Az egyik svédországi óvodában az intézmény eszement vezetői, "óvónői" mintegy 120 kisgyermeket - kisfiúkat és kislányokat egyaránt - arra kényszerítettek, hogy Göteborg utcáin vonuljanak, kezükben buzizászlókkal, arcukra a szivárvány színeit pingálva, ajkukon a ferde hajlamúak szerelmének igenlésével és tiszteletével. Erre a gyalázatos esetre 2015. június 11-én, Göteborgban, az idén immár másodszor került sor. A göteborgi óvodások idei fölvonultatásáról elsőként az Expressen című svéd hírportál közölt fényképes beszámolót, amelyet aztán átvettek további svéd és más nyelvű újságok, így a németül és angolul egyaránt megjelenő radikális The Europian Guardian.
 Két göteborgi óvodás a büszkeség menetéről (Fotó: Jonathan Berntsson) |
Az Expressen svéd hírportál beszámolójából megtudjuk, hogy az óvodások 2015. június 11-i "büszkeségnapja" és az agymosás részét képező utcai "büszkeségmenete" már két esztendeje szépen beleilleszkedik a mindenféle ferde hajlamúak és tisztelőik által, Göteborgban 2007 óta nyaranta megrendezett "kulturális fesztivál" hangulatába. Egy Sara Ghazi nevű - a nevéről ítélve arab származású vagy beütésű - "óvónő" az újságíróknak az óvodások meneteltetéséről nyilatkozva kifejtette:
"Mindennap beszélgetünk az emberek egyenlőségéről s arról, hogy nem az számít, milyen a szexuális életünk vagy milyen a bőrünk színe."
 Három (egyelőre még) kislány Göteborgban (Fotó: Jonathan Berntsson) |
Magyarországon egyelőre az óvodás gyermekeinket nem kényszerítik a ferde hajlamúak dicséretére, buzizászlós felvonulásokra, de a jelek szerint ez az újabb gyalázat már nálunk is csak idő kérdése. Vigyázó szemünket ezekben a napokban a déli határainkra vetjük, látván azt, miként özönlik be rajtuk keresztül az afrikai és ázsiai, leginkább muszlim vallású emberáradat. Közben az nem nagyon jut eszünkbe, hogy valójában miért igyekeznek tömegesen elárasztani tengeren és szárazföldön át a vén kontinensünket ezek az új hazát, az afrikainál, ázsiainál jobb életteret kereső XXI. századi honfoglalók. Senki nem vitatja azt, hogy sokak útra kelésére ösztönző, taszító hatással vannak az Amerikai Egyesült Államok és európai szövetségesei által megindított, okozott, gerjesztett térségi válságok, háborúságok, így például az Afganisztánban, Irakban, Szíriában, Szomáliában vagy Líbiában dúló polgárháborús vérengzés.
Európát olyan népek, törzsek kívánják puskalövés nélkül hatalmukba keríteni, amelyek bölcsőjét nem itt ringatták, de most hirtelen megérezték, megtudták, hogy a viszonylagos jólétben élő európai népek elöregedtek, kihalóban vannak, degeneráltak, keresztény vallási és politikai vezetőik nem az életet, hanem az életellenes jelenségeket, mint például a szexuális ferdeséget támogatják, vagy legalábbis szemet hunynak fölöttük. A képmutató, álszent Nyugat már régen tudja, hogy az európai kereszténység, a fehér ember a gyermektelenség miatt a végzetébe rohan, ezért nagy kegyesen megengedi területén a letelepedést az általa erkölcsileg és gazdaságilag letarolt, tönkretett országok tehetségesebb, alkotni vágyó fiatalságának. De közben nekünk erkölcsöt prédikálva minden erőfeszítésével vissza kívánja fordítani - ha kell, még zsebpénzosztogatással is - Közép- és Kelet-Európába az élősködő, munkakerülő, szajhafuttató és egyéb bűnözőktől hemzsegő, az innen nyugatra kitántorgó cigányokat.
Csodálkozunk, hogy csendesen, (egyelőre) harc nélkül elfoglalják a mi Európánkat, azt a kontinenst, amely nem is olyan régen a többi földrészt is uralta. Sokszor idéztük már, de nem árt újra meg újra megismételni a boldog emlékezetű (ám a Vatikán számára egyelőre még boldoggá avatásra sem méltó) Márton Áront, Erdély szentéletű püspökét: A háborúkat (s ezzel együtt a magyar országrészeket - H. J.) nem a magyar hadseregek, hanem elsősorban a magyar anyaméhek veszítették el. Hozzátesszük mi: és veszítik el manapság is, amikor például Budapesten a Duna-parton és a Margitszigeten láthatóan egymáshoz tartozó nemzőképes fiatal párok nem babakocsit tolnak, kisgyermeket vezetnek, hanem pótcselekvésként (!) a nagyvárosi emeleti lakásokba egyáltalán nem való kutyát, esetleg egyszerre többet is. Szép időben a Margitsziget füves térségein fürdőruhás ifjú párok a leterített pokrócon kutyát babusgatnak, gügyögve gurítják neki a labdát, futtatják az elhajított fadarab után, miközben gyermek meg nincs sehol. A kiüresedésről, a gyermektelenségről, a meghódításért, betelepítésért kiáltó Európáról tudomást szereztek az afrikai és ázsiai, a mienknél egészségesebb családi, társadalmi életet élő népek, törzsek, törzsszövetségek, és ezért vágnak neki a tengernek, kászálódnak át a szárazföldi határokon.
 A menet eleje egyelőre kevésbé büszke (Fotó: Jonathan Berntsson) |
 Mosolygó "óvónők" vezetik a büszkeség menetét (Fotó: Jonathan Berntsson) |
Nézegetjük a svéd Expressen hírportálnak a "magyar" sajtó által nem nagyon népszerűsített fényképeit: három-négyéves kisgyermekek lengetik a szivárványszínű zászlókat, arcukon virítanak ugyanennek a zászlónak a színei. Másutt a fényképezőgép lencséje láttán széles mosolyra nyílt "óvónők" jámbor emberek százai között vezetik a kisgyermekek menetét, de nem akad valaki, aki azt mondaná: Megállj! Ez nem három-négyéves gyermekeknek való mutatvány, ne mérgezzétek a lelküket, ne plántáljátok beléjük azt, hogy a jövőkép nélküli párkapcsolat a világ legtermészetesebb dolga! Mert nem az. A kiüresedő keresztény Európa határain közben dörömböl, honfoglalásra kész a friss, az egészséges családi életet valló és megvalósító erő. Mi pedig gyermekek helyett nagyvárosi környezetben egyelőre még vezetgetjük a kutyákat és pátyolgatjuk, tiszteljük azokat, akik valójában gyógyításra szorulnak.
Hering József - Kuruc.info
Kapcsolódó:
