Tisztelt Szerkesztőség!
Olvastátok a Néphazugság december 18-ai számában a „Nem volt a talicskámon hólánc” cikket? Vélemény? A Kurucon nem taglaltátok az anyagot.
Kuruc.info: olvastuk. Vélemény? A szokásos: hazugság, csúsztatás, cigánysajnáltatás a köbön. Hogy miért nem foglalkoztunk vele? Egyszerű: egy komolyabb, hosszabb cikk “szétszedésére”, mondatonként vagy akár szavanként történő cáfolatára, megfelelő(!) források összeszedegetésével és hivatkozásával, átlag 3-6 óránk megy el. Amíg kéthetente-havonta jelentek meg ilyen felháborítóan “vonalas”, fajvédő, hosszú anyagok (mondjuk három évvel ezelőtt), akkor még volt erre időnk. Most, hogy a cigánybarát médiumokban napi(!) 2-3 ilyen is megjelenik, azok mindegyikére egyszerűen nincs. Örülünk, ha a legeslegdurvábbakat (mint pl. a minap Schmidt Macáéra – lásd EZT) azért elő tudjuk venni.
Példának okáért: a mai Néphazugságban is vezető anyagban (a második oldalon; a főoldalon meg ahhoz egy kedvcsináló) van egy, szegínromákok iskolai „szegregációját” tárgyaló, hosszú cikk. Talán mondanunk sem kell, hogy hemzseg a logikai bukfencektől és önellentmondásoktól. És, ugye, megannyi példával tudjuk azt igazolni, hogy az erőszakkal kikényszerített iskolai integráció kifejezetten káros a cigányokkal együtt „tanulókra”. A Mozgó Világ-anyag, Hajdúhadháza stb. – vagy akár a Németh György-cikk kapcsolódó részei, ugyebár.
Tegnap meg Hell István (hazaáruló, a zámolyi gyilkosmokkák egyik patrónusa) írt egy videós anyagot, amelyben folytatja a pátkai bűnözőcigányok kedvenc időtöltését, a bűncselekményeiket jobbára ellehetetlenítő helyi polgárőrök „hírbe hozását” (valószínűleg azért is, hogy legyen mire hivatkozni a másfél évvel ezelőtt „támadó” polgárőrök következő, jan. 29-i tárgyalásán). A cikket, természetesen, sok egyéb fajvédő, antifasiszta, balliberális médium is átvette; ezek közül az ITT találhatót ajánljuk, mert ennek az olvasói megjegyzései teszik a legjobban helyre az anyag csúsztatásait, hazugságait, mutatnak rá a videóban sajnáltatott bűnözőcigó „vallomásának” ellentmondásaira.
És ez csak kettő a sokból – ebből is látszik, mekkora a felhozatal. Egyszerűen nincs időnk arra, hogy minden egyes cikket érdemben tárgyaljunk.
E-mailben kaptam a következő anyagot. Pál Dániel Levente írta. Szépen utánajárt a Néphazugság cikke állításainak, közvetlenül megkérdezte az abban hivatkozott munkaközvetítőt, polgármesteri hivatalt, rendőrőrsöt stb. Micsoda csoda: kiderült, hogy a Néphazi minden egyes tényállítása szemenszedett hazugság. Ezt az egetverő buktát... Egyébként a cikk eredeti címe „Uszít és hazudik a Népszabadság” volt; ezt később finomították a jelenlegire. Esetleg érdemes lenne lehozni…
Szebb jövőt!
Kuruc.info: köszönjük! Valóban: nagyon szépen helyrerakták a mi áldott jó Ónody-Molnár Dóránk hazugságait. Lássuk hát:
Cigányügyben egyoldalú a Népszabadság
A Népszabadság december 18-ai számában a laphoz méltatlanul elfogult és inkorrekt cikket jelentetett meg. A „Nem volt a talicskámon hólánc” című anyag szerzője, Ónody-Molnár Dóra annyira egyoldalúan mutatta be az ózdi Hétes-telep viszonyait, amilyen dühös egyoldalúságra a kuruc.info szerzői is csak legszebb pillanataikban képesek.
A mélyszegénységben, segélyből élő „hétesieket” úgy láttatta a cikk szerzője, mint akik alig várják, hogy végre dogozhassanak, ezt viszont a cikk állítása szerint hiába várják, mert nincs együttműködő partner. A telepiek – kivétel nélkül cigányok – „kénytelenek segélyből, családi pótlékból megélni”, mert ugyan „időnként akad közcélú munka, de csak néhány hétre, és csak hat órában.” A Népszabadság szerzője szerint „A hétesiek nagyon várják az ilyen munkaalkalmakat, mert a bér még így is több, mint a segély, és ha csak néhány napra is, de enyhít a szegénységen.”
Fura újságírói mentalitás, hogy egy ilyen kritikus és kényes kérdést ennyire csak az egyik oldal megkérdezésével, a másik oldal teljes negligálásával vizsgál. (Kuruc.info: Hell István is teljesen ugyanezt tette a tegnapi, szintén néphazis anyagában – lásd fent…) Az újságíró felhívhatta volna az önkormányzatot vagy az Ózdszolg Kft-t, esetleg az Ózdi Cigány Kisebbségi Önkormányzat elnökét. Nem tette meg, neki elég volt néhány hétesi véleménye. Megtetettük helyette. Nem gondoltuk, hogy egy ilyen nagy múltú (Kuruc.info: gondolom ezt nem gondolták komolyan. Hadd utaljunk arra, hogy még a szakmai, politikamentes, műszaki-ismeretterjesztő cikkeik is tele vannak ordító, alapvető hibákkal – lásd pl. EZT. És, ugye, a lap történelméről, a többek között paplincselésekre, gyilkosságokra uszító Szabad Nép-időkről ne is beszéljünk) lap rászorul erre, de úgy látszik a cigánykérdésben több a romantika, mint a realizmus. Csak zárójelben jegyezzük meg, de a Hétes ügy Twist Oliveres hamis képzetek gyűjtőhelye lett. Az index is folyamatosan közöl vele kapcsolatban egészen komikus írásokat (Kuruc.info: lásd pl. a cikk címében is hivatkozott, Miklósi Gábor azóta szállóigévé vált „Valahol megint felsír egy [cigány]gyerek”-végű mélyriportját). Pedig ha van hard core (Kuruc.info: = kőkemény) realizmus, az éppen a Hétes.
A lehazudott ózdi közmunka
Először felhívtuk az önkormányzatot, röviden vázoltuk előttük a cikk tartalmát. Az ózdi önkormányzat munkatársa – a cikket korábban nem olvasva – furcsállva hallgatta a Népszabadság állításait. Átirányított minket a többek között közmunkaprogramokkal foglalkozó Ózdszolg Kft-hez. A kft. munkatársa kérdésünkre elmondta, hogy folyamatosan 4-500 főt foglalkoztatnak különböző közcélú munkákban, s ebből 400-nál több hátrányos helyzetű dolgozik náluk. Jelenleg is két pályázatuk vár elbírálásra, az egyiket kizárólag romák munkáltatásáért pályázták meg. A hölgy megdöbbent, amikor röviden bemutattuk neki a Népszabadság állításait. Véleménye szerint „aki akar dolgozni, van lehetősége, noha előfordul, hogy nehéz feltölteni a létszámot – de ezt csak az tudja, aki itt él, benne van ebben.” Továbbá nem értette, hogy miért nem hívta fel őt a Népszabadság újságírója, pedig a telefonszámuk nyilvános, és a kérdésekre készségesen és részletesen válaszolnak.
