Horst Mahler
A nemzetközi pénzhatalom legnagyobb ereje az emberek sötétségén túl a holokauszt-propaganda, valamint az antiszemitizmus-ipar igen eredményes működtetésében rejlik. Bár az utóbbi már több évezrede dübörög és szedi hiszékeny áldozatait, mégis a méhéből születő, és emlői nedvéből táplálkozva felnövő szörnyszülöttet, az úgynevezett holokausztot nevezhetjük a világtörténelem legnagyobb csalásának. Bárki is legyen az édesapa értjük ezalatt a holo-csodafegyver feltalálóját, az ősi ipart ötletével megtermékenyítőt , az biztos, hogy a sakkjáték kiagyalójával említhetnénk egy lapon találmányát, ha nem szenvednénk miatta immár 64 éve.

Együtt a halhatatlanság felé: Arthur Butz, Germar Rudolf és Frederik Toben a jobb szélen
Az egy központból irányított világkormány felállításán is ügyködő terroristák ezen iparágakra épülő stratégiája pofonegyszerű. A két propaganda tervszerű, precíz üzemeltetésével megbélyegezni mindenkit, aki a mindenható globalo-liberalizmust bírálni merészeli. Ha az egyén vagy közösség a szókimondó, néven nevező módszert alkalmazva, az igazság kimondásával őket gazembereknek nevezve kívánja a világhódító "demokraták" hatalmát gyengíteni, megtörni, akkor megkapja a "szélsőséges" jelzőt, ami után természetesen nem maradhat el a "tudjuk, hogy hova vezetett" sirám.

Amennyiben viszont az ellenállók a gyarmatosító törekvéseket viszonylagosan figyelmen kívül hagyva, vagyis nem kifejezetten fizikai vagy verbális ellenállást alkalmazva, hanem az ősi értékek, hagyományok, kultúrák megtartásával kívánnak szembe menni a fogyasztásra nevelő maffiózókkal, akkor a maradi, avítt, haladás- és fejlődésellenes, nacionalista stb. szavak sulykolásával kerülnek kirekesztésre. És mivel a nacionalista fogalmat (ami nem jelent mást egyébként, mint a nation-ből kapott nemzetit, nemzetben gondolkodót, tehát a globalisták álmaiban szereplő egyénre épülő társadalommal szemben a nemzetet, mint közösséget előnyben részesítőt) már réges-régen meghamisítva összemosták a sovinizmussal, már csak egy ugrásra vagyunk a "tudjuk, hogy hova vezetett" refréntől.

David Duke
Nagyon fontos tehát megértenünk és minél több emberrel megértetnünk, hogy a gázkamra legendára épített iparnak nem elsősorban az a célja, hogy a közösségeket ennek ürügyén különböző címeken anyagilag sarcolják meg. Legyen az örökös, soha véget nem érő kárpótlás, vagy akár tanfolyam, kiállítás, alapítvány, emlékközpont, múzemumfelújítás, holovonat üzemeltetéséhez való hozzájárulás stb. néven lehúzott állami támogatás. Ez csak a hozadéka az ördögi fortélynak.
Az igazi cél a szellemi terrorizmus, a kollektív bűntudatra neveléssel (folyamatosan hangoztatva, hogy "mindez nem mehetett volna végbe a civil lakosság asszisztálása, cinkos összekacsintása nélkül", tehát eredendően bűnös a magyar és a német ) minél korábban, már lehetőleg gyerekkorban meghajlítani az egyén gerincét, csöndessé, szolgalelkűvé idomítani, aki soha nem felejtheti, hogy ki az úr, mivel tartozik gazdájának, és aki nem elégedetlenkedik a vérlázító igazságtalanságokat látván, azokat elszenvedvén sem, mert pontosan tudja, hogy "mindig is így volt", "úgysem lesz jobb", a "kisember örüljön, hogy munkája van", és esetleges felháborodásával csak a mindennél fontosabb társadalmi békét veszélyeztetné, a szélsőségesek alá adva a lovat, "az pedig tudjuk, hogy hova vezetett". Kiabálására felfigyelhetnének a lélekromboló nihilizmusban dagonyázó, rabszíjra fűzött, pusztulásra ítélt alattvalók. Tenyésztői a médiának is nevezhető tömegpusztító fegyverzet kifinomult módszereivel nevelték bele, hogy "sokkal tartozunk a zsidóságnak a vészkorszak idején elkövetett bűneink miatt". És ő nem vitatkozik. Miért is tenné, mikor sok-sok fényképpel, könyvvel, holywoodi szuperprodukcióval bizonyították be neki a szörnyűségeket. Mi több, Nobel-díjasok is megmondták. Az önálló gondolkodásra való hajlamától megszabadított, felvilágosult modern demokrata pedig nem tesz fel kérdéseket. Eszébe sem jut, hogy kételkedjen. Fülében mp3-lejátszóval indul üveges tekintettel nap mint nap a gépsor mellé.

