Régi ismerősünk, Tóth Ákos, a Néphazugság egyik legvonalasabb fajvédője (lásd pl. EZT), megint kitett magáért: újságírói “zsenialitását” és “rátermettségét” bizonyítandó, egy olyan PR (reklám)-interjút hozott le Borovszky Tímeával, amelyben egyetlen egy kérdés sem szerepel, sarokbaszorításról, kemény replikákról nem is beszélve.
Nyilván senki nem fogja kijelenteni, hogy igen, bizony sikkasztottam / loptam / okiratot hamisítottam, de hát az éhező gyermekeimért/sanyarú sorsú cigánytársaimért / rózsadombi villáért tettem - és vállalom érte a felelősséget. A Néphazi – a saját érdekében is – jobban tenné, ha nem szívhez szóló önvallomásokat tesz közzé egy büntetőeljárás alá vont személytől, hanem kiküldi 1-2 képzett riporterét, és tényfeltáró riportot készíttet velük arról, hogy akkor mi a rossz nyavalya is történt.
A Néphazi még ennél is tovább ment. Ugyanebben a lapszámban leközöltek egy Ónody-Molnár Dóra-írást is. Ahogy fajvédő szerzőjétől (bővebb infó pl. ITT és ITT) várható volt, hazugságot hazugságra halmoz, és sajnáltatja szegínromákokat, hogy most a gonoszrászístánáci mádzsárok nem akarnak majd velük közösködni az iskolában. Cikkét Függelékünkben, közvetlenül a Borovszky-interjú után olvashatjuk.
Még egy megjegyzés: Nehogy azt higgyük, hogy a Néphazi csak politikai témákban ennyire szánalmas. Látszólag teljesen független, szakmai kérdésekben is hihetetlen ostobaságokat le bírnak írni, amivel mind szerzőiket, mind szerkesztőiket “minősítik”. Nézzük például a szintén ma, a Hétvége-mellékletben megjelent Legyen más világosság! c. cikket. Ebből egy mondat:
"A LED meglehetősen régi találmány (állítólag már a világvevő rádiók "varázsszeme" is ezzel világított)"
Ez oltári nagy ökörség. Hogy miért? A Wiki oldalán a LED-ek történelmével foglalkozó részből pl. kiderül (“Up to 1968 visible and infrared LEDs were extremely costly, on the order of US $200 per unit, and so had little practical application”), hogy egészen az 1960-es évek végéig (miközben komoly, világvevő rádiókról már gyakorlatilag a 30-as évek elejétől beszélhetünk) a LED-ek darabja(!!) 200 dollár felett volt. Még ha nem is ismerte volna cikkírónk (ill. az ügyeletes szerkesztő) a csöves rádiók technikáját (így pl. semmit sem mond nekik az, hogy EM4, EM71, EM80 vagy EM84 – a csöves, “világvevő” korszakban használt “varázsszem”-csövek; bővebb infó ITT), ebből a mondatból azért rájöhetett volna, hogy nehezen raktak volna bele egy ötvenes, hatvanas években gyártott világvevőbe egy minimum 200 dolláros LED-et… Sőt, továbbmegyek: jónéhány, immár tranzisztorizált, magyar gyártású rádióban még a 70-es években is “öszvér” megoldásként EM84-et használtak varázsszemként, miközben a “háttérben” már tranzisztorok “duruzsoltak”. Ha meg nem azt, akkor egy "mutatós" Deprez-műszert (de nem LED-et; azt csak a 80-es években, azaz bő ötven évvel az első világvevők megjelenése után, kezdték el elterjedten alkalmazni kivezérlés- és hangolásjelzésre), mint például a Videoton Aidájába vagy Cleopátrájába – és ez már vastagon a 70-es évek vége volt. Nos, ennyit a lap cikkeinek “színvonaláról”, “megbízhatóságáról”.
Vissza a Borovszky-témára: lássuk (és kommentáljuk) a nagymonológot.
Már megüzenték azt is, hogy a lábamat se tegyem be
Borovszky Tímea az ellene felhozott vádakról és a magányról
Nyilván senki nem fogja kijelenteni, hogy igen, bizony sikkasztottam / loptam / okiratot hamisítottam, de hát az éhező gyermekeimért/sanyarú sorsú cigánytársaimért / rózsadombi villáért tettem - és vállalom érte a felelősséget. A Néphazi – a saját érdekében is – jobban tenné, ha nem szívhez szóló önvallomásokat tesz közzé egy büntetőeljárás alá vont személytől, hanem kiküldi 1-2 képzett riporterét, és tényfeltáró riportot készíttet velük arról, hogy akkor mi a rossz nyavalya is történt.
A Néphazi még ennél is tovább ment. Ugyanebben a lapszámban leközöltek egy Ónody-Molnár Dóra-írást is. Ahogy fajvédő szerzőjétől (bővebb infó pl. ITT és ITT) várható volt, hazugságot hazugságra halmoz, és sajnáltatja szegínromákokat, hogy most a gonoszrászístánáci mádzsárok nem akarnak majd velük közösködni az iskolában. Cikkét Függelékünkben, közvetlenül a Borovszky-interjú után olvashatjuk.
Még egy megjegyzés: Nehogy azt higgyük, hogy a Néphazi csak politikai témákban ennyire szánalmas. Látszólag teljesen független, szakmai kérdésekben is hihetetlen ostobaságokat le bírnak írni, amivel mind szerzőiket, mind szerkesztőiket “minősítik”. Nézzük például a szintén ma, a Hétvége-mellékletben megjelent Legyen más világosság! c. cikket. Ebből egy mondat:
"A LED meglehetősen régi találmány (állítólag már a világvevő rádiók "varázsszeme" is ezzel világított)"
Ez oltári nagy ökörség. Hogy miért? A Wiki oldalán a LED-ek történelmével foglalkozó részből pl. kiderül (“Up to 1968 visible and infrared LEDs were extremely costly, on the order of US $200 per unit, and so had little practical application”), hogy egészen az 1960-es évek végéig (miközben komoly, világvevő rádiókról már gyakorlatilag a 30-as évek elejétől beszélhetünk) a LED-ek darabja(!!) 200 dollár felett volt. Még ha nem is ismerte volna cikkírónk (ill. az ügyeletes szerkesztő) a csöves rádiók technikáját (így pl. semmit sem mond nekik az, hogy EM4, EM71, EM80 vagy EM84 – a csöves, “világvevő” korszakban használt “varázsszem”-csövek; bővebb infó ITT), ebből a mondatból azért rájöhetett volna, hogy nehezen raktak volna bele egy ötvenes, hatvanas években gyártott világvevőbe egy minimum 200 dolláros LED-et… Sőt, továbbmegyek: jónéhány, immár tranzisztorizált, magyar gyártású rádióban még a 70-es években is “öszvér” megoldásként EM84-et használtak varázsszemként, miközben a “háttérben” már tranzisztorok “duruzsoltak”. Ha meg nem azt, akkor egy "mutatós" Deprez-műszert (de nem LED-et; azt csak a 80-es években, azaz bő ötven évvel az első világvevők megjelenése után, kezdték el elterjedten alkalmazni kivezérlés- és hangolásjelzésre), mint például a Videoton Aidájába vagy Cleopátrájába – és ez már vastagon a 70-es évek vége volt. Nos, ennyit a lap cikkeinek “színvonaláról”, “megbízhatóságáról”.
Vissza a Borovszky-témára: lássuk (és kommentáljuk) a nagymonológot.
Már megüzenték azt is, hogy a lábamat se tegyem be
Borovszky Tímea az ellene felhozott vádakról és a magányról
Borovszky Tímea, az oktatási tárca esélyegyenlőségi főosztályának vezetője ellen büntetőeljárás zajlik, állásából felfüggesztették. Azzal vádolják, hogy 200 ezer forintot kért vissza egy kollégájának a Katapult Mentor Program számára kifizetett pénzből. Ugyanakkor elsősorban a jobboldali sajtóban olyan vádakkal illették, hogy százmilliókat síbolt el a minisztériumból, és megkárosította a cigányságot.
 Felfüggesztették állásából az esélyegyenlőségi főosztályvezetőt - Szabó Bernadett |
Egyedül maradtam. Reggel fölkelek, elviszem a két gyereket iskolába, aztán bejövök a belvárosba, bemegyek a munkahelyemre, ott a kollégáim elmondják, hogy aznap ki és mit írt rólam, segítek nekik néhány dologban, egyfolytában azon pörög az eszem, hogy kit kell beperelnem, hogyan védjem az igazságom, összesúgnak a hátam mögött, korábban egyfolytában csörgött a telefonom, most már nem, aztán hazamegyek, ott a két gyerek, jó, hogy ott vannak, de őket sem tudom megvédeni, valójában nem történik semmi sem, holott annyi minden történik, de mintha minden rajtam kívül állna, holott velem történik, engem sodor valami. Megfagyott körülöttem a levegő.
Jogászként kerültem a minisztériumba. Ezután írtak ki pályázatot az esélyegyenlőségi főosztály vezetésére, pályáztam, nyertem. Az integráció előmozdítását tartottam a legfontosabb feladatomnak. Az előző ciklusban Mohácsi Vica kezdte el ezt az egészet, Magyar Bálint alatt, és én ezért mind a mai napig nagyon becsülöm őt. Fejjel ment a falnak, keresztülvert annyi mindent, amennyit más rajta kívül nem tudott volna, igaz, néhány dolgot talán rosszul valósított meg, de hát a semmiből indult, ez természetes, és volt képessége korrigálni a saját hibáit is, elképesztő munkát végzett. Én is mindig a szegregáció ellen küzdöttem, volt egy per, ahol ügyvédként az addigi legmagasabb kártérítést tudtam kifizettetni egy biztonsági őrnek, akit csak azért nem alkalmaztak, mert cigány. Ötszázezer forintot kapott, holott addig csak úgy száz-százötvenezret fizettek ilyen ügyekben, már ha. Az precedensdöntés volt, nagyon büszke vagyok rá azóta is.
Sokáig úgy tűnt, minden rendben van. Tavaly, év elején aztán a Népszabadságban megjelent egy kutatás, amely azt állította, hogy az integráció folyamata a gyakorlatban sokszor megakad, ami igaz is, hiszen iszonyatos falakat kell ledönteni, de ezt a tanulmányt sokan arra használták föl, hogy magát a deszegregációs folyamatot támadják vele. A miniszterelnök azonban akkor kemény volt, egy konferencián a Parlamentben kiállt, és azt mondta, hogy az integrációnak nincs alternatívája. (Kuruc.info: milyen “demokratikus” szemlélet, különösen a összemberiségi tapasztalatok fényében. Soha, sehol, egyetlen egy országban sem sikerült a deviáns, bűnöző cigányságot integrálni – akkor nálunk mi a fészkes fenéért kényszerítenek bennünket össze?!) Létrejött az oktatási kerekasztal, olyan elképzelésekkel és előrevivő gondolatokkal, amelyek az ügyet szolgálták. Jó irányba haladtak a dolgok. Ráadásul elkészült az a fölmérés is, ami igazolta a korábbi várakozásainkat, s kimutatta, hogy az integráció segít a hátrányos helyzetű gyerekeknek a tanulásban, miközben a jól tanulókat sem húzza le. (Kuruc.info: mocskos, aljas hazugság. Jellemző, hogy a fajvédő Néphazi még szutykabb Tóth Ákosa szó nélkül hagyja, miközben pont a Népszabadság volt az, ami több, mint másfél éve ennek az ellenkezőjét publikálta. Aztán, fajvédői nyomásra, megszabadult az akkori cikket megíróktól [legalábbis Klecska Ernő kárörvendő állítása szerint], és azóta kizárólag a pro-integráció mantráját nyomják.) A gondok akkor kezdődtek, amikor sok önkormányzat rájött arra, hogy irgalmatlan nagyságrendű pályázati pénzektől eshetnek el, ha nem készítenek esélyegyenlőségi tervet. Az esélyegyenlőségi tervek csak szakértői ellenjegyzéssel fogadhatók el, és ezeket a szakértőket mi képeztük ki, rendkívül éles szemmel, hozzáértően jártak, járnak el, és kizárólag az integráció szempontjainak figyelembevételével.
Nagyon sokan kerestek. Polgármesterek, jegyzők, képviselők, telefonon, e-mailben, de szigorúak voltunk, és akkor még mögöttünk állt a kormány is, az esélyegyenlőségi tervre igenis szükség van, mert anélkül még városrehabilitációs pályázatot sem nyújthatnak be. Csakhogy aztán rájöttek, hogy jó, megcsinálhatják ők az esélyegyenlőségi tervüket, de mi lesz akkor, ha nem hajtják végre, mert akkor a pályázati pénzt is vissza kell fizetniük. Na most, a polgármesteri ciklusának utolsó másfél-két évében vajon melyik polgármester meri fölvállalni, hogy iszonyatos helyi botránnyal bezárasson egy cigányiskolát az uniós pénzért cserébe? Egyszer csak érezni kezdtem, hogy erősödik rajtam a nyomás, itt tegyünk kivételt meg ott tegyünk, és ez az egész rendszer egyre több embert kezdett nagyon súlyosan zavarni. Azt sem tartottam véletlennek, hogy egyre többször elhangzott - elsősorban épp a szocialisták részéről -, hogy az integrációs folyamattal gond van, éreztem, hogy baj lesz.
Egyre feszültebb lettem. Nem tudtam, honnan jön a támadás, de az ember mindig megérzi, hogy valahonnan valami jönni fog. És akkor kipattant, hogy én pénzt kértem volna vissza a Mentor program kapcsán egy kolléganőmnek. 200 ezer forintot. A följelentőlevélben tengernyi mocsokság volt. Amikor erről tudomást szereztem, azonnal vizsgálatot kértem magam ellen. Ez két nap alatt lezárult azzal, hogy amit a levélben írtak, az nem igaz. Két nap alatt! (Kuruc.info: mégis felfüggesztették Timikét. Biztos azért, mert ártatlan.) Mégis, a minisztérium vezetése hetekig húzta az ügyet, megtiltották, hogy nyilatkozzak, és ezzel lehetőséget teremtettek arra, hogy a sajtó nekem essen. Célkeresztbe kerültem, annyi mocsokságot, mint rólam, még emberről le nem írtak. Mondják, hogy ha egy vezető nő, akkor úgy lehet tönkretenni, hogy lekurvázzák. Hát engem lekurváztak (Kuruc.info: miért, nem igaz az, hogy a Hallo bárban dolgozott, mint kurva?), és súlyos százmilliók kisíbolásával vádoltak, azzal, hogy a saját cigánytársaimat (Kuruc.info: ha bárki is kételkedett volna cigány származásában…) lopom meg. Én, pont én! (Kuruc.info: miért kéne elhinnünk, hogy Te, pont Te nem lopnál? Vajon a thaiföldi luxusnyaralásra – amiről az iWiW-en is buzgón mutogattad a képeid; ezeket többek között a Magyar Hírlap is lehozta – miből futotta? A fizetésedből?!)
Abszurd vád, hogy pénzt loptam volna ki a minisztériumból. Nem is tehettem volna meg. Fölöttem még volt vagy két ellenőrző szint, a saját szabad keretem évi 20 millió forint volt, s ennek is minden fillérjével el tudok számolni (Kuruc.info: számlát én is tudok venni bármikor...). A programpénzeket nem én osztom, hanem az államkincstár (Kuruc.info: szemenszedett hazugság. A pénzeket valakik [pl. Borovszky] osztogatják, az államkincstár csupán kifizeti. Ez utóbinak semmilyen mérlegelési lehetősége nincs), és nagyon szigorú szűrőrendszeren keresztül. Teljesen lehetetlen, hogy az én aláírásommal pénz mehetett volna ki innen, minden vizsgálatot vállalok. Az megszokott, hogy a kollégáim, a szaktanácsadók a saját cégeiken keresztül veszik föl a honoráriumukat, a fizetésüket, ez minden tárcánál így megy sajnos. (Kuruc.info: nocsak, miket hallunk – ráadásul ezt egy kormányalkalmazott mondja el… Gy.k.: a gazdasági szférában megszüntették, büntetik, ha valaki alkalmazott, és a magáncége nevében számláz. Teljesen legális pluszmunkáért. Ezek meg óhne zsenír számlázgatnak, és viszik az adófizetők pénzét?) De minden egyes tanulmány és háttéranyag mögött valós teljesítmény áll. (Kuruc.info: ez még viccnek is rossz… hacsak nem azt nevezi “teljesítménynek” ez a szó szoros értelmében – lásd fentebb – luvnya, hogy valaki összedob cociológusi süketeléssel, fajvédői sirámokkal egy 20-30 oldalas “tanulmányt” egy nap alatt. És aztán kap érte 5-10 milla adófizetői pénzt…) Mondják, hogy ez egy baráti kör. Hát persze, hogy az, mi más lenne? A legközvetlenebb munkatársaim a baráti köröm is lett egyben, hiszen olyan nagyon kevesen vagyunk, akik az integráció hívei lennénk, és olyan nagyon kevesen, akik értünk is ehhez valamelyest. És micsoda céghálóról írnak! Könyörgöm, a sajtóban megjelent cégek feléről életemben nem hallottam! (Kuruc.info: a szokott cigány hazudozás. Lásd még: “lehet, hogy ott se vótam” és társai.)
Nem tudom, hogy valójában mi folyik körülöttem. Azt sem tudom, mi lesz a vége. Gyűjtöm az anyagokat, beperelem, akit be kell perelnem. A munkámból felfüggesztettek, nyilvánvaló, hogy oda nem mehetek vissza, ügyvéd lennék, de büntetőeljárás alatt állok (Kuruc.info: ezek szerint a fent említett – és általunk kommentált – 200e Ft-os, állítólagos felmentéssel zárult ügy nem az egyetlen volt? Persze ezt nem köti az orrunkra…), nem folytathatok praxist, mit csináljak? Tönkretettek. Cigány vagyok (Kuruc.info: megint csak: ha valaki kételkedett volna benne…), lekurvázott nő, aki állítólag százmilliókat síbolt, és senki egyetlen pillanatig nem állt ki mellettem. (Kuruc.info: miért kéne egy bűnöző mellett bárkinek is kiállnia? Amúgy meg ne hazudj: többek között a Néphazi is kiáll melletted teljes mellszélességgel: Ónody, Tóth Ákos stb. mind téged sajnáltat…) Már nem csörög annyit a telefonom. Magamra maradtam, reggel fölkelek, elviszem a két gyereket iskolába (Kuruc.info: vajon integrált, dzsumbuj-iskolába, vagy valami cigánymentes, elit helyre?), aztán bejövök a belvárosba, bemegyek a munkahelyemre, ott a kollégáim elmondják, hogy aznap ki és mit írt rólam, segítek nekik néhány dologban, aztán elmegyek, most már megüzenték azt is, hogy a lábamat se tegyem be többé, munkát nem végezhetek, nem történik semmi, miközben minden kavarog, mintha valami irgalmatlan, hideg szél sisteregne felém, mondom, megfagyott körülöttem a levegő. (Kuruc.info: jáj szegínkém… ha volt – feltehetően lopott, sikkasztott – pénz thaiföldi luxusnyaralásra, akkor az elkövetkező időszak kibekkelésére is lesz. Ha meg nem, akkor mehetsz vissza lotyónak.)