Ezt követően felhívtuk az Ózdi Cigány Kisebbségi Önkormányzat elnökét, Berki Lajost. Berki szinte ingerülten válaszolt, amikor elmondtuk, hogy egy cikk miatt hívtuk, és azt is, hogy mi van a cikkben (ő sem olvasta korábban). A felolvasott – fentebb idézett – pár sort hazugságnak nevezte, mert mint mondta, még a keze alatt is dolgoztak Hétes-telepi cigányok, és jelenleg is húszan-huszonöten takarítják a Hétes-telepet közcélú munka keretei között. Mint mondta, nem igaz, hogy ne lenne munka, aki dolgozni akar, tud, kap fizetést, és ezt visszamenőleg is meg lehet nézni a műszakkönyvekben.
Hogyan lesz a törvény betartatásából rasszizmus?
A Népszabadság cikke így folytatódik: „Az itt élő embereket nem csak a nyomor köti össze. Szinte kivétel nélkül minden családnak vannak szabálysértési ügyei. Ezek jobbára néhány tízezres bírságok. Ahogy kiteszik a lábukat a telepről, valahogy mindig ott áll egy rendőr. És intézkedik. A húsz-harminc-, esetenként ötvenezer forintos bírságokat nem tudják kigazdálkodni.”
Emberi sorsok bemutatása következik. Megszólal a harmincéves B. E., „aki három kiskorú gyereket nevel egyedül. A nagyobbik rendszeresen lóg az iskolából.” Megbírságolták 22 ezer forintra, mert gyermeke (16 éves, a harmadik általánosba jár) a „jogszabályban meghatározott mértékűnél többet hiányzik igazolatlanul az iskolából”. Vagy: „Egy másik férfi meséli: „Toltuk a vasat az úton. Salakvasat. Nem volt macskaszem a kiskocsin. Megbüntettek.” Vagy: „Szeszesital-fogyasztásért harmincezer jár. R. Zs. a telep melletti kisbolt előtt sört ivott, itt csapott le rá a rendőr.” Vagy: „Az első téli nap volt. Reggel picinykét havazott, nem nagyon, éppen hogy belepte a hó a füvet, az úton nem is látszott. Toltam a hulladékot, megállított a rendőr. Nem volt a talicskámon hólánc. Ezért büntetett húszezerre.”
Kemény történetek – és értjük is, miről akar szólni ez az egész. A szegény embert az ág is húzza. Szeretne dolgozni, nincs mit, segélyre kényszerül, alig van egy kis valamije, és a hétfejű rendőrség még azt is elveszi tőle. Valóban csak Dickens tudott ilyen szépen írni a szegény emberek kiszolgáltatottságáról.
Sejtésünk szerint Ónody-Molnár Dóra kiment a telepre, fel-alá sétált, beszélgetett pár emberrel, azok kifakadtak neki, és mivel még soha nem látott ilyet – és amit mondtak, igazságként kezelte, majd ellenőrzés nélkül leírta. Ennyit róla, és ennyit a Népszabadságról.
Ha ő nem tette meg, akkor helyette felhívtuk az Ózdi Rendőrkapitányságot. Egyedné Novodonszki Éva, a Borsod-Abaúj-Zemplén MRFK Kommunikációs Iroda munkatársa készségesen állt rendelkezésünkre, bár elmondta, hogy újságcikkekre nem reagálnak, s ez ügyben sem tesznek kivételt, de szívesen küld egy tájékoztató anyagot az Ózdi Rendőrkapitányság bűnügyi és közbiztonsági helyzetéről (ezt kiegészítette egy összehasonlító statisztikai adattáblázattal, amely az elmúlt két év összes regisztrált bűncselekményét tartalmazza). Íme (ennyi kellett volna a népszabis kollegina részéről is):
A Magyar Rendőrség „Zéró Toleranciát” hirdetett. Ennek egyik legfontosabb alapfeltétele, hogy jogsértés nem maradhat szankció nélkül.
Ennek megfelelően tettek és tesznek eleget feladatuknak az Ózdi Rendőrkapitányság járőrei is. Minden jogsértővel szemben azonos módon, azonos megítéléssel, részrehajlás nélkül intézkednek.
Évekre visszamenőleg az Ózdi Rendőrkapitányság illetékességi területén a legtöbb a falopások száma. A fa elszállítása gyakorta házilag készített eszközökön, kerékpáron történik. Ennek visszaszorítása érdekében folyamatos akciókat, illetve intézkedéseket tesznek.
