Bár az elhanyagoltságot és az érdektelenséget, a szándékos forrásmegvonást korábban a Gyurcsány- és Bajnai-kormányok számlájára lehetett írni, amikor pl. a Feszty-körképet őrző Rotunda tetejének a javítására nem adtak pénzt, magát a műalkotást is veszélyeztetve, ez a fajta mentalitás - jobboldalinak mondott kormányként érthetetlen módon - Budapestről a NER ideje alatt is folytatódott. Ugyan történt néhány beruházás, mint az új látogatóközpont létesítése, a Rotunda geotermikus fűtése, ezek részben csak látványberuházásnak foghatóak fel az általános működés szempontjából, és sejthető, hogyan zajlottak ezek a pályázatok a színfalak mögött, illetve az is, hogy az igazán vaskos összegek milyen érdekeltségek zsebébe vándoroltak végül.

Az emlékpark haldoklik, fizikai és morális értelemben is. Egy sokat látott, idős dolgozót idézve: "én láttam, hogy tíz éve hogy mentek itt a dolgok, azt is látom, ahogyan most: tíz év múlva hoznak egy nagy lakatot, és rárakják a kapura".

A történelmi emlékeinket leíró információs táblák hiánya, a Csete-jurták komplett minimúzeumainak kényszerű lezárása után az általános lepusztultságot a morális agyhalál is fenyegeti: újabban Árpád vezérnek Cooky és Lofti Begi húzza a talpalávalót.

Idézet az emlékpark hivatalos honlapjáról: "képzeld el, ahogy az arany napsugarak lassan lebuknak a horizont mögött, miközben a legjobb slágerek szólnak a varázslatos, történelmi környezetben. Idén négy népszerű előadó gondoskodik arról, hogy késő estig egy pillanatra se álljon meg a buli!"

Költői kérdés, Cooky vajon a Fidesz-kampánydalt is bejátssza eme "történelmi party"-n? Természetesen a többi előadó is megéri a pénzét, vagy minimum "tájidegen" az emlékpark egykori nívójához és presztízséhez. Az alapítók foroghatnak a sírjukban, köztük dr. Trogmayer Ottó régész. Egészen biztosan nem ezt álmodták meg...

Semmi vész, gondolhatnánk, hiszen az emlékpark vezetősége egyelőre maradt a régi (polgári, pontosabban orbáni), és a Tisza kihelyezett kormányülése után Magyar Péter személyesen kiabálta rá dr. Hankó Balázs korábbi kulturális és innovációs miniszterre a jogos panaszt, miszerint a Feszty-körkép tűzvédelmét biztosító víztározóra nem jutott 120 millió, amikor Fásy Zsülikének és társainak annál még több is...

Az idők és a szelek változnak, a valóban alacsony források mellett azért a Nemzeti Vagyonvédelmi Hivatalnak bőven akadna tennivalója Ópusztaszeren is. Rossz nyelvek szerint volt olyan gazdasági vezető, aki már az elmúlt időszakban jobbnak látta továbbállni az intézménytől, mert a transzparenciával úgymond gondok akadtak. Nyílt titok az is, hogy bizonyos vállalkozó(k) a legkreatívabb módon szipolyozták tovább azt a minimális erőforrást és eszközöket, ami még rendelkezésre állt. Az elszámoltatásnak egy kisebb, de valódi mércéje lesz, hogy elér-e a keze Ópusztaszerig. Emlékezetessé vált a környéken az a mondás, hogy "mindegy, hogy mivel vádolnak minket, ha a mi bírónk ül ott". Vajon így lesz ez most is?

Számos kérdést felvet, hogy ilyen szintű programokat kell-e szervezni, vagy egyáltalán beengedni az emlékparkba, hiszen néha még saját magunktól is meg kell védenünk: a MOGY-ok idején egyes magyarjaink nem átallottak az ősi kolostor darázsköveiből tüzet rakni a skanzen nádfedeles épületeinek a közelébe. A védett erdőrészek (eredetileg a Kárpát-medence erdeinek mintájára telepített) fáit önhatalmúan kezdték el kivágni. Vagy a négy közül valamelyik éppen ott regnáló Vitézi Rend trottyos hősei, vállalván a biztonsági feladatok ellátását, estére a földig lerészegedve próbáltak helytállni, feltéve, hogy a lábukon meg tudtak állni. Bizony, magyar testvérek, ezek is mi voltunk, legalábbis közülünk néhányan!

Sohase következzen be, de ha ennyire sorsára hagyjuk nemzetünk egyik legjelentősebb alapkövét, ellenségeink hamarosan a következő "Pride"-ot fogják ott lebonyolítani. Ideje lenne szemünket végre Ópusztaszeren tartani!