Elöljáróban tisztázzuk: téved, aki azt hiszi, hogy Eörsi Mátyásnak és társainak bármi köze volt a rendszerváltozáshoz.

Életrajza szerint Eörsi szekuláris zsidó családban született. Nagyanyja Hajdú Ernőné Auer Fanni szociáldemokrata politikus, édesapja pedig Eörsi Gyula jogász, tanszékvezető egyetemi tanár, az ELTE rektora volt. Nagybátyja Eörsi István Kossuth-díjas író volt. Eörsi a diploma megszerzése után egy magyar külkereskedelmi állami vállalat jogtanácsosa lett. 1987-ben létrehozta az Eörsi & Társai ügyvédi irodát, amely nemzetközi kereskedelemre szakosodott. A cégben tulajdonostársa volt Bauer Miklós. Bár Eörsi Mátyás főállású politikus, választottbíróként is aktívan bíráskodott a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Választottbíróságon. (Wikipedia)

Eörsi Mátyás rendszerváltoztatás utáni pályafutásáról újabb olvasásra ajánlom két korábbi írásomat.

Eörsi Mátyás az elmúlt húsz év politikai életének – sokak szerint az egyik legvisszataszítóbb – alakja belépett a Gyurcsány Ferenc vezette Demokratikus Koalícióba (DK). Ez a tény is jelzi, kiknek a gyűjtőhelye lesz a DK. Eörsi húsz évig az SZDSZ meghatározó politikusa volt. Befolyása mindig nagyobb volt formális beosztásánál. Közismert magyar- és keresztényellenessége ugyanúgy nem ártott politikai karrierjének, ahogy zavaros üzleti ügyei sem. Eörsi Mátyás indulatos kirohanásaival, alaptalan vádaskodásaival sokat ártott a magyar demokrácia ügyének. Ép érzékű közösségek kirekesztik maguk közül a hozzá hasonló narcisztikus egoistákat, nálunk az ilyesmi következmények nélkül marad.

De nézzük, hogyan vélekedik róla Retkes Attila, az SZDSZ utolsó elnöke, aki blogbejegyzésében ezt írta: „Eörsi a párt egyik legkellemetlenebb modorú, kifejezetten arrogáns, ráadásul saját eszmetársait is rendszeresen hátba támadó, belső körben megbízhatatlannak tartott politikusa volt. Mindig ódzkodott a magyar nemzeti ügyek képviseletétől, ideje jó részét karrierépítéssel töltötte.”

Miközben az SZDSZ a történelem szemétdombján megy át különböző biokémiai átváltozásokon, az egykori liberális élcsapat tagjai újra aktivizálják magukat. Mécs Imre állítólag újra belépett – a sokak szerint nem létező – SZDSZ-be, Bauer Tamás pedig rendszeresen feltűnik Gyurcsány közvetlen környezetében. Konrád György mellett Magyar Bálint és Pető Iván is színre lépett. Szándékuk szerint megtudhatjuk tőlük, hogy mi történt velünk az elmúlt húsz évben. Végre kiderül, hogy miért volt Demszky Gábor húsz éven át minden idők legsikeresebb főpolgármestere. Nyilván azt is tudják már, kik és milyen ocsmány politikai gondolattól vezéreltetve gyújtogatják napjainkban a budapesti metrószerelvényeket és buszokat. Mert Demszky büszkén adta át az általa liberálisnak nevezett, működőképesnek hazudott világvárost. Ebből a csődtömegből kell most Tarlós Istvánnak megteremtenie Magyarország működő fővárosát.

Eörsi Mátyás kétszínűségének egyik ékes bizonyítéka Mécs Imre melletti „kiállása”. 1956 egyik hőse 2006 elején, sokak nagy megdöbbenésére cserbenhagyta az SZDSZ-t, és belépett a kommunista utódpárt MSZP-be. Eörsi így kommentálta az eseményt: „Kevesen vannak, akik 1956-ban olyan bátran és markánsan álltak ki kőkeményen meggyőződésük mellett, mint Mécs Imre. Rendkívül lehangoló most ismét hallani azokat a hangokat, hogy ki tudja, Imre valóban milyen áron menekült meg a kötéltől. (…) Bár igaz, hogy Mécs Imre most elárulta pártját, igaz, hogy az élet összehasonlíthatatlanul nagyobb érték, mint az országgyűlési képviselőség, ám mégis szögezzük le, hogy Mécs Imre az 1956 utáni fogságban nem árult el senkit. Történelmi tény, hogy amikor Mécs Imrét kiengedték a siralomházból, már nem volt kit feladni – akiket fel lehetett volna adni, azokat már felakasztották…” (Népszava, 2006. január 3. és Magyar Nemzet, 2006. január 4.)

