Magyar Péter, a Tisza Párt elnöke a Nagy Imre Emlékházban emlékezett meg 1956. november 4-ről a mártírhalált halt miniszterelnök unokájával, Jánosi Katalinnal. Az erről szóló közleményt és fotókat Magyar Péter Facebook-odalán tették közzé kedden - adta hírül az MTI.
 |
Magyar Péter azt írta, a napot a Nagy Imre Emlékházban kezdte, és a mártír miniszterelnök unokájával, Jánosi Katalinnal, valamint Rainer M. János történésszel elhelyezte az emlékezés virágait. Megható volt a kivégzett miniszterelnök utolsó szavait az egykori dolgozószobájában meghallgatni: "kegyelmet nem kérek." Tisztelet a forradalom hőseinek és áldozatainak! - zárul Magyar Péter bejegyzése.
 |
Nem hasztalan a történelmi tények mentén értékelni a fenti sorokat. Nagy Imrét kétségkívül lehet áldozatnak, mártírnak is tartani, csakhogy ő nem a magyar forradalom és szabadságharc, nem az antibolsevista felkelés hőse. Hanem a szokásos belső bolsevik leszámolás áldozata.
 |
Hangsúlyos és sokatmondó, hogy valaki egy történelmi esemény kapcsán milyen példaképeket, eszményeket állít fókuszába. Magyar Péter egy kommunistát, emlékezetpolitikai szinten pedig Nagy Imre „reformkommunista” lehet ugyan, de a világtörténelem egyik legtisztább és leghitelesebb antikommunista felkelésének szimbóluma aligha. Nem véletlen, hogy a rendszerváltás óta az állampárt utódai, az MSZP és a DK is Nagy Imrére emlékezett folyamatosan.
 |
 |
 |
Óhatatlanul érdekes párhuzamot vél felfedezni az ember, ugyanis Nagy Imre nem a kommunizmust akarta eltakarítani, hanem egy „jobb kommunizmust” kívánt, úgy Magyar Péter is a NER-t akarja kvázi megreformálni, ezért helytálló az „ófidesz” és „újfidesz” feloszlás is. Ebben az értelemben Magyar Péter valóban egy újkori Nagy Imre.
De ha már történelem, azért csak az ismétlés végett, nézzük meg Nagy Imre életútját.
Már az 1910-es évek végén baloldali nézeteket vallott, részt vett a Tanácsköztársaságban is. Később a Szovjetunióba emigrált, ahol a kommunista párt tagja lett.
A háború után: 1944 után a magyar kommunista párt (később MDP) egyik vezető tagja lett, 1953-ban pedig miniszterelnök.
Reformpolitikája (1953–1955): megpróbálta enyhíteni a Rákosi-féle terrorrendszert (nyilván mint kommunista, látta, hogy ez igen nagy gyűlöletet vált ki a nép körében, és kontraproduktív), csökkenteni az ÁVH hatalmát, és bevezetni egy „emberarcúbb szocializmust”. Emiatt Rákosiék eltávolították.
Reformpolitikája (1953–1955): megpróbálta enyhíteni a Rákosi-féle terrorrendszert (nyilván mint kommunista, látta, hogy ez igen nagy gyűlöletet vált ki a nép körében, és kontraproduktív), csökkenteni az ÁVH hatalmát, és bevezetni egy „emberarcúbb szocializmust”. Emiatt Rákosiék eltávolították.
Gyakran halljuk a Kádár-rendszerrel kapcsolatban is azt, hogy „emberarcúbb szocializmus”. Ez volt tehát Nagy Imre víziója is. Tudom, hogy a történelemben nincs „mi lett volna, ha”, de nekem régi tézisem, ha a sors úgy hozza, hogy Moszkvában valamiért Nagyot (aki szintén ült börtönben Rákosi uralma alatt) találják szimpatikusabbnak, akkor Kádár Jánost akasztották volna fel, és Nagy Imre építette volna fel a „gyulyáskommunizmust”.
Azt a rendszert, amely lelki és szellemi értelemben sokkal nagyobb károkat okozott a magyarságnak, mint az azt megelőző nyílt diktatúra. Ugyanis a társadalom gerincét roppantotta meg erkölcsi értelemben, s ezt mind a mai napig nem heverte ki a magyarság.
S még egy adalék: 1945-ből Nagy Imre belügyminiszter a svábok kitelepítését elrendelő rendelet aláírásával felelős a magyarországi németek kollektív megbélyegzéséért és kitelepítéséért. Az már csak emberileg mond el valamit Magyar Péterről, hogy korábban sváb felmenőivel büszkélkedett. Én nem tudom, ezek úgy igazak-e, mint sok más az ő szájából, de ha igen, vélhetően az ősei nem büszkék rá a mai napért...
Lantos János – Kuruc.info
Amit sem az ó-, sem az új-Fidesz nem akar elmondani:
