Gellért Kis Gábort nem kell bemutatni azoknak, akik már régebb óta olvasnak bennünket. Lebukott, volt III/III-as, büntetett előéletű spicliről van szó, aki az általa képviselt MSZP igényeit érvényesítette a “Magyar” Rádióban is.
Miért bocsájtjuk ezt előre? Mert Gellért előéletét (nem tekintve az olaszliszkai beszólását) tekintve egészen váratlan dolgot írt a legutóbbi ÉS (amúgy balliberális, fajvédő lap) Visszhang rovatában. Idézzük:
Ki védi meg az ombudsmant?
Pellengérre kerül, aki a más összefüggésben természetes módon alkalmazott szókapcsolatokat, szószerkezeteket a cigányságra vonatkoztatva használni merészel. Szóval: azt lehet mondani, hogy cigányzene; lehet azt írni, hogy cigány festészet, nincs akadálya annak, hogy cigánytempóról, cigánymódiról, cigánybandáról beszéljünk - akár Lakatos Menyhért nyomán egy szociokulturális jelenséget nevén nevezve. Csak azzal van baj, ha bárki ki meri ejteni a száján a cigánybűnözés szót. (Előzmény az ÉS-ben: Egy biztos nem [Publius], 2009/15., ápr. 10. - a szerk.) Ami alaphelyzetben semmi mást nem jelent, minthogy valamilyen büntetőjogi tényállást oly módon valósítanak meg, hogy a kiérkező nyomozó tévedhetetlenül kijelenti: a tettesek cigányok voltak. Vagyis az elkövetési mód alapján az elkövetők köre leszűkíthető. Amikor „fehérgalléros bűnözés" szószerkezettel találkozunk írásban vagy szóban, senki sem a tisztviselői réteg egészére gondol, de ettől még az elkövetők nem is vitásan magán- vagy köztisztviselők. A cigánybűnözés kifejezés tehát nem vonatkoztatható a cigányság egészére, alkalmazásának rasszista vagy pusztán szakmailag pontos voltát mindig a szövegösszefüggés dönti el, nem pedig az alkalmazás ténye. Nagy kár, hogy egyre többen, köztük a köztársaság elnöke is, felülnek a megélhetési jogvédők és a doktriner liberális újságírók közveszélyes - tudatlanságból s nem mellékesen nyelvi tájékozatlanságból fakadó - indulatainak. Sajnálom az ombudsmant, mert nem szolgált az össztűzre, ami rázúdult. Ki védi meg őt?
Gellért Kis Gábor
Kapcsolódó cikk: Szabóra támadt a többi ombudsman és Sólyom - nem tudják megbocsátani az igazság kimondását
Miért bocsájtjuk ezt előre? Mert Gellért előéletét (nem tekintve az olaszliszkai beszólását) tekintve egészen váratlan dolgot írt a legutóbbi ÉS (amúgy balliberális, fajvédő lap) Visszhang rovatában. Idézzük:
Ki védi meg az ombudsmant?
Pellengérre kerül, aki a más összefüggésben természetes módon alkalmazott szókapcsolatokat, szószerkezeteket a cigányságra vonatkoztatva használni merészel. Szóval: azt lehet mondani, hogy cigányzene; lehet azt írni, hogy cigány festészet, nincs akadálya annak, hogy cigánytempóról, cigánymódiról, cigánybandáról beszéljünk - akár Lakatos Menyhért nyomán egy szociokulturális jelenséget nevén nevezve. Csak azzal van baj, ha bárki ki meri ejteni a száján a cigánybűnözés szót. (Előzmény az ÉS-ben: Egy biztos nem [Publius], 2009/15., ápr. 10. - a szerk.) Ami alaphelyzetben semmi mást nem jelent, minthogy valamilyen büntetőjogi tényállást oly módon valósítanak meg, hogy a kiérkező nyomozó tévedhetetlenül kijelenti: a tettesek cigányok voltak. Vagyis az elkövetési mód alapján az elkövetők köre leszűkíthető. Amikor „fehérgalléros bűnözés" szószerkezettel találkozunk írásban vagy szóban, senki sem a tisztviselői réteg egészére gondol, de ettől még az elkövetők nem is vitásan magán- vagy köztisztviselők. A cigánybűnözés kifejezés tehát nem vonatkoztatható a cigányság egészére, alkalmazásának rasszista vagy pusztán szakmailag pontos voltát mindig a szövegösszefüggés dönti el, nem pedig az alkalmazás ténye. Nagy kár, hogy egyre többen, köztük a köztársaság elnöke is, felülnek a megélhetési jogvédők és a doktriner liberális újságírók közveszélyes - tudatlanságból s nem mellékesen nyelvi tájékozatlanságból fakadó - indulatainak. Sajnálom az ombudsmant, mert nem szolgált az össztűzre, ami rázúdult. Ki védi meg őt?
Gellért Kis Gábor
Kapcsolódó cikk: Szabóra támadt a többi ombudsman és Sólyom - nem tudják megbocsátani az igazság kimondását
