Ugyanis, miként a kommunizmus idején, az állami elismerések osztogatásánál a szakmai teljesítmény, illetve a tehetség, netán a sok munka a legutolsó szempont. Kitüntetést és pénzjutalmat Magyarországon az kap, aki a hazánk fölött uralkodó oligarchia érdekeit szolgáló tevékenységet végez. Márpedig aki a magyarságot kifosztó és leigázó rétegek szekerét tolja, csakis megvetést érdemel. Akkor is, ha nem csekély talentumokkal rendelkezik az illető. A tehetség, ha nem párosul erkölccsel, fabatkát sem ér.  

Ha pedig bárki is a Demszky-féle budapesti önkormányzattól kap és el is fogad valamilyen elismerést, akkor nézetem szerint legott kiiratkozik az embernek nevezhető lények köréből. Nem is oly rég a magát Fővárosi Közgyűlésnek nevező állatsereglet díszpolgári címek odaítéléséről döntött. Budapest díszpolgárának lenni Joszif Visszarionovics Sztálin mellett persze egyébként sem nagy dicsőség, azonban nem felejtkezhetünk el arról, hogy az elismeréssel együtt alighanem sok pénzt is osztanak. 

No és kik azok a jómadarak, akiket a Demszky-féle bűnszövetkezet díszpolgári címre méltónak ítél? Nos, itt van mindjárt a jobb sorsra érdemes Bálint György kertészmérnök, aki kétségtelenül kedves, aranyos embernek tűnik a képernyőn keresztül – 1981 óta állandó rovata van a Magyar Televízió Ablak című magazinjában -, és nyilván a szakmájában is alapos ismeretekkel rendelkezik.


De rajta kívül sokan mások is vannak, akik szakmájukban alapos ismeretekkel rendelkeznek. Bálint gazda érdeme nem az, hogy kiváló kertészmérnök, és kedveli őt a közönség. A díszpolgári címet azért kapja, mert 1994 óta tagja az SZDSZ-nek, melynek színeiben 1994 és 1998 között országgyűlési képviselő is volt. Cserébe díjakat kap, és akár haláláig betöltheti főszerkesztői tisztét a fölöttünk uralkodó cionista oligarchia érdekeinek szolgálatába állított állami televízióban.  

Sokkal több bűnt követett el a magyar nemzet ellen Esterházy Péter író. Az „Így gondozd a magyarodat” című „alkotásával” alighanem teljes mértékben elnyerte a cionisták bizalmát.


Esterházy nincs híján az írói tehetségnek, habár némelyik műve értelmetlen zagyvaság, amit azonban nem mer kimondani senki. Nagyon kíváncsi lennék például, hogy a saját zsebük tömködésével és a tolvajlással elfoglalt „fővárosi képviselők” közül vajon hányan olvastak akár egyetlenegy Esterházy-regényt?
Esterházy 1977 óta magyarországi és külföldi kitüntetések tömkelegét söpörte be: már a kommunista kormányzat idején megkapta például a József Attila-díjat, majd az úgynevezett rendszerváltást követően magyar- és keresztényellenes tevékenységének köszönhetően csak úgy záporoztak rá az elismerések és kitüntetések, és csak úgy dőlt felé a sok pénz. A fényűző élet tehát biztosítva van haláláig, feltéve persze, ha tovább szolgálja a zsidóság világuralmi törekvéseit. Jövőre tölti be 60. életévét, vagyis elég sok ideje van még ahhoz, hogy tovább gyalázza a magyarságot, és még néhány „posztmodernnek” nevezett olvashatatlan művel örvendeztesse meg sznob rajongóit, és szédítse a valódi irodalmi élményekre vágyó olvasót. 

Ferge Zsuzsa az MSZP nagygyűlésén

Ferge Zsuzsa szociológus is jól érti a szakmáját, és megnyilatkozásaiból a szegények iránti figyelemreméltó együttérzés csendül ki. Azonban profinak lenni egy szakterületen és szolidaritást vállalni a legelesettebb emberekkel egyáltalán nem elég ahhoz, hogy valaki jól jövedelmező álláshoz, sok-sok pénzhez, kitüntetésekhez, valamint állandó publikálási és nyilvános megszólalási lehetőséghez jusson a magyarországi gyarmaton. Mindehhez még valami másra is szükség van, és ezt Ferge Zsuzsa pontosan tudja: a hatalom birtokosainak az ülepét kell nyalni lendületesen és folyamatosan. 2006-ban – Gyurcsány Ferenc országlásának időszakában, az őszödi beszéd elhangzásának évében - az MTA Gyermekszegénység Elleni Program Iroda vezetőjévé nevezték ki. Megbízhatóságát mutatja, hogy 1995 és 2001 között a hazánk héber gyarmatosításában kulcsszerepet játszó Soros Alapítvány szociális kérdésekkel foglalkozó szakkuratóriumának tagjaként is dolgozott. Igen sok, nem csekély pénzzel járó díjat zsebelt be már ő is a magyar nép nyomorának legfőbb okozóitól. Ferge Zsuzsa végső soron azért lesz Judapest díszpolgára, mert képes simára nyalni azoknak az embereknek a fenekét, akiknek a ténykedése következtében előállt borzalmas állapotok felett időnként krokodilkönnyeket hullat.  

A következő díszpolgári címre javasolt személy, Finta József, a kommunista rendszer egyik legtöbbet foglalkoztatott építésze volt. Számos budapesti szálloda épült az ő tervei alapján. (Az egykori Duna Intercontinental, a Hotel Volga, a Hotel Fórum, a Hotel Voronyezs, a Hotel Buda Penta, a Hotel Novotel, a Hotel Liget, a Grand Hotel Corvinus Kempinski stb.) De az irányítása alatt álló építészeti vállalkozás tervezte meg az ORFK-BRFK székházát, a Westend City Centert, valamint a BME-ELTE Informatikai Központjának épületét. Tehetségét aligha lehet kétségbe vonni, habár nem kevesen akadnak, akik egyáltalán nincsenek elragadtatva alkotásaitól. Díjak és elismerések sokaságát zsebelte már be. Az ő pályája is igazolja, hogy az idegen érdekeket kiszolgáló magyarországi oligarchia uralma folyamatos. A díszpolgári címet természetesen nem építészeti munkásságáért kapja. Egykoron megbízható pártkáder volt: 1985-ben országgyűlési pótképviselő lett, mandátumát 1990-ig megőrizte. Ezek után egy ideig szerencsére eltűnt a politika porondjáról, majd egyszer csak valaki ismét a hóna alá nyúlt. Éspedig nem más, mint a mi Viktorunk, aki 2005-ben a Kudlik Júlia meg Pozsgay Imre nevével fémjelezhető Nemzeti Konzultációs Testület tagjainak a sorába hívta. Finta Józsefnek mindegy, ő ment, igaz, rossz lóra tett, a Fidesz végül elveszítette a választásokat, de az építész töméntelen pénze meg megszámlálhatatlan posztja és kitüntetése már így is, úgy is megmarad. Az ország sorsa pedig mit érdekli őt? A Fővárosi Közgyűlés zárt ülésén alighanem a fityiszes bűnözők ragaszkodhattak az ő díszpolgári kinevezéséhez.  

Fischer Ádám karmester kiváló képességeit kétségbe vonni nem lehet. Nemzetközi karrierjét 1973-ban milánói versenygyőzelme indította el, azóta dirigált a Bécsi Állami Operaházban, a Párizsi Operában, a milánói Scalában, a londoni Covent Gardenben és a New York-i Metropolitanben. Vezényelte a Bécsi Filharmonikusokat, a Londoni Filharmonikus Zenekart, a Chichagói és a Bostoni Szimfonikusokat. 1980 óta rendszeresen megjelenik a Salzburgi Ünnepi Játékokon, ezen kívül pedig a helsinki, a karlsruhei, a müncheni operaház első karmestere, a freiburgi, majd a kasseli színház zeneigazgatója is volt. Tíz éve vezetője a Dán Rádió Kamarazenekarának, 2000-2005 között a Mannheimi Nemzeti Színház opera együttesét irányította. Az Opernwelt szakmai folyóirat 2001-ben az év karmesterének nyilvánította. Tavaly Kossuth-díjat kapott, idén a Magyar Kultúra Követe lett és a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje a Csillaggal kitüntetést vehette át.


Van azonban egy kínos epizód az életében, vagy talán úgy mondanám, van egy titkos szenvedélye, ami alighanem elkerülte a fővárosi honatyák figyelmét: imádja Wagner zenéjét, sőt, egy alkalommal azt nyilatkozta, hogy a nagy német zeneszerző muzsikája valósággal „kábítószer” a számára. Az ő kezdeményezésére rendezik meg 2006 óta a budapesti Művészetek Palotájában a Wagner-napokat. Hm, hm… Wagner egyik nagy csodálója ugyebár Adolf Hitler volt. Jó lesz hát vigyázni…

Glatz Ferenc egészen biztosan nem történetírói munkásságának jutalmaként lesz majd mindnyájunk nagy szégyenére a főváros díszpolgára. Nagyformátumú munkáit hiába keresnénk, miként eredeti meglátásoknak és jelentős kutatási eredményeknek is híján van.


Nincsen híján viszont az alkalmazkodási képességnek, a mérhetetlen hatalomvágynak. Egy alapvetően tehetségtelen, gátlástalan törtetővel van dolgunk, aki annak idején csakis kommunista párttagságának és aljasságának köszönhette, hogy szépen haladt fölfelé a ranglétrán. Tipikusan az a személy, aki fölfelé nyal, és lefelé rúg, de nyilván már korán megtapasztalta, hogy a magyarországi gyarmaton csakis elvetemült emberek vihetik valamire.
1989-ben művelődési miniszter lett a Németh Miklós vezette „rablóprivatizációs kormányban”, majd a magyar tudóstársadalom legnagyobb szégyenére 1996-ban a Magyar Tudományos Akadémia elnökévé választották. 2002-ben végre lejárt a mandátuma, de persze a szoci kormányzat alsóbb szintjein megint elkezdett sertepertélni: 2003-ban a Kossuth- és Széchenyi-díj Bizottság tagjává, 2004-ben a Földhasználati és Vízgazdálkodási Stratégiai Nemzeti Bizottság, 2008-ban pedig a Magyar Vidéki Hálózat elnökévé választották. Havi jövedelme igencsak tekintélyes, mint tanár vagy tudós ilyen magas életszínvonalról csak álmodozhatna. 2005-ben neve felmerült, mint lehetséges köztársasági elnökjelölt, azonban a Sors különös kegyelmének köszönhetően megmenekültünk tőle.
2008 végén részt vett az alternatív gazdasági program kidolgozására létrehozott úgynevezett Reformszövetség munkájában, amely a magyarság további kifosztásának és gyarmati sorba döntésének különböző ravasz módozatainak kidolgozásán fáradozott. (Sajnos eredményesen.) 2009 márciusában, ElQuro távozása után egyesek lehetségesnek tartották, hogy ő lesz az MSZP miniszterelnök-jelöltje. Nem tudom, mikor jön el a nap, amikor végre megszabadulunk tőle. De bármikor is történik, a történész-szakma, de az egész magyarság számára nagy megkönnyebbülést jelent majd, ha eltűnik végre a közélet meg a tudományos élet környékéről is.

Lipusz Zsolt kapcsolódó írása: A globális háttérhatalom szolgálatában, avagy hogyan írjunk nemzetellenes történelmet

Magyarokra vadászó zsidó pufajkában

Zoltai Gusztáv a díszpolgári díjra felterjesztett személyek között kétségkívül a legsötétebb figura. Az 1956-os forradalom alatt a kecskeméti repülőtér őrszázadában teljesített szolgálatot tizedesként. A Kőbányai Textilgyárban szélhámoskodott éppen, amikor kizárólag a kommunista eszmék iránti rajongástól vezettetve belépett a Munkásőrségbe. 1968-tól 1976-ig a hírhedt ávós tiszt, Komlós János művészeti titkára volt. Később a Pesti Vigadó művészeti vezetője, a Játékszín ügyvezetője, majd a Várszínház művészeti főtitkáraként az ügynök Rigó László beosztottjaként tevékenykedett. 1987 táján szóltak neki, hogy a kommunistáskodás helyett most már érdemes zsidónak lenni, mert úgy lehet majd tovább élősködni a magyar nép nyakán. Így hát rövidesen átveszi a budapesti zsidó hitközség kulturális ügyeinek irányítását, 1991-ben pedig megválasztják a Mazsihisz ügyvezető igazgatójának, de a Magyarországi Zsidó Közösség Közalapítvány (Mazsök) társelnöki tisztét is betölti, mert hát az állásokat halmozni kell, főleg akkor, ha semmiféle munkát nem kell végezni egyik helyen sem. A Zsidó Világkongresszus végrehajtó bizottságában is dolgozik a zsidó gyarmatosítás előmozdításán és a magyarság rabszolgasorba döntésén. 2008 decemberében az Európai Zsidó Kongresszus végrehajtó bizottságának tagjává is megválasztották, ami kedvező lett volna hazánk számára, amennyiben elköltözött volna innen a jó fenébe. 1999 óta a VII. kerület díszpolgára, kitüntetéseinek a száma igencsak jelentős. Természetesen magyar és izraeli állampolgár is egyben, de ő csak azért is a mi nyakunkon élősködik.
Teljesen természetes, hogy ő, aki munkásőr volt, 2006-ban az ’56-os szellemiség ápolásáért megkapta az ’56-os Szövetség Pro Fidelia érdemrendjét. Akkor azt mondta: „Nem érzem összeférhetetlennek munkásőr- és párttagmúltammal a kitüntetést.” Persze hogy nem. Csakis akkor érezne bármit is összeférhetetlennek, ha nem ő és fajtársai uralnák a világot.  

Két másik díszpolgári címre javasolt személy, Gyurkó Ferenc bábművész, illetve Irk Ferenc kriminológus meglehetősen ismeretlen a közvélemény számára. Ők, ha meg akarják őrizni tisztességüket, azonnal és határozottan visszautasítanak mindenfajta elismerést a Fővárosi Közgyűlésnek nevezett magyarellenes bűnszövetkezettől. Egyedül az aranycsapat legendás kapusa, Grosics Gyula (aki szegény 1990 után az MDF színeiben próbált politizálni, de talán túl becsületes volt, mert rövidesen kigolyózták onnan) érdemelné meg, hogy Budapest díszpolgárává válasszák, hiszen (Fischer Ádám mellett) ő az egyedüli az összes jelölt között, aki ténylegesen tett is valamit Magyarországért. Közvetlenül azután, hogy a tízmilliók haláláért felelős Sztálint megfosztják e címtől. A többiek (Fischer kivételével), miközben saját pecsenyéjüket sütögették, előbb a kommunisták, majd a cionisták szekerét tolták. Pontosan ezért tömik őket pénzzel, ezért oszthatják az észt minden fórumon, és ezért kapnak majd díszpolgári címet.  

Perge Ottó - Kuruc.info