Mécs Imre sunyi mocskolódásnak minősítette Eörsi véleményét. A helyzet megértéséhez tartozik, hogy Mécs Imre felesége az SZDSZ egyik meghatározó politikusának, Magyar Bálintnak a testvére. Magyar viszont éppen az Eörsi Mátyás-félék segítségével tartotta kézben pártját.

Eörsi Mátyás eddigi politikai útját elemezve, két meghatározó jelenségről mindenképpen szólnunk kell. Az egyik a hírhedtté vált Eörsi és Társai Ügyvédi Iroda (1056 Budapest, Belgrád rakpart 13–15.) tevékenysége, a másik a szabad demokrata politikus ambivalens viszonya a magyarsághoz és Magyarországhoz. Ez utóbbi azért meglepő, mert a Magyar Köztársaság egyik parlamenti képviselőjéről van szó.

A sok elhíresült, kétértelmű Eörsi-mondás körül idézünk fel néhányat.

„Én például Németh Zsolttal ugyanabban a magyar nemzetben vagyok, egy nyelvet beszélünk, a kultúránk nagymértékben hasonló, tán még a népdalaink is azonosak vagy hasonlók egymáshoz, de nem érzem magam azonosnak, mondjuk így, azonos nemzetben lévőnek – nagyon-nagyon más dolgot képviselünk…” (Parlament, a státustörvény vitája, 2003. június 18.)

„Mi nem értünk egyet azzal, hogy a külföldiek választójogot kapjanak, és a státustörvénnyel kapcsolatban is nekünk aggályaink vannak, el akarjuk kerülni azt, hogy a szomszédos országokban a magyarság ügye üzleti üggyé váljon, tehát érdemes legyen valamilyen megfontolásból magyarnak lennie.” (Demokrata, 1999. november 18.)

„Durayt felelőtlennek tartom, és látni sem akarom. Ha találkozni fogok az MKP képviselőivel, és ő ott lesz, kimegyek a helyiségből.” (Forrás: Domino Fórum című, Szlovákiában megjelenő hetilap, 2002. május 15-én)

„Szóval úgy gondolom, hogy az egységes magyar nemzet egy nagyon szép kifejezés, de igazából hamis, nem hiszem, hogy igaz.” (Magyar Országgyűlés, 2003. június 6.)

És végül a leghírhedtebb: „Mert miért is adna Románia magyar állampolgároknak területi autonómiát? Adnánk mi területi autonómiát az itt élő kínai textilkereskedőknek?” (Magyarrá szavazva, 168 óra, 2004/38.)

Eörsi szeret egyértelműen fogalmazni: „Orbán politikai üzenetei, politikai stílusa már maga a szélsőjobb.” (Magyarország közepe, Élet és Irodalom, 2003. február 28.)

SZDSZ-es külpolitikusként is óvta hírnevét, nem szeretett volna a magyarkodás bűnébe esni. 2003-ban Joszéf Lapid, Izrael miniszterelnök-helyettese nyilatkozott elismerőleg Eörsi külpolitikai tevékenységéről. „Két évvel ezelőtt Izrael engem delegált az Európa Tanács közel-keleti konferenciájára. Négynapos fergetegnek voltam kitéve: minden európai képviselő gátlástalanul támadott bennünket. Az egész vitában összesen négy Izraelt támogató felszólalásnak voltam tanúja: ebből kettőt magyaroktól, Bársony András MSZP-s és Eörsi Mátyás SZDSZ-es képviselőtől hallottam, a harmadikat egy keresztény némettől, a negyedik pedig egy zsidó franciától származott…” (Szombat, 2003. május) Kissé meglepő, hogy a demokrata Lapid úr miért tartotta nyilván az érdekeltek etnikai hovatartozását és vallását.

Eörsi sosem tagadta származását: „Zsidó vagyok, és fontosnak tartom, hogy ezt idejövetelemmel is kinyilvánítsam.” Ezt Jeruzsálemben mondta, ahol minden évben részt vett azon az izraeli találkozón, amelyre a világ különböző parlamentjeiben tevékenykedő zsidó származású politikusokat hívták meg. A 2006-os libanoni konfliktus során Eörsi Izrael álláspontját képviselte. Pályájának érdekes epizódja volt, amikor 2009 májusában Salva Natelasvili, a grúz ellenzék egyik vezetője közölte: úgy érzik, az Európa Tanács főtitkára Terry Davis, valamint Eörsi Mátyás és Carl Bildt egyoldalúan az autoriter Szaakasvili érdekében, afféle keresztapaként lobbiznak a nemzetközi porondon, tovább éltetve ezzel a diktatórikus grúz rezsimet.

Kicsit más jellegű ügy került napvilágra 2000 júliusában. A közvélemény ekkor szerzett tudomást arról, hogy Bauer Miklós, az Eörsi és Társa Ügyvédi Iroda képviseletében a kuvaiti fél oldalán vett részt szakértőként a Kuvait állam által a Technika Külkereskedelmi Vállalat ellen indított nemzetközi kártérítési perben. Az eljárás alatt Eörsi Mátyás az Országgyűlés Külügyi Bizottságának volt az elnöke, majd a Külügyminisztérium politikai államtitkáraként tevékenykedett. Eörsi természetesen az egész ügyről nem tudott semmit.

Politikai és erkölcsi szempontból egyaránt érdekes, hogy az Eörsi és Társai Ügyvédi Iroda munkatársai között két volt ÁVH-s tiszt is akadt. dr. Bárd Károly mellett – egészen visszavonulásáig – a hírhedt dr. Bauer Miklós is itt dogozott.

De ki is volt Bauer Miklós?

„Páter Kiss Szaléz ferences rendi szerzetest elhurcolták az Andrássy út 60-ba. Államellenes összeesküvést akartak a nyakába varrni, de nem volt hajlandó vallani, ezért a kínzások minden fajtáját kipróbálták rajta. Többek között Bauer Miklós százados javaslatára vizet csöpögtettek a fejére, amivel azt akarták elérni, hogy az áldozat megőrüljön. Ugyanezt a célt szolgálta, hogy vödröt tettek a fejére, s azt gumibottal döngették. A harangzúgáshoz hasonló állandó hang rettenetes szédülést okozott. Ezek a kísérletek sem bírták szólásra Kiss Szalézt. Végül is gumibottal addig verték a veséjét, míg bele nem halt szenvedéseibe.” (166. oldal)

„1962-ben egy KB-ülésen Marosán György elmondotta, hogy Ries Istvánt az ÁVO-n 1950-ben agyonverték. Maradványait hosszú kutatás után egy váci meszesgödörben találták meg, a vasúti sínek mentén. A továbbiakban Marosán kifejtette, hogy „Ries István személyével kapcsolatban meg kell említeni Bauer Miklós ÁVO-alezredest. Idézzünk csak a zsák- és zsineg-nagykereskedő (Bauer és Rátz) csemete Rákosihoz küldött jelentéséből, az 1950. július 22-én készült eredeti okiratból: „beismerés előtt a sírás, a piszkosság okozta megalázottságot leszidással, leköpéssel és néhány pofonnal igyekeztem fokozni”. Ugyanakkor Bauer alezredes, amikor az egyik vizsgáló panaszkodott, hogy őrizetese nem vall, gúnyosan jelentette ki: ”Nem tudtok kihallgatni. Látjátok, az én őrizetesem inkább meghalt.” Ries Istvánról volt szó...” Ries Istvánt Farkas Vladimir szerint is agyonverték. Ő számol be arról is, hogy Bauer Miklós először csepegtetős módszerrel akarta vallomásra bírni. Bauer megkapta jutalmát bűneiért: a Komplex Külkereskedelmi Vállalat vezetőjeként ment nyugdíjba. Budapesten él, egy neves ügyvédi iroda munkatársa.” (173. oldal)

A szó szerinti idézetek Gábor Róbert Az igazi szociáldemokrácia című könyvéből valók. Gábor állítása szerint „Péter Gábor legbelső munkatársai Bálint István, Balog Béla, Bauer Miklós ... voltak”. (161. oldal) A kötet a Századvég Kiadó gondozásában jelent meg 1998-ban. Eörsi az egészről lényegében ennyit mondott: „Bauer Miklós révén találkoztam a történelemmel, és ez szörnyű találkozás volt.” (Mancs, 1999. február 4.) Magyar Bálint 2000-ben kijelentette: ő nem alkalmazta volna Bauert… A szintén ÁVH-s felmenőkkel rendelkező Pető Iván hallgatott.

És mind a ketten hallgattak, amikor Császár Józsefné, a Belügyminisztérium személyzeti és munkaügyi főosztályának vezetője – a minisztérium cégjelzéses – papírján 1995. augusztus 14-én egy „Hivatalos feljegyzést” írt alá és küldött el Vajda Tibor egykori ÁVH-s őrnagy részére. A 17–8/1995. számú ügyiratban az alábbi mondat található: „1. Az ÁVH vizsgálati főosztályán a kérdéses időszakban (1950–52 között) nem volt megengedett a gyanúsítottak bántalmazása. Vajda osztályvezetőként kifejezetten tiltotta ezt.” A gyalázatos történelemhamisítás elkövetésekor a Belügyminisztérium az SZDSZ-es Kuncze Gábor vezetése alatt állt. Az ausztrál állampolgárságú egykori ÁVH-s őrnagy magyarországi jogi képviseletét pedig az Eörsi és Társai Ügyvédi Iroda látta el…
Ennek ellenére Eörsi Mátyás politikusi pályája még nem ért véget.
(Magyar Demokrata, 2012. február 1. és 2012. február 8.)

Eörsi Mátyás az országot 18 éven át ténylegesen irányító Szabad Demokraták Szövetségének volt az egyik meghatározó politikusa. Az arrogáns, nagyképű, cinikus Eörsi politikai pályáját alapvetően meghatározta családjának zsidó és kommunista volta. Eörsi, igazi liberális kozmopolitaként, nyíltan vállalta magyarellenességét: felfogása szerint a nemzetállamok felett eljárt az idő. Előélete alapján aligha véletlen, hogy ő is jelen volt a Gyurcsány Ferenc szervezte Demokratikus Koalíció párt (DKP) megalakuló ülésén. Kérdésre válaszolva elmondta, hogy a jelenlegi magyar Országgyűlésben az Orbán-kormány egyetlen valódi ellenzéke a DK. A szervezet jövőjével kapcsolatban kifejezetten optimista: „…ha Gyucsány Ferencnek sikerül egyesítenie az SZDSZ igazságát, az MDF nemességét és az MSZP szerethetőségét, akkor ebből még bármi lehet.” (Népszabadság, 2011. október 27.)

Eörsi gátlástalansága egy új világot konstruált: valószínűleg igaza van, ebből még bármi kijöhet, eltekintve attól, hogy: 1. Az SZDSZ-nek soha semmiben nem volt igaza. 2. Az MDF mostanában felfedezett „nemessége” egy újbaloldali és liberális érdekeket szolgáló hazugság. 3. Az MSZP állítólagos szerethetőségéről a legutóbbi választásokon született elég egyértelmű állásfoglalás.

Bár Eörsi Mátyást sose lehetett komolyan venni, de a hazudozásnak is vannak fokozatai. Most az MDF állítólagos nemességéről beszél, miközben a fórumot kormányzása idején fasiszta pártnak minősítette. Bár nincs kizárva, hogy Eörsi az MDF-nek azt a változatát szerette, amelynek a kisstílű politikai szélhámos, a „szép karriert” befutott Somogyi Zoltán politológus volt a meghatározó alakja. De nehogy azt higgye bárki, hogy ez az ütközet véget ért, és a vesztesek leszereltek, mert az olyanok, mint Eörsi Mátyás soha nem adják fel.
(Demokrata, 2011. november 9.)

Hol, és mit képviselhet ezek után Eörsi Mátyás?

(Forrás: Facebook)

Kapcsolódó: Eörsi 2002-ben beismerte, hogy apja ügynök volt - a mai ügynökbarát kormánynál ez személyzeti előny...

Korábban írtuk: Eörsi sem érti, miért jó a Fidesznek, de a nagy elszámoltatók őt jelölik egy nemzetközi szervezet élére