Olvasó: Érdemes elolvasni kiváló költőnk, Csokonai Cigány című versét, hogy megtudjuk, milyen volt a kép már a 18. században a cigányokról.
"Persze Csokonai is biztosan fasiszta, hitlerista, náci, nyilas volt, és minden ok nélkül üldözte a cigányokat századokkal ezelőtt", pedig gondoljunk csak arra, hogy mennyivel kisebb arányban voltak Magyarországon cigányok akkoriban.
Valamiért érzek összefüggéseket a cigányság korabeli és mai jellemzői között (Kuruc.info: mi is… amikor olvasgatjuk a több száz évvel ezelőtti időkről szóló, többek között emberevésről, a gádzsók átveréséről, a kifejezetten élősködésre nevelésről írt tanulmányokat, az az érzésünk, mint ha a MA putriscigányáról íródtak volna…), de nyilván ez is csak kegyetlen véletlen, századokkal ezelőtt is derék nép volt, Csokonai pedig kirekesztő, és írhatta volna ugyanezt a verset akár "Angol" címmel is.
Csokonai Vitéz Mihály: Cigány
Mikor Prometheus a megkészíttetett
Sárból kigyúrta az emberi nemzetet,
Egy estve a vidám mű-látó istenek
Vacsorára az ő házához mentenek.
Mikor már keresztet tettek sok kancsóra,
Műhelyébe mentek ők konkokcióra,
S ottan nézegetvén a kész embereket,
Csudálták isteni formájú képeket.
Hát egyszer eszébe a' jut egy istennek,
Hogy egy tréfás mását kék csinálni ennek,
Ráhagyja az egész kompánia, s végre
Körömhegyig isznak nagyobb erősségre.
Mindenik elkezdi a vizes sárt gyúrni,
Az elkészült masszát egy halmazba túrni.
Először is Vulkán a képit megmássza,
Mindenütt ott marad szurtos kulimássza,
Melyet hogy megköpött Vénus útálással,
Két szem fejérlett ki csalfa vigyorgással;
Kezét Merkurius frissebbre drótozta,
S enyves tolvajírral öszvefirnácozta;
Apollo behinté hegedűgyantával,
S éjszakákat győző kanaforiával.
Mikor elkészűltek benne a tetemek,
A patkán állott már ez a dicső remek:
Prometheus lélek felől gondolkozott,
Egy nagy csomó lélek-fótot előhozott,
De ki igen vastag, ki meg igen lenge,
Ki igen durva volt, ki meg igen gyenge.
De mind cikkelyenként mégis öszveszedte
S eképp a setétbe öszveőtögette;
Végre megbéllelte a majom lelkével,
Egy végből hasított vékony velezzével.
Azért oly találós, azért tud követni,
Azért nem tud soká egy helyben űlhetni,
Azért lett kenyere világon jártába
A fódozni való serpenyő s eszkába,
Azért henyélkedik teljes életében
A szurtos gráciák condor kebelében,
Azért van, hogy néki legédesb nyúgalom
A hajnalig pengő hegedű s cimbalom,
Azért tudta vinni a lopást annyira,
Azért ragad minden enyves újjaira,
Azért tud másoknak jövendőt, mostani
Állapotjok felől szerencsét mondani,
Ezért kedves munka a tapasztás nála,
Mert néki is első lételt e' csinála.
Éppen ott sétál egy: én, ha ily mazúrnak
Nem látnám, itélném egy szárnyas Merkurnak,
Megszólítom: megállj! Nem felel rá, hahó!
Nem addig van ám a', fekete Fárahó,
Most már elsietek, utána futtatok,
Róla hát többet nem historizálhatok.
"Persze Csokonai is biztosan fasiszta, hitlerista, náci, nyilas volt, és minden ok nélkül üldözte a cigányokat századokkal ezelőtt", pedig gondoljunk csak arra, hogy mennyivel kisebb arányban voltak Magyarországon cigányok akkoriban.
Valamiért érzek összefüggéseket a cigányság korabeli és mai jellemzői között (Kuruc.info: mi is… amikor olvasgatjuk a több száz évvel ezelőtti időkről szóló, többek között emberevésről, a gádzsók átveréséről, a kifejezetten élősködésre nevelésről írt tanulmányokat, az az érzésünk, mint ha a MA putriscigányáról íródtak volna…), de nyilván ez is csak kegyetlen véletlen, századokkal ezelőtt is derék nép volt, Csokonai pedig kirekesztő, és írhatta volna ugyanezt a verset akár "Angol" címmel is.
Csokonai Vitéz Mihály: Cigány
Mikor Prometheus a megkészíttetett
Sárból kigyúrta az emberi nemzetet,
Egy estve a vidám mű-látó istenek
Vacsorára az ő házához mentenek.
Mikor már keresztet tettek sok kancsóra,
Műhelyébe mentek ők konkokcióra,
S ottan nézegetvén a kész embereket,
Csudálták isteni formájú képeket.
Hát egyszer eszébe a' jut egy istennek,
Hogy egy tréfás mását kék csinálni ennek,
Ráhagyja az egész kompánia, s végre
Körömhegyig isznak nagyobb erősségre.
Mindenik elkezdi a vizes sárt gyúrni,
Az elkészült masszát egy halmazba túrni.
Először is Vulkán a képit megmássza,
Mindenütt ott marad szurtos kulimássza,
Melyet hogy megköpött Vénus útálással,
Két szem fejérlett ki csalfa vigyorgással;
Kezét Merkurius frissebbre drótozta,
S enyves tolvajírral öszvefirnácozta;
Apollo behinté hegedűgyantával,
S éjszakákat győző kanaforiával.
Mikor elkészűltek benne a tetemek,
A patkán állott már ez a dicső remek:
Prometheus lélek felől gondolkozott,
Egy nagy csomó lélek-fótot előhozott,
De ki igen vastag, ki meg igen lenge,
Ki igen durva volt, ki meg igen gyenge.
De mind cikkelyenként mégis öszveszedte
S eképp a setétbe öszveőtögette;
Végre megbéllelte a majom lelkével,
Egy végből hasított vékony velezzével.
Azért oly találós, azért tud követni,
Azért nem tud soká egy helyben űlhetni,
Azért lett kenyere világon jártába
A fódozni való serpenyő s eszkába,
Azért henyélkedik teljes életében
A szurtos gráciák condor kebelében,
Azért van, hogy néki legédesb nyúgalom
A hajnalig pengő hegedű s cimbalom,
Azért tudta vinni a lopást annyira,
Azért ragad minden enyves újjaira,
Azért tud másoknak jövendőt, mostani
Állapotjok felől szerencsét mondani,
Ezért kedves munka a tapasztás nála,
Mert néki is első lételt e' csinála.
Éppen ott sétál egy: én, ha ily mazúrnak
Nem látnám, itélném egy szárnyas Merkurnak,
Megszólítom: megállj! Nem felel rá, hahó!
Nem addig van ám a', fekete Fárahó,
Most már elsietek, utána futtatok,
Róla hát többet nem historizálhatok.
Kapcsolódó: Jókai a cigányokról