Ungváry Krisztián, aki történészként egyébként az 1945. februári kitörés egyik legjobb ismerője, és a mai napig meghatározó Budapest ostroma c. könyv írója, próbál egy olyan részletet kiemelni, aminek nincs különösebb jelentősége. Tulajdonképpen egy ellen-kitörés túrát szervez, persze sokkal kisebb, szinte jelentéktelen az egész. Az egészből az olvasható ki, hogy Ungváry kiválóan ismeri a tényeket, eseményeket, személyeket, csak éppenséggel azt nem érti, hogy a megemlékezők, akik a kitartás, a hűség, a katonai eskü, vagyis: a becsület, végsőkig való szolgálatának a ragyogó példájaként tekintenek a kitörésre, nem valamilyen szürke, középszerű, materiális alapokon nyugvó mérlegelés alapján választották példaképül ezt az eseményt, hanem olyasmi miatt, ami lelkünkbe van írva, ami sokkal magasabbrendű. Ungváry próbálja ezt relativizálni, de láthatóan minimális a sikere.

És mi erre a másik oldal válasza? Lánczi Tamás a "szuverenitásvédelmi hivatal" (a hivatal, amely rengeteg pénzből, szankciók lehetősége nélkül és szelektíven védi a szuverenitást, peldául bizonyos keleti irányokba, vagy Izrael irányába nem terjed ki a figyelmük) vezetője természetesen nem a hőskultusz hiányát vagy a kitörés emberfeletti vállalkozásának a relativizálását kritizálja, hanem még képes "német szempontú" történetírással vádolni Ungváryt. Hiányolja a "magyar embermentők" megemlítését. Talány, hogy mi köze van a kitörésnek az embermentőkhöz. Az viszont ebből is egyértelmű, hogy Lánczit (és a NER-t) csak és kizárólag a zsidóság története érdekli, csak zsidó/izraeli érdekeket szolgálnak, csak ilyen szemüvegen keresztül képesek bármit értelmezni. És konkrétan azon sértődnek meg, ha valaki nem ezt teszi, vagy netán versenyre kel velük a filoszemita elkötelezettség terén.

Egyébként, ahogy a "rendszerváltás" előtt a kommunisták mindenféle partizánokról képzelődtek, úgy építik a második világháború alatti "nemzeti ellenállás" legendáját a NER bizonyos figurái. Kb. annyi kommunista partizán volt, mint amennyien az állítólagos nemzeti ellenállásban vettek részt. A minimálisnál is kevesebben.

A társadalom többsége megrögzött, kérlelhetetlen antibolsevista volt, és semmilyen alkura nem volt hajlandó az ellenséggel. Pláne igaz ez a katonákra.

Mi csak annyit teszünk hozzá: marakodjanak csak mindenféle marginális részleten, építsenek hamis legendát kitalált dolgoknak nyugodtan. Mi ápoljuk a kitörés valódi hőseinek az emlékét, és példaként tekintünk rájuk örökre!

Lehet, hogy Ungváry futására akár harmincnál többen is elmennek, lehet, hogy a NER narratíváját viszhangozza a teljes médiagépezetük, de mégis sok ezren fognak megemlékezni, vagy túrázni hétvégén a hősök emléke előtt tisztelegve!

Kapcsolódó: Így emlékezhetünk idén a kitörés hőseire