogult és az esetnél személyesen nem is jelenlévő Tóth Imola-féle beszámoló napvilágot látott, akkor az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az ott leírtakkal ellentétben becsületbeli vagy ha úgy tetszik, személyes ügy állt a történtek hátterében, amelyet mint férfi a férfival rendezett Kovács Gézával, és azóta lezárták a dolgot.
Esze Tamás – Kuruc.info

Az alábbi beszámolót Kovács Géza képünkön látható szeretője írta, tehát csöppet elfogult, úgy tessék olvasni!

Háttérben szól a Fejbőr. "Úgy szeretném, hogyha pénzem lenne rengeteg..."
Meglöknek. A mellettem mozdulatlanul álló embernek neki mennek, hogy lökdösődött. Végül a súlytöbblet józanító szava győzedelmeskedik. Összemosolygunk. Részegen milyen erős mindenki...
Hírnök érkezik. Közli, hogy megfenyegették: Tóth Imola és Kovács Géza most is itt vannak, és ha nem megy onnan azonnal, lefejelik. (És nyomatékosítás képpen fejbe is bólintották.)
Meglepődök: Kit zavarhat, hogy itt vagyok? A mellettem álló Kovács Géza ideges lesz, nem érti a lefejelést, aggódik hírnökünk miatt.
Kimegyünk. Keressük a részeg, szétálló szemű HVIM-est, akiről a hírnök beszélt. Már nem találjuk ott. Zagyva anyukájától próbáljuk megtudni, mi is történt valójában: Rétest ettek, beszélgettek, atrocitást nem látott. Megint begördül egy autó. Zagyva száll ki belőle. Kíváncsiak vagyunk rá, ki fenyegette meg tagunkat. Egy HVIM-es közli, ő nem lehetett, mert ő nem verekszik, ő szúr. Az indulatok tetőzni kezdenek, tagunkat az orrom előtt leköpik.
A következő pillanatban Zagyva Gyula és Kovács Géza már Vak Bottyán és Mária Terézia szobráról vitázik. Kovács a HVIM támogatásátkéri, Zagyva kifejti, hogy ő labanc, és inkább Mária Terézia, mint Vak Bottyán.
Megdöbbenek... megdöbbenek... megdöbbenek... És nem csak én, hanem a mellettem álló, Sneider Tamás önkormányzati képviselő is, aki az elejétől nyomon követi a történteket. Géza röhög, nem hiszi el, hogy amit hallott, komolyan mondták. Azt hiszi, csak szórakozott vele, viccből mondta. Tamás higgadtságra int mindenkit, és továbbállunk.
Fradista egymásra találás az első kocsmában. Örömködés, puszik, hátbaveregetések... Mindenki ismer mindenkit. A régi meccsekről folyik a diskurzus. Csodáltak és csodálók, akkori gyerekek és a K-L-kettes szektor...
Kósza Fradi induló hangzik fel egy-egy bormosta torokból.
A következő percben Zagyva Gyula már Kovács Gézával szemben áll. Beszélgetek, de odaintenek: "Imola, lekurváztam én a Gyula feleségét??"
A válaszom határozott NEM! Azonban ez már senkit nem érdekel...
Közel negyven döbbent ember kíséri figyelemmel a következőket:
"Én nem verekszem Gyula! Nem akarok verekedni, nem tehetem meg!"
Válaszként Zagyva Gyula (HVIM alelnök) verni kezdi a fejét védve egy helyben álló Kovács Gézát (MÖM elnökségi tag).
Kovács Géza nem ütött vissza, pedig megtehette volna. A mai napig értetlenül áll a történtek előtt.
Zagyva a "Miért a becsületes magyart ütöd?" kérdésemre ennyi feleletet adott: "Engedj el Imola!"
Eljött az ideje a mérlegelésnek. 14 éves korom óta tiszta szívvel ugyan azon az elvek mentén haladva teszem, amit a lelkiismeretem, és őseim kihullt vére diktál. Soha senkinek nem ártottam szánt szándékkal, nemzetem ellen sohasem cselekedtem.
Miért vagyok mégis én és társaim ellenségek egy nemzeti koncerten? Miért ébreszt puszta jelenlétünk gyűlöletet olyan emberekben, akikre mi testvéri szeretettel tekintünk... És miért vagyunk vernivalók a sajátjaink között?
Tóth Imola
(MÖM-honlap, Front - 2006. május)