David Irving
Ki kell térnünk még egy fontos szempontra. Az pedig nem más, mint a holovírussal megmérgezett szellem elterelése a XX. század három kiemelkedő személyiségének érdemeiről. El kell terelni a figyelmet Adolf Hitler Németországának és Benito Mussolini Olaszországának gazdasági, szociális és kulturális eredményeiről. A magyar pedig ne akarjon tudni vértanújának, Szálasi Ferencnek művéről, arról az általa kidolgozott eszméről, a "legmagasabb fokú magyarságról", a hungarizmusról, amelynek segítségével a Kárpát-medencének a nemzetközi zsidó által egymással szembe fordított népei újra egymásra találva építhetnék fel jövőjüket. Bőven elég neki, ha azt a hazugságot böfögi vissza, miszerint: "gazember volt, aki ki akarta irtani a zsidókat". "Legmagasabb fokú magyarság, mi?" "Szélsőséges  nacionalizmus?"  "HÁT- NEM- EM-LÉ-KEZ-TEK, HOGY- HO-VA VE-ZE-TETT?"
És arról sem felejtkezhetünk el, hogy a gázkamra-mese megszületésével szépen a háttérbe tudják szorítani a valóságban ténylegesen megtörtént angolszászok által elkövetett, kifejezetten a civil lakosság ellen irányuló terrorbombázásokról (Drezda, Hamburg, Hirosima stb.), valamint a szovjetek elképesztően kegyetlen barbárságairól szóló dokumentumokat, beszámolókat. A II. világháború vége után a szövetségesek által felügyelt koncentrációs táborokban a német, magyar és egyéb nemzetiségű hadifoglyok sérelmére elkövetett atrocitásokat pedig szinte teljesen elhallgatja a hivatalos történettudomány. A kevés számú, szörnyűségeket feltáró munkák történelmietlennek, tudománytalannak bélyegezve maradnak távol a tömegektől.
További kommunikációs fegyver a holokausztisták eszköztárában, hogy a dogmát megkérdőjelezőket az áldozatok emlékének megsértésével, meggyalázásával vádolják. Ez is egy orbitális hazugság a részükről bármennyire is hatásosan és ellentmondást nem tűrően van hangoztatva. Éppen ezért ezt a hamisságot is könnyedén leplezi le a felkészült revizionista. Ugyanis azzal, hogy azt állítom, hogy X.Y. nem elgázosítás következtében, hanem mondjuk tífuszjárványban vagy egyéb betegségben hunyt el, még nem sértem meg az emlékét. Csak akkor követném el a holohívők által sugallt bűnt, ha annak a véleményemnek adnék hangot, hogy X.Y. egy aljadék volt, megérdemelte sorsát. Ebben az esetben is csak akkor vétkeznék, ha nem lenne igazam és egy valójában jellemes, tiszta embert áztatnék, bár az érzéketlenség kritikája a hozzátartozóval szemben már alappal lenne rámhúzható, bármilyen ember is volt az elhunyt. Ez azonban már nem tartozik a tárgyhoz.


Robert Faurisson
Muszáj reagálnunk a holokauszt-hiedelem híveinek azon "érveire" is, amelyek szintén komoly ütőkártyának tűnnek a kezükben, mindaddig, amíg közelebbről meg nem vizsgáljuk és porrá nem zúzzuk őket. Az egyik nagyjából így szól: aki nem hisz a holokausztban, gázkamrákban, az utálja a zsidókat. Majd rögtön utána kapcsolva vagy külön használva jön a másik, liberálisul, felvilágosodva, valahogy eképpen fogalmazva: vannak emberek, akik a félresiklott életükből fakadó frusztrációik hatására hajlamosabbak másokban keresni a hibát, ami sokszor olyan fokú gyűlöletté erősödik bizonyos népcsoportok iránt, amely érzés elborítva az elmét tagadni kezdi a nyilvánvaló történelmi tényeket. Mit jelent ez a gyakorlatban?

Azt, hogy ha olyan jogos, de eretneknek számító kérdéseket merünk feltenni a hivatalos holokauszt-álláspont képviselői felé, mint pl.: "tudnak-e mutatni olyan törvényszéki bizonyítéknak számító boncolási jegyzőkönyvet, ami azt igazolja, hogy a képfelvételeken közölt hullák elgázosítás következtében hunytak el?" vagy "tudnak-e mutatni akár csak egyetlenegy nemzetiszocialista vezető által aláírt dokumentumot (parancsot, tervet, költségvetést), ami bizonyítaná az államilag elrendelt népirtást?" akkor az ellen szemrebbenés nélkül vágja az arcunkba, hogy: "te utálod, gyűlölöd a zsidókat", "elhagyott a feleséged, elvesztetted a munkahelyed, nem tudtál haladni a korral, és az ezzel járó keserűség a szélsőségesek irányába sodort, bla, bla".
Tehát a történelmi tantételt megkérdőjelező érvekkel szemben - a kulturált vita szabályait felrúgva - nem a kérdésre választ adó érveket állítanak, hanem személyeskedés felé terelnek, és amennyiben sikerül a fondorlatosan behálózó taktika (vitapartnerünknek folyamatosan a szavába vágni, törekedni arra, hogy gondolatmenetéből kizökkenjen, kérdésre kérdéssel válaszolással megzavarni, hangunkat felemelve nyomatékot adni "igazunknak", lásd a büdöscigányok módszereit) szerint magyarázkodásra bírni, vagy sodrából kihozva "szélsőséges" kijelentésekre ragadtatni a holocáfolót, akkor nyerő helyzetbe kerülnek, hisz sikerült a kényes feltevésekről elterelniük a szót, valamint az irányítást végleg átvéve, magukat "haladó szellemiségű", "európai gondolkodó" címkékkel felruházva fölényesen észt osztva, mutató ujjukat az égbe tolva figyelmeztetve kijelenteni, hogy: "ennek az eszmének a nevében irtották ki emberek millióit". Továbbá gusztustalan húzásaikkal egy életre elvehetik a kedvét a további vitáktól a nem elég kitartó igazságkeresőnek.
A holovallást hirdető manipulátoroknak köszönhetően világszerte több száz milliónyi szürkeállományba tokosodtak be az alábbi gondolatok: "Nem a számok a fontosak, ha csak egy ember is meghalt, már az is ugyanolyan tragédia" - nyilatkoztatja ki a szabadelvű, amivel akár zavarba is hozhatná a holocáfolót, mivel ezzel a kijelentésével egy kisebb engedményt ad a lehurrogni szándékozott félnek azzal, hogy látszólag nem ragaszkodik a bűvös 6 milliós számhoz. Ez a retorika legfőképpen akkor hangzik el, mikor az ellen látja, hogy a másként gondolkodó igencsak felkészült a számok terén, és így szembesülnie kell az ezen a téren meglévő ellentmondásokkal.
Már hogy a fenébe ne lennének fontosak a számok? - tehetjük fel profánul a kérdést. Egyrészt ha pl. egy 8 fős család életben maradt tagjainak azt a szomorú hírt hozná a hírnök, hogy a családfő és 4 utód odaveszett egy buszbalesetben az sokkal nagyobb tragédia, mintha azzal állna a család elé, hogy csak 1 gyerek nem élte túl a karambolt. Másrészt pedig ha igaz is lenne a holovallás papjai által terjesztett nézet a népirtásról, akkor sem lenne mindegy, hogy a németekre milyen mértékben húzzuk rá a vizes lepedőt, mekkora mértékű gyilkosságsorozat vádjával ültetjük őket a vádlottak padjára. Harmadrészt ha annyira mindegy az áldozatok száma, akkor miért számít egyes országokban bűnnek a 6 milliós szám megkérdőjelezése?
Nem mehetünk el szó nélkül azoknak a szerencsétlen páráknak a "bizonyítási eljárása" mellett sem, akik így mondják meg nekünk a megdönthetetlennek hitt "bizonyosságot": " holokauszt volt, mert elvitték az ismerőseim rokonait, hozzátartozóit", "a történelemtanárom és a barátaim is mind azt mondják, hogy volt". Az első megnyilvánulásból világosan látszik, hogy az illetőnek még arról sincs fogalma, hogy mit képviselnek a revizionisták, nemhogy közülük akár egyet is meg tudna nevezni, ha már nagyon okosnak képzelve magát megmondja nekünk a tutit. A másként gondolkodók ugyanis nem "tagadják", hogy a "nácik" politikai foglyokat vagy származás alapján embereket vittek volna el, nem tagadják, hogy voltak koncentrációs táborok, ahol a deportáltakat dolgoztatták (nem mellékesen jegyezném meg, hogy fizetésért, lásd kapcsolódó publicisztikáink közül az egyes tételt), amire a háborús jog lehetőséget biztosít a hadviselő feleknek.

A revizionisták - és most kérünk fokozott figyelmet - azt cáfolják, hogy a Harmadik Birodalom fennállása alatt tervszerűen irtottak embereket, cáfolják a gázkamrák ezen célból történő használatát, bizonyos helyeken pedig a puszta létüket is.
Az az érv pedig ami abból indul ki, hogy ha minél többen állítanak valamit az annál inkább igaz már annyira szánalmas, hogy különösebb energiapocsékolás nélkül söpörhetjük félre, elég ha vitapartnerünknek megemlítjük, hogy szép hazánkban az elmúlt évtizedekben a nagy többség a módszeres agymosásnak köszönhetően bátran állított - és sokan közülük még ma is állít - olyan sületlenségeket is mint pl. a következők: "a magyarság a finnugorokkal szoros vérségi és nyelvi kapcsolatban áll", vagy: "1956-ban a horthysta-fasiszta nyilas csőcselék irtotta a becsületes magyar kommunistákat, ellenforradalom volt, mert a fennálló törvényes rendet akarták megdönteni", vagy: "Trianont megérdemeltük, mivel rossz oldalra álltunk a világháborúban, a nemzeti kisebbségeket pedig elnyomtuk". A történelemtanárok jelentős része egzisztenciális ellehetetlenüléstől való félelmében még ma sem taníthatja az igazat bizonyos tantételek esetében, a holokauszt hivatalos verziójának megkérdőjelezése pedig még tanórán kívül sem ajánlatos számukra.


Van money bőven a gépezet működtetésére

Ellenségeink óriási erőforrásokkal rendelkeznek, kezükben a világ hírközlő szerveinek jelentősebb részével. Ezért aki a revizionisták oldalán szeretne harcba indulni a szellemi terroristák elleni, virtuális síkon vívott háborúba, annak alaposan fel kell készülnie, pontosan ismerve a holokufárok manipulációs tevékenységének módszereit, gyenge pontjait. Elkeseredésre semmi okunk, mi sem állunk olyan gyengén, mint ahogy az első ránézésre tűnik. Az igazság a mi oldalunkon van, törekednünk kell a megismerésére, hogy egyetlenegy holokauszt-szélhámos se tudjon fogást találni rajtunk. Nekünk, magyaroknak a hihetetlenül gazdag nyelvünk is sokat segít a harcban, gondoljunk csak arra, amikor a mára már teljesen nevetségessé váló holotantételt kell nevesítenünk: holokamu, hollókoszt, kamukauszt, holohiedelem, stb. A hatalmas ellenszélben pedig mindig édes a küzdelem.

