Nemrég az egyik Fidesz-közeli „agytröszt” illetékes „szakértője” azt bírta felszínre hozni bölcsességének feneketlen mély kútjából, hogy (zanzásítva) „az antifa nem antifasiszta, ők zsidóellenesek, a zsidók valóban antifasiszták, akik szembeszállnak az antifa vörös fasizmusával, mert az antifa egy fasiszta terrorszervezet”.
Ez enyhén szólva nem felel meg a valóságnak, kevésbé enyhén szólva egy orbitális blődli.
 |
Először is, az antifa az elnevezéséhez híven igenis antifasiszta, és nemcsak szemantikai, hanem doktrinális értelemben is; másodszor egyáltalán nem zsidóellenes, éppen ellenkezőleg; harmadszor az antifasiszták nem a fasisztáktól, hanem a bolsevistáktól vették át a tömegterror harci taktikáját, akik már akkor alkalmazták azt, amikor a fasiszták még a fasorban sem voltak.
Terrorban a bolsevisták voltak a profik, a fasiszták az amatőrök, az előbbiek az originálok, az utóbbiak a plagizátorok. (Vö. Ernst Nolte: A fasizmus korszaka)
Legfőképpen pedig, a zsidók ugyan valóban antifasiszták, olyannyira, hogy maguknak vindikálják az antifasizmus copyrightját is, mégpedig teljes joggal, de értelemszerűen nem szállnak szembe az antifa bolsevizmusával, éppen ellenkezőleg: egyrészt aktív szerepet vállalnak benne, másrészt támogatják anyagilag és politikailag is.
„Az antifa elleni támadások a zsidók elleni támadások!” Ezt maguk a zsidók deklarálják, egyenesen Izraelből, Donald Trumpnak címezve, de úgy, hogy mindenki értsen belőle.
 Ennyire „zsidóellenes” az antifa: Minden anticionizmus ellen |
 Nincs békesség Izrael ellenségeivel – Izraelnek joga van az önvédelemre – Harcolunk az antiszemitizmus ellen |
 Az antifa szolidaritást jelent Izraellel |
Ami pedig a „dicső” elődöket illeti, „az antifasiszta mozgalom, az antifa jiddis gyökerei – amelynek előzményei legalább az orosz cár elleni ellenállásig nyúlnak vissza – jól dokumentáltak. Ezek a gyökerek egy jiddis antifa dalokból álló kánonban is megőrződtek – ellenállásról, anarchizmusról, forradalomról és a munkások jogairól szóló dalokban –, amelyeket a hallgatók hátborzongatóan rezonánsnak és jelenlegi helyzetünkre is alkalmazhatónak találhatnak.”
Magától értetődően a bolsevista-antifasiszta aktivizmus kedvező táptalajra talált az első világháborús vereség nyomán a társadalmi, gazdasági és erkölcsi összeomlás szélére sodródott Németország teljesen degenerált és velejéig elzsidósodott miliőjében.
- 1918-ban az összlakosság 1 százalékát alkotó zsidók közül kerül ki Berlinben a feketepiaci letartóztatások 80-90 százaléka (a berlini rendőrség statisztikái szerint).
- 1919 – Kommunista-spartakista felkelés Rosa Luxemburg és Karl Liebknecht vezetésével.
- 1918-1919 – Bajor Tanácsköztársaság a zsidó Kurt Eisner, Ernst Toller, Gustav Landauer és Erich Müchsam vezetésével.
- 1918-1924 – A weimari köztársaság legnagyobb korrupciós botránya a zsidó Barmat fivérek főszereplésével, akik 39 millió aranymárkával károsítják meg az államot szociáldemokrata párt- és állami vezetőkhöz fűződő bennfentes kapcsolataik révén.
- 1926-1931 – A történetesen szintén zsidó és ugyancsak szocdem kötődésű Sklarek fivérek már „csak” tízmillióval vágják át hamis számlázással Berlin városát.
- A Mosse és az Ullstein zsidó kiadók Berlin újságjainak 80 százalékát birtokolják, „degenerált művészetet” népszerűsítenek, támogatják az első transzklinikát (Magnus Hirschfeld).
- 1930-ban a zsidók a lakosság 0,8 százalékát teszik ki, de az orvosok 13 százaléka, az ügyvédek 16 százaléka, a színházi rendezők 40 százaléka, a tőzsdeügynökök 50 százaléka közülük kerül ki (porosz népszámlálás).
- Hugo Preuß zsidó jogász megírja a weimari alkotmányt, amely Németországot „nyitott nemzetnek” nyilvánítja, tömeges lengyel és keleti zsidó bevándorlást eredményezve.
- Erich Kästner és Kurt Tucholsky, a zsidó irodalmi „elit” prominensei a háborús veteránokat „nyomorék bábuknak” gúnyolják szatirikus magazinokban.
- 1932 – A Német Kommunista Párt (KPD) 17 százalékos szavazati arányt ér el, nyíltan tervezi a „szovjet Németország” szövetségét a Szovjetunióval. A Reichs-Kredit-Gesellschaft zsidó bank szovjet aranyat juttat a KPD-nek; a porosz rendőrség 1931-ben lefoglalja a főkönyveket, de a bíróságok eltemetik az ügyet.
Az Antifaschistische Aktion a KPD torzszülöttje, amelynek vezetőségét a weimari érában sokáig zsidók uralták, köztük Rosa Luxemburg (lengyelországi zsidó, aki Israel Shamir szerint gyakran sábeszgojoknak nevezte az ellenfeleit), Leo Jogiches (lengyelországi zsidó), Paul Levi (németországi zsidó), August Thalheimer (németországi zsidó), Ruth Fischer (németországi félzsidó), Arkadi Maszlov (ukrajnai zsidó), Werner Scholem (németországi zsidó). A KPD kapcsolatai a Szovjetunióval és a Kominternnel tovább erősítették a zsidók befolyását, akik a korai Szovjetunióban aránytalanul nagy számban töltöttek be kulcspozíciókat, legalábbis a judeobolsevizmus mint „antiszemita összeesküvés-elmélet” szerint, amelyet maga Putyin is visszhangoz, azt állítva, hogy a „Szovjetunió első kormányát 80-85 százalékban zsidók alkották”.
Az eredeti antifa „kifejezett célja az volt, hogy utcai erőszakkal megzavarja a német politikai közép – a demokratikus liberálisok, mérsékeltek és konzervatívok – szervezkedési képességét a weimari köztársaság hanyatlásának napjaiban”.
Végső soron az antifa nagyban hozzájárult Adolf Hitler választási győzelméhez, mert az SA volt az egyetlen erő, amely hatékonyan szembeszállt a KPD által gründolt antifasiszta félkatonai alakulatok fékevesztett tombolásával, amelynek rivális politikai szervezetek székházai és nagygyűlései mellett egyetemek és gyárak is célpontjai voltak, számtalan halálos áldozatot követelve.
 Antifa hagyomány: a bankárok helyett a munkásosztályt támadni 1932 óta |
A második világháború után az újjáélesztett Antifasiszta Akció egy szovjet „ötödik hadoszlop” szervezet volt. Kezdetben paramilitáris csoportként indult a szovjet megszállás alá került Kelet-Európában, amely az antikommunista disszidensek felkutatására szolgált, később a szovjet hírszerzés által finanszírozott diverzánshálózattá vált, amelynek célja a kommunista ideológia terjesztése és zavargások kirobbantása volt Nyugat-Európában. Adott esetben az antifasiszta elnevezés a második világháború egyik szovjet elnevezésére, az „egyetemes antifasiszta háborúra” utal, és a fasizmust egyszerűen úgy érti, hogy fasiszta mindenki, aki nem hajlandó elfogadni a kommunista uralmat vagy ellenáll neki.
Az Egyesült Államokban az antifasiszta mozgalmat zsidó gengszterek alapították és jórészt alkották a 30-as években azzal a céllal, hogy megzavarják és szó szerint szétverjék a German-American Bund, a Harmadik Birodalommal szimpatizáló amerikai németek szervezetének nagygyűléseit, amelyeket azért szerveztek, hogy Amerika kimaradjon a második világháborúból, az amerikaiak elsöprő többségének véleményét tükrözve.
 A „fehér büszkeség” annyira csípi az izraeli antifasiszták csőrét, hogy retorzióként meghekkelték a Ku-Klux-Klan egyik honlapját és közzétették a tagok személyes adatait |
Az eredeti antifa egy zsidó antináci milícia, lényegében egy fegyveres zsidó gengszterekből, huligánokból és nagyokosokból álló csoport volt... Amikor (a főnökük, egy profi bokszoló) jelezte, hogy a nácik gyülekeznek, a New Jersey-i kocsmák, biliárdtermek és egyéb bűnbarlangok eme lakói elhagyták szokásos tartózkodási helyüket, és a náci gyűlések felé vették az irányt. Hasonlóan a mai antifához, a kedvenc meggyőzési eszközeik nem az észérvek voltak, hanem baseballütők, bokszerek, gumibotok és alkalmi bűzbombák.
Azzal nem dicsekszik a zsidó lap, hogy ennek a „náciverő” gengszterbandának a fővezérét, egy bizonyos Abner Zwillmant később saját faj- és bűntársai tették el láb alól, konkrétan öngyilkosságnak álcázva felakasztották, attól félve, hogy rendőrspicli lesz belőle, miután adócsalásért perbe fogták.
 Puszta érzékcsalódás, netán antiszemita konteó? Úgy tűnik, mintha a „nem árja” elemek kissé túltengenének az amerikai antifa soraiban |
Amerikában a jelenlegi antifa egyik előfutárának a Weather Underground (WUO) trockista terrorcsoport tekinthető, amely a 70-es években bombatámadások százait hajtotta végre, köztük a Szenátus és a Pentagon ellen. A csoport vezetője Bill Ayers és (későbbi) felesége, Bernardine Dohm volt, az utóbbi félzsidó, és kettejük közül állítólag ő viselte a nadrágot. A WUO feloszlatása után egykori tagjai, Kathy Boudin, Judith Alicia Clark és David Gilbert, egyaránt zsidók, a Black Liberation Army (BLA) marxista-leninista néger nacionalista városi gerillaszervezet bűntársaiként részt vettek egy pénzszállító páncélautó 1981-es kirablásában, amely egy fegyveres pénzkísérő és két rendőr életébe került.
Az Egyesült Államokban a mai antifa csoportok ezt az örökséget élesztették újjá, különböző szélsőséges ideológiákból merítve, amelyek köztudomásúlag mindig vonzották a zsidó értelmiségieket, agitátorokat és aktivistákat. „Az antifa egy anarchista-kommunista mozgalom, amelynek célja, hogy fizikai erőszakkal és megfélemlítéssel terrorizálja az amerikai állampolgárokat, hogy azok visszavonuljanak a politikai folyamatokból. Bár ezt »antifasizmus« leple alatt teszi, a valóságban az antifa az egész amerikai politikai rendszert – pártállástól függetlenül – »fasisztának« minősíti.”
 A tipikus antifa pedigréje: anarchokommunista, antifasiszta, transzvesztita nőimitátor, aberrált és zsidó |
Nemrég a Project Veritas bebizonyította, hogy George Soros antifa sejteket finanszírozott, és hogy egyes kiképzőtáboraikban ellenfeleik megnyomorítására és „szemük kiszúrására” treníroztak. A globalista fináncoligarchia hasznos idiótáinak szerepében a George Floyd-balhé során is árnyéksleppként követték a feketék százezreit, akiket a büntetlenség biztosítéka, a hódítás ígérete és a tombolás-rombolás-fehérlincselés vágya az utcára okádott. Jellemző módon a BLM egyik alapítója és vezéragitátora, a leszbikus marxista mulatt-zsidó Alicia Garza-Schwartz számára a BLA egyik (utóbb Kubába szökött) tagja, a rendőrgyilkos Joanne Chesimard szolgált ihletforrásként a BLM megalakításához.
Antifaellenes tüntetők rigmusa George Soros pénzéről – a videón a címzettek láthatók
A kortárs antifa elsősorban a dekadens Nyugat salakterméke, a végstádiumú rothadás állapotába jutott liberálglobalista kapitalizmus egyik jellegzetes kórtünete. Többnyire középosztálybeli és kaviárbaloldali szülők csemetéiről van szó, akik családi hagyományból vagy a közoktatástól és a tömegmédiától agymosottan a „társadalmi igazságosság harcosainak” pózában tetszelegnek, és különböző „haladó” ügyek (pl. buzibüszkeség, migráció, feminizmus, fajkeveredés, antirasszizmus, genderizmus, woke-izmus stb.) nevében időnként tömegesen és szervezetten, általában fekete gúnyában, csuklyásan és elmaszkírozva az utcára vonulnak randalírozni, szemetes kukát borogatni, kirakatüveget bezúzni, rendőrséggel összecsapni és főleg „nácit” verni, vagyis gyakorlatilag mindenkit, aki nem ért velük egyet.
 A fasizmus pusztítói (a vicces internetes mémkollekcióból) |
A fehér antifa fiatal annak ellenére, hogy a legdicsőségesebb történelmet mondhatja magáénak, a tudomány és a technika meghódításától kezdve a művészetek, a filozófia és a zene legkifinomultabb művelésén át a világ és a kozmosz meghódításáig, mégis kész mindezt a kukába dobni. Ő az a nyámnyila, aki azzal vádolja a civilizációját, hogy egykor túlságosan fénylett; az a szójafiú, aki fél a férfiasságtól, amelyet az ősei nagyságához való hűség megkövetel. Sohasem nő fel, mindig az anyai öl melegét keresi. Örökös anyámasszony katonája. Anyuci kedvence. Bűzlik: a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt. Szemeiből sugárzik a vágy, hogy véget vessen az egykori fehér nagyság maradványának is, amely elviselhetetlen súllyal nehezedik csapott vállaira, és amely szerinte annyira igazságtalan a Föld összes színesbőrűjével szemben. Zombiként bolyong ősei földjén, a barbár hordákat védelmezve, amelyek elözönlik azt, és a vértestvéreit támadva hátba, akik ellenállnak nekik.
Emlékezetes epizódok az antifa terror elhárításának gyakorlati módszereiből
Ezek a fajárulók, akik csak külsőleg fehérek, azokat a fehéreket támadják, akik a fehérek jogaiért küzdenek Nyugaton. Jacques Leclercq francia kutató szerint az antifa fiatalok többnyire egyetemi hallgatók vagy diplomások, jellemző módon „bohém burzsoá” életmódot folytatnak, miközben hobbiból erőszakos akciókat hajtanak végre a neoliberalizmus alatt örökölt kiváltságaik, vagyis olyan hatalmi jogosítványok és lehetőségek védelmében, amelyeket a legtöbb fehértől megtagadtak, akiket ők pusztán a fajuk miatt „fasisztának” tartanak és verésre érdemesnek ítélnek. „Sok antifa nem kisebbségi származék, hanem privilegizált fehér kölyök.”
 Mindig csak egy nagyon rövid imám volt Istenhez: Uram, tedd nevetségessé az ellenségeimet! Isten meghallgatott |
Néhány jellemző példa az antifa ideológiai skizofréniájára: feminista és LGBTQP-párti, ugyanakkor támogatja az iszlámot, amely a nőket többnyire a konyhába száműzi, a nemileg aberráltakat pedig halálra szánja; ostorozza a nagytőke globalista és ultraliberális magatartását, de vele együtt kampányol a bevándorlás mellett, amely lerombolja a szociális vívmányokat; az ördögtől való, legnagyobb bűnnek tekinti a rasszizmust, de védelmezi a világ egyetlen valóban rasszista államát, Izraelt.
 Izraeli „táncművészet”: anális fixáció antifasiszta performansz keretében |
Valójában az antifa összes szociális, környezetvédelmi, kulturális csatája csak másodlagos jelentőségű számára a fehér férfi „mérgező férfiassága” elleni állóháborújához képest. Nem a multikulturális gyehenna napról napra szaporodó bizonyítékai (kosz, bűz, barbárság, élősködés, agresszivitás, brutalitás, vandalizmus, bűnözés stb.) zavarják, hanem azok, akik megmutatják neki ennek valóságát. A totális tagadás állapotában leledzik, amelyet paranoia súlyosbít. A kíméletlen valóság önmaga előtti palástolására kitalál magának egy apokaliptikus fikciót, a „fasiszta fenyegetést”, amely valójában már csak a neurotikus fantáziájában létezik.
 Az öngyűlöletre és zsidóimádatra idomított „német” antifa krédója: „Nincsenek könnyek a németekért.” (A „kraut” a németek, különösen a német katonák gúnyneve az angolszász világban, eredeti jelentése: káposzta, dudva.) |
Az már csak hab a maceszen, hogy Írországtól Oroszországon át az Egyesült Államokig az antifa mindenhol előszeretettel fogad pedofilokat a soraiba, ezzel is a mély lelki affinitását tanúsítva Izraellel, amely köztudomásúlag az „Ígéret földje” az igazságszolgáltatás elől menekülő galutpedofilok számára.
 |
A magyarországi antifa mindenben követi a nemzetközi antifa trendet, a pedofíliában is
Összefoglalva: az antifasizmus megalapításánál Németországban zsidó politikai gengszterek, Amerikában zsidó köztörvényes gengszterek bábáskodtak, és az antifa jelenleg is számíthat bizonyos zsidó pénzügyi körök (köztük George Soros) anyagi és bizonyos zsidó politikai lobbik (ADL, SPLC stb.) politikai támogatására.
 A zsidó szupremácista Rágalmazásellenes Liga (ADL) gyűlöletjelképnek és a „fehér felsőbbrendűség” megnyilvánulásának tartja az antifaellenes szimbólumokat |
Az antifa tehát távolról sem zsidóellenes, hanem kimondottan zsidóbarát, és mivel a zsidók zsigerileg antifasiszták, törvényszerűen támogatják az antifát, amely nem egy „fasiszta terrorszervezet”, hanem egy bolsevista terrorhálózat.
Ezért a lehető leghatározottabban el kell utasítani, sőt mi több, már a csírájában el kell fojtani minden olyan antiszemita próbálkozást, amely arra törekszik, hogy letagadja vagy lebecsülje a zsidók kiemelkedő szerepét a nemzetközi antifasizmus múltjában és jelenében.
Magyarországon össznépi (?) igényre zéró tolerancia érvényesül az antiszemitizmus minden formájával szemben, amely értelemszerűen kiterjed a judeoantifasizmus tudományosan bizonyított történelmi tényével kapcsolatos revizionista nézetek hangoztatására is, még ha azok kvázi-kormányzati intézményekben fogantak is.
GI
