Az ember általában különleges státuszban tartja számon születésnapját, minden évben, mikor eljön annak a napnak a reggelje, eszébe jut, újabb egy esztendőt élt meg a földi világban, talán még számot is vet az elmúlt időszakkal. Bár nagy összejöveteleket nem tartok általában, de azért családi és szűkebb baráti körben meg szoktunk emlékezni, és nincs ez másként 2020. május 23-án sem, ugyanis ma ünneplem 35. születésnapomat. Ráadásul két nagyobb gyermekem névnapja is ezekre a napokra esik, így még fontosabb számomra.
Pozitív érzésekkel keltem fel tehát a mai napon is. Azonban hangulatomat a délelőtti órákban, a híreket böngészve beárnyékolta valami. Valami, ami megmagyarázhatatlan. Valami, ami értelmetlen. Valami, ami vérlázító. A tegnapi napon néhány jó magyar fiatal is úgy gondolta, életük hajnalán járó srácok, hogy megünneplik egyikük e jeles napját. És történetesen úgy alakult, néhány bestiális vadállat miatt ez lett életük utolsó napja. Ha van dühítő igazságtalanság, az értelmetlen halál az.
 A gyilkos és bandája (forrás: Elemi) |
Cigánybűnözők ontották ki két magyar fiatal vérét, egyikük 16, másikuk 21 éves volt. Őszintén szólva az ember csak keresi a szavakat. „De sújtott a karó, 16 évet élt” – jön emlékezetembe az Egészséges Fejbőr, Emlékezz c. dala, melynek szövegét Domokos Endre János szerezte, és azt énekelték meg, mikor 1993. augusztus 23-án szintén egy 16 éves magyar fiú lett áldozata kecskeméti cigánybűnözőknek, egy karóval verték agyon. Kései utódaik pedig amolyan cigányos módon, gyáván egy késsel vetettek véget életüknek.
Az elmúlt 27 évben tengernyi magyar vér, akár mint a tenger, áradt ki, a síron nőtt virágok, azóta is vádlón néznek az égre. A sötét fellegek egyre csak gyülekeztek hazánk egén, kegyetlenebbnél kegyetlenebb gyilkosságok, nevetséges, felháborító bírósági ítéletek, milliós kártérítések, gyilkos mentegetések, a magyarság fejére állandó jelleggel visszahulló rasszista vádak, címszavakban ezek kísérték Magyarországi legújabb kori történetét.
Vádolom és több millió magyar vádolja velem együtt a magyarságot elpusztítani igyekvő, a politikai és szellemi életet uraló kozmopolita klikket, a liberális értelmiségiek és „jogászok” egész hadát, kik minden igyekezetükkel azon voltak és vannak, hogy a bűnöst kiáltsák ki ártatlannak és az áldozatot bűnösnek. Míg ők tudatunkat akarják megerőszakolni, biológiai hadtestük, a cigányság beilleszkedni képtelen rétege pedig nyílt mészárlást folytat a csonka ország megmaradt magyarsága ellen. Bizonyos régióban, úgy, mint Borsodban és Hevesben, pedig fizikailag szorítják ki az őshonos magyarságot, egyre kevésbé emlékeztet már Magyarországra országunk azon szeglete.
Persze, Magyarország szívében, fővárosunk központjában, a Deák téren is villan és szúr a gyilkos penge. És arat a halál, egyre csak arat. De nem lehet ez a csúfos vég, ezt nem hagyhatjuk, gyermekeimre nézek, a magyar jövőre gondolok, milliók keze szorul ökölbe szerte a Kárpát-medencében, és érzi mindenki, el kell jönnie az igazság pillanatának. Ugye, el fog jönni? Tegyünk érte, csak rajtunk áll.
Isten nyugosztalja őket, emléküket őrizzük, és már miattuk is vigyük győzelemre az igazságot!
Lantos János – Kuruc.info
Kapcsolódó:
