Néhány hónapja döbbenetes történetet mesélt egy dél-hevesi falu vezetője. Az egyik helybeli ivóban vitába keveredett egy sokgyermekes apukával, aki évtizedek óta nem dolgozik, ám annál többet támasztja a söntést (Kuruc.info: hogy honnan a pénz az italra? Természetesen a mi általunk a cigányoknak fizetett segílykéből, ahogy azt más cigányok is elismerik – lásd EZT. Meg persze a bûnözésből.). Az enyhén kapatos férfi csupán annyit mondott a faluvezetőnek: - Ide figyelj testvír! Én többet keresek havonta a micsodámmal, mint te a bársonyszékeddel! Akkor meg minek dógozni? (Kuruc.info: az egész cikket betûhíven vettük át. Azaz, a jellegzetes cigányos kiejtésre - ha a többi tényt nem vesszük számításba - egyértelmûen utaló testvír, meg a dógozni az eredeti cikkben is így, pl. í-ként szerepelt.)

A jelenség, habár ilyen formában nem is mindennapos, azért a mögöttes okok szinte megszokottnak mondhatók. A családi pótlék egy viszonylag szerény hajlékban meghúzódó család esetében, szolidnak is alig mondható életszínvonal mellett, tisztességes megélhetést biztosít. Vannak, akik ennek tudatában építik fel életüket. Ők azok, akik vajmi keveset forgatnak vissza a kapott pótlékból a gyerekre, hiszen ez immár nem pótlék nekik, hanem jövedelem. Sokkal nehezebb helyzetben vannak azok, akik a tisztességes út mellett döntenek. Ám az ő esetükben is csak csepp a tengerben a családi pótlék, amely segítség ugyan a gyermek ellátásában, de igazán komoly támogatást nem jelent. Főleg most nem, amikor már az általános iskolások is tisztában vannak azzal, hogy későbbi versenyképességük, a felsőoktatásban, majd a munkaerőpiacon rájuk váró esélyek annál jobbak, minél többet "fektetnek" diákéveikbe. Anyagilag is. Ezért sem kell csodálkozni, hogy egyre inkább nyílik az olló a perifériára sodródók és a modern elit felé igyekvők közt. Mert már a családi pótlék helye is eldönti a gyerek későbbi helyzetét...

Nem elfelejteni: felvésni a URL-t (berakni például a kedvencek közé), hogy cigányfaj- és -bûnözővédőkkel való esetleges vita esetén érvként felhasználhassuk, a cikkre hivatkozhassunk, akárcsak a többi, cigányügyben hasonlóan szókimondó balliberális lap-cikk esetében (például EZ – kötelező olvasmány!). Végül is, nehéz egy BALLIB, amúgy fajvédő lap megállapításaival vitázni, nemde? Különösen, ha azok konkrét, Magyarországra egy az egyben alkalmazható cigánybûnözési statisztikákat közölnek, mint a múltkor például a Népszabi (lásd EZT).