Rendhagyó Heti progresszió-rész következik, ugyanis – aki követi a sorozatot – az megszokhatta, hogy erős kivételektől eltekintve inkább a nyugati világból szoktam híreket szemezgetni és listába rendezni, semmint Magyarországról. Ezen a héten azonban itthon is fokozott tempóra kapcsolt a gőzhenger, úgyhogy mindhárom toplistás helyezettünk hazai közegből került ki kivételesen. Mindamellett, hogy ez rendhagyó esemény, legalább annyira szomorú is, ahogy egyre inkább a hazai mindennapok része is lesz a gátlástalan politikai korrektség és az ilyen-olyan veszélyes lobbitevékenység. Lássuk hát a listát!
3. Úgy gondolom, hogy a Pokorni-témát bőven kimerítettük a héten, egy publicisztikával én is hozzájárultam a feldolgozásához, ám, ha továbbra is célkeresztben tartja a turulszobrot, bőven lehet még folytatása az ügynek. Gyurcsány Ferenctől azonban már megszokhattuk, hogy válogatás nélkül azonosul mindennel, ami a magyarságot ostorozza, így tett ezúttal is. Január 16-án Facebook-bejegyzésében közölte, hogy az ő apja is „náci” volt, meg „dörzsember”, jelentsen ez akármit is. Az összképet nézve pedig egy korántsem pozitív, sőt, kifejezetten negatív képet fest le az apjáról, amely természetesen lehet igaz is, de az egész a „náciságra” van kihegyezve, a többi részletkérdés. A felsorolásból hogyan is maradhatott volna ki, hogy az apja szerette a németekről szóló háborús dokumentumfilmeket, a tv előtt pedig a „karját lengette közben”. Mintha pusztán ezért lett volna néhai apja az ördögök legördögebbike, persze azt sosem tudjuk meg, hogy ettől a cselekedettől miért lesz valaki „náci”. Azért ez enyhén szólva messze többről szól. A bejegyzés végén persze további „okosságok” következnek, mert – amint azt drámaian le is írja – „már érti”, hogy mi történt akkor. Számunkra az „izgalomfaktor” itt ki is merül, tippeket meg inkább nem adnék, a legközelebbi hóhányót mivel überelje majd a bukott miniszterelnök.
 |
2. Folytatódik Budapesten is a balliberális ámokfutás, ezúttal az Árpád híd nevű metrómegálló esett áldozatul, amely hamarosan Göncz Árpád nevét fogja viselni. Ez már egyébként régóta tervben volt, így meg nem lepett a döntés, de egészen más érzés lesz majd az „eredményt” látni, mint csak beszélni róla. Hogy Göncz miért „patkány”, azt Lantos János kollégám kiválóan kifejtette, jómagam annyit fűznék hozzá, hogy a fejedelem Gönczre való lecserélése nagyon is szimbolikus és kiválóan bemutatja korunk csökevényes mivoltát. Kell-e ennél jobb szimbolika arra, hogy jönnek elő újra és újra azok a bizonyos csatornalakók, megkeserítve nemzetünk életét (no és persze így a miénket is). Nekem az említett metrómegálló mindig Árpád híd marad majd, különösen azért, mert életem első pár évét Újpesten éltem le, így gyakran használtuk családommal az M3-as vonalat. Ha a bolsevikok a Széll Kálmán teret következetesen „moszkvázzák”, akkor bizonyára fordítva is működik majd a dolog.
 |
1. Szerettem az irodalomórákat, de nem emlékszem arra, hogy valaha szóba került Kölcsey homoszexualitása. A Budapest Pride által „bizonyítékként” felhozott idézet elég gyenge lábakon áll, különösen azért, mert igencsak bajos egy századokkal korábbi szöveget modern kontextusba helyezni és aszerint értelmezni. Egyébként különös, hogy akár cirka 80 évvel ezelőtt bőven kevesebbért is vertek meg embereket, törtek be kirakatokat, stb., ha valaki vagy valakik nemzetünket és nagyjainkat sértegették undorító módon. Igencsak fent van már az a bizonyos ingerküszöb. Túlságosan fent. Persze nyilván a nemzet egészségesebb része felháborodott a történeten, de ez itt általában ki is szokott fújni. Mondanám, hogy a Budapest Pride elsöprése a mostani balliberális vezetéssel lehetetlen, de emlékezzünk, hogy a korábbi fideszes városvezetés sem tett semmit az ügy érdekében. Persze szükséges a normalitáspárti emberek tüntetése is, amely minden év júliusában meg is történik, de igazán hatékonyan „felülről” lehet(ne) elejét venni az efféle deviáns programoknak és szervezeteknek.
 |
A rendhagyó toplista nem a véletlen műve volt. Meg kell értenünk és hatékonyan fel kell készülnünk rá, hogy amit a „haldokló nyugatról” bambulunk, az nemhogy itt kopogtat a mi ajtónkon is, de már „bent” is van, csak egyelőre még nem a teljes valójában. Ezt már sokszor elmondtam, a múltban és a jövőben is el fogom még. Mint ahogy azt is, hogy Nyugat-Európából előbb-utóbb minden (jó is, rossz is egyaránt) mindig megérkezik Magyarországra is, csak jó pár év késéssel.
Köszönjük szépen az e heti leveleket is, s továbbra is várom őket a hetiprogresszio@protonmail.com címre. Ha valamelyik beküldött hír bekerül a toplistába, arról mindenképpen igyekszem visszajelzést is küldeni.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Korábbi progresszióadagok:
