Ahogyan az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának (ÁBTL) SZDSZ-es szellemiségű vezetője, akinek ismételt kinevezését néhány éve is nagykoalíciós összeborulással támogatták, hiszen ő a még mindig részben titkosított állambiztonsági múlt őrzője.

„A következmények nélküli ország” – gyakran idézik ezt a közhellyé vált igazságot a hazai közéletben, de talán pontosabb lenne úgy megfogalmazni, hogy a „személyes felelősség nélküli ország”. Itt minden csak úgy megtörténik, elintéződik vagy elfelejtődik, véletlenül sem valaki megtette vagy elintézte vagy elfelejtette. Ez lehet az első gondolatunk, amikor meglátjuk az ÁBTL közleményét az intézet hivatalos honlapján, írja a Magyar Jelen.

A következő hír fogad minket az ÁBTL internetes felületén néhány napja:

Egy levéltár ritkán szokott állítani valakiről valamit, sokkal inkább annak vezetője mondhatta mindezt, aki – nem vállalva a személyes felelősséget tetteiért – most hivatali cafrangja mögé bújva szétteríti a mocskot, besározva az intézmény minden munkatársát. Tegyük hát helyre kissé a dolgokat!

A történet azzal kezdődött, hogy egy olyan levéltár első számú vezetője, amelynek feladata lenne a kommunista terror áldozatainak információs kárpótlást nyújtani, viccesnek találta, hogy a Facebookon lévő álprofilját Péter Gáborról nevezze el. Igen, jól értik, pontosan arról a Péter Gáborról van szó. (Eredeti nevén Eisenberger Benjámin, és a Wikipédia hazugságával ellentétben nem magyar politikus, hanem egy magyargyilkos zsidó a sok közül - a szerk.) A kommunista tömeggyilkosról, aki létrehozta és 1953-ig irányította a kommunista párt terrorszervezetét, és akinek kezéhez több ezer ember vére tapadt. Meglehetősen furcsa humorérzékről – úgy is fogalmazhatnánk, hogy kifejezetten torz erkölcsi érzékről – tanúskodik az intézet főigazgatójának, Cseh Gergő Bendegúznak választása. Ne lepődjünk hát meg azon, hogy volt olyan munkatársa a levéltárnak, aki jogos felháborodásában szót emelt ellene, amint a tudomására jutott a dolog.

Meg is lett a jutalma: kirúgták. Igen, jól értették ezt is. Nem a morálisan méltatlanná vált főigazgatót váltották le, ahogy ennek egy egészséges erkölcsi mentalitással bíró társadalomban meg kellett volna történnie, hanem kirúgták azt a levéltárost, aki önérzetesen visszautasította a levéltár főigazgatója által neki osztott jutalmat, arra hivatkozva, hogy ilyen embertől ő nem fogad el semmit. Több év pereskedés kezdődött, amelynek végén jogerős bírósági döntés mondta ki, hogy az elbocsátás törvénytelen volt, ám a történet ezzel még nem zárult le.

2024-ben elérkezett Cseh Gergő Bendegúz első főigazgatói ciklusának vége. Teljes magabiztossággal és erős kormányzati támogatással pályázta meg újra a levéltár vezetői székét, dacára a néhány évvel korábban nyilvánosságra került botrányos történetnek. Támogatottsága annyira nyilvánvaló volt, hogy ellenpályázatot sem nyújtott be senki. Ez az ország így működik: mindenki tudja, hol a helye, és azt is, mikor érdemes egy nyilvános pályázatra jelentkezni, és mikor nem. Cseh Gergő Bendegúz újrázása előre eldöntött tény volt. A hivatalosan előírt procedúrát mégis végig kellett csinálni, így 2023 végén az Országgyűlés Nemzetbiztonsági Bizottsága meghallgatta az akkori és jövőbeni főigazgatót, ahol Novák Előd, a Mi Hazánk Mozgalom országgyűlési képviselője egyedüliként szembesítette a jelenlévőket Cseh méltatlanságával.

Novák Előd nemcsak azt tette szóvá, hogy a Péter Gábor álnév használatával morálisan és a köztisztviselőkre vonatkozó törvény értelmében is alkalmatlan a pozíció betöltésére, de felemlítette Halász András törvénytelen elbocsátását is. Cseh Gergő Bendegúzt váratlanul érte, hogy szembesítették az igazsággal, és hirtelen hevülettel gyalázkodó kijelentéseket tett egykori beosztottjára, megsértve őt emberi méltóságában és csorbát ejtve jó hírnevén. Újabb pereskedés kezdődött, amelynek jogerős végzése értelmében került ki ez a bocsánatkérés a honlapra.

Cseh Gergő Bendegúz az egykori SZDSZ holdudvarához tartozott, és Facebook-profiljának választott „példaképe” alapján nem is változott világnézeti elkötelezettsége az elmúlt harminc évben. Ezek ugyanazok. Most már talán dereng mindannyiunk számára, miért nem volt elszámoltatás és igazságtétel 1990 után: itt mindenki szem a láncban.

Mikor jutunk el odáig, hogy egyszer valódi következménye lesz a magyar társadalom ilyen alávaló elárulásának? Mikor fogjuk megélni, hogy egyszer elhangzik a hatalmon lévők szájából egy olyan mondat, hogy hiába szolgáltad a hatalmunkat hűségesen, a morális kikezdhetetlenség számunkra fontosabb, mint a talpnyalás? Mikor lesz végre következménye itt bárminek? Mikor lesz végre elvárás a pozícióba került emberekkel szemben a személyes felelősség felvállalása? - teszi fel költői kérdéseit a Magyar Jelen.