Új Népszabadság Hétvége-melléklet, új gádzsóellenes uszítás. Kis János legújabb, tegnapi cikke következik, kommentárjainkkal.
"A sodródás ellen
Népszabadság - Kis János - 2008. október 11.
Települési vezetők gárdistákat hívnak be a roma kisebbség megfélemlítésére. (Kuruc.info: nem, kis csúsztatós. A bűnözők megfélemlítésére. Talán nem véletlen, hogy például Faddra is az egyik helyi roma(!), Fodor József is hívta a Gárdát, hogy tartsanak egy csipet erődemontrációt az ottani bűnözőcigányok előtt. Lásd ezügyben a Németkér-sztorit is.) Helyi önkormányzatok nyíltan törvénysértő rendeletekkel reguláznák meg a - főként roma - segélyezetteket. (Kuruc.info: ami ma törvénysértő, az holnap nem lesz az. A törvényeket, ahogy azt már többször is mondtuk [pl. ITT], nem vésik kőbe; ha elavulnak [pl. tömeges mértékű törvényszegések miatt, amit MOST is művelnek roma polgártársaink], akkor egyszerűen újakat kell alkotni.) Immár nyilvánvaló, amit korábban csak sejteni lehetett.
A "cigánykérdés" nem pusztán az etnikai viszonyokat aknázza alá, hanem az államot is. Sodródunk a jog uralmának megroppanása felé, márpedig joguralom nélkül nemhogy demokrácia: civilizált együttélés sincsen.
Közös csapdában
Nem vagyok sem szociológus, sem etnológus. Cikkemet gondolkodó állampolgárként írom. Közismert tényekből indulok ki.
A múlt század közepéig a romák a többségi társadalmon kívül, de vele szimbiózisban éltek. Csereviszonyban álltak a többség tagjaival, akik hasznot húztak foglalatosságaikból. Ha őket nem is, szolgáltatásaikat elfogadták. (Kuruc.info: hazugság. Soha egyetlen társadalom sem szorult rá a cigányok munkájára. A középkorban sem. Elfogadták néha a "munkájukat", a "szolgáltatásaikat", kb. úgy, ahogy mi elfogadjuk a Fedél nélkült – alamizsna gyanánt. De nem szorultak rá, és tökéletesen meglettek volna nélkülük. Arról meg ne is beszéljünk, hogy a cigányság, akárcsak ma, akkor is bűnözött ezerrel. Kis plusz történelmi visszatekintésért lásd az ITTENI linkeket)
A többség és a kisebbség közti hagyományos munkamegosztást a magyar társadalom modernizálódása aláásta. (Kuruc.info: nem volt igazán munkamegosztás sem – ahogy Nyugaton – ahonnan, az ottaniak szerencséjére, még idejében elüldözték az ott is bűnöző cigányokat –, így nálunk sem volt szükség rájuk) A roma népesség azonban megkésve s ezért súlyos induló hátrányokkal kapcsolódott be a modernizáció folyamatába. (Kuruc.info: tessék mondani, ez a késlekedés kinek a hibája? Miért volt képes váltani a magyar zsellér, ill. annak leszármazottjai, amikor már nem volt szükség a munkájára, miközben a cigány nem – a mai napig sem?!) Ezt a szocialista iparosítás és téeszesítés kényszerítette ki, egyfelől felszámolva a romák megszokott létmódjának alapjait, másfelől tömeges keresletet támasztva szakképzetlen segédmunkások iránt. A roma férfiak nagy része bekerült az ipari proletariátus legalsó rétegébe. Ott azonban túlnyomó részük meg is rekedt. (Kuruc.info: pedig ha valamit, hát tanulni tanulhattak volna a szocializmusban. Minden esélyük meglett volna rá. Ahogy pl. a mai Finnországban is: mindent a seggük alá tesznek, a világ legjobb közoktatásában tanulhatnak, mégis olyan mértékben analfabéták, iskolázatlanok, mint nálunk. Kinek is a hibája?!)
Ez kiszolgáltatta őket a rendszerváltást kísérő válságnak. A szocialista nagyipar összeomlása mintegy másfél millió munkahelyet temetett maga alá. Először és legnagyobb arányban a - gyakran távoli vidékekről ingázó - segédmunkásokat sodorta el. (Kuruc.info: hazugság. Szinte csak és kizárólag a cigányokat, NEM a fehéreket. Az indok: a cigányok kritikán aluli munkaerő volta. V.ö. lazsálás, havonta 2-3 hét után nem jövés – akkor már ui. meglett a csépéhez kellő ledolgozott órák száma – stb.)
Tartós foglalkoztatásra a mai Magyarországon jószerivel csak annak van esélye, aki megfelelő szakképzettséggel rendelkezik. A romák kezdő hátránya iszonyatos; s ráadásul az általános végzettségi szint gyors emelkedése közben kellene ledolgozniuk. (Kuruc.info: hazugság. A mai általános iskolák nem tanítanak sokkal többet, mint mondjuk 50 éve. Persze van pl. számítástechnika, de az alaptárgyakban átadott ismeretek gyakorlatilag ugyanazok. Vajon miért elegendő ez egy átlagfehérnek ahhoz, hogy boldoguljon, ha éppen nem tanul tovább?! Az átlagmagyar miért jön úgy ki az általánosból, hogy legalább írni-olvasni tud, és az átlagcigány miért nem?!)
Aki a lemaradást nem tudja behozni, annak számára nem marad más, mint a mélyszegénység, nyomorúságos túlélési stratégiáival. Segélyért folyamodni; alkalmi feketemunkát vállalni; a kiterjedt rokonságba kapaszkodni; uzsorakamatra kölcsönt fölvenni; jobb híján a máséhoz nyúlni. (Kuruc.info: Kis Jánosunk nem tette hozzá pl. a következőket: a bőkezű segílykéket elverni, elinni; brahiból, unalomból gyilkolni, rombolni, kábellopással sokszor tízezrek munkáját lehetetlenné tenni, síncsavarlopással vasúti szerencsétlenségeket előidézni stb.)
A mélyszegénység állapota nemcsak emberhez méltatlan: veszélyes is. Feszültséget gerjeszt a társadalom alá szorult kisebbség és a többség között. Aki segélyben részesül, más igények elől veszi el a közpénzeket. Aki feketén dolgozik, a legális munkavállalók piaci helyzetét rontja. Aki uzsorás hálójába kerül, bűnözőkhöz továbbítja a dolgozó emberek adófilléreit. Aki lopni kényszerül, onnan vesz el, ahonnan tud. (Kuruc.info: még egyszer megkérdezzük: a magyarok miért jönnek ki sokkal kevesebb pénzből, mint a cigányok?! Miért kell ez utóbbiaknak lopniuk? Tán csak nem azért, mert a segílykét elisszák, elgépezik, az ő szintjükön luxuscikkekre – plazmatévé és tsai – fordítják?!)
Nem mindenki roma, aki ebbe a helyzetbe szorul, és nem minden roma szorult ebbe a helyzetbe. De aki romának születik, sokszorosan nagyobb eséllyel találja magát ilyen helyzetben, mint nem roma kortársa.
Ez az állapot mindenkinek rossz, a többségi közösségek is szenvednek tőle. Nagyobb távlatból tekintve jól látható, merre kellene tapogatózniuk. Kisebbség és többség közös érdeke, hogy a roma népesség felzárkózzon az általános társadalomfejlődéshez. Ehhez oktatási, településfejlesztési, szegregációellenes programok kellenek. (Kuruc.info: na, az iskolai, lakóhelyi kényszer-deszegregáció – helyben vagyunk...)
Közelebbről, a többségi közösségek szemszögéből nézve mégsem kézenfekvő, hogy a helyi közösségek azt támogassák, ami hosszabb távon érdekükben állna.
Először, még ha belátják is, hogy a romák térbeli elszigetelése csak növeli az országos bajt , külön-külön mind abban érdekeltek, hogy mások legyenek a befogadók, mások viseljék az együttélés terheit. Még ha belátják is, hogy a roma gyerekek iskolai elkülönítése országos kárt okoz (Kuruc.info: hazugság. Ezerszer bebizonyíttatott – még a Népszabadság is elismerte, lásd EZT [plusz linkek ITT] – hogy az integrált oktatásban a jobbak szívnak, a rosszabbak meg egy jottányit sem zárkóznak fel.), külön-külön mind abban érdekeltek, hogy ne az ő gyerekeik járjanak vegyes osztályba. Még ha belátják is, hogy a "segély helyett munkát" jelszónak csak ott van értelme, ahol munkahelyek létesülnek, saját erőből nem tudnak gazdasági fellendülést produkálni szűkebb pátriájukban. Még ha belátják is, hogy a "munkateszten" olyanok is fennakadhatnak, akik számára létkérdés a segély, a nagyvonalúságtól semmit nem remélhetnek, a szigorítástól viszont megtakarítást.
Másodszor, nem könnyű eljutniuk e belátásokig. Abban a világban, melyet belülről ismernek, segélyre szorulni megalázó, a pénzt elszórni szégyen, a más kertjéből lopni bűn. Azt a világot, ahol a megaláztatás, szégyen és bűnösség bélyegét viselő tettek alternatívái nem láthatók, kívülről nézik. Kívülről annyit látni belőle, hogy "ők" nem a "mi" normáink szerint élnek.
Ez részint elidegenít és félelmeket ébreszt, mert érthetetlen s ezért kiszámíthatatlan. Részint felháborít. Vannak normák, melyek rendszeres megsértésével együtt élünk: sok iparos nem ad számlát, sok orvos hálapénzt fogad el. (Kuruc.info: arányok, azok a fránya arányok... Mindjárt jön a duma arról, hogy a magyarok legalább olyan mértékben bűnöznek, mint a cigók.) De amit "mi" tipikus esetben nem teszünk, annak megcselekvését "nekik" sem nézzük el.
A félelem a másik ember okozta veszély felnagyítására hajlamosít. A felháborodás erkölcsi ítéletté nemesíti a rövidlátó önzés parancsát. (Kuruc.info: mi a "rövidlátó önzés"? Hogy életem védelmében nem akarok magamnak putriscigány szomszédot? Hogy a gyerekem jövője érdekében nem akarok neki putriscigány osztálytársat?!) Akkor is büntetésre ösztökélhet, amikor a szankció mögött nincs is más érdek, mint a moralizáló indulat. (Kuruc.info: sajnos már túljutottunk azon, hogy a "cigányozók" döntő többsége csak "divatból" szídja a mokkákat. A rák áttételei már mindenhol ott figyelnek, szinte mindenkinek az életét megkeserítik. Kivéve persze az újlipótvárosi és rózsadombi fajvédőket.)
"Aki nem dolgozik, ne is egyék."
Ha a többségi társadalom tagját látjuk a mélyszegénység normái szerint élni, nem jutna eszünkbe: na persze, hiszen magyar. (Kuruc.info: a magyar, még ha alig is van pénze, nem fog cigánymódra élni: nem fog lopni, passzióból vagy párszáz forintokért gyilkolni; nem veri el a pénzét játékgépezésre, nem issza azt el.) Ha azonban a társadalom alá szorult ember roma is, könnyen magyarázzuk életmódját azzal, hogy cigány.
Innen már csak egy kis lépés odáig, hogy a cigány ember élete nem ér annyit, mint a magyar ember uborkája. (Kuruc.info: a szokásos fajvédő mocsok: ahogy olyannyian mások a brancsából, Kis is nyomatja a uborka = emberélet hazugságot. Azt persze elfelejti, hogy a kesznyéteni uborkalopást bosszúállásnak nevezték a cigányok. Ki tudja, mi lett volna belőle, különösen, hogy matt részegek voltak [amikor a cigányok keze és kése még könnyebben "eljár"], és hogy aznap kapta meg Barna bácsi a nyugdíját. Ki lehet találni, mit is akartak valójában. Nem csak ubit lopni, az hétszentség.)
A helyi és az országos érdekek összehangolatlansága egyfelől, az etnikai elfogultság és előítélet másfelől teszik oly nehézzé a többségi közösségek számára, hogy saját erejükből azt az utat válasszák, mely a kisebbség felzárkózásához vezet. Marad a látszatmegoldás: a kisebbség megrendszabályozása, elszigetelése, kiszorítása. (Kuruc.info: hatszáz éve próbáljuk felzárkóztatni a cigókat, barátocskám. Nem megy. Nem a mi hibánkból. Ahogy a finneknek sem sikerül, pedig ők aztán hihetetlen pénzeket nyomtak / nyomnak bele ebbe a dologba. Vajon miért? Miért nem lehet civilizálni a putrisokat? Mi, ki ennek az oka?!)
Ám ez hosszabb távon senkinek nem jó. A költségek, melyeket senki nem akar megfizetni, végül mindenkire visszahullnak. Növekszik a romák lakóhelyi elszigeteltsége. Többségük városi gettókba és zárványtelepülésekre szorul, hagyományos cigánytelepekre, tiszta cigány falvakba, faluvégi cigánysorokra. Oda, ahol a legkevesebb a munkalehetőség. (Kuruc.info: hazugság, mocskos fajvédői hazugság. Munkalehetőség van. Lásd pl. EZT és az onnan induló linket [kövessük azt szépen visszafelé, hogy lássuk az összes, a közelmúltban a cigánytelepek közelében létrejött munkahelyet], valamint a mai Tarnabod-cikket) Gyerekeik jelentős része cigány iskolába vagy elkülönített cigány osztályba jár. Térbeli és iskolai szegregálódásuk növeli annak valószínűségét, hogy segélyre szoruló felnőtt legyen belőlük. (Kuruc.info: ha nem lennének szegregáltak, a jó példát akkor sem tanulnák el...) A segélytől való megfosztás kétségbeesett tettekre kényszeríti őket. Ha a többségi társadalom ellenségként kezeli a romákat, előbb-utóbb az ellenségévé válnak.
Radikalizálódás
Emlékszik az olvasó a Rádió utcai romák történetére? A székesfehérvári Rádió út 11. alatti, lebontásra ítélt szükségszállás jogcím nélküli lakóit az önkormányzat 1997-ben konténerekbe akarta zsuppolni; végül - a tiltakozások hatására - felajánlott harmincmillió forintot, hogy abból oldják meg a lakók elhelyezését. A városon kívül, természetesen. A megye települései felbolydultak. Több helyen fenyegetéssel, élőlánccal tették lehetetlenné a megvásárolt ingatlan birtokbavételét. A jobboldali ellenzék kormánypárti provokációról beszélt. A köztársasági elnök, a kormányfő hallgatott. (Kuruc.info: lásd a fent már említett / linkelt Németkér-Fadd-témát. Fadd importálta az egyik "rádiós" családot. Az eredmény "fantasztikus": a település életét pokollá tette a família.)
E cikk szerzője akkor azt írta, hogy az állam némasága veszélyes. Bátorítja a jogsértőket, és megerősíti a romákat abban, hogy a közhatalom nem az övék (is), hanem a velük szemben ellenséges többségé. Jó darab ideig - látszólag - nem fog történni semmi, jósoltam, mert a roma népesség társadalom alá szorult csoportjai végtelenül elesettek, felfelé igyekvő tagjai pedig féltik bizonytalan státusukat. Néhány évtized múlva azonban fel fog lépni a roma népvezérek új nemzedéke, akik azt mondják majd, hogy nem a magyar államtól kell egyenlő jogokat követelni, mert ez soha nem lesz a romák állama. A megoldás: roma önvédelem, Roma Power (Roma jogok, magyar érdekek. Népszabadság, 1997. december 23.). (Kuruc.info: nem kell ahhoz pár évtized, már most le akarnak bennünket gyilkolni a putriscigányok, és, figyelve a demográfiai folyamatokat, azt, hogy a nyolc év alattiak fele cigány, ez pár éven belül sikerülhet is nekik. És persze készülnek is a harcra, a polgárháborúra: lásd pl. a kiképzésüket. Persze azt nem értik meg a maguk beszűkült, 70-es IQ-ján, hogy ha bennünket kinyírnak, akkor nem lesz, aki eltartsa őket. Felélik, felperzselik az országot, aztán mehetnek tovább, ha nem akarnak éhenveszni. Ha lesz valaki, aki befogadja őket. Nagyon úgy tűnik, senki sem lesz.)
Bevallom, tíz évvel ezelőtt nem jutott eszembe, hogy még mielőtt a kisebbség az állam ellen fordulna, a többséget képviselő polgármesterek, helyi önkormányzatok dobnak kesztyűt a közhatalomnak. Pedig gondolhattam volna rá. A cigánytelepen, cigánysoron élők nyomorúságát a többségi közösség is megszenvedi. Ha nem lát kiutat szorult helyzetből, a többség is háborogni kezd. S jóval több eszköze van elégedetlenségének kifejezésére, mint a kisebbségnek.
Tavaly decemberben a Magyar Gárda több mint háromszáz tagja fekete egyenruhában, zárt alakzatban végigmasírozott egy kétezer lelket számláló falun, Tatárszentgyörgyön. Vezetőjük "cigánybűnözésről" értekezett, a cigányok elkülönítésére szólított fel, és kijelentette, hogy a gárda megvédi a magyar állampolgárokat a bűnözőkkel szemben. Az első gárdajárást követően több etnikai konfliktusoktól sújtott településre hívták be az egyenruhás menetelőket.
A gárda kihívóan bitorolja a közhatalmi szervek jogát a kényszerítésre és a kényszerrel való fenyegetésre. Akik behívják, tisztában vannak ezzel. Ezért hívják. Úgy érzik, az állam nem képes vagy nem akarja megvédeni a biztonságukat. Nem bíznak a rendőri intézkedés, az ügyészi vizsgálat, a bírósági tárgyalás és ítélet jogállami procedúráiban. (Kuruc.info: Kis úr! Igazuk van, vagy nincs? Kérem, erre válaszoljon! Mielőtt ezt teszi, tájékozódhat például a balliberális Wahorn Andrásnál, hogy például szerinte miért nem teszi azt a rendőrség, az igazságszolgáltatás, amit tennie kéne!) A tettesekkel azonosított etnikai csoport (Kuruc.info: miért? Nem az? Nem a putriscigányság adja a cigányfertőzött régiók bűnzőinek legalább 90%-át? Hadd utaljunk például a kijózanító miskolci cigánybűnözési adatokra...) megfélemlítésében, megfegyelmezésében hisznek. A vendéglátó önkormányzatok többnyire jobboldaliak. (Kuruc.info: na megy a jobboldal mocskolása is. Persze azt elfelejti Kis, hogy 1.) az önkorik nagyobb része jobboldali 2.) baloldali, szoci polgármesterek is egyértelműen a Gárdához hasonló kiállást produkáltak, lásd pl. a szerencsi kistérség-sztorit.) De a joguralom elleni lázadás nem a jobboldal kiváltsága. A szerencsi kistérséghez tartozó Monok önkormányzata május 21-én országos hírre tett szert két nyíltan törvénysértő rendeletével. Május 23-án a szerencsi kistérség tizennyolc polgármestere - köztük számos szocialista - nyilatkozatot adott ki. Az időzítés üzenete félreérthetetlen: ha azt akarjátok, hogy visszatérjünk a törvényesség útjára, változtassátok meg a törvényt. (Kuruc.info: teljesen korrekt: az elavult, idióta törvényeket meg kell változtatni.)