Példaértékű országosan is, hogy 15 Cigány Kisebbségi Önkormányzattal van a kapitányságnak együttműködési megállapodása. Ez nem csak papíron működik, hanem heti rendszerességgel találkozik az Ózdi Rendőrkapitányság Vezetője és az Ózdi Cigány Kisebbségi Önkormányzat Elnöke. Ezeken a találkozókon sort kerítenek arra, hogy megbeszéljék a helyi problémákat és megoldásokat keressenek. Panasz, mely megalapozott lett volna, nem érkezett a túlzott rendőri szigorral kapcsolatban.
Kiemelnénk, hogy a rendőrség a cigány kisebbségi önkormányzatokkal együttműködve, velük folyamatosan egyeztetve végzi a munkáját. Ugyanezt mondta Berki Lajos is, hozzátéve az egyedülálló és jól működő, a városőrség mintájára megszervezett telekgondnoki rendszer fenntartását és működtetését is. Ózd 5 roma telepének 2000-2500 lakójából lett kiválasztva a 20 telekgondnok, feladatuk a helyi lakosok felügyelése, a telepek belső közbiztonsága.
Berki Lajos, miután felsoroltuk neki a fentebb idézett bűncselekményekre „vadászó” rendőrök büntetési gyakorlatának példáit, annyit válaszolt, hogy „ezeket [a sérelmeket] legfeljebb egy-két fő mondhassa”, majd visszakérdezett: „Maga szerint elhallgatnám, ha ez igaz lenne? Elnézném, ha zaklatnák a cigányokat?”
Ebben az esetben a Népszabi célja biztosan nem az igazság feltárása volt. Sokkal inkább nevezhetnék hangulatkeltőnek az írást. Az ilyen valóságtól elrugaszkodott írások ártanak legtöbbet a cigányságnak, mert nem együttérzést, hanem felháborodást váltanak ki azokból, akik jártak már kettőnél többször vidéken.
Olvastátok a Néphazugság december 18-ai számában a „Nem volt a talicskámon hólánc” cikket? Vélemény? A Kurucon nem taglaltátok az anyagot.
Kuruc.info: olvastuk. Vélemény? A szokásos: hazugság, csúsztatás, cigánysajnáltatás a köbön. Hogy miért nem foglalkoztunk vele? Egyszerű: egy komolyabb, hosszabb cikk “szétszedésére”, mondatonként vagy akár szavanként történő cáfolatára, megfelelő(!) források összeszedegetésével és hivatkozásával, átlag 3-6 óránk megy el. Amíg kéthetente-havonta jelentek meg ilyen felháborítóan “vonalas”, fajvédő, hosszú anyagok (mondjuk három évvel ezelőtt), akkor még volt erre időnk. Most, hogy a cigánybarát médiumokban napi(!) 2-3 ilyen is megjelenik, azok mindegyikére egyszerűen nincs. Örülünk, ha a legeslegdurvábbakat (mint pl. a minap Schmidt Macáéra – lásd EZT) azért elő tudjuk venni.
Példának okáért: a mai Néphazugságban is vezető anyagban (a második oldalon; a főoldalon meg ahhoz egy kedvcsináló) van egy, szegínromákok iskolai „szegregációját” tárgyaló, hosszú cikk. Talán mondanunk sem kell, hogy hemzseg a logikai bukfencektől és önellentmondásoktól. És, ugye, megannyi példával tudjuk azt igazolni, hogy az erőszakkal kikényszerített iskolai integráció kifejezetten káros a cigányokkal együtt „tanulókra”. A Mozgó Világ-anyag, Hajdúhadháza stb. – vagy akár a Németh György-cikk kapcsolódó részei, ugyebár.
Tegnap meg Hell István (hazaáruló, a zámolyi gyilkosmokkák egyik patrónusa) írt egy videós anyagot, amelyben folytatja a pátkai bűnözőcigányok kedvenc időtöltését, a bűncselekményeiket jobbára ellehetetlenítő helyi polgárőrök „hírbe hozását” (valószínűleg azért is, hogy legyen mire hivatkozni a másfél évvel ezelőtt „támadó” polgárőrök következő, jan. 29-i tárgyalásán). A cikket, természetesen, sok egyéb fajvédő, antifasiszta, balliberális médium is átvette; ezek közül az ITT találhatót ajánljuk, mert ennek az olvasói megjegyzései teszik a legjobban helyre az anyag csúsztatásait, hazugságait, mutatnak rá a videóban sajnáltatott bűnözőcigó „vallomásának” ellentmondásaira.
És ez csak kettő a sokból – ebből is látszik, mekkora a felhozatal. Egyszerűen nincs időnk arra, hogy minden egyes cikket érdemben tárgyaljunk.
E-mailben kaptam a következő anyagot. Pál Dániel Levente írta. Szépen utánajárt a Néphazugság cikke állításainak, közvetlenül megkérdezte az abban hivatkozott munkaközvetítőt, polgármesteri hivatalt, rendőrőrsöt stb. Micsoda csoda: kiderült, hogy a Néphazi minden egyes tényállítása szemenszedett hazugság. Ezt az egetverő buktát... Egyébként a cikk eredeti címe „Uszít és hazudik a Népszabadság” volt; ezt később finomították a jelenlegire. Esetleg érdemes lenne lehozni…
Szebb jövőt!
Kuruc.info: köszönjük! Valóban: nagyon szépen helyrerakták a mi áldott jó Ónody-Molnár Dóránk hazugságait. Lássuk hát:
Cigányügyben egyoldalú a Népszabadság
A Népszabadság december 18-ai számában a laphoz méltatlanul elfogult és inkorrekt cikket jelentetett meg. A „Nem volt a talicskámon hólánc” című anyag szerzője, Ónody-Molnár Dóra annyira egyoldalúan mutatta be az ózdi Hétes-telep viszonyait, amilyen dühös egyoldalúságra a kuruc.info szerzői is csak legszebb pillanataikban képesek.
A mélyszegénységben, segélyből élő „hétesieket” úgy láttatta a cikk szerzője, mint akik alig várják, hogy végre dogozhassanak, ezt viszont a cikk állítása szerint hiába várják, mert nincs együttműködő partner. A telepiek – kivétel nélkül cigányok – „kénytelenek segélyből, családi pótlékból megélni”, mert ugyan „időnként akad közcélú munka, de csak néhány hétre, és csak hat órában.” A Népszabadság szerzője szerint „A hétesiek nagyon várják az ilyen munkaalkalmakat, mert a bér még így is több, mint a segély, és ha csak néhány napra is, de enyhít a szegénységen.”
Fura újságírói mentalitás, hogy egy ilyen kritikus és kényes kérdést ennyire csak az egyik oldal megkérdezésével, a másik oldal teljes negligálásával vizsgál. (Kuruc.info: Hell István is teljesen ugyanezt tette a tegnapi, szintén néphazis anyagában – lásd fent…) Az újságíró felhívhatta volna az önkormányzatot vagy az Ózdszolg Kft-t, esetleg az Ózdi Cigány Kisebbségi Önkormányzat elnökét. Nem tette meg, neki elég volt néhány hétesi véleménye. Megtetettük helyette. Nem gondoltuk, hogy egy ilyen nagy múltú (Kuruc.info: gondolom ezt nem gondolták komolyan. Hadd utaljunk arra, hogy még a szakmai, politikamentes, műszaki-ismeretterjesztő cikkeik is tele vannak ordító, alapvető hibákkal – lásd pl. EZT. És, ugye, a lap történelméről, a többek között paplincselésekre, gyilkosságokra uszító Szabad Nép-időkről ne is beszéljünk) lap rászorul erre, de úgy látszik a cigánykérdésben több a romantika, mint a realizmus. Csak zárójelben jegyezzük meg, de a Hétes ügy Twist Oliveres hamis képzetek gyűjtőhelye lett. Az index is folyamatosan közöl vele kapcsolatban egészen komikus írásokat (Kuruc.info: lásd pl. a cikk címében is hivatkozott, Miklósi Gábor azóta szállóigévé vált „Valahol megint felsír egy [cigány]gyerek”-végű mélyriportját). Pedig ha van hard core (Kuruc.info: = kőkemény) realizmus, az éppen a Hétes.
A lehazudott ózdi közmunka
Először felhívtuk az önkormányzatot, röviden vázoltuk előttük a cikk tartalmát. Az ózdi önkormányzat munkatársa – a cikket korábban nem olvasva – furcsállva hallgatta a Népszabadság állításait. Átirányított minket a többek között közmunkaprogramokkal foglalkozó Ózdszolg Kft-hez. A kft. munkatársa kérdésünkre elmondta, hogy folyamatosan 4-500 főt foglalkoztatnak különböző közcélú munkákban, s ebből 400-nál több hátrányos helyzetű dolgozik náluk. Jelenleg is két pályázatuk vár elbírálásra, az egyiket kizárólag romák munkáltatásáért pályázták meg. A hölgy megdöbbent, amikor röviden bemutattuk neki a Népszabadság állításait. Véleménye szerint „aki akar dolgozni, van lehetősége, noha előfordul, hogy nehéz feltölteni a létszámot – de ezt csak az tudja, aki itt él, benne van ebben.” Továbbá nem értette, hogy miért nem hívta fel őt a Népszabadság újságírója, pedig a telefonszámuk nyilvános, és a kérdésekre készségesen és részletesen válaszolnak.
Ezt követően felhívtuk az Ózdi Cigány Kisebbségi Önkormányzat elnökét, Berki Lajost. Berki szinte ingerülten válaszolt, amikor elmondtuk, hogy egy cikk miatt hívtuk, és azt is, hogy mi van a cikkben (ő sem olvasta korábban). A felolvasott – fentebb idézett – pár sort hazugságnak nevezte, mert mint mondta, még a keze alatt is dolgoztak Hétes-telepi cigányok, és jelenleg is húszan-huszonöten takarítják a Hétes-telepet közcélú munka keretei között. Mint mondta, nem igaz, hogy ne lenne munka, aki dolgozni akar, tud, kap fizetést, és ezt visszamenőleg is meg lehet nézni a műszakkönyvekben.
Hogyan lesz a törvény betartatásából rasszizmus?
A Népszabadság cikke így folytatódik: „Az itt élő embereket nem csak a nyomor köti össze. Szinte kivétel nélkül minden családnak vannak szabálysértési ügyei. Ezek jobbára néhány tízezres bírságok. Ahogy kiteszik a lábukat a telepről, valahogy mindig ott áll egy rendőr. És intézkedik. A húsz-harminc-, esetenként ötvenezer forintos bírságokat nem tudják kigazdálkodni.”
Emberi sorsok bemutatása következik. Megszólal a harmincéves B. E., „aki három kiskorú gyereket nevel egyedül. A nagyobbik rendszeresen lóg az iskolából.” Megbírságolták 22 ezer forintra, mert gyermeke (16 éves, a harmadik általánosba jár) a „jogszabályban meghatározott mértékűnél többet hiányzik igazolatlanul az iskolából”. Vagy: „Egy másik férfi meséli: „Toltuk a vasat az úton. Salakvasat. Nem volt macskaszem a kiskocsin. Megbüntettek.” Vagy: „Szeszesital-fogyasztásért harmincezer jár. R. Zs. a telep melletti kisbolt előtt sört ivott, itt csapott le rá a rendőr.” Vagy: „Az első téli nap volt. Reggel picinykét havazott, nem nagyon, éppen hogy belepte a hó a füvet, az úton nem is látszott. Toltam a hulladékot, megállított a rendőr. Nem volt a talicskámon hólánc. Ezért büntetett húszezerre.”
Kemény történetek – és értjük is, miről akar szólni ez az egész. A szegény embert az ág is húzza. Szeretne dolgozni, nincs mit, segélyre kényszerül, alig van egy kis valamije, és a hétfejű rendőrség még azt is elveszi tőle. Valóban csak Dickens tudott ilyen szépen írni a szegény emberek kiszolgáltatottságáról.
Sejtésünk szerint Ónody-Molnár Dóra kiment a telepre, fel-alá sétált, beszélgetett pár emberrel, azok kifakadtak neki, és mivel még soha nem látott ilyet – és amit mondtak, igazságként kezelte, majd ellenőrzés nélkül leírta. Ennyit róla, és ennyit a Népszabadságról.
Ha ő nem tette meg, akkor helyette felhívtuk az Ózdi Rendőrkapitányságot. Egyedné Novodonszki Éva, a Borsod-Abaúj-Zemplén MRFK Kommunikációs Iroda munkatársa készségesen állt rendelkezésünkre, bár elmondta, hogy újságcikkekre nem reagálnak, s ez ügyben sem tesznek kivételt, de szívesen küld egy tájékoztató anyagot az Ózdi Rendőrkapitányság bűnügyi és közbiztonsági helyzetéről (ezt kiegészítette egy összehasonlító statisztikai adattáblázattal, amely az elmúlt két év összes regisztrált bűncselekményét tartalmazza). Íme (ennyi kellett volna a népszabis kollegina részéről is):
A Magyar Rendőrség „Zéró Toleranciát” hirdetett. Ennek egyik legfontosabb alapfeltétele, hogy jogsértés nem maradhat szankció nélkül.
Ennek megfelelően tettek és tesznek eleget feladatuknak az Ózdi Rendőrkapitányság járőrei is. Minden jogsértővel szemben azonos módon, azonos megítéléssel, részrehajlás nélkül intézkednek.
Évekre visszamenőleg az Ózdi Rendőrkapitányság illetékességi területén a legtöbb a falopások száma. A fa elszállítása gyakorta házilag készített eszközökön, kerékpáron történik. Ennek visszaszorítása érdekében folyamatos akciókat, illetve intézkedéseket tesznek.
Példaértékű országosan is, hogy 15 Cigány Kisebbségi Önkormányzattal van a kapitányságnak együttműködési megállapodása. Ez nem csak papíron működik, hanem heti rendszerességgel találkozik az Ózdi Rendőrkapitányság Vezetője és az Ózdi Cigány Kisebbségi Önkormányzat Elnöke. Ezeken a találkozókon sort kerítenek arra, hogy megbeszéljék a helyi problémákat és megoldásokat keressenek. Panasz, mely megalapozott lett volna, nem érkezett a túlzott rendőri szigorral kapcsolatban.
Kiemelnénk, hogy a rendőrség a cigány kisebbségi önkormányzatokkal együttműködve, velük folyamatosan egyeztetve végzi a munkáját. Ugyanezt mondta Berki Lajos is, hozzátéve az egyedülálló és jól működő, a városőrség mintájára megszervezett telekgondnoki rendszer fenntartását és működtetését is. Ózd 5 roma telepének 2000-2500 lakójából lett kiválasztva a 20 telekgondnok, feladatuk a helyi lakosok felügyelése, a telepek belső közbiztonsága.
Berki Lajos, miután felsoroltuk neki a fentebb idézett bűncselekményekre „vadászó” rendőrök büntetési gyakorlatának példáit, annyit válaszolt, hogy „ezeket [a sérelmeket] legfeljebb egy-két fő mondhassa”, majd visszakérdezett: „Maga szerint elhallgatnám, ha ez igaz lenne? Elnézném, ha zaklatnák a cigányokat?”
Ebben az esetben a Népszabi célja biztosan nem az igazság feltárása volt. Sokkal inkább nevezhetnék hangulatkeltőnek az írást. Az ilyen valóságtól elrugaszkodott írások ártanak legtöbbet a cigányságnak, mert nem együttérzést, hanem felháborodást váltanak ki azokból, akik jártak már kettőnél többször vidéken.
