Mai, Miklós Gábor által jegyzett vezércikkében a Népszabadság megint igazolta, hogy a tények a legkevésbé sem érdeklik.
Idézzük írásának utolsó bekezdését: “Elemzők azt mondják, hogy térségünkben a rendszerváltás, majd a globalizáció kárvallottai szállítják a talpasokat a szélsőjobbnak. Nyugtasson meg minket, hogy a szélsőjobb a legtöbb EU-országban a politika perifériáján van. Ám nyugtalanítson, hogy egyre inkább ők diktálják a közbeszédet. A szélsőjobb képes politikai uralomhoz közeli tényezővé is lenni ott, ahol a mérsékelt jobboldal átveszi témáikat és stílusukat. Szalonképessé teszik a náci beszédet, aztán a náci jelképeket, s elég gyorsan a náci tetteket is. Most még csak titokban ütnek, verekednek, dobnak Molotov-koktélokat, ölnek romákat. De már nyíltan beszélnek róla. Nincs politikai korrektség többé!”
Ízlelgessük ezt. Kezdjük a legfontosabbal: “Most még csak titokban ütnek, verekednek, dobnak Molotov-koktélokat, ölnek romákat.” Na vajon kik? A nácik által felbátorítottak, ill. egyenesen a nácik (azaz a cikk szerint a Jobbik). Ismerős a szöveg? Ugyanezzel jött Horváth Aladár, amikor 2005-ben, Jauzsika ügyében a következőt nyilatkozta: "elképzelhető, hogy [cigány] származása ellenére valaki még inkább meg akar felelni a mélymagyar elvárásoknak [és ezért gyilkol romát]”. És azóta, kivétel nélkül, minden egyes esetben, amikor szegínromákok esnek saját fajtatársaik áldozatául (pl. Pécsett). Meg amikor fehér ember támad rájuk, de az esetnek hivatalosan igazoltan semmi köze a rasszizmushoz. Mint Fonyon. Meg Fényeslitkén. Meg Pátkán. (Plusz infó és hivatalos linkek ITT) Az utolsó három esettel kapcsolatban a bíróság / ügyészség, ill. a rendőrség (Pátka esetében egyenesen Bencze József) szögezte le, hogy nem volt etnikai alapú a támadás. Persze, azokban az esetekben is, amikor például a cigány lelövi, megkéseli szintén mokka áldozatát, is a “széljobb” keze van. Meg akkor, amikor az erdőőr leteríti a fejszével meg motoros fűrésszel rá támadó orkot. Hogy az életét védje – amit aztán a bíróság is elismert, és kiemelte, hogy önvédelemről volt szó, nem rasszizmusról.
De mehetünk tovább. “Nyugtasson meg minket, hogy a szélsőjobb a legtöbb EU-országban a politika perifériáján van.” Igen, valóban a jobboldal szélén vannak – de hihetetlen tömegtámogatással, amit nehéz elintézni azzal, hogy “csak a leszakadt, iskolázatlan, munkanélküli szegény bunkók szavaznak ezekre a pártokra”. Eleve képtelenség például a sok esetben még a Jobbiknál is radikálisabb finnországi 14%-ot “leszakadt, iskolázatlan, munkanélküli, megcsömörlött mélyszegények” nyakába varrni. Ilyenek ugyanis Európa Japánjában egyszerűen nincsenek – ott ugyanis ismeretlen fogalom a (kelet-európai) szegénység. De folytathatnánk a szintén dúsgazdag és szintúgy a Skandináviába sorolható Dániával is, ahol szintén hihetetlenül erős a “széljobb” támogatottsága. Vagy akár Ausztriával vagy Hollandiával, ahol mindenhol 15-20%-nyian szavaztak a “szélső”jobbra (adatok ITT). Nem a tipikus “leszakadt”, “barbár”, “iskolázatlan”, “műveletlen” országok példája. De elmélázhatnánk azon is, hogy a Jobbik Magyarországon miért tipikusan a magasan képzett, iskolázott, diplomás, nem bunkó, nem leszakadt húszas-harmincas korosztály kedvenc pártja (a cigánybűnözést a bőrén tapasztaló vidék mellett), és nem mondjuk a kádári pesti (kis)nyugdíjasoké…
Arról meg beszélni sem érdemes, hogy Le Pent nehéz nácizmussal vádolni. Különösen akkor, amikor az államelnök, Sarkozy, a választási kampányban rendteremtő retorikájával sokszor még rajta is túltett.