A holo-fenevad több évtizednyi hódító hadjárata után 1974-ben szenvedte el az első komolyabb csapást. Ekkor jelent meg Richard E. Harwood: Did six million really die? című könyve. Amit kisebb hibái ellenére is bátran ajánlhatunk a téma iránt érdeklődőknek. Magyarországon A hatmilliós zsidó mítosz nyomában címmel került forgalomba. A pénzdiktatúrát üzemeltető háttérhatalom szolgálatában álló könyvhálózatokban hiába is keresnénk, honlapunkon azonban természetesen megrendelhető.
A kiváló könyv ellenére a holomonstrum tartópilléreinek megrogyására a 80-as évek közepétől a 90-es évek elejéig tartó időszakban kerül sor. Köszönhetően Fred Leuchter gázkamra-kutatónak/szakértőnek,

Fred Leuchter
és Germar Rudolf vegyésznek (az Isten áldja meg!), valamint az olyan bátor és kitűnő revizionistáknak (értsd: másként gondolkodó, a hivatalostól eltérő álláspontot képviselő), mint a német Ernst Zündel; a francia professzor, Robert Faurisson; a zsidó(!) származású David Cole; vagy a brit történész, David Irving.
Bevezető írásunk nem érhet úgy véget, hogy a fentebb említetteken kívül nem tér ki a holo-hazugság leleplezésében szintén elévülhetetlen érdemeket szerzők neveire, a teljesség igénye nélkül: az úttörő francia, Paul Rassinier, aki politikus, tanár és meggyőződéses pacifista volt; George Lincoln Rockwell, amerikai politikus; a szintén amerikai Arthur Butz, az elektromérnöki tudomány professzora; Carlo Mattogno, olasz publicista; a svájci tudós és kutató, Jürgen Gráf; Horst Mahler, német ügyvéd; a francia agrármérnök, Henri Roques(valódi neve Henri Jalin); Richard Krege, ausztrál mérnök; Sylvia Stolz, német ügyvédnő; Günter Deckert, weinhemi gimnáziumi tanár; Gerd Honsik osztrák író, költő (gyakran nevezik Európa legüldözöttebb költőjének); a német bíró, Wilhelm Staeglich; Léon Degrelle, belga háborús hős; a francia publicista Serge Thion; a német-amerikai publicista és történész, Walter N. Sanning; az amerikai David Duke, író, Lousiana állam egykori képviselője; Siegfried Verbeke, belga, ő volt a főszerkesztője 1998-ig a „Vierteljahreshefte für freie Geschichtsforschung“ (negyedévi folyóirat a szabad történelemkutatásért) című talán legszínvonalasabb revizionista kiadványnak; a francia illetőségű Roger Garaudy, aki tulajdonképpen baloldali marxista politikai gondolkodó, de mivel szintén cáfolja a holokausztot, ezért nemes egyszerűséggel szélsőjobboldalinak titulálják a zsidók; Gaston-Armand Amaudruz, svájci publicista; Fredrick Töben, ausztrál történész; Mahmúd Ahmadinezsád, Irán elnöke; az osztrák Wolfgang Fröhlicht; a francia Vincent Reynouard.

A zsidó hazugsággyárral szembeni küzdelem harcosai ők, munkájuk nyomán az igazság szép lassan utat tör a fény felé
Korunk hősei ők, akik előtt valamikor, remélhetőleg a közeljövőben a kultúrateremtő, gondolkodó fehér ember zászlóhordozó örökösei egy hírességek csarnokának felhúzásával, és az abban tiszteletükre felállított szobraikkal hajthatnak majd fejet.
Többségük az igazság kimondása miatt már elszenvedte vagy jelenleg is szenvedi börtönbüntetését. Nekik köszönhetően ma már súlyos tájékozatlanság, műveletlenség, vagy aljas történelem-hamisítás szükségeltetik az olyan feslettnek bizonyult dogmák hangoztatásához, mint pl.: "a nácik ki akarták irtani a zsidókat" vagy "a nácik tömegesen gázosítottak el zsidókat".
Az ő munkájuknak és példamutatóan bátor, önfeláldozó kiállásuknak gyümölcse, hogy napjainkban a hivatalos holokauszt-elmélet szekértolói folyamatosan kénytelenek engedményeket tenni, hónapról-hónapra változik az a verzió, amit feltétel nélkül el kell fogadnunk "történelmi igazságként", a hazugság zsoldjában álló "történészeik", megmondóembereik elénk rakott bizonyítékai pedig nem bírnak ki egyetlen független tudományos vizsgálatot sem, életbenmaradásukat kizárólag megfélemlítő törvényekkel megtámogatva lehet még ideig-óráig biztosítani. Bírálóit, kritizálóit, cáfolóit csak a nevetséges holokauszt-tagadás vádjával tudják bíróság elé állítani.

Germar Rudolf mintát vesz a falakból hidrogén-cionid után kutatva, ami a Cyklon B hatóanyaga, a laborvizsgálatok csak minimális mértékben mutatták ki, ezzel a gigahazugság mattot kapott

Alapmű
Mi, magyarok is büszkék lehetünk, hiszen a Wass Albert által izzó magyarságúnak tartott Marschalkó Lajos az óriási kutató munkáról bizonyságot tevő, valamint az összefüggésekre briliánsan rámutató, tényfeltáró Világhódítók című 1957-ben(!) megjelent könyvében már nyitogatja a figyelmesen olvasók

Alföldi Géza
szemeit, pedig hol volt még akkor a revizionisták számára nagy segítségül szolgáló, a fals holoépítmény számára viszont a halált jelentő internet! Alföldi Géza pedig egészen páratlan tettet vitt véghez, ő már nemcsak utalgatott a vérlázító disznóságra, hanem 1958-ban Mauthausenbe utazva oknyomozott és tényfeltárt, amelynek eredményeként egy egészen fantasztikus bűnügyi riporttal gazdagította a revizionista történetírást. Munkája hatalmas vihart kavart világszerte, de az idő őt igazolta. (Lásd alább, kapcsolódó anyagainknál a tanulmányok között az 5. cikket.)



Gerd Honsik, az üldözött költő
Amennyiben az itt olvasottak hatására azt kérdezné a magát jól informáltnak, a közügyek terén tájékozottnak gondoló olvasó, hogy: "Hogy lehet, hogy ezekről a szakemberekről és kutatási eredményeikről még nem hallottam?". Akkor a válaszunk az, hogy a magát előszeretettel "középen állónak", "párfüggetlennek", "politikailag semlegesnek" beállító kereskedelmi és közszolgálati médiumok legalább akkorát hazudnak az előbb felsorolt jelzőikkel, mint amikor azt állítják, hogy: "a programot a piac igényeinek megfelelően állítják össze", "a tulajdonos nem szól bele a program összeállításába és a műsor szerkesztésébe". A gázkamra-csalás esetében is különösen szembeötlő, hogy a különböző bulváros szenzációk, sztárnak kikiáltott senkik bemutatására bő nyálcsorgatás közepette lecsapó programigazgatóik - mondván, hogy az embereket, tehát a piacot ez érdekli - ingerküszöbét hidegen hagyják a holorevizionisták tanulmányaiban olvasható, valóban szenzációsnak tekinthető, ezért a közérdeklődésre joggal számot tartó megállapítások, bizonyítékok.
Ellenben amikor arról kell hírt adni, tudósítani, hogy hol és mikor kérték kiadatásukat, fogták perbe, vagy éppen hány évre ítélték el őket, akkor a sajtó képviselői komoly aktivitást és érzékenységet mutatva foglalják neveiket olyan negatív szövegkörnyezetbe, ahol záporoznak a "holokauszt-tagadó", "gyűlöletkeltő" vagy "uszító" jelzők.
Nyugodtan válaszolhatjuk a fentebb feltett naivnak tűnő olvasói kérdésre, hogy: a nemzetközi háttérhatalom tulajdonában lévő, és ezáltal politikai irányítása alatt álló médiának nem érdeke a holocsodafegyver gyengítésére, megsemmisítésére szolgáló információk bemutatása, sőt kifejezett célja a bizonyítékok és eredmények elhallgatása, - a honlapunkhoz hasonló szellemiségű, ténylegesen független és szabad orgánumokról való kiszivárgásuk esetén pedig - hiteltelenítése, nevetségessé tétele, a tanulmányokból részleteket kiragadva történő lejáratása.

Jól jegyezzék meg a hazugság húsosfazekából kétpofára lakmározók: az igazság akkor is igazság marad, ha azt egyetlenegy szem sem látja! Az állítólagos holokauszt esetében azonban, a fényt hozó revizionistáknak köszönhetően, ma már világszerte több millió pislogó figyeli, ahogy a valóság lassan de biztosan utat tör magának, miközben nem foglalkozik tagadóinak érzékenységével. Az igazságszolgáