Az üzleti élet kimerítő világából minden páros hét hétfő reggelén a Pilis hegyei közé ment, lelkileg és spirituálisan feltöltődni. Na meg ott, az egyik hegytetőn ismerkedett meg, és találkozott rendszeresen Tibivel is, a csóró biztonsági őrrel, akinek a bölcseletei bár néha idegesítőek voltak, de mert mégis veszekedés nélkül tudott elmélkedni vele a világ dolgairól, és mert szerette, hogy láthatóan nem tiszteli, és semmibe veszi a gazdagságát is, összebarátkozott vele. Olyanok voltak ők, mint a tűz és a víz.

Attila abban hitt, hogy a felsőbbrendűnek uralnia kell, végeredményben pedig az erősebb legyőzi a gyengébbet, ő tovább virágzik, a vesztes pedig pusztul, Tibi pedig azt vallotta, hogy lehetne egymással, vagy egymás mellett békében élni.

Ezen a korai reggelen a Rám-hegy tetején azonban nem Tibivel találkozott, hanem egy odahelyezett bombával! Annyira irracionális látvány volt a nyugodt hegytetőre kihelyezve a felkelő nap vöröses fényében, hogy első gondolata az volt, valami gyerekes csíntevés vagy kandi kamera... Azonban a bomba túl komoly szerkezetnek tűnt ahhoz, hogy vicc legyen. Egy óriási, több tízliteres ampulla volt az oldalán, benne fehér porral, és ahogy a szerkezetet megközelítette, a hozzátartozó monitor egy tájékoztató szöveget kezdett felolvasni. Egy ismert biológia fegyvert jelölt meg az ampulla tartalmának, amely még akkor is több millió embert képes elpusztítani, ha itt, a hegyek között szabadul fel. A tájékoztató mellett pedig beindult egy visszaszámláló is, amely két óra időtartamról számolt visszafelé.

Mintha egy hollywoodi filmbe csöppent volna. A szöveg végén az aláírás: Magyarok Nyilai (az igazi). A hitetlenkedését hamar kétségek, majd izgalom váltotta fel. Túl komoly volt a szerkezet... Most mit csináljon, legalább Tibi itt lehetne... Mi van, ha mégis igazi? Végiggondolta, hogy ha hívja a segélyhívót, nem fogják komolyan venni, és nem valószínű, hogy kiérnek két órán belül.

Kedvenc mondása volt, ha kihívásokkal találkozott, hogy nem azért lett milliomos, mert szokványos megoldásokat alkalmazott, hanem a kreativitása miatt. Arra jutott, hogy mivel itt még működik a mobilnet is, elsőként az egyik legnagyobb internetes fórumba ír be, mivel tudta, hogy ott mindig akad néhány szakértő is, akiktől azonnal kikérheti a véleményüket, és segítségére lehetnek.

Néhány műszaki egyetemista és két nyugdíjas tűzszerész is megerősítette a fényképek alapján, hogy nem egy egyszerű játékszerkezetről van szó, a László Kórház egyik betegállományban lévő orvosa pedig azt, hogy ez a baktérium tényleg létezik, színre azonos, és egyáltalán nem lehetetlen nagy mennyiségben sem kitenyészteni, ha megvan valakinek a szaktudása hozzá. Attila ekkor már nem kételkedett, és az jutott eszébe, hogy újságíró ismerőseit is értesíti, és csatol fényképeket is a szerkezetről, mielőtt a szerveket hívja, mert így fel tudja gyorsítani a dolgokat.

Számítása bevált, a szenzációhajhász hírtelevíziók megszakították az adásukat, a reflektorfénybe került terrorelhárítók pedig rögtön reagáltak. Sajnos a terrorelhárítók helikoptere éppen egy távoli öregfiúk futballmeccsre szállította a miniszterelnököt, a honvédségnek pedig már nem volt működő gépe, mert a pénzt nem azok felújítására, hanem stadionépítésekre költötték, így gépjárművekkel indultak.

Ellenben a fórumon a szakértők nekiláttak annak megfejtésének, hogyan lehetne hatástalanítani a bombát. Jól haladtak, míg egy új, magát szintén hozzáértőnek tituláló fórumozó, egy Lucifer felhasználónevű személy nem csatlakozott. Ő dominánsabb volt, a többieket hülyének, hibbantnak állította be. Nem konkrétumokkal cáfolt, hanem a többiek személyét kezdte ki.

Attila, mivel a kommunikációban jártas volt, gyorsan átlátta, hogy Lucifer szándékosan nem tartja be a racionális vita szabályait, és tudatosan használja a főbb érvelési hibákat is. Többen meg azt látták, hogy az ilyen rafinált, agresszív kommunikáció sikeresen tud dominálni, hatékony, ezért válaszlépésként ők is elkezdték használni ezt a stratégiát. Attila a marketinges tapasztalatával azonban tudta, hogy akinek jó terméke van, az mindig az értelemre próbál hatni, aki meg akarja vezetni a többieket, az az érzelemre. E szerint próbálta szortírozni a véleményeket.

Az idő azonban egyre fogyott. A terrorelhárítást félrevitte a GPS, és eltévedtek hegyi ösvényeken, Attilának világossá vált, hogy nem fognak időben megérkezni. Neki kell megoldania, ami a netes szakértők segítségével nem lett volna nehéz, de sajnos az egész fórum anyázásba fulladt, a hatástalanításról már egyáltalán nem is volt szó. Az idő lejárt, és Attilának döntenie kellett. Mivel a fórumozók egymást akarták legyőzni, és nem együtt törekedtek a megoldásra, egyedül maradt. Volt három vezeték, a piros, a fehér és a zöld. Ő nem volt műszaki ember, ehhez nem értett, csak a filmekből látta, hogy valamelyiket el kell vágnia. Fogta hát svájci bicskáját, és elvágta a zöldet.

Abban a pillanatban, az ampulla közepét átfogó drótot a szerkezet meghúzta, az ampulla kettétört, a port pedig felkapta, és szertefújta a szél. Attila a rémülettől bénultan meredt egy fehér táblára, ami a ampulla szilánkjai közül bukkant elő, és amire ez volt írva: