Lajtos kocsikból osztották a vizet, több helyen órákra elapadtak a csapok, miközben a hőmérséklet a 40 Celsius-fokot közelítette Pest vármegyében - közölte az MTI-vel kedden az ECORPS Kft.

Tájékoztatásuk szerint a június végi ellátási zavarok hátterében - a kánikula és a lakossági túlfogyasztás mellett - összetettebb folyamatok állnak. A tartós hőség, a csapadékhiány, a locsolás és a medencetöltés, valamint az agglomeráció gyors népességnövekedése, a korlátozott kapacitások és az elöregedett csőhálózat egyaránt hozzájárulhatott ahhoz, hogy a rendszer több helyen elérte teljesítőképessége határát.

A közlemény figyelmeztet: a víziközműrendszerek nem korlátlan teljesítményűek. A kutak, szivattyúk, vezetékek és tározók óránként csak meghatározott mennyiségű vizet képesek kitermelni, továbbítani és tárolni. Ha a fogyasztás rövid idő alatt meredeken megugrik, a medencék gyorsabban ürülhetnek, mint ahogyan újra fel lehet tölteni őket. Ilyenkor csökken a hálózati nyomás, a magasabban fekvő vagy a rendszer végpontjain található területeken pedig akár teljesen el is apadhatnak a csapok.

A túlfogyasztás mértékét Páty esetén mutatja be a közlemény. A településen egyetlen nap alatt több mint 2500 köbméter ivóvíz fogyott, miközben a szennyvíztisztítóba mindössze 900 köbméter szennyvíz érkezett. A különbség arra utal, hogy jelentős mennyiségű ivóvizet használhattak fel locsolásra, medencetöltésre, autómosásra vagy más kültéri célokra. Közben Páty egyes részein akár hatórás szolgáltatási szünetek is előfordultak, Veresegyházon, Szadán, Erdőkertesen és Őrbottyánban elsőfokú vízkorlátozást vezettek be.

A Magyar Víziközmű Szövetség adatai szerint 2024-ben országosan mintegy 138,8 millió köbméter volt a hálózati vízveszteség. Ez átlagosan 24,5 százalékos veszteségi aránynak felelt meg, vagyis a rendszerbe betáplált víz csaknem negyede nem jelent meg értékesített fogyasztásként. Az eltérés jelentős része fizikai szivárgásból fakadhat, egyes rendszerekben a veszteség a 60 százalékot is meghaladhatja.

A közlemény kitér arra is, hogy a hálózat terhelése nem állandó: napközben, különösen a késő délutáni és esti órákban jelentősen megnőhet a vízfogyasztás, éjszaka ellenben visszaesik. Ez a változás a vezetékekben nyomásingadozást okoz.

Egy jó állapotú, megfelelően méretezett rendszer ezt képes kezelni. Az elöregedett, merevebb csövekkel, gyenge illesztésekkel és gyakori javításokkal terhelt hálózatok azonban érzékenyebbek lehetnek a váltakozó terhelésre. A már meglévő kisebb repedések kitágulhatnak, a hibás kötések szivároghatnak, szélsőséges esetben pedig csőtörés következhet be.

A vízbiztonság erősítését szorgalmazza a Magyar Mérnöki Kamara közleménye is, amely szerint a mostanihoz hasonló helyzetek megelőzéséhez a rövid távú intézkedések mellett hosszú távú, a vízmegtartásra épülő vízgazdálkodási fejlesztésekre is szükség van. Ennek fontos elemei a vízgyűjtő szintű tervezés, a természetes vízvisszatartó megoldások alkalmazása, valamint a települési és térségi vízgazdálkodási rendszerek fejlesztése.

A kamara álláspontja szerint a vízbiztonság erősítését szolgáló fejlesztéseket és a vízmegtartást elősegítő beruházásokat indokolt felgyorsítani annak érdekében, hogy a jövőben csökkenthető legyen a hasonló vízellátási problémák kockázata.

A lehulló csapadékot nem elvezetendő problémaként, hanem helyben hasznosítható és megőrzendő természeti erőforrásként kell kezelni. Az esővíz gyűjtésével csökkenthető a felhasznált ivóvíz mennyisége, elsősorban az olyan alacsonyabb rendű háztartási célú vízhasználatok esetén, mint a locsolás, WC-öblítés, mosás, autómosás, medencék feltöltése. A vízvisszatartás, a beszivárogtatás és a természetes vízmegtartó megoldások alkalmazása egyaránt hozzájárulhat az ivóvízbázisok utánpótlásához és a települések klímaalkalmazkodó képességének javításához - hangsúlyozza a mérnöki kamara.