Tömegverekedés Alsóvadászon
Havariapress - 2007. augusztus 21., kedd 13:52
Két család esett egymásnak Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, az incidens végére többen is megsérültek, köztük egy ember súlyosan. A Szikszóval szomszédos Alsóvadászon szerszámokkal, karókkal és dorongokkal indult egy helyi család több tagja a rivális família háza felé. Ott azonban már várták őket, s a két csapat a ház előtti úton szállt harcba, ahonnan sokáig hallatszott a szidalmazások, ütlegelések, pufogások zaja. Az ütközet végére egy ember nyolc napon túl gyógyuló lábszárcsonttörést szenvedett, a többiek kisebb sérülésekkel megúszták. Az eseményeknek a kiérkező rendőrök vetettek véget, eljárást indítottak a verekedés résztvevői ellen, csoportosan elkövetett garázdaság megalapozott gyanúja miatt.

Végül, egy kifejezetten szókimondó riport (eredeti ITT):

Motor utca - saját szemmel
2007-08-21 15:28:50

Sár, szemét, gaz és kosz. Ezek fogadják a Motor úti telepre látogatót. Akikből egyébként - ki tudja miért - nincs túl sok...

Amikor a Motor úti romatelepre érkeztünk, a biztonság kedvéért megálltunk a bejáratnál megvárni helyi kalauzunkat. Az úr hamarosan meg is érkezett egy fekete Volkswagen Passattal és bevezetett minket.

Odabent kis várakozás után megérkeztek a tévés kollégák is, így megkezdődhetett az interaktív, körbevezetős sajtótájékoztató. 

A túra a telep bejáratánál lévő konténernél kezdődött, amiben a helyiek égetik rendszeresen a szemetüket elmodnásuk szerint azért, mert nem jön ki senki elszállítani a tartályt. Ez mondjuk még így sem elég jó kifogás az egész telepen szétszórt tengernyi hulladékra (Kuruc.info: nem szemetet égetnek abban, hanem kábelt. Fejétől bűzlik a hal, ugye? Hiszen még az Országos Cigány Információs és Művelődési Központban is kábelt égetnek – lásd EZT). A konténer után rögtön megtekinthettük a méteres parlagfűerdőt (Kuruc.info: a munkanélküli vagy “rokkantnyugdíjas” (azaz: munkakerülő) cigók szegénykéim annyira elfoglaltak, hogy nincs idejük parlagfű-irtásra SEM. No comment!), aminek aljában - szintén a lelkes kommentátorok elbeszélése szerint - ugyancsak szemét és patkányhegyek tanyáznak. Ekkortájt csapódott hozzánk az a 10-12 gyerek, akik mezítláb rohangáltak egy olyan kút körül, aminek állítólag fertőzött a vize. Egyébként a fertőzött vizű kút mellett még egy ilyen létesítmény van a telep bejáratánál, tehát mindenki kénytelen onnan hozni a vizet. Eszembe jutott mondjuk, hogy felvessem a forralás ötletét, de inkább csendben maradtam, tekintettel az egyre népesedő közönségre. A helyiek leginkább azt kifogásolták, hogy a gyerekek koszosak és a sok szemét és bacilus miatt gyakran betegek. Ők is embertelennek tartják a körülményeket (megjegyzem, a legtöbbről ők tehetnek) (Kuruc.info: ez az, így kell újságot írni!), a szemetet, a sarat, a gazt, hogy messze van a kút, satöbbi. Az is csak ront a helyzeten, hogy a házakban nincs WC, sőt, valójában az egész telepen sehol sincs. Ebből kifolyólag az emberi ürülék, a rothadó szemét és dögök aromája meglehetősen kellemetlenül kavarog a nyári kánikulában. Akik költözni szeretnének, azok váltig állítják, hogy náluk tisztaság és rend van, de a csótányok és patkányok ellen nem tudnak mit tenni segítség nélkül.

Kalauzunk, a városi kisebbségi önkormányzat elnöke rögtön fel is ajánlotta, hogy menjünk be egy néni lakásába, nézzünk szét. Nem fűztünk nagy reményeket az enteriőrhöz, esetleg a telep állapotánál egy fokkal jobbra számítottunk, de csalódnunk kellett. A néni lakása olyan tiszta és rendezett volt, hogy az én kuckóm is nyugodtan elbújhat mögötte. A szekrényben frissen mosott, illatos ruhaneműk, az ágytakarón egy ránc se, szépen meszelt falak és rend. A kinti nyomor után egyszerűen megdöbbentő volt ez a kontraszt. Odabent a néni elmondta, hogy náluk mindig a lakbér és a villanyszámla az első, csak ezután költenek másra. Ő és a férje még az elsők között költözött ide, de már nagyon nehezen bírják az embertelen körülményeket. Elmondta, hogy amíg a férje tudott dolgozni, addig mindig rendben volt a porta környéke, nem volt gaz, se szemét.

Ők például rendezettebben tudnának élni egy telepen kívüli, városi lakásban, mint néhány magyar. A képviselő ígéretet tett arra, hogy ha lesz költöztetés, az az ő felügyelete mellett fog történni, és csak olyan családokat enged a városba, mint a néni és a férje. Úgy gondolom, ők és hasonló társaik tényleg emberibb körülményeket érdemelnek idős korukra.