Függelék: Ónody-Molnár Dóra cikke: Fegyelmivel, fürdővízzel
Nem ismerjük a tényeket, de az már megállapítható, hogy az oktatási tárca esélyegyenlőségi főosztályvezetőjének megvádolása és fegyelmije az elszámolási kérdéseken túlmutató, súlyos következményekkel járhat. A botrány egyik olvasata, hogy köztisztviselők vagy nem kellő gondossággal, vagy ismerősöknek kedvezve, korrupt módon bántak a hátrányos helyzetű diákok segítésére szánt közpénzzel. Jól teszi ezért a minisztérium, hogy bagatellizálás helyett kivizsgál, felfüggeszt, feljelent.
A másik olvasat szerint viszont most érünk a végére annak a folyamatnak, amely az integráció fontos, de népszerűtlen küzdelmét az elmúlt években mindinkább háttérbe szorította, hogy a 2002-ben még kisebb forradalmat jelentő deszegregációs program mára politikai támogatás nélküli üggyé válva, kimúljon. 2002-ben nem kis csodálkozást kiváltva külön (roma származású) miniszteri biztost nevezett ki a liberális oktatási miniszter az iskolai integráció programjának kidolgozására, képviseletére. A közoktatási törvénybe bekerült a hátrányos megkülönböztetés tilalma, ami ma is gyakorlatilag az egyetlen kézzelfogható alapját jelenti annak, hogy a cigány gyerekeket elkülönítő megkülönböztetés ellen a jogvédő szervezetek eredményesen fellépjenek. A 2004-es közoktatási reform tiltotta meg a buktatást az alsó osztályokban, mert hiába teszik egy osztályba a gyerekeket, ha aztán a buktatásokkal kitehetők azok, akik miatt a pedagógiai munka nehezebb. Mert az integráció több munkát, nagyobb türelmet igényel. Ezt honorálta az akkor bevezetett integrációs normatíva, amely csak azoknak az iskoláknak járt, amelyek felszámolták az elkülönítést. A szocialista-liberális kormányzás első ciklusában nemcsak jogszabályokkal, hanem verbális intervenciókkal is segítették az integráció elterjesztését.
A 2006-os választások, a kormány újjáalakulása után megkezdődött az integrációs politika csendes revíziója. Miniszteri biztosból főosztályvezető lett, megszűntek a hangsúlyos miniszteri megszólalások. Míg korábban a jászladányi iskola kettéválasztása az oktatási kormányzat erőteljes ellenállását váltotta ki, a tavaly ismertté vált kerepesi eset nem hatott a kormányzati politikára. A jelenlegi botrányt ezért sokan aggódva nézik: nehogy alkalmat szolgáltasson arra, hogy egy nem minden gyanú felett álló polgár vádaskodásának hatására elmozdítsák azokat a minisztériumi embereket, akik kidolgozták az uniós források elosztásának esélyegyenlőség-elvű támogatáspolitikáját (csak az a város nyerhet uniós forrásokat közoktatásának fejlesztésére, amely rendelkezik a szóban forgó főosztály által jóváhagyott esélyegyenlőségi programmal), ami miatt az integrációs törekvéseket nemcsak a pedagógustársadalom és a szülők egy része, hanem polgármesterek is támadják.
Kevés az integrációs szakértő, még kevesebb a roma integrációs szakértő, e körben mindenki valakinek a valakije. A második olvasat szerint lehet, hogy a pár százezer forintos megbízásokkal baj van, de ez a dolgok jelenlegi állása szerint akár ürügy is lehet. Arra, hogy a fürdővízzel együtt kiöntsék a cigány gyerekeket is.
Jogászként kerültem a minisztériumba. Ezután írtak ki pályázatot az esélyegyenlőségi főosztály vezetésére, pályáztam, nyertem. Az integráció előmozdítását tartottam a legfontosabb feladatomnak. Az előző ciklusban Mohácsi Vica kezdte el ezt az egészet, Magyar Bálint alatt, és én ezért mind a mai napig nagyon becsülöm őt. Fejjel ment a falnak, keresztülvert annyi mindent, amennyit más rajta kívül nem tudott volna, igaz, néhány dolgot talán rosszul valósított meg, de hát a semmiből indult, ez természetes, és volt képessége korrigálni a saját hibáit is, elképesztő munkát végzett. Én is mindig a szegregáció ellen küzdöttem, volt egy per, ahol ügyvédként az addigi legmagasabb kártérítést tudtam kifizettetni egy biztonsági őrnek, akit csak azért nem alkalmaztak, mert cigány. Ötszázezer forintot kapott, holott addig csak úgy száz-százötvenezret fizettek ilyen ügyekben, már ha. Az precedensdöntés volt, nagyon büszke vagyok rá azóta is.
Sokáig úgy tűnt, minden rendben van. Tavaly, év elején aztán a Népszabadságban megjelent egy kutatás, amely azt állította, hogy az integráció folyamata a gyakorlatban sokszor megakad, ami igaz is, hiszen iszonyatos falakat kell ledönteni, de ezt a tanulmányt sokan arra használták föl, hogy magát a deszegregációs folyamatot támadják vele. A miniszterelnök azonban akkor kemény volt, egy konferencián a Parlamentben kiállt, és azt mondta, hogy az integrációnak nincs alternatívája. (Kuruc.info: milyen “demokratikus” szemlélet, különösen a összemberiségi tapasztalatok fényében. Soha, sehol, egyetlen egy országban sem sikerült a deviáns, bűnöző cigányságot integrálni – akkor nálunk mi a fészkes fenéért kényszerítenek bennünket össze?!) Létrejött az oktatási kerekasztal, olyan elképzelésekkel és előrevivő gondolatokkal, amelyek az ügyet szolgálták. Jó irányba haladtak a dolgok. Ráadásul elkészült az a fölmérés is, ami igazolta a korábbi várakozásainkat, s kimutatta, hogy az integráció segít a hátrányos helyzetű gyerekeknek a tanulásban, miközben a jól tanulókat sem húzza le. (Kuruc.info: mocskos, aljas hazugság. Jellemző, hogy a fajvédő Néphazi még szutykabb Tóth Ákosa szó nélkül hagyja, miközben pont a Népszabadság volt az, ami több, mint másfél éve ennek az ellenkezőjét publikálta. Aztán, fajvédői nyomásra, megszabadult az akkori cikket megíróktól [legalábbis Klecska Ernő kárörvendő állítása szerint], és azóta kizárólag a pro-integráció mantráját nyomják.) A gondok akkor kezdődtek, amikor sok önkormányzat rájött arra, hogy irgalmatlan nagyságrendű pályázati pénzektől eshetnek el, ha nem készítenek esélyegyenlőségi tervet. Az esélyegyenlőségi tervek csak szakértői ellenjegyzéssel fogadhatók el, és ezeket a szakértőket mi képeztük ki, rendkívül éles szemmel, hozzáértően jártak, járnak el, és kizárólag az integráció szempontjainak figyelembevételével.
Nagyon sokan kerestek. Polgármesterek, jegyzők, képviselők, telefonon, e-mailben, de szigorúak voltunk, és akkor még mögöttünk állt a kormány is, az esélyegyenlőségi tervre igenis szükség van, mert anélkül még városrehabilitációs pályázatot sem nyújthatnak be. Csakhogy aztán rájöttek, hogy jó, megcsinálhatják ők az esélyegyenlőségi tervüket, de mi lesz akkor, ha nem hajtják végre, mert akkor a pályázati pénzt is vissza kell fizetniük. Na most, a polgármesteri ciklusának utolsó másfél-két évében vajon melyik polgármester meri fölvállalni, hogy iszonyatos helyi botránnyal bezárasson egy cigányiskolát az uniós pénzért cserébe? Egyszer csak érezni kezdtem, hogy erősödik rajtam a nyomás, itt tegyünk kivételt meg ott tegyünk, és ez az egész rendszer egyre több embert kezdett nagyon súlyosan zavarni. Azt sem tartottam véletlennek, hogy egyre többször elhangzott - elsősorban épp a szocialisták részéről -, hogy az integrációs folyamattal gond van, éreztem, hogy baj lesz.
Egyre feszültebb lettem. Nem tudtam, honnan jön a támadás, de az ember mindig megérzi, hogy valahonnan valami jönni fog. És akkor kipattant, hogy én pénzt kértem volna vissza a Mentor program kapcsán egy kolléganőmnek. 200 ezer forintot. A följelentőlevélben tengernyi mocsokság volt. Amikor erről tudomást szereztem, azonnal vizsgálatot kértem magam ellen. Ez két nap alatt lezárult azzal, hogy amit a levélben írtak, az nem igaz. Két nap alatt! (Kuruc.info: mégis felfüggesztették Timikét. Biztos azért, mert ártatlan.) Mégis, a minisztérium vezetése hetekig húzta az ügyet, megtiltották, hogy nyilatkozzak, és ezzel lehetőséget teremtettek arra, hogy a sajtó nekem essen. Célkeresztbe kerültem, annyi mocsokságot, mint rólam, még emberről le nem írtak. Mondják, hogy ha egy vezető nő, akkor úgy lehet tönkretenni, hogy lekurvázzák. Hát engem lekurváztak (Kuruc.info: miért, nem igaz az, hogy a Hallo bárban dolgozott, mint kurva?), és súlyos százmilliók kisíbolásával vádoltak, azzal, hogy a saját cigánytársaimat (Kuruc.info: ha bárki is kételkedett volna cigány származásában…) lopom meg. Én, pont én! (Kuruc.info: miért kéne elhinnünk, hogy Te, pont Te nem lopnál? Vajon a thaiföldi luxusnyaralásra – amiről az iWiW-en is buzgón mutogattad a képeid; ezeket többek között a Magyar Hírlap is lehozta – miből futotta? A fizetésedből?!)
Abszurd vád, hogy pénzt loptam volna ki a minisztériumból. Nem is tehettem volna meg. Fölöttem még volt vagy két ellenőrző szint, a saját szabad keretem évi 20 millió forint volt, s ennek is minden fillérjével el tudok számolni (Kuruc.info: számlát én is tudok venni bármikor...). A programpénzeket nem én osztom, hanem az államkincstár (Kuruc.info: szemenszedett hazugság. A pénzeket valakik [pl. Borovszky] osztogatják, az államkincstár csupán kifizeti. Ez utóbinak semmilyen mérlegelési lehetősége nincs), és nagyon szigorú szűrőrendszeren keresztül. Teljesen lehetetlen, hogy az én aláírásommal pénz mehetett volna ki innen, minden vizsgálatot vállalok. Az megszokott, hogy a kollégáim, a szaktanácsadók a saját cégeiken keresztül veszik föl a honoráriumukat, a fizetésüket, ez minden tárcánál így megy sajnos. (Kuruc.info: nocsak, miket hallunk – ráadásul ezt egy kormányalkalmazott mondja el… Gy.k.: a gazdasági szférában megszüntették, büntetik, ha valaki alkalmazott, és a magáncége nevében számláz. Teljesen legális pluszmunkáért. Ezek meg óhne zsenír számlázgatnak, és viszik az adófizetők pénzét?) De minden egyes tanulmány és háttéranyag mögött valós teljesítmény áll. (Kuruc.info: ez még viccnek is rossz… hacsak nem azt nevezi “teljesítménynek” ez a szó szoros értelmében – lásd fentebb – luvnya, hogy valaki összedob cociológusi süketeléssel, fajvédői sirámokkal egy 20-30 oldalas “tanulmányt” egy nap alatt. És aztán kap érte 5-10 milla adófizetői pénzt…) Mondják, hogy ez egy baráti kör. Hát persze, hogy az, mi más lenne? A legközvetlenebb munkatársaim a baráti köröm is lett egyben, hiszen olyan nagyon kevesen vagyunk, akik az integráció hívei lennénk, és olyan nagyon kevesen, akik értünk is ehhez valamelyest. És micsoda céghálóról írnak! Könyörgöm, a sajtóban megjelent cégek feléről életemben nem hallottam! (Kuruc.info: a szokott cigány hazudozás. Lásd még: “lehet, hogy ott se vótam” és társai.)
Nem tudom, hogy valójában mi folyik körülöttem. Azt sem tudom, mi lesz a vége. Gyűjtöm az anyagokat, beperelem, akit be kell perelnem. A munkámból felfüggesztettek, nyilvánvaló, hogy oda nem mehetek vissza, ügyvéd lennék, de büntetőeljárás alatt állok (Kuruc.info: ezek szerint a fent említett – és általunk kommentált – 200e Ft-os, állítólagos felmentéssel zárult ügy nem az egyetlen volt? Persze ezt nem köti az orrunkra…), nem folytathatok praxist, mit csináljak? Tönkretettek. Cigány vagyok (Kuruc.info: megint csak: ha valaki kételkedett volna benne…), lekurvázott nő, aki állítólag százmilliókat síbolt, és senki egyetlen pillanatig nem állt ki mellettem. (Kuruc.info: miért kéne egy bűnöző mellett bárkinek is kiállnia? Amúgy meg ne hazudj: többek között a Néphazi is kiáll melletted teljes mellszélességgel: Ónody, Tóth Ákos stb. mind téged sajnáltat…) Már nem csörög annyit a telefonom. Magamra maradtam, reggel fölkelek, elviszem a két gyereket iskolába (Kuruc.info: vajon integrált, dzsumbuj-iskolába, vagy valami cigánymentes, elit helyre?), aztán bejövök a belvárosba, bemegyek a munkahelyemre, ott a kollégáim elmondják, hogy aznap ki és mit írt rólam, segítek nekik néhány dologban, aztán elmegyek, most már megüzenték azt is, hogy a lábamat se tegyem be többé, munkát nem végezhetek, nem történik semmi, miközben minden kavarog, mintha valami irgalmatlan, hideg szél sisteregne felém, mondom, megfagyott körülöttem a levegő. (Kuruc.info: jáj szegínkém… ha volt – feltehetően lopott, sikkasztott – pénz thaiföldi luxusnyaralásra, akkor az elkövetkező időszak kibekkelésére is lesz. Ha meg nem, akkor mehetsz vissza lotyónak.)
Függelék: Ónody-Molnár Dóra cikke: Fegyelmivel, fürdővízzel
Nem ismerjük a tényeket, de az már megállapítható, hogy az oktatási tárca esélyegyenlőségi főosztályvezetőjének megvádolása és fegyelmije az elszámolási kérdéseken túlmutató, súlyos következményekkel járhat. A botrány egyik olvasata, hogy köztisztviselők vagy nem kellő gondossággal, vagy ismerősöknek kedvezve, korrupt módon bántak a hátrányos helyzetű diákok segítésére szánt közpénzzel. Jól teszi ezért a minisztérium, hogy bagatellizálás helyett kivizsgál, felfüggeszt, feljelent.
A másik olvasat szerint viszont most érünk a végére annak a folyamatnak, amely az integráció fontos, de népszerűtlen küzdelmét az elmúlt években mindinkább háttérbe szorította, hogy a 2002-ben még kisebb forradalmat jelentő deszegregációs program mára politikai támogatás nélküli üggyé válva, kimúljon. 2002-ben nem kis csodálkozást kiváltva külön (roma származású) miniszteri biztost nevezett ki a liberális oktatási miniszter az iskolai integráció programjának kidolgozására, képviseletére. A közoktatási törvénybe bekerült a hátrányos megkülönböztetés tilalma, ami ma is gyakorlatilag az egyetlen kézzelfogható alapját jelenti annak, hogy a cigány gyerekeket elkülönítő megkülönböztetés ellen a jogvédő szervezetek eredményesen fellépjenek. A 2004-es közoktatási reform tiltotta meg a buktatást az alsó osztályokban, mert hiába teszik egy osztályba a gyerekeket, ha aztán a buktatásokkal kitehetők azok, akik miatt a pedagógiai munka nehezebb. Mert az integráció több munkát, nagyobb türelmet igényel. Ezt honorálta az akkor bevezetett integrációs normatíva, amely csak azoknak az iskoláknak járt, amelyek felszámolták az elkülönítést. A szocialista-liberális kormányzás első ciklusában nemcsak jogszabályokkal, hanem verbális intervenciókkal is segítették az integráció elterjesztését.
A 2006-os választások, a kormány újjáalakulása után megkezdődött az integrációs politika csendes revíziója. Miniszteri biztosból főosztályvezető lett, megszűntek a hangsúlyos miniszteri megszólalások. Míg korábban a jászladányi iskola kettéválasztása az oktatási kormányzat erőteljes ellenállását váltotta ki, a tavaly ismertté vált kerepesi eset nem hatott a kormányzati politikára. A jelenlegi botrányt ezért sokan aggódva nézik: nehogy alkalmat szolgáltasson arra, hogy egy nem minden gyanú felett álló polgár vádaskodásának hatására elmozdítsák azokat a minisztériumi embereket, akik kidolgozták az uniós források elosztásának esélyegyenlőség-elvű támogatáspolitikáját (csak az a város nyerhet uniós forrásokat közoktatásának fejlesztésére, amely rendelkezik a szóban forgó főosztály által jóváhagyott esélyegyenlőségi programmal), ami miatt az integrációs törekvéseket nemcsak a pedagógustársadalom és a szülők egy része, hanem polgármesterek is támadják.
Kevés az integrációs szakértő, még kevesebb a roma integrációs szakértő, e körben mindenki valakinek a valakije. A második olvasat szerint lehet, hogy a pár százezer forintos megbízásokkal baj van, de ez a dolgok jelenlegi állása szerint akár ürügy is lehet. Arra, hogy a fürdővízzel együtt kiöntsék a cigány gyerekeket is.
Kuruc.info
