Tisztelt Kuruc, Magyar Testvéreim!

Tegnap volt szerencsém (?) bejutni az Alexandra Könyvesházba, ahol Gyurcsány Ferenc dedikálta blogos könyvét. (Beleolvastam a nagy várakozás közepette, már értem a szavazótáborát...)

Este a hírportálokat átböngészve nem találtam egyetlen szót sem az alábbi esetről.

Úgy kezdődött, hogy feltűnt: egy szőke hölgy kimagaslik a tömegből, ő is Feri autogramjára várakozott a nyugdíjas komenista cukrosok közt. (Fel is tűnt, hogy mintha nem maszopos volna a drága – nem is volt az.)

Mikor a hölgy került sorra, Ferenccel aláíratta a könyvét, majd benyúlt a szatyrába (akár fegyver is lehetett volna nála), és haláli nyugalommal 2 kisebb könyvet vett elő. Az egyiket átadta Gyurcsány Ferencnek (vakuk villogására figyeltünk fel), az kezébe vette a könyvet, pár másodpercig nézte, mondott valamit, kissé ledermedt, majd letette az asztalára (vakuk villogtak, 3-4 kamera is vette az esetet), majd a hölgy elköszönt. Kifelé jövet mosolyogva közölte, hogy megajándékozta a miniszterelnököt.

Kezében maga előtt tartva egy könyvet (vakuk, kamerák előtt) közölte, hogy ebből 2 db-ot vásárolt, egyet Gyurcsány Ferencnek, egyet magának. Majd valaki megkérte, hogy mondja el, mi történt az átadás közben.

Aláírás közben megkérdeztem a miniszterelnök urat, hogy megajándékozhatom-e - mondta. Mosolyogva közölte, hogy természetesen. Erre elővettem a táskámból Orbán Éva Amit az Árpád-sávos zászlóról illik tudnunk című könyvét, azt mondtam neki: „úgy gondolom, mindkettőnk történelemtudása kissé hiányos, az egyiket önnek szántam a másikat magamnak, fogadja sok szeretettel!” Gyurcsány Ferenc elvette, elolvasta a címét, megköszönte, és azt mondta, hogy el fogja olvasni. Sok sikert kívántam neki hozzá.

Így kell ezt csinálni, kulturáltan megalázni!

Tisztelettel: egy magyar olvasó