A tüntető törvényszegés rést üt a jogrenden. De a jog uralmát az is aláássa, ha a kisebbség megregulázása törvényes keretek közt zajlik. A joguralom nem pusztán annyit jelent, hogy a törvényt általában betartják. Azt is magában foglalja, hogy a törvényes hatalom mindenkivel egyenrangú polgárként bánik. Mindenki számít, mindenki egyenlően számít. (Kuruc.info: megint a szokásos egyenjogúsító, egyenértékűsítő duma. Megint csak advocatusdiaboli nagyszerű cikkére tudok utalni, amiben mindezt "helyreteszi": Miért nem egyenértékűek a cigányok a fehérekkel?)
A monoki polgármester és társai nem így gondolják. Nem a térség lakosainak összessége nevében beszélnek, csak a többség nevében; nem az együttélés mindkét közösséget sújtó gyötrelmeiről számolnak be, csak a többség sérelmeiről (Kuruc.info: majd ha a kisebbség rendes, alkotó, nem bűnöző, nem uzsorázó, nem parazita része lesz a helyi társadalomnak, akkor pofázhatsz, Kis. Addig kussolsz.); nem a mindkét közösség számára előnyös megoldásokat keresik, hanem a kisebbség ráncba szedésének módozatait. A segélyből élő romák az ő leírásukban közpénzre vadászó paraziták, akikkel így is kell bánni. (Kuruc.info: nem azok? De. Munkakerülő, parazita csürhe. Majd ha elmennek dolgozni és bizonyítanak, akkor emberként tekintünk rájuk. Addig nem. Kis amúgy elmehetne Gadnára, Tarnabodra, Kesznyétenbe, Szomolyára, Mohácsra stb. okítani a gádzsó parasztokat, hogy amit látnak és tapasztalnak, az csupán a képzelet szüleménye...)
Mint minden támogató intézménynek, a szociális segélynek is vannak nem kívánt mellékhatásai. Jó esetben fönntarthatóvá teszi a céltalan tengődést. Nem teremti meg a munkába állás feltételeit. Vissza is lehet élni vele. De akinek a rászoruló kínjai is fájnak, óvatosan bánik a szigorítással. Minél szigorúbb teszthez kötik a segélyt, annál nagyobb a veszély, hogy a puszta megélhetésükben fenyegetett emberek is fennakadnak rajta. S akit nem zárnak ki a jogosultak közül, azt is zaklatás, megszégyenítés sújtja.
Aránytalan terhet zúdítanak a legelesettebbekre azért, hogy az adóképes többség egy kicsivel kevesebb indokolatlan kiadásra kényszerüljön. (Kuruc.info: anyád, Kis! Mo-on a az egyik legmafagasabb az adóprés egész Európában! Az adónk hihetetlen nagy része megy a segílykékre, a cigányoknak adott természetbeli juttatásokra, a pár év alatt lelakott, többmillióba kerülő házakra, az általuk okozott hihetetlen károk – vasúti pályák, trafók, kommunikáció, árvízvédelmi berendezések stb. – kijavítására! Csak egy példa: csak maga a kispesti kábellopás kijavítása több, mint 100 millióba került, és akkor még nem is beszéltünk a szolgáltatások, a kommunikációs csatornák többnapos kiesése miatti, pénzben ki nem fejezhető károkról.)
Nagyon keveset tudunk arról, milyen lehet a kitaszítottság és megbélyegzettség állapotát romaként megélni. Egy valamiben azonban biztosak lehetünk. A romaellenes radikalizálódás maga után fogja vonni a romák radikalizálódását. Az etnikai viszonyok végzetes elfajulása felé sodródunk. (Kuruc.info: tudjuk, ahogy azt is tudjuk, hogy a rossz, ugyanakkor, látva a kormány teljes impotenciáját [nem vezeti be a szlovák törvényeket és nem vet véget a megélhetési purdégyártásnak], sajnos sokkal valószínűbb forgatókönyv megvalósulása: vagy a dél-afrikanizálódás, a fehérek totális kiirtása és/vagy elmenekülése, vagy a polgárháború. Nem értjük amúgy, hogy Kis, aki "tűzközeli", miért nem próbálja maga megakadályozni a helyzet eszkalálódását. Például úgy, hogy rábeszéli Gyurcsányt és sleppjét, ugyan, vezesse már be a fényesen bizonyított, remekül működő, az ország lefelé csúszását szárnyalássá változtató szlovák modellt...)
Országos politika
Ezt a folyamatot csak országos szintű cselekvés állíthatja meg. Az államnak kell programot - és a program megvalósításához eszközöket - kínálnia, mely a közös csapdából kivezet. Az államnak kell gondoskodnia a helyi konfliktusok kezeléséről. (Kuruc.info: majd ha látunk minden egyes faluban legalább 4-5 tökös rendőrt a nap 24 órájában, akkor beszélhetünk. Tartunk tőle, hogy ilyen soha nem lesz.) Az állam szerveinek, s az államot kormányzati és ellenzéki pozícióból ellenőrző pártoknak kell egyértelművé tenniük, hogy a "cigánykérdést" nem szabad és nem lehet a roma kisebbség rovására megoldani. (Kuruc.info: azaz megint szívjon a magyar. Zárják össze a gyerekét cigányokkal az iskolában, kényszerítsék arra, hogy együtt lakjon putrisokkal stb. Brávó.)
A gárda megalakulását a Fidesz - ha vonakodva is - elítélte, ám a gárdajárásokról hallgat. Sokáig a kormány is tétlenkedett. Bár tavaly augusztusban a miniszterelnök kemény szavakkal ítélte el a gárdaalapítást, a masírozásokra csak hónapokkal az első után reagált, s akkor sem szólította fel a rendőrséget közbelépésre. Ebben azóta történt változás. A rendészeti miniszter kimondta, hogy a gárdajárás törvénytelen, és kilátásba helyezte a rendőri fellépést. Meglátjuk, vajon a szavakat tettek követik-e. (Kuruc.info: a rendészeti miniszter tehet egy szívességet. Hazudik ugyanis őkelme. Ha törvénytelen lenne, akkor már rég feloszlatták, betiltották volna a Gárdát. Nem így tették. Hogy miért? Ezt maga a szélsőliberális Papp László Tamás magyarázta meg.)
Nehezebb lesz szembefordulni a szociális segélyek elleni lázadással. Részint azért, mert ebben a kormánypárt bázisa is aktív szereplő, részint pedig azért, mert a szellemet maga a kormányfő engedte ki a palackból.
A történet nem májusban és nem Monokon indult, hanem február 26-án, az Akadémián tartott kormányfői előadással. A beszéd az adóreformról szólt, csak mintegy mellékesen említette meg a szociális segélyezési rendszer nem kívánt hatásait. A segélyezés mai rendje olyanokat is visszatart a munkától, - mondta a miniszterelnök -, akik ha akarnának, tudnának dolgozni.
Ez a kitérő kétségkívül nem a hallgatóság kedvéért került a szövegbe, hanem az elégedetlenkedő vidéki polgármestereknek üzent: morgolódásuk értő fülekre talál. Ők pedig vették a lapot. Két szocialista polgármester március 3-án levelet írt a kormányfőnek, kérve a szociális segélyezés szabályainak szigorítását. A levélhez negyven további településvezető csatlakozott. Március 11-én Gyurcsány zárt körű megbeszélésen fogadott egy csapat polgármestert. Itt megerősítette, hogy a kormány "munkára ösztönző" segélyezési szabályokra szeretne áttérni, s ehhez a meghívottak javaslatait kérte. Munkaügyi minisztere útján a szerencsi nyilatkozat iránti rokonszenvének is hangot adott.
Gesztusaival minden bizonnyal a népszavazás körüli politikai válságot próbálta kezelni. Az akadémiai előadás időpontjában már tudni lehetett, hogy a kormány elbukja a referendumot; a polgármesteri találkozó időpontjában már a bukás méretei is ismertek voltak. Az MSZP felbolydult. Hogy a mozgolódást leszerelje, Gyurcsány sietve engedett különféle befolyásos szocialista körök - köztük a segélyezési rendszerre panaszkodó önkormányzati vezetők - nyomásának. Azok pedig kóstolgatni kezdték, meddig terjed az új keletű készségesség. Mire eljött a nyár, a miniszterelnök kénytelen volt elismerni, hogy a folyamat, melynek elindulásánál bábáskodott, "felerősítette a szegény- és cigányellenes hangokat". Mégsem fordult vissza. (Kuruc.info: na a nagy "ellenzéki" Kis hogy odamondogatott Gyurcsánynak! "Kár", hogy egyetlen egy segílykecsökkentési határozat nem született és, ahogy tűnik, nem is fog. Ha valaki, hát a kormány teljes mellszélességgel támogatja a jelenlegi segílyezési rendszert.)
A higgadt helyzetértékelés megkívánja, hogy szögezzük le: a monoki példát viszonylag kevesen követték, és tény az is, hogy a gárda szolgálataiból a vegyes lakosságú településeknek csak egy csekély hányada kért. Van némi ok a bizakodásra. Még teremthető közvélemény a jogállam és a polgárok egyenlősége mellett, hogy a mindenkori kormányra ne csak a jogállam és az egyenlőség ellen forduló csoportok nyomása nehezedjen.
Az elmúlt időszak kísérletei azonban rossz csillagzat alatt indultak el. Az egyik kezdeményezés a Demokratikus Chartába próbál újra életet lehelni. Sokan nehezményezik, hogy az új chartát maga a kormányfő hirdette meg. Én tovább mennék. A charta felhívása "a nemzeti közösség szétesése" elleni küzdelemre szólít föl, szerintem helyesen. Ám a szétesés tüneteit egyetlen okkal magyarázza: a jobboldal a nemzetet önmagával azonosítja, míg politikai vetélytársaitól megtagadja a legitimitást. Csakhogy a "nemzeti közösséget" nem kizárólag az veri szét, hogy az egyik politikai oldal kétségbe vonja a másik jogát a választók képviseletére. A szociális segélyek ürügyén zajló hangulatkeltés is kikezdi - hogy csak egy cikkem témájába vágó példát említsek. A keresztény-nemzeti jobboldal mindenki másnál nagyobb politikai felelősséget visel az intolerancia és az erőszak elharapódzásáért, de a segélyezés ügyében nem az övé a fő felelősség. Súlytalanná teszi "a mindennapi kirekesztés, rasszizmus és a terjedő erőszak" elleni tiltakozást, hogy a charta felhívásának egy szava sincs a baloldal felelősségéről.
A másik kezdeményezés - a Tarka Magyar - civil szervezetektől indult el, és távol igyekszik tartani magát a pártharcoktól. Nyilatkozata "az erőszak és kirekesztés minden formáját" elítéli. Azonban, szemben a charta felhívásával, nem nevezi meg az erőszak és kirekesztés által fenyegetett csoportokat, melyek védelmében fel akar lépni.
Nekem úgy tűnik, a Tarka Magyar leplezetlen pártellenessége ugyanarról a tőről fakad, mint szemérmes hallgatása arról, hogy "az erőszak és kirekesztés" áldozatai ma elsősorban romák, melegek és bevándorlók. A jobboldali értelmiség - tisztelet a kivételnek - nem emelne szót a cigányellenesség, homofóbia, idegengyűlölet ellen; a jobboldali pártvezetők nem vennének részt egy olyan menetben, melyet egyebek közt a Háttér Társaság a Melegekért és a Roma Polgárjogi Alapítvány fémjelez. (Kuruc.info: ugyan ki akarna közösködni egy olyan RPA-val, amit a köztörvényes, ráadásul súlyosan MSZP-s Horváth Áládár vezet?! Ennyit a szervezet "függetlenségéről". Nem csoda, hogy a jobberek nem állnak vele szóba.) Aki ma Magyarországon előítélet sújtotta kisebbségek mellé áll, annak számolnia kell vele, hogy egyedül maradhat a balliberális értelmiséggel és politikai vezetőivel. Ez szerencsétlen helyzet, nem könnyű kezelni. Ám azon a módon biztosan nem lehet, hogy kiüresítik a meghirdetett demonstráció üzenetét (hátha így a jobboldali érzelmű polgár is eljön), és felszólítják a pártvezetőket, maradjanak távol az eseménytől (hátha így a baloldali politikus is otthon marad). Súlytalanná teszi "az erőszak és kirekesztés minden formája" elleni tiltakozást, hogy a tarkák kitérnek a politikai állásfoglalás elől.
A chartás nemzedék tisztában van vele, hogy a demokrácia, a jogállam és a kisebbségekkel szembeni tolerancia ügye politikai ügy, és vállalja az állásfoglalást. De sajnos hanyatlóban van az a képessége, hogy miközben elkötelezi magát, a saját oldalához is kellő kritikával viszonyuljon.
A tarkák nemzedéke mentes a chartások közt gyakori politikai elfogultságtól, de máris cipel egy másik elfogultságot: a politikaellenességét. Abban a tévhitben ringatja magát, hogy hathatósan szembeszállhat az intoleranciával, miközben fölébe emelkedik a politikai ellentéteknek, melyek a parlamenti pártokat és szellemi közegüket megosztják.
A chartások húszezer felvonulót vártak. A tarkák százezret. Mindkét kezdeményezés négy-ötezer embert tudott mozgósítani. Nem kellene eltűnődni a tanulságokon?
Megjelent júliusban egy fotó a szikszói gárdagyűlés ellen demonstráló romákról. Az első sorokban kopaszra nyírt, izmos férfiak. Feszült készenlétben néznek farkasszemet a gárdisták védelmére felsorakozott rendőrökkel. (Kuruc.info: ennyit az "elesett", "védekezésképtelen" szegínromákokról... még jó, hogy ezt a tényt maga Kis ismeri el.)"
Kuruc.info – Arppi S.
"A sodródás ellen
Népszabadság - Kis János - 2008. október 11.
Települési vezetők gárdistákat hívnak be a roma kisebbség megfélemlítésére. (Kuruc.info: nem, kis csúsztatós. A bűnözők megfélemlítésére. Talán nem véletlen, hogy például Faddra is az egyik helyi roma(!), Fodor József is hívta a Gárdát, hogy tartsanak egy csipet erődemontrációt az ottani bűnözőcigányok előtt. Lásd ezügyben a Németkér-sztorit is.) Helyi önkormányzatok nyíltan törvénysértő rendeletekkel reguláznák meg a - főként roma - segélyezetteket. (Kuruc.info: ami ma törvénysértő, az holnap nem lesz az. A törvényeket, ahogy azt már többször is mondtuk [pl. ITT], nem vésik kőbe; ha elavulnak [pl. tömeges mértékű törvényszegések miatt, amit MOST is művelnek roma polgártársaink], akkor egyszerűen újakat kell alkotni.) Immár nyilvánvaló, amit korábban csak sejteni lehetett.
A "cigánykérdés" nem pusztán az etnikai viszonyokat aknázza alá, hanem az államot is. Sodródunk a jog uralmának megroppanása felé, márpedig joguralom nélkül nemhogy demokrácia: civilizált együttélés sincsen.
Közös csapdában
Nem vagyok sem szociológus, sem etnológus. Cikkemet gondolkodó állampolgárként írom. Közismert tényekből indulok ki.
A múlt század közepéig a romák a többségi társadalmon kívül, de vele szimbiózisban éltek. Csereviszonyban álltak a többség tagjaival, akik hasznot húztak foglalatosságaikból. Ha őket nem is, szolgáltatásaikat elfogadták. (Kuruc.info: hazugság. Soha egyetlen társadalom sem szorult rá a cigányok munkájára. A középkorban sem. Elfogadták néha a "munkájukat", a "szolgáltatásaikat", kb. úgy, ahogy mi elfogadjuk a Fedél nélkült – alamizsna gyanánt. De nem szorultak rá, és tökéletesen meglettek volna nélkülük. Arról meg ne is beszéljünk, hogy a cigányság, akárcsak ma, akkor is bűnözött ezerrel. Kis plusz történelmi visszatekintésért lásd az ITTENI linkeket)
A többség és a kisebbség közti hagyományos munkamegosztást a magyar társadalom modernizálódása aláásta. (Kuruc.info: nem volt igazán munkamegosztás sem – ahogy Nyugaton – ahonnan, az ottaniak szerencséjére, még idejében elüldözték az ott is bűnöző cigányokat –, így nálunk sem volt szükség rájuk) A roma népesség azonban megkésve s ezért súlyos induló hátrányokkal kapcsolódott be a modernizáció folyamatába. (Kuruc.info: tessék mondani, ez a késlekedés kinek a hibája? Miért volt képes váltani a magyar zsellér, ill. annak leszármazottjai, amikor már nem volt szükség a munkájára, miközben a cigány nem – a mai napig sem?!) Ezt a szocialista iparosítás és téeszesítés kényszerítette ki, egyfelől felszámolva a romák megszokott létmódjának alapjait, másfelől tömeges keresletet támasztva szakképzetlen segédmunkások iránt. A roma férfiak nagy része bekerült az ipari proletariátus legalsó rétegébe. Ott azonban túlnyomó részük meg is rekedt. (Kuruc.info: pedig ha valamit, hát tanulni tanulhattak volna a szocializmusban. Minden esélyük meglett volna rá. Ahogy pl. a mai Finnországban is: mindent a seggük alá tesznek, a világ legjobb közoktatásában tanulhatnak, mégis olyan mértékben analfabéták, iskolázatlanok, mint nálunk. Kinek is a hibája?!)
Ez kiszolgáltatta őket a rendszerváltást kísérő válságnak. A szocialista nagyipar összeomlása mintegy másfél millió munkahelyet temetett maga alá. Először és legnagyobb arányban a - gyakran távoli vidékekről ingázó - segédmunkásokat sodorta el. (Kuruc.info: hazugság. Szinte csak és kizárólag a cigányokat, NEM a fehéreket. Az indok: a cigányok kritikán aluli munkaerő volta. V.ö. lazsálás, havonta 2-3 hét után nem jövés – akkor már ui. meglett a csépéhez kellő ledolgozott órák száma – stb.)
Tartós foglalkoztatásra a mai Magyarországon jószerivel csak annak van esélye, aki megfelelő szakképzettséggel rendelkezik. A romák kezdő hátránya iszonyatos; s ráadásul az általános végzettségi szint gyors emelkedése közben kellene ledolgozniuk. (Kuruc.info: hazugság. A mai általános iskolák nem tanítanak sokkal többet, mint mondjuk 50 éve. Persze van pl. számítástechnika, de az alaptárgyakban átadott ismeretek gyakorlatilag ugyanazok. Vajon miért elegendő ez egy átlagfehérnek ahhoz, hogy boldoguljon, ha éppen nem tanul tovább?! Az átlagmagyar miért jön úgy ki az általánosból, hogy legalább írni-olvasni tud, és az átlagcigány miért nem?!)
Aki a lemaradást nem tudja behozni, annak számára nem marad más, mint a mélyszegénység, nyomorúságos túlélési stratégiáival. Segélyért folyamodni; alkalmi feketemunkát vállalni; a kiterjedt rokonságba kapaszkodni; uzsorakamatra kölcsönt fölvenni; jobb híján a máséhoz nyúlni. (Kuruc.info: Kis Jánosunk nem tette hozzá pl. a következőket: a bőkezű segílykéket elverni, elinni; brahiból, unalomból gyilkolni, rombolni, kábellopással sokszor tízezrek munkáját lehetetlenné tenni, síncsavarlopással vasúti szerencsétlenségeket előidézni stb.)
A mélyszegénység állapota nemcsak emberhez méltatlan: veszélyes is. Feszültséget gerjeszt a társadalom alá szorult kisebbség és a többség között. Aki segélyben részesül, más igények elől veszi el a közpénzeket. Aki feketén dolgozik, a legális munkavállalók piaci helyzetét rontja. Aki uzsorás hálójába kerül, bűnözőkhöz továbbítja a dolgozó emberek adófilléreit. Aki lopni kényszerül, onnan vesz el, ahonnan tud. (Kuruc.info: még egyszer megkérdezzük: a magyarok miért jönnek ki sokkal kevesebb pénzből, mint a cigányok?! Miért kell ez utóbbiaknak lopniuk? Tán csak nem azért, mert a segílykét elisszák, elgépezik, az ő szintjükön luxuscikkekre – plazmatévé és tsai – fordítják?!)
Nem mindenki roma, aki ebbe a helyzetbe szorul, és nem minden roma szorult ebbe a helyzetbe. De aki romának születik, sokszorosan nagyobb eséllyel találja magát ilyen helyzetben, mint nem roma kortársa.
Ez az állapot mindenkinek rossz, a többségi közösségek is szenvednek tőle. Nagyobb távlatból tekintve jól látható, merre kellene tapogatózniuk. Kisebbség és többség közös érdeke, hogy a roma népesség felzárkózzon az általános társadalomfejlődéshez. Ehhez oktatási, településfejlesztési, szegregációellenes programok kellenek. (Kuruc.info: na, az iskolai, lakóhelyi kényszer-deszegregáció – helyben vagyunk...)
Közelebbről, a többségi közösségek szemszögéből nézve mégsem kézenfekvő, hogy a helyi közösségek azt támogassák, ami hosszabb távon érdekükben állna.
Először, még ha belátják is, hogy a romák térbeli elszigetelése csak növeli az országos bajt , külön-külön mind abban érdekeltek, hogy mások legyenek a befogadók, mások viseljék az együttélés terheit. Még ha belátják is, hogy a roma gyerekek iskolai elkülönítése országos kárt okoz (Kuruc.info: hazugság. Ezerszer bebizonyíttatott – még a Népszabadság is elismerte, lásd EZT [plusz linkek ITT] – hogy az integrált oktatásban a jobbak szívnak, a rosszabbak meg egy jottányit sem zárkóznak fel.), külön-külön mind abban érdekeltek, hogy ne az ő gyerekeik járjanak vegyes osztályba. Még ha belátják is, hogy a "segély helyett munkát" jelszónak csak ott van értelme, ahol munkahelyek létesülnek, saját erőből nem tudnak gazdasági fellendülést produkálni szűkebb pátriájukban. Még ha belátják is, hogy a "munkateszten" olyanok is fennakadhatnak, akik számára létkérdés a segély, a nagyvonalúságtól semmit nem remélhetnek, a szigorítástól viszont megtakarítást.
Másodszor, nem könnyű eljutniuk e belátásokig. Abban a világban, melyet belülről ismernek, segélyre szorulni megalázó, a pénzt elszórni szégyen, a más kertjéből lopni bűn. Azt a világot, ahol a megaláztatás, szégyen és bűnösség bélyegét viselő tettek alternatívái nem láthatók, kívülről nézik. Kívülről annyit látni belőle, hogy "ők" nem a "mi" normáink szerint élnek.
Ez részint elidegenít és félelmeket ébreszt, mert érthetetlen s ezért kiszámíthatatlan. Részint felháborít. Vannak normák, melyek rendszeres megsértésével együtt élünk: sok iparos nem ad számlát, sok orvos hálapénzt fogad el. (Kuruc.info: arányok, azok a fránya arányok... Mindjárt jön a duma arról, hogy a magyarok legalább olyan mértékben bűnöznek, mint a cigók.) De amit "mi" tipikus esetben nem teszünk, annak megcselekvését "nekik" sem nézzük el.
A félelem a másik ember okozta veszély felnagyítására hajlamosít. A felháborodás erkölcsi ítéletté nemesíti a rövidlátó önzés parancsát. (Kuruc.info: mi a "rövidlátó önzés"? Hogy életem védelmében nem akarok magamnak putriscigány szomszédot? Hogy a gyerekem jövője érdekében nem akarok neki putriscigány osztálytársat?!) Akkor is büntetésre ösztökélhet, amikor a szankció mögött nincs is más érdek, mint a moralizáló indulat. (Kuruc.info: sajnos már túljutottunk azon, hogy a "cigányozók" döntő többsége csak "divatból" szídja a mokkákat. A rák áttételei már mindenhol ott figyelnek, szinte mindenkinek az életét megkeserítik. Kivéve persze az újlipótvárosi és rózsadombi fajvédőket.)
"Aki nem dolgozik, ne is egyék."
Ha a többségi társadalom tagját látjuk a mélyszegénység normái szerint élni, nem jutna eszünkbe: na persze, hiszen magyar. (Kuruc.info: a magyar, még ha alig is van pénze, nem fog cigánymódra élni: nem fog lopni, passzióból vagy párszáz forintokért gyilkolni; nem veri el a pénzét játékgépezésre, nem issza azt el.) Ha azonban a társadalom alá szorult ember roma is, könnyen magyarázzuk életmódját azzal, hogy cigány.
Innen már csak egy kis lépés odáig, hogy a cigány ember élete nem ér annyit, mint a magyar ember uborkája. (Kuruc.info: a szokásos fajvédő mocsok: ahogy olyannyian mások a brancsából, Kis is nyomatja a uborka = emberélet hazugságot. Azt persze elfelejti, hogy a kesznyéteni uborkalopást bosszúállásnak nevezték a cigányok. Ki tudja, mi lett volna belőle, különösen, hogy matt részegek voltak [amikor a cigányok keze és kése még könnyebben "eljár"], és hogy aznap kapta meg Barna bácsi a nyugdíját. Ki lehet találni, mit is akartak valójában. Nem csak ubit lopni, az hétszentség.)
A helyi és az országos érdekek összehangolatlansága egyfelől, az etnikai elfogultság és előítélet másfelől teszik oly nehézzé a többségi közösségek számára, hogy saját erejükből azt az utat válasszák, mely a kisebbség felzárkózásához vezet. Marad a látszatmegoldás: a kisebbség megrendszabályozása, elszigetelése, kiszorítása. (Kuruc.info: hatszáz éve próbáljuk felzárkóztatni a cigókat, barátocskám. Nem megy. Nem a mi hibánkból. Ahogy a finneknek sem sikerül, pedig ők aztán hihetetlen pénzeket nyomtak / nyomnak bele ebbe a dologba. Vajon miért? Miért nem lehet civilizálni a putrisokat? Mi, ki ennek az oka?!)
Ám ez hosszabb távon senkinek nem jó. A költségek, melyeket senki nem akar megfizetni, végül mindenkire visszahullnak. Növekszik a romák lakóhelyi elszigeteltsége. Többségük városi gettókba és zárványtelepülésekre szorul, hagyományos cigánytelepekre, tiszta cigány falvakba, faluvégi cigánysorokra. Oda, ahol a legkevesebb a munkalehetőség. (Kuruc.info: hazugság, mocskos fajvédői hazugság. Munkalehetőség van. Lásd pl. EZT és az onnan induló linket [kövessük azt szépen visszafelé, hogy lássuk az összes, a közelmúltban a cigánytelepek közelében létrejött munkahelyet], valamint a mai Tarnabod-cikket) Gyerekeik jelentős része cigány iskolába vagy elkülönített cigány osztályba jár. Térbeli és iskolai szegregálódásuk növeli annak valószínűségét, hogy segélyre szoruló felnőtt legyen belőlük. (Kuruc.info: ha nem lennének szegregáltak, a jó példát akkor sem tanulnák el...) A segélytől való megfosztás kétségbeesett tettekre kényszeríti őket. Ha a többségi társadalom ellenségként kezeli a romákat, előbb-utóbb az ellenségévé válnak.
Radikalizálódás
Emlékszik az olvasó a Rádió utcai romák történetére? A székesfehérvári Rádió út 11. alatti, lebontásra ítélt szükségszállás jogcím nélküli lakóit az önkormányzat 1997-ben konténerekbe akarta zsuppolni; végül - a tiltakozások hatására - felajánlott harmincmillió forintot, hogy abból oldják meg a lakók elhelyezését. A városon kívül, természetesen. A megye települései felbolydultak. Több helyen fenyegetéssel, élőlánccal tették lehetetlenné a megvásárolt ingatlan birtokbavételét. A jobboldali ellenzék kormánypárti provokációról beszélt. A köztársasági elnök, a kormányfő hallgatott. (Kuruc.info: lásd a fent már említett / linkelt Németkér-Fadd-témát. Fadd importálta az egyik "rádiós" családot. Az eredmény "fantasztikus": a település életét pokollá tette a família.)
E cikk szerzője akkor azt írta, hogy az állam némasága veszélyes. Bátorítja a jogsértőket, és megerősíti a romákat abban, hogy a közhatalom nem az övék (is), hanem a velük szemben ellenséges többségé. Jó darab ideig - látszólag - nem fog történni semmi, jósoltam, mert a roma népesség társadalom alá szorult csoportjai végtelenül elesettek, felfelé igyekvő tagjai pedig féltik bizonytalan státusukat. Néhány évtized múlva azonban fel fog lépni a roma népvezérek új nemzedéke, akik azt mondják majd, hogy nem a magyar államtól kell egyenlő jogokat követelni, mert ez soha nem lesz a romák állama. A megoldás: roma önvédelem, Roma Power (Roma jogok, magyar érdekek. Népszabadság, 1997. december 23.). (Kuruc.info: nem kell ahhoz pár évtized, már most le akarnak bennünket gyilkolni a putriscigányok, és, figyelve a demográfiai folyamatokat, azt, hogy a nyolc év alattiak fele cigány, ez pár éven belül sikerülhet is nekik. És persze készülnek is a harcra, a polgárháborúra: lásd pl. a kiképzésüket. Persze azt nem értik meg a maguk beszűkült, 70-es IQ-ján, hogy ha bennünket kinyírnak, akkor nem lesz, aki eltartsa őket. Felélik, felperzselik az országot, aztán mehetnek tovább, ha nem akarnak éhenveszni. Ha lesz valaki, aki befogadja őket. Nagyon úgy tűnik, senki sem lesz.)
Bevallom, tíz évvel ezelőtt nem jutott eszembe, hogy még mielőtt a kisebbség az állam ellen fordulna, a többséget képviselő polgármesterek, helyi önkormányzatok dobnak kesztyűt a közhatalomnak. Pedig gondolhattam volna rá. A cigánytelepen, cigánysoron élők nyomorúságát a többségi közösség is megszenvedi. Ha nem lát kiutat szorult helyzetből, a többség is háborogni kezd. S jóval több eszköze van elégedetlenségének kifejezésére, mint a kisebbségnek.
Tavaly decemberben a Magyar Gárda több mint háromszáz tagja fekete egyenruhában, zárt alakzatban végigmasírozott egy kétezer lelket számláló falun, Tatárszentgyörgyön. Vezetőjük "cigánybűnözésről" értekezett, a cigányok elkülönítésére szólított fel, és kijelentette, hogy a gárda megvédi a magyar állampolgárokat a bűnözőkkel szemben. Az első gárdajárást követően több etnikai konfliktusoktól sújtott településre hívták be az egyenruhás menetelőket.
A gárda kihívóan bitorolja a közhatalmi szervek jogát a kényszerítésre és a kényszerrel való fenyegetésre. Akik behívják, tisztában vannak ezzel. Ezért hívják. Úgy érzik, az állam nem képes vagy nem akarja megvédeni a biztonságukat. Nem bíznak a rendőri intézkedés, az ügyészi vizsgálat, a bírósági tárgyalás és ítélet jogállami procedúráiban. (Kuruc.info: Kis úr! Igazuk van, vagy nincs? Kérem, erre válaszoljon! Mielőtt ezt teszi, tájékozódhat például a balliberális Wahorn Andrásnál, hogy például szerinte miért nem teszi azt a rendőrség, az igazságszolgáltatás, amit tennie kéne!) A tettesekkel azonosított etnikai csoport (Kuruc.info: miért? Nem az? Nem a putriscigányság adja a cigányfertőzött régiók bűnzőinek legalább 90%-át? Hadd utaljunk például a kijózanító miskolci cigánybűnözési adatokra...) megfélemlítésében, megfegyelmezésében hisznek. A vendéglátó önkormányzatok többnyire jobboldaliak. (Kuruc.info: na megy a jobboldal mocskolása is. Persze azt elfelejti Kis, hogy 1.) az önkorik nagyobb része jobboldali 2.) baloldali, szoci polgármesterek is egyértelműen a Gárdához hasonló kiállást produkáltak, lásd pl. a szerencsi kistérség-sztorit.) De a joguralom elleni lázadás nem a jobboldal kiváltsága. A szerencsi kistérséghez tartozó Monok önkormányzata május 21-én országos hírre tett szert két nyíltan törvénysértő rendeletével. Május 23-án a szerencsi kistérség tizennyolc polgármestere - köztük számos szocialista - nyilatkozatot adott ki. Az időzítés üzenete félreérthetetlen: ha azt akarjátok, hogy visszatérjünk a törvényesség útjára, változtassátok meg a törvényt. (Kuruc.info: teljesen korrekt: az elavult, idióta törvényeket meg kell változtatni.)
A tüntető törvényszegés rést üt a jogrenden. De a jog uralmát az is aláássa, ha a kisebbség megregulázása törvényes keretek közt zajlik. A joguralom nem pusztán annyit jelent, hogy a törvényt általában betartják. Azt is magában foglalja, hogy a törvényes hatalom mindenkivel egyenrangú polgárként bánik. Mindenki számít, mindenki egyenlően számít. (Kuruc.info: megint a szokásos egyenjogúsító, egyenértékűsítő duma. Megint csak advocatusdiaboli nagyszerű cikkére tudok utalni, amiben mindezt "helyreteszi": Miért nem egyenértékűek a cigányok a fehérekkel?)
A monoki polgármester és társai nem így gondolják. Nem a térség lakosainak összessége nevében beszélnek, csak a többség nevében; nem az együttélés mindkét közösséget sújtó gyötrelmeiről számolnak be, csak a többség sérelmeiről (Kuruc.info: majd ha a kisebbség rendes, alkotó, nem bűnöző, nem uzsorázó, nem parazita része lesz a helyi társadalomnak, akkor pofázhatsz, Kis. Addig kussolsz.); nem a mindkét közösség számára előnyös megoldásokat keresik, hanem a kisebbség ráncba szedésének módozatait. A segélyből élő romák az ő leírásukban közpénzre vadászó paraziták, akikkel így is kell bánni. (Kuruc.info: nem azok? De. Munkakerülő, parazita csürhe. Majd ha elmennek dolgozni és bizonyítanak, akkor emberként tekintünk rájuk. Addig nem. Kis amúgy elmehetne Gadnára, Tarnabodra, Kesznyétenbe, Szomolyára, Mohácsra stb. okítani a gádzsó parasztokat, hogy amit látnak és tapasztalnak, az csupán a képzelet szüleménye...)
Mint minden támogató intézménynek, a szociális segélynek is vannak nem kívánt mellékhatásai. Jó esetben fönntarthatóvá teszi a céltalan tengődést. Nem teremti meg a munkába állás feltételeit. Vissza is lehet élni vele. De akinek a rászoruló kínjai is fájnak, óvatosan bánik a szigorítással. Minél szigorúbb teszthez kötik a segélyt, annál nagyobb a veszély, hogy a puszta megélhetésükben fenyegetett emberek is fennakadnak rajta. S akit nem zárnak ki a jogosultak közül, azt is zaklatás, megszégyenítés sújtja.
Aránytalan terhet zúdítanak a legelesettebbekre azért, hogy az adóképes többség egy kicsivel kevesebb indokolatlan kiadásra kényszerüljön. (Kuruc.info: anyád, Kis! Mo-on a az egyik legmafagasabb az adóprés egész Európában! Az adónk hihetetlen nagy része megy a segílykékre, a cigányoknak adott természetbeli juttatásokra, a pár év alatt lelakott, többmillióba kerülő házakra, az általuk okozott hihetetlen károk – vasúti pályák, trafók, kommunikáció, árvízvédelmi berendezések stb. – kijavítására! Csak egy példa: csak maga a kispesti kábellopás kijavítása több, mint 100 millióba került, és akkor még nem is beszéltünk a szolgáltatások, a kommunikációs csatornák többnapos kiesése miatti, pénzben ki nem fejezhető károkról.)
Nagyon keveset tudunk arról, milyen lehet a kitaszítottság és megbélyegzettség állapotát romaként megélni. Egy valamiben azonban biztosak lehetünk. A romaellenes radikalizálódás maga után fogja vonni a romák radikalizálódását. Az etnikai viszonyok végzetes elfajulása felé sodródunk. (Kuruc.info: tudjuk, ahogy azt is tudjuk, hogy a rossz, ugyanakkor, látva a kormány teljes impotenciáját [nem vezeti be a szlovák törvényeket és nem vet véget a megélhetési purdégyártásnak], sajnos sokkal valószínűbb forgatókönyv megvalósulása: vagy a dél-afrikanizálódás, a fehérek totális kiirtása és/vagy elmenekülése, vagy a polgárháború. Nem értjük amúgy, hogy Kis, aki "tűzközeli", miért nem próbálja maga megakadályozni a helyzet eszkalálódását. Például úgy, hogy rábeszéli Gyurcsányt és sleppjét, ugyan, vezesse már be a fényesen bizonyított, remekül működő, az ország lefelé csúszását szárnyalássá változtató szlovák modellt...)
Országos politika
Ezt a folyamatot csak országos szintű cselekvés állíthatja meg. Az államnak kell programot - és a program megvalósításához eszközöket - kínálnia, mely a közös csapdából kivezet. Az államnak kell gondoskodnia a helyi konfliktusok kezeléséről. (Kuruc.info: majd ha látunk minden egyes faluban legalább 4-5 tökös rendőrt a nap 24 órájában, akkor beszélhetünk. Tartunk tőle, hogy ilyen soha nem lesz.) Az állam szerveinek, s az államot kormányzati és ellenzéki pozícióból ellenőrző pártoknak kell egyértelművé tenniük, hogy a "cigánykérdést" nem szabad és nem lehet a roma kisebbség rovására megoldani. (Kuruc.info: azaz megint szívjon a magyar. Zárják össze a gyerekét cigányokkal az iskolában, kényszerítsék arra, hogy együtt lakjon putrisokkal stb. Brávó.)
A gárda megalakulását a Fidesz - ha vonakodva is - elítélte, ám a gárdajárásokról hallgat. Sokáig a kormány is tétlenkedett. Bár tavaly augusztusban a miniszterelnök kemény szavakkal ítélte el a gárdaalapítást, a masírozásokra csak hónapokkal az első után reagált, s akkor sem szólította fel a rendőrséget közbelépésre. Ebben azóta történt változás. A rendészeti miniszter kimondta, hogy a gárdajárás törvénytelen, és kilátásba helyezte a rendőri fellépést. Meglátjuk, vajon a szavakat tettek követik-e. (Kuruc.info: a rendészeti miniszter tehet egy szívességet. Hazudik ugyanis őkelme. Ha törvénytelen lenne, akkor már rég feloszlatták, betiltották volna a Gárdát. Nem így tették. Hogy miért? Ezt maga a szélsőliberális Papp László Tamás magyarázta meg.)
Nehezebb lesz szembefordulni a szociális segélyek elleni lázadással. Részint azért, mert ebben a kormánypárt bázisa is aktív szereplő, részint pedig azért, mert a szellemet maga a kormányfő engedte ki a palackból.
A történet nem májusban és nem Monokon indult, hanem február 26-án, az Akadémián tartott kormányfői előadással. A beszéd az adóreformról szólt, csak mintegy mellékesen említette meg a szociális segélyezési rendszer nem kívánt hatásait. A segélyezés mai rendje olyanokat is visszatart a munkától, - mondta a miniszterelnök -, akik ha akarnának, tudnának dolgozni.
Ez a kitérő kétségkívül nem a hallgatóság kedvéért került a szövegbe, hanem az elégedetlenkedő vidéki polgármestereknek üzent: morgolódásuk értő fülekre talál. Ők pedig vették a lapot. Két szocialista polgármester március 3-án levelet írt a kormányfőnek, kérve a szociális segélyezés szabályainak szigorítását. A levélhez negyven további településvezető csatlakozott. Március 11-én Gyurcsány zárt körű megbeszélésen fogadott egy csapat polgármestert. Itt megerősítette, hogy a kormány "munkára ösztönző" segélyezési szabályokra szeretne áttérni, s ehhez a meghívottak javaslatait kérte. Munkaügyi minisztere útján a szerencsi nyilatkozat iránti rokonszenvének is hangot adott.
Gesztusaival minden bizonnyal a népszavazás körüli politikai válságot próbálta kezelni. Az akadémiai előadás időpontjában már tudni lehetett, hogy a kormány elbukja a referendumot; a polgármesteri találkozó időpontjában már a bukás méretei is ismertek voltak. Az MSZP felbolydult. Hogy a mozgolódást leszerelje, Gyurcsány sietve engedett különféle befolyásos szocialista körök - köztük a segélyezési rendszerre panaszkodó önkormányzati vezetők - nyomásának. Azok pedig kóstolgatni kezdték, meddig terjed az új keletű készségesség. Mire eljött a nyár, a miniszterelnök kénytelen volt elismerni, hogy a folyamat, melynek elindulásánál bábáskodott, "felerősítette a szegény- és cigányellenes hangokat". Mégsem fordult vissza. (Kuruc.info: na a nagy "ellenzéki" Kis hogy odamondogatott Gyurcsánynak! "Kár", hogy egyetlen egy segílykecsökkentési határozat nem született és, ahogy tűnik, nem is fog. Ha valaki, hát a kormány teljes mellszélességgel támogatja a jelenlegi segílyezési rendszert.)
A higgadt helyzetértékelés megkívánja, hogy szögezzük le: a monoki példát viszonylag kevesen követték, és tény az is, hogy a gárda szolgálataiból a vegyes lakosságú településeknek csak egy csekély hányada kért. Van némi ok a bizakodásra. Még teremthető közvélemény a jogállam és a polgárok egyenlősége mellett, hogy a mindenkori kormányra ne csak a jogállam és az egyenlőség ellen forduló csoportok nyomása nehezedjen.
Az elmúlt időszak kísérletei azonban rossz csillagzat alatt indultak el. Az egyik kezdeményezés a Demokratikus Chartába próbál újra életet lehelni. Sokan nehezményezik, hogy az új chartát maga a kormányfő hirdette meg. Én tovább mennék. A charta felhívása "a nemzeti közösség szétesése" elleni küzdelemre szólít föl, szerintem helyesen. Ám a szétesés tüneteit egyetlen okkal magyarázza: a jobboldal a nemzetet önmagával azonosítja, míg politikai vetélytársaitól megtagadja a legitimitást. Csakhogy a "nemzeti közösséget" nem kizárólag az veri szét, hogy az egyik politikai oldal kétségbe vonja a másik jogát a választók képviseletére. A szociális segélyek ürügyén zajló hangulatkeltés is kikezdi - hogy csak egy cikkem témájába vágó példát említsek. A keresztény-nemzeti jobboldal mindenki másnál nagyobb politikai felelősséget visel az intolerancia és az erőszak elharapódzásáért, de a segélyezés ügyében nem az övé a fő felelősség. Súlytalanná teszi "a mindennapi kirekesztés, rasszizmus és a terjedő erőszak" elleni tiltakozást, hogy a charta felhívásának egy szava sincs a baloldal felelősségéről.
A másik kezdeményezés - a Tarka Magyar - civil szervezetektől indult el, és távol igyekszik tartani magát a pártharcoktól. Nyilatkozata "az erőszak és kirekesztés minden formáját" elítéli. Azonban, szemben a charta felhívásával, nem nevezi meg az erőszak és kirekesztés által fenyegetett csoportokat, melyek védelmében fel akar lépni.
Nekem úgy tűnik, a Tarka Magyar leplezetlen pártellenessége ugyanarról a tőről fakad, mint szemérmes hallgatása arról, hogy "az erőszak és kirekesztés" áldozatai ma elsősorban romák, melegek és bevándorlók. A jobboldali értelmiség - tisztelet a kivételnek - nem emelne szót a cigányellenesség, homofóbia, idegengyűlölet ellen; a jobboldali pártvezetők nem vennének részt egy olyan menetben, melyet egyebek közt a Háttér Társaság a Melegekért és a Roma Polgárjogi Alapítvány fémjelez. (Kuruc.info: ugyan ki akarna közösködni egy olyan RPA-val, amit a köztörvényes, ráadásul súlyosan MSZP-s Horváth Áládár vezet?! Ennyit a szervezet "függetlenségéről". Nem csoda, hogy a jobberek nem állnak vele szóba.) Aki ma Magyarországon előítélet sújtotta kisebbségek mellé áll, annak számolnia kell vele, hogy egyedül maradhat a balliberális értelmiséggel és politikai vezetőivel. Ez szerencsétlen helyzet, nem könnyű kezelni. Ám azon a módon biztosan nem lehet, hogy kiüresítik a meghirdetett demonstráció üzenetét (hátha így a jobboldali érzelmű polgár is eljön), és felszólítják a pártvezetőket, maradjanak távol az eseménytől (hátha így a baloldali politikus is otthon marad). Súlytalanná teszi "az erőszak és kirekesztés minden formája" elleni tiltakozást, hogy a tarkák kitérnek a politikai állásfoglalás elől.
A chartás nemzedék tisztában van vele, hogy a demokrácia, a jogállam és a kisebbségekkel szembeni tolerancia ügye politikai ügy, és vállalja az állásfoglalást. De sajnos hanyatlóban van az a képessége, hogy miközben elkötelezi magát, a saját oldalához is kellő kritikával viszonyuljon.
A tarkák nemzedéke mentes a chartások közt gyakori politikai elfogultságtól, de máris cipel egy másik elfogultságot: a politikaellenességét. Abban a tévhitben ringatja magát, hogy hathatósan szembeszállhat az intoleranciával, miközben fölébe emelkedik a politikai ellentéteknek, melyek a parlamenti pártokat és szellemi közegüket megosztják.
A chartások húszezer felvonulót vártak. A tarkák százezret. Mindkét kezdeményezés négy-ötezer embert tudott mozgósítani. Nem kellene eltűnődni a tanulságokon?
Megjelent júliusban egy fotó a szikszói gárdagyűlés ellen demonstráló romákról. Az első sorokban kopaszra nyírt, izmos férfiak. Feszült készenlétben néznek farkasszemet a gárdisták védelmére felsorakozott rendőrökkel. (Kuruc.info: ennyit az "elesett", "védekezésképtelen" szegínromákokról... még jó, hogy ezt a tényt maga Kis ismeri el.)"
Kuruc.info – Arppi S.
Kuruc.info: Ehhez csak azt a kommentárt tudjuk hozzáfűzni, hogy Kis János napi útvonala: Gellért hegy - CEU. Ha találkozik is cigánnyal, az "kivakaródzott" értelmiségi, nem putris-bűnöző. Majd akkor írogasson a vidéki helyzetről meg a cigányokról, ha legalább negyedannyi tapasztalata lesz, mint pl. Wahorn Andrásnak vagy bármelyik találomra kiválasztott vidéki embernek.
Frissítés: Olvasói vélemények és egyéb reakciók:
"Lehet, hogy Kis Jánosnak el kellett volna beszélgetni a cikk megírása előtt a Tarnaboddal egy cipőben járó falvak, városkák lakóival, nyugdíjasaival. "
****************
"Végülis nincs semmi gond - a filozófus megírja a következtetéseit amikről össze-vissza olvasott/és csak olvasott mert nem látta - a vidéki polgármesterek akik meg tudják hogy mi a dráma és nekiállnak a maguk módján megoldani... Ki ki a szerepe szerint."
****************
"A cikkből kiderül, hogy azt Kis János, mint "gondolkodó állampolgár" írta, semmilyen kutatást a tárgyban nem végzett, az érintettekkel nem beszélt.
Ilyen alapon nyugodtan juthat akár arra a következtetésre is, hogy a Föld lapos, vagy a világot egy teknős tartja a hátán.
Hosszas töprengés után a következőkre jutott a könyves szobájában, ahol rengeteg szakirodalmat tanulmányozott át:
1. A cigányokkal baj van.
2. A cigányokkal azért van baj, mert a fehérek is itt vannak, ha nem lennének, a cigányok jól ellennének.
3. De ha már itt vannak a fehérek, kutya kötelességük segíteni a cigányokat, mindent meg kell tenniük hogy azok jól érezzék magukat. Áttételesen így a fehérek is jól fogják magukat érezni, de csak és kizárólag akkor, ha ez a kedélyváltozás a cigányoknál lezajlott.
4. Ha ez nem sikerül(mindegy miért), a hibásak a fehérek lesznek. Miért? Mert nekik volt szakirodalmuk a könyves szobában.
És végül 5. Mit kell tenni? Nyomd a lóvét, ne siránkozz!(ha esetleg nem jön be az útmutatás, Kis János garanciát nem vállal, további megoldás nincs a szakirodalomban, GO TO 1.)
(ento)"
"Lehet, hogy Kis Jánosnak el kellett volna beszélgetni a cikk megírása előtt a Tarnaboddal egy cipőben járó falvak, városkák lakóival, nyugdíjasaival. "
****************
"Végülis nincs semmi gond - a filozófus megírja a következtetéseit amikről össze-vissza olvasott/és csak olvasott mert nem látta - a vidéki polgármesterek akik meg tudják hogy mi a dráma és nekiállnak a maguk módján megoldani... Ki ki a szerepe szerint."
****************
"A cikkből kiderül, hogy azt Kis János, mint "gondolkodó állampolgár" írta, semmilyen kutatást a tárgyban nem végzett, az érintettekkel nem beszélt.
Ilyen alapon nyugodtan juthat akár arra a következtetésre is, hogy a Föld lapos, vagy a világot egy teknős tartja a hátán.
Hosszas töprengés után a következőkre jutott a könyves szobájában, ahol rengeteg szakirodalmat tanulmányozott át:
1. A cigányokkal baj van.
2. A cigányokkal azért van baj, mert a fehérek is itt vannak, ha nem lennének, a cigányok jól ellennének.
3. De ha már itt vannak a fehérek, kutya kötelességük segíteni a cigányokat, mindent meg kell tenniük hogy azok jól érezzék magukat. Áttételesen így a fehérek is jól fogják magukat érezni, de csak és kizárólag akkor, ha ez a kedélyváltozás a cigányoknál lezajlott.
4. Ha ez nem sikerül(mindegy miért), a hibásak a fehérek lesznek. Miért? Mert nekik volt szakirodalmuk a könyves szobában.
És végül 5. Mit kell tenni? Nyomd a lóvét, ne siránkozz!(ha esetleg nem jön be az útmutatás, Kis János garanciát nem vállal, további megoldás nincs a szakirodalomban, GO TO 1.)
(ento)"
Okt. 13. 9.30: Olvasó: "Hozzászólás a Kis János írásához
Ez a Kis János, ( aki az SZDSZ egykori elnöne volt ) "valamit tudhat". Valamikor -az idejére már nem emlékszem- megjelent egy írása a szegregáció témakörében. Természetesen helytelenitve, elitélve eme cselekményt. Ami az ő részéről már megszokott. De! Volt egy félelmetes viziója. (Pontosan idézni nem tudom, csak a lényegét) Feltette ugyanis a kérdést, ami szerinte valósággá válhat: mert mi lesz akkor, ha elkeseredett cigány fiatalok fegyverhez jutva, esetleg...?
-Mondom: ez az írás legalább 10 éve jelent meg. Valamikor a "Csurka-tanulmány" után.
Ma már tudjuk: VAN FEGYVERÜK!
Ma már tudjuk: KÉPEZIK ŐKET [a cigányokat] A FEGYVEREK HASZNÁLATÁRA! (Kuruc.info: lásd EZT és az onnan induló linkeket)
Ma már tudjuk: HASZNÁLJÁK A FEGYVEREIKET!
LEHET HOGY KIS JÁNOSNAK MÁR AZIDŐTÁJT VOLTAK INFORMÁCIÓI?
LEHET HOGY KIS JÁNOS TUDOTT TERVEKRŐL?
Kis János filozófus. Nem jövőlátó!
ÁM FÖLÖTTÉBB ÉRDEKES, HOGY ENNYIRE JÓL LÁTTA A JÖVŐT!
Kis János "politikus volt"?! A polkitikusok pedig-formálni akarják a jövőt! Befolyásolni!
LEHET-NEKI SIKERÜLT?
Üdvözlettel: kismagyar"
Kuruc.info: tekintve, hogy már a "rendszerváltás" elejétől kezdve azon dolgozott a politikai elit, hogy Magyarország teljesen védekezésképtelen legyen, lehet ebben valami. Lásd pl. katonaság tönkretétele, miközben Európában sok helyütt – pl. a nálunk sokkal demokaratikusabb hagyományokkal rendelkező, még csak véletlenül sem "fasiszta" vagy "balkáni" Finnországban – hihetetlenül erős a nemzeti hadsereg, és, természetesen, hadkötelezettség van. Vagy a szabad fegyverviselés, ill. birtokvédelem kérdését, amelyben a legtöbb országban sokkal-sokkal szabadabb törvénykezés van, mint nálunk. Lásd pl. a szárnyaló gazdaságú bezzeg-országot, Szlovákiát. Nekik miért szabad az, ami nekünk nem?! Tán csak nem azért, mert nekik rendes, hazaszerető, cionistamentes kormányuk van?!
Úgy látszik, az izraeliek foga már nagyon-nagyon fáj erre a földre. És az a szörnyű, hogy ha most nem fogunk össze, akkor minden további nélkül az övék is lesz, és valóban úgy járunk, mint a palesztínok. Vagy még rosszabbul. A cigányok a zsidók legjobb magyarellenes fegyvere.
Ez a Kis János, ( aki az SZDSZ egykori elnöne volt ) "valamit tudhat". Valamikor -az idejére már nem emlékszem- megjelent egy írása a szegregáció témakörében. Természetesen helytelenitve, elitélve eme cselekményt. Ami az ő részéről már megszokott. De! Volt egy félelmetes viziója. (Pontosan idézni nem tudom, csak a lényegét) Feltette ugyanis a kérdést, ami szerinte valósággá válhat: mert mi lesz akkor, ha elkeseredett cigány fiatalok fegyverhez jutva, esetleg...?
-Mondom: ez az írás legalább 10 éve jelent meg. Valamikor a "Csurka-tanulmány" után.
Ma már tudjuk: VAN FEGYVERÜK!
Ma már tudjuk: KÉPEZIK ŐKET [a cigányokat] A FEGYVEREK HASZNÁLATÁRA! (Kuruc.info: lásd EZT és az onnan induló linkeket)
Ma már tudjuk: HASZNÁLJÁK A FEGYVEREIKET!
LEHET HOGY KIS JÁNOSNAK MÁR AZIDŐTÁJT VOLTAK INFORMÁCIÓI?
LEHET HOGY KIS JÁNOS TUDOTT TERVEKRŐL?
Kis János filozófus. Nem jövőlátó!
ÁM FÖLÖTTÉBB ÉRDEKES, HOGY ENNYIRE JÓL LÁTTA A JÖVŐT!
Kis János "politikus volt"?! A polkitikusok pedig-formálni akarják a jövőt! Befolyásolni!
LEHET-NEKI SIKERÜLT?
Üdvözlettel: kismagyar"
Kuruc.info: tekintve, hogy már a "rendszerváltás" elejétől kezdve azon dolgozott a politikai elit, hogy Magyarország teljesen védekezésképtelen legyen, lehet ebben valami. Lásd pl. katonaság tönkretétele, miközben Európában sok helyütt – pl. a nálunk sokkal demokaratikusabb hagyományokkal rendelkező, még csak véletlenül sem "fasiszta" vagy "balkáni" Finnországban – hihetetlenül erős a nemzeti hadsereg, és, természetesen, hadkötelezettség van. Vagy a szabad fegyverviselés, ill. birtokvédelem kérdését, amelyben a legtöbb országban sokkal-sokkal szabadabb törvénykezés van, mint nálunk. Lásd pl. a szárnyaló gazdaságú bezzeg-országot, Szlovákiát. Nekik miért szabad az, ami nekünk nem?! Tán csak nem azért, mert nekik rendes, hazaszerető, cionistamentes kormányuk van?!
Úgy látszik, az izraeliek foga már nagyon-nagyon fáj erre a földre. És az a szörnyű, hogy ha most nem fogunk össze, akkor minden további nélkül az övék is lesz, és valóban úgy járunk, mint a palesztínok. Vagy még rosszabbul. A cigányok a zsidók legjobb magyarellenes fegyvere.