Természetesen a Néphazugságot a tények nem érdeklik – csupán az, hogy (a legelképesztőbb, legalaptalanabb “érveket” és “tényeket” előhúzva) nácizzanak egy sort. Az a lap, amelynek szerkesztői még angolul sem tudnak (de azért "írnak"), ill. a szakcikkeik megírására, ill. lektorálására sem képesek megfelelő embert taláni (további infó és hivatkozások ITT).
Apropó, Népszabadság. Nézzük a mai lapszám 2. oldalát. Cím: “Több tízezer tiltakozó Vonáék EP-képviselete ellen”. A cikk bevezetőjében meg mit olvasunk? “Már tízezren csatlakoztak ahhoz az online tiltakozáshoz, amelyet a Méltóságot Mindenkinek Mozgalom indított e szöveggel: "A Jobbik három képviselőt küldhet az Európai Parlamentbe. De Morvai Krisztina, Balczó Zoltán és Szegedi Csanád engem, európai polgárt nem képviselnek". Miközben zajlik a Jobbik-ellenes online tiltakozás, civil szervezetek tegnap a XII. kerületi turul-szobornál demonstráltak a szélsőségesek ellen.” A cikktörzsben sincs egy büdös szó arról, hogy ez az állítólagos több tízezer honnan verbuválódott volna. Nem véletlenül nem mernek a demonstráló [pártucatnyi] “tömegről” nagytotált adni, ill. egyáltalán leírni, konkrétan hányan voltak. Tessék már eldönteni, kedves Néphazugság, hogy a tízezerből hogy lett annak többszöröse! Köszönjük!
De elég is egy pillantást vetnünk a cikk írójának nevére: Ónody-Molnár Dóra. Az egyik legvonalasabb, legvéresszájúbb fajvédő és szélsőliberális az egész szerkesztőségben, Tóth Ákos, Révész Sándor meg pár hasonló figura mellett. (Keressünk rá arra a keresőben [jobb fent], hogy “Ónody-Molnár Dóra”, ha nem ismernénk munkásságát. Érdemes.) Már értjük is, hogy a tízezerből milyen matematikai művelettel lett annak a többszöröse. A Népszabadságtól megszokott csúsztatással…
Aki ezeknek egy szavát komolyan veszi, vessen magára.
Idézzük írásának utolsó bekezdését: “Elemzők azt mondják, hogy térségünkben a rendszerváltás, majd a globalizáció kárvallottai szállítják a talpasokat a szélsőjobbnak. Nyugtasson meg minket, hogy a szélsőjobb a legtöbb EU-országban a politika perifériáján van. Ám nyugtalanítson, hogy egyre inkább ők diktálják a közbeszédet. A szélsőjobb képes politikai uralomhoz közeli tényezővé is lenni ott, ahol a mérsékelt jobboldal átveszi témáikat és stílusukat. Szalonképessé teszik a náci beszédet, aztán a náci jelképeket, s elég gyorsan a náci tetteket is. Most még csak titokban ütnek, verekednek, dobnak Molotov-koktélokat, ölnek romákat. De már nyíltan beszélnek róla. Nincs politikai korrektség többé!”
Ízlelgessük ezt. Kezdjük a legfontosabbal: “Most még csak titokban ütnek, verekednek, dobnak Molotov-koktélokat, ölnek romákat.” Na vajon kik? A nácik által felbátorítottak, ill. egyenesen a nácik (azaz a cikk szerint a Jobbik). Ismerős a szöveg? Ugyanezzel jött Horváth Aladár, amikor 2005-ben, Jauzsika ügyében a következőt nyilatkozta: "elképzelhető, hogy [cigány] származása ellenére valaki még inkább meg akar felelni a mélymagyar elvárásoknak [és ezért gyilkol romát]”. És azóta, kivétel nélkül, minden egyes esetben, amikor szegínromákok esnek saját fajtatársaik áldozatául (pl. Pécsett). Meg amikor fehér ember támad rájuk, de az esetnek hivatalosan igazoltan semmi köze a rasszizmushoz. Mint Fonyon. Meg Fényeslitkén. Meg Pátkán. (Plusz infó és hivatalos linkek ITT) Az utolsó három esettel kapcsolatban a bíróság / ügyészség, ill. a rendőrség (Pátka esetében egyenesen Bencze József) szögezte le, hogy nem volt etnikai alapú a támadás. Persze, azokban az esetekben is, amikor például a cigány lelövi, megkéseli szintén mokka áldozatát, is a “széljobb” keze van. Meg akkor, amikor az erdőőr leteríti a fejszével meg motoros fűrésszel rá támadó orkot. Hogy az életét védje – amit aztán a bíróság is elismert, és kiemelte, hogy önvédelemről volt szó, nem rasszizmusról.
