Mi történne, ha egy politikai döntés miatt egyik pillanatról a másikra nem működnének a bankkártyák Európában? A forgatókönyv elsőre sci-finek tűnik, de a számok és a piaci realitások kijózanítók. Az euróövezeti kártyás tranzakciók közel kétharmada két amerikai óriás hálózatán fut, és sok tagállamban nincs valódi alternatíva. Bankárokat és szakértőket kérdezett az Index arról, mennyire reális egy ilyen „lekapcsolás”, mekkora Európa kitettsége, és van-e működő védőháló arra az esetre, ha a fizetési rendszereink geopolitikai nyomásgyakorlás eszközévé válnának.
 Kép: Andia / Universal Images Group |
A boltos nyújtja a terminált, a vevő érintené a kártyáját – és semmi nem történik. A kijelzőn egy rövid üzenet villan fel: Transaction declined. A kávézóban sor torlódik fel. A benzinkútnál sem indul a fizetés. Az online rendeléseket sorra dobja vissza a rendszer. Az Apple Pay nem reagál. A bankkártya egy darab műanyag lett. Nem hekkertámadás történt, és nem technikai hiba. Egy geopolitikai döntés született. Képzeljük el, hogy a transzatlanti kapcsolatok megromlottak. Az Egyesült Államok – mondjuk, egy Grönland körüli diplomáciai konfliktus miatt – nyomásgyakorlásba kezd Európával szemben. De most nem tankokkal. Nem vámokkal. Hanem a fizetési infrastruktúrán keresztül.
Az európai kártyás tranzakciók jelentős része ugyanis két amerikai óriás rendszerein fut át. Ha ezek a csatornák szűkülnek vagy leállnak, Európa gazdasága órák alatt megérezné hatását. A kérdés nem az, hogy ez megtörténik-e holnap. Hanem az, hogy megvan-e rá az eszköz.
Egyre több európai bankár szerint ez már nem elméleti vita. Hanem stratégiai kockázat.
Az olyan szereplők dominanciája, mint például a Visa és a Mastercard, geopolitikai fegyverré válhat, ha romlanak a transzatlanti kapcsolatok. Pedig sorra érkeznek a figyelmeztetések, legutóbb az egy európai banki szövetség vezetője mondta, hogy az Európai Uniónak sürgősen csökkentenie kell függőségét az olyan amerikai fizetési óriásoktól, mint a Visa és a Mastercard.
Európa pénzügyi Achilles-sarka: mi történne, ha lekapcsolnák a kártyarendszereket?
Több banki és pénzpiaci szereplővel beszélgetett a lap arról, mennyire tekinthető ez valódi forgatókönyvnek, és nem pusztán egy sötét sci-fi víziónak. Arról is, hogy pontosan mekkora Európa kitettsége az amerikai fizetési rendszerek felé, hol vannak a legnagyobb sebezhetőségek, és mennyi mozgástere maradna Európának, ha a pénzügyi infrastruktúra egyszer csak geopolitikai nyomásgyakorlás eszközévé válna.
Fontos már az elején tisztázni: az Európai Központi Bank adatai szerint 2022-ben a Visa és a Mastercard bonyolította le az euróövezeti kártyás tranzakciók közel kétharmadát. Tizenhárom tagállamban nincs is nemzeti alternatíva az amerikai szolgáltatókkal szemben. És ahogy azt a későbbiekben részletesen bemutatjuk: az Apple Pay és a Google Pay valójában bankkártyára épülő fizetési megoldások. Ezek a rendszerek nem önálló elszámolási hálózatok. Nem saját infrastruktúrán számolják el a tranzakciókat.
A háttérben ugyanúgy a kártyatársaságok rendszerei dolgoznak. Vagyis ha a kártyarendszer sérül, a digitális pénztárca sem működik.
Ha az amerikai szereplők lekapcsolnák Európa hozzáférését a Visa és a Mastercard hálózataihoz, a hatás szinte azonnali lenne. Nem hetek, nem napok, akár órák alatt felfüggeszthetők az ezen brandek alatt futó kártyák tranzakciói a nemzetközi elszámolási rendszereken keresztül. Ez azonban nem feltétlenül jelentene teljes leállást. Elsősorban a bankközi térben lebonyolított tranzakciók akadnának el: a határokon átnyúló fizetések, az online vásárlások jelentős része és a külföldi kártyahasználat szinte azonnal érintetté válna.
„Ugyanakkor a kibocsátó bank saját ATM-hálózatában továbbra is lehetne készpénzt felvenni, és azoknál a kereskedőknél is működhetne a fizetés, amelyek közvetlenül az adott bank rendszerére csatlakoznak” – mondta az Indexnek az egyik banki forrása. A hatás országonként eltérő lenne. Ahol erős belföldi kártya- vagy alternatív fizetési rendszer működik, ott a hazai forgalom kevésbé sérülne. Ugyanakkor a nemzetközi térben jelenleg nincs valódi, széles körben elérhető helyettesítő megoldás.
Különösen kiszolgáltatott helyzetbe kerülnének a neobankok ügyfelei, amelyek nem rendelkeznek saját ATM- vagy fiókhálózattal, és a kereskedőkkel sem állnak közvetlen kapcsolatban.
Európa nemcsak a klasszikus bankkártyahálózatokban függ Amerikától. A digitális pénztárcák világa is erősen amerikai kézben van. Ha a Visa és a Mastercard működését korlátoznák Európában, annak dominóhatása lenne. Ahogy említettük, az olyan szolgáltatások, mint az Apple Pay, a Google Pay vagy a Samsung Pay ugyanis nem önálló fizetési rendszerek. Ezek digitális „burkolatok”. A mögöttük lévő tranzakciók döntően Visa- és Mastercard-hálózatokon futnak. Ha a kártyák nem működnek, a digitalizált verziók sem fognak.
Ez azt jelenti, hogy az okostelefonos fizetés Európában ma jelentős részben amerikai infrastruktúrára épül. Nemcsak azért, mert az Apple és a Google amerikai vállalatok, hanem azért is, mert a tokenizáció – vagyis a kártyák biztonságos digitalizálása – szintén a Visa és a Mastercard rendszerein keresztül történik. A hatás érintené a PayPal ügyfeleit is. A PayPal-tranzakciók jelentős része ugyancsak bankkártyákra és a nemzetközi kártyatársaságok elszámolási hálózataira támaszkodik. Ha ezek a csatornák szűkülnek, a szolgáltatás működése is korlátozottá válhat.
 A PayPal applikáció (fotó: Thomas Trutschel / Getty Images Hungary) |
Európa fizetési rendszere geopolitikai kockázat alatt áll
Még a digitális SZÉP-kártyák is érintettek lennének. Ezek az Apple Pay-ben és a Google Pay-ben nemcsak az amerikai platformok esetleges korlátozása miatt esnének ki, hanem azért is, mert a mögöttes digitalizációjuk szintén Visa- vagy Mastercard-infrastruktúrán keresztül zajlik. A kérdés tehát nem csupán az, hogy működik-e a kártya. Hanem az is, hogy működik-e a teljes digitális ökoszisztéma, amelyre az európai fogyasztók mindennapi fizetése ma ráépül.
Amikor a lap azt kérdezte a banki vezetőktől, mennyire reális forgatókönyv, hogy az Egyesült Államok politikai döntéssel korlátozza vagy lekapcsolja Európa hozzáférését ezekhez a rendszerekhez, a válaszok óvatosak voltak – de nem legyintettek. Az egyikük így fogalmazott:
ez a forgatókönyv Európa esetében erősen hipotetikus, de volt már a környezetünkben ilyen példa, legutóbb Oroszország esetében 2022-ben, Ukrajna megtámadása után.
Nem véletlen, hogy Európa-szerte egyre hangosabban kongatják a vészharangot. Európának sürgősen csökkentenie kell a függőségét az olyan amerikai fizetési óriásoktól, mint a Visa és a Mastercard – figyelmeztetett egy vezető európai banki szereplő a Financial Times beszámolója szerint. A kockázat világos: ha romlanak a transzatlanti kapcsolatok, a piaci dominancia politikai eszközzé válhat. „Nagyon függünk a nemzetközi fizetési megoldásoktól” – mondta Martina Weimert, az Európai Fizetési Kezdeményezés ügyvezető igazgatója.
A 16 európai bankot és pénzügyi szolgáltatót tömörítő konzorcium célja éppen az lenne, hogy létrehozzon egy valódi, páneurópai alternatívát. Weimert szerint ugyan több országban működnek stabil nemzeti kártyarendszerek, ezek többnyire belföldön erősek. Ami hiányzik, az egy egységes, határokon átnyúló európai megoldás.
Egy rendszer, amely nem külső infrastruktúrára épül, és nem válhat geopolitikai alkualap részévé.
Ugyanakkor az már egy másik kérdés, mennyire lennének felkészülve az európai bankok egy ilyen sokkra. És az is, hogy léteznek-e valódi alternatív útvonalak a kártyás fizetés kiváltására. Belföldön több országban működnek alternatív megoldások. Van, ahol erős a saját kártyarendszer, máshol az azonnali átutalás terjedt el széles körben. A gond a nemzetközi tranzakciókkal kezdődne. Ott jelenleg nincs valódi, széles körben használt európai helyettesítő infrastruktúra.
Létezik ugyan páneurópai kezdeményezés. 2024-ben elindult a Wero, amely az euróalapú azonnali fizetési rendszerre épül. A cél egy egységes európai digitális fizetési megoldás létrehozása. A probléma az, hogy egyelőre nem rendelkezik jelentős ügyfélbázissal, és messze nem tudja kiváltani a kártyatársaságok globális hálózatát. Hosszabb távon a digitális euró bevezetése is megoldást kínálhat. Egy jegybanki digitális fizetőeszköz csökkenthetné a külső infrastruktúrától való függőséget. De ez még fejlesztési és szabályozási fázisban van. Vagyis alternatívák formálódnak. Csak egyelőre nem ott tartanak, hogy holnap átvegyék a helyét egy globális rendszernek.
Amikor azt kérdezték, Magyarország mennyire lenne sérülékeny egy ilyen lekapcsolás esetén az európai átlagnál, a bankárok válasz egyértelmű volt:
az ország inkább a kitettebbek közé tartozna.
Magyarországon több mint egy évtizede megszűnt a belföldi kártyaelszámolási rendszer, amelynek hátterét a Giro Bankkártya Zrt. biztosította. Azóta a hazai kártyás forgalom döntően a nemzetközi kártyatársaságok infrastruktúráján fut. Ez válsághelyzetben komoly függőséget jelent. Az azonnali fizetési rendszer ugyan adhatna bizonyos védőhálót, de inkább részmegoldásról beszélhetünk. A belföldi átutalások működnének, és az erre épülő új megoldások is enyhíthetnék a sokkot.
 Kép: picture alliance / Getty |
Van hazai alternatíva – de elég lesz-e egy válságban?
Ilyen a 2024-ben elindult qvik, amely az azonnali fizetési rendszerre épül. A szolgáltatás minden mobilbankkal rendelkező ügyfél számára elérhető, és egyre több kereskedő csatlakozik hozzá. Belföldön tehát lenne működő alternatíva a kártyás fizetés egy részének kiváltására. A nemzetközi térben azonban továbbra sincs hazai megoldás. És éppen ez jelenti a valódi kitettséget.
Magyarországon nagyon fejlett a pénzforgalmi infrastruktúra, amelynek meghatározó szereplői valóban túlnyomó részben amerikai szolgáltatók, de a fejlesztési verseny élmezőnyében tudunk haladni olyan hazai innovációkkal, amelyek többnyire a Magyar Nemzeti Bank vezetésével valósulnak meg
– válaszolta az OTP Bank az Index megkeresésére. Szerintük egy ilyen helyzetre az azonnali fizetés és a Qvik a kártyás fizetések reális alternatívájaként nem csak a versenyt, hanem a biztonságos technológiai diverzifikációt is támogatja. „Míg az OTP által elsőként – és máig egyedüliként – kínált, okostelefonok közötti »egyszerű pénzkérés« szolgáltatás sikere is azt mutatja, hogy a magyar lakosság nyitott többféle, akár a globális szolgáltatóktól független fizetési megoldásra is.”
Az Európai Unió nem most kezdett el beszélni a túlzott kitettségről. A vita évek, sőt évtizedek óta zajlik. Csakhogy közben Európa épp az ellenkező irányba mozdult. Az egykori európai kártyarendszer, az Eurocard a kilencvenes évek elején fokozatosan beolvadt a Mastercard struktúrájába. A folyamat 1992 után indult el, és ezzel Európa lényegében feladta az önálló, kontinensszintű kártyainfrastruktúra lehetőségét. Azóta rendszeresen jelennek meg figyelmeztetések a függőség veszélyeiről.
Stratégiai autonómiáról szóló dokumentumok, konferenciák, nyilatkozatok. Érdemi, rendszerszintű áttörés azonban nem történt.
A kép ugyanakkor nem fekete-fehér. A két globális kártyacég komoly innovátor. Folyamatosan versenyeznek egymással technológiában, biztonságban, árazásban. Ez a rivalizálás sok esetben a bankoknak és az ügyfeleknek is kedvez. Magyarország jó példa erre. Az elmúlt másfél évtizedben szinte egyedülálló módon erős Mastercard-dominancia alakult ki a piacon – ami globális összevetésben ritka. Most azonban a Visa komoly erőforrásokat mozgat meg a magyar piacon.
Hogy mennyire reális forgatókönyv lenne egy ilyen amerikai lépés, abban már megoszlanak a vélemények. A bankárok és szakértők, akikkel beszélt az Index, nem látnak közvetlen politikai szándékot – de a lehetőséget sem zárják ki teljesen. A konszenzus inkább ott húzódik, hogy a függőség ténye vitathatatlan. Európa ebben a szektorban is jelentős mértékben külső infrastruktúrára támaszkodik. Márpedig a fizetési rendszer kritikus infrastruktúra. Ha meginog, az nem csupán pénzügyi kérdés. Az a gazdaság működését, a kereskedelmet és a mindennapi életet érinti.