De mehetünk tovább. “Nyugtasson meg minket, hogy a szélsőjobb a legtöbb EU-országban a politika perifériáján van.” Igen, valóban a jobboldal szélén vannak – de hihetetlen tömegtámogatással, amit nehéz elintézni azzal, hogy “csak a leszakadt, iskolázatlan, munkanélküli szegény bunkók szavaznak ezekre a pártokra”. Eleve képtelenség például a sok esetben még a Jobbiknál is radikálisabb finnországi 14%-ot “leszakadt, iskolázatlan, munkanélküli, megcsömörlött mélyszegények” nyakába varrni. Ilyenek ugyanis Európa Japánjában egyszerűen nincsenek – ott ugyanis ismeretlen fogalom a (kelet-európai) szegénység. De folytathatnánk a szintén dúsgazdag és szintúgy a Skandináviába sorolható Dániával is, ahol szintén hihetetlenül erős a “széljobb” támogatottsága. Vagy akár Ausztriával vagy Hollandiával, ahol mindenhol 15-20%-nyian szavaztak a “szélső”jobbra (adatok ITT). Nem a tipikus “leszakadt”, “barbár”, “iskolázatlan”, “műveletlen” országok példája. De elmélázhatnánk azon is, hogy a Jobbik Magyarországon miért tipikusan a magasan képzett, iskolázott, diplomás, nem bunkó, nem leszakadt húszas-harmincas korosztály kedvenc pártja (a cigánybűnözést a bőrén tapasztaló vidék mellett), és nem mondjuk a kádári pesti (kis)nyugdíjasoké…
Arról meg beszélni sem érdemes, hogy Le Pent nehéz nácizmussal vádolni. Különösen akkor, amikor az államelnök, Sarkozy, a választási kampányban rendteremtő retorikájával sokszor még rajta is túltett.
Természetesen a Néphazugságot a tények nem érdeklik – csupán az, hogy (a legelképesztőbb, legalaptalanabb “érveket” és “tényeket” előhúzva) nácizzanak egy sort. Az a lap, amelynek szerkesztői még angolul sem tudnak (de azért "írnak"), ill. a szakcikkeik megírására, ill. lektorálására sem képesek megfelelő embert taláni (további infó és hivatkozások ITT).
Apropó, Népszabadság. Nézzük a mai lapszám 2. oldalát. Cím: “Több tízezer tiltakozó Vonáék EP-képviselete ellen”. A cikk bevezetőjében meg mit olvasunk? “Már tízezren csatlakoztak ahhoz az online tiltakozáshoz, amelyet a Méltóságot Mindenkinek Mozgalom indított e szöveggel: "A Jobbik három képviselőt küldhet az Európai Parlamentbe. De Morvai Krisztina, Balczó Zoltán és Szegedi Csanád engem, európai polgárt nem képviselnek". Miközben zajlik a Jobbik-ellenes online tiltakozás, civil szervezetek tegnap a XII. kerületi turul-szobornál demonstráltak a szélsőségesek ellen.” A cikktörzsben sincs egy büdös szó arról, hogy ez az állítólagos több tízezer honnan verbuválódott volna. Nem véletlenül nem mernek a demonstráló [pártucatnyi] “tömegről” nagytotált adni, ill. egyáltalán leírni, konkrétan hányan voltak. Tessék már eldönteni, kedves Néphazugság, hogy a tízezerből hogy lett annak többszöröse! Köszönjük!
De elég is egy pillantást vetnünk a cikk írójának nevére: Ónody-Molnár Dóra. Az egyik legvonalasabb, legvéresszájúbb fajvédő és szélsőliberális az egész szerkesztőségben, Tóth Ákos, Révész Sándor meg pár hasonló figura mellett. (Keressünk rá arra a keresőben [jobb fent], hogy “Ónody-Molnár Dóra”, ha nem ismernénk munkásságát. Érdemes.) Már értjük is, hogy a tízezerből milyen matematikai művelettel lett annak a többszöröse. A Népszabadságtól megszokott csúsztatással…
Aki ezeknek egy szavát komolyan veszi, vessen magára.
Kuruc.info - A.S.
Függelék: az eredeti cikk:
A náci beszéd szabadsága
Az Európai Parlament megváltoztatta ügyrendjét. A lelépő parlamenti elnöké lesz a megtiszteltetés, hogy megnyissa és levezesse a mai ülést. Máskülönben a kamerák Jean-Marie Le Penre, az új parlament legidősebb képviselőjére, a francia szélsőjobboldali Nemzeti Front alapító elnökére irányultak volna.
A szégyent nehéz lett volna elviselni. Ezzel együtt az európai szélsőjobb jelen lesz az EP-ben, ami önmagában is bizarr. A pártok legtöbbje Európa-ellenes és fő vezéreszméjük, a gyűlölet, kifejezetten nem eurokomform.
Az EP-választások legnagyobb szenzációját a brit, holland és a magyar szélsőjobbosok sikere keltette. Kevésbé volt érdekes, hogy Németországban, Spanyolországban, Lengyelországban a szélsőjobb nem kapott mandátumot, Franciaországban pedig visszaesett a támogatása. Le Pen kiszorítását lehet kevéssé ízléses kreatív jogalkotásnak mondani, de célszerű volt. A szélsőséges pártok és vezéreik ugyanis a nyilvánosság által élnek. A jog kreatív kezelése - bizonyos keretek között - hatásos lehet ellenük.
Több európai jogrendszer tiltja azon eszmék a terjesztését, amelyek a szélsőjobboldal legfontosabb táplálékai. Ilyen a holokauszttagadás, a faji uszítás, az idegengyűlölet több megnyilvánulása. A régi demokráciák egészen jól együtt tudnak élni e korlátozó jogszabályokkal, amelyek a szabadságjogok újdonsült elkötelezettjei számára elfogadhatatlanok.
Talán a történelmi emlékezet teszi. A népek, amelyek végrehajtóként vagy cinkosként más népek kiirtásában részt vettek, nem engedhetik meg a gyilkos indulatok felejtés általi visszatértét. Mert ez a szabadság, a szólásszabadság végét is jelentené. A magyar Alkotmánybíróság viszont irtózik a korlátozástól, mintha éppen kommunista restauráció fenyegetne.
A szélsőjobboldal képtelen frakciót alkotni az EP-ben. Vannak egzotikus tömörülések, de ezek nem bírnak "parlamentáris barna tömbbé" szerveződni. A nyugati szélsőjobboldalnál is feltűnnek az antiszemita jelszavak, ám ezeknek a pártoknak fontosabb céljuk van: a muzulmán bevándorlók elleni küzdelem. Közben a bevándorláselleni kampány nem csak a muzulmánok, de az EU keleti fele ellen is irányul.
A régi EU szélsőjobbja nacionalista, bezárkózó, ám aligha neonáci. A keleti EU szélsőjobboldali pártjai ellenben régi nácik. Jelképeik, szóhasználatuk, irományaik a XX. század első felére utalnak. A régi nácikat dicsőítik a balti államokban, ahogy Bulgáriában, Romániában, Szlovákiában és nálunk is. A keleti EU neofasisztái antiszemiták és holokauszttagadók - de programszerűen kisebbséggyűlölők is. A kisebbségi cigány, török, orosz, s persze magyar is.
Elemzők azt mondják, hogy térségünkben a rendszerváltás, majd a globalizáció kárvallottai szállítják a talpasokat a szélsőjobbnak. Nyugtasson meg minket, hogy a szélsőjobb a legtöbb EU-országban a politika perifériáján van. Ám nyugtalanítson, hogy egyre inkább ők diktálják a közbeszédet. A szélsőjobb képes politikai uralomhoz közeli tényezővé is lenni ott, ahol a mérsékelt jobboldal átveszi témáikat és stílusukat. Szalonképessé teszik a náci beszédet, aztán a náci jelképeket, s elég gyorsan a náci tetteket is. Most még csak titokban ütnek, verekednek, dobnak Molotov-koktélokat, ölnek romákat. De már nyíltan beszélnek róla. Nincs politikai korrektség többé!
Függelék: az eredeti cikk:
A náci beszéd szabadsága
Az Európai Parlament megváltoztatta ügyrendjét. A lelépő parlamenti elnöké lesz a megtiszteltetés, hogy megnyissa és levezesse a mai ülést. Máskülönben a kamerák Jean-Marie Le Penre, az új parlament legidősebb képviselőjére, a francia szélsőjobboldali Nemzeti Front alapító elnökére irányultak volna.
A szégyent nehéz lett volna elviselni. Ezzel együtt az európai szélsőjobb jelen lesz az EP-ben, ami önmagában is bizarr. A pártok legtöbbje Európa-ellenes és fő vezéreszméjük, a gyűlölet, kifejezetten nem eurokomform.
Az EP-választások legnagyobb szenzációját a brit, holland és a magyar szélsőjobbosok sikere keltette. Kevésbé volt érdekes, hogy Németországban, Spanyolországban, Lengyelországban a szélsőjobb nem kapott mandátumot, Franciaországban pedig visszaesett a támogatása. Le Pen kiszorítását lehet kevéssé ízléses kreatív jogalkotásnak mondani, de célszerű volt. A szélsőséges pártok és vezéreik ugyanis a nyilvánosság által élnek. A jog kreatív kezelése - bizonyos keretek között - hatásos lehet ellenük.
Több európai jogrendszer tiltja azon eszmék a terjesztését, amelyek a szélsőjobboldal legfontosabb táplálékai. Ilyen a holokauszttagadás, a faji uszítás, az idegengyűlölet több megnyilvánulása. A régi demokráciák egészen jól együtt tudnak élni e korlátozó jogszabályokkal, amelyek a szabadságjogok újdonsült elkötelezettjei számára elfogadhatatlanok.
Talán a történelmi emlékezet teszi. A népek, amelyek végrehajtóként vagy cinkosként más népek kiirtásában részt vettek, nem engedhetik meg a gyilkos indulatok felejtés általi visszatértét. Mert ez a szabadság, a szólásszabadság végét is jelentené. A magyar Alkotmánybíróság viszont irtózik a korlátozástól, mintha éppen kommunista restauráció fenyegetne.
A szélsőjobboldal képtelen frakciót alkotni az EP-ben. Vannak egzotikus tömörülések, de ezek nem bírnak "parlamentáris barna tömbbé" szerveződni. A nyugati szélsőjobboldalnál is feltűnnek az antiszemita jelszavak, ám ezeknek a pártoknak fontosabb céljuk van: a muzulmán bevándorlók elleni küzdelem. Közben a bevándorláselleni kampány nem csak a muzulmánok, de az EU keleti fele ellen is irányul.
A régi EU szélsőjobbja nacionalista, bezárkózó, ám aligha neonáci. A keleti EU szélsőjobboldali pártjai ellenben régi nácik. Jelképeik, szóhasználatuk, irományaik a XX. század első felére utalnak. A régi nácikat dicsőítik a balti államokban, ahogy Bulgáriában, Romániában, Szlovákiában és nálunk is. A keleti EU neofasisztái antiszemiták és holokauszttagadók - de programszerűen kisebbséggyűlölők is. A kisebbségi cigány, török, orosz, s persze magyar is.
Elemzők azt mondják, hogy térségünkben a rendszerváltás, majd a globalizáció kárvallottai szállítják a talpasokat a szélsőjobbnak. Nyugtasson meg minket, hogy a szélsőjobb a legtöbb EU-országban a politika perifériáján van. Ám nyugtalanítson, hogy egyre inkább ők diktálják a közbeszédet. A szélsőjobb képes politikai uralomhoz közeli tényezővé is lenni ott, ahol a mérsékelt jobboldal átveszi témáikat és stílusukat. Szalonképessé teszik a náci beszédet, aztán a náci jelképeket, s elég gyorsan a náci tetteket is. Most még csak titokban ütnek, verekednek, dobnak Molotov-koktélokat, ölnek romákat. De már nyíltan beszélnek róla. Nincs politikai korrektség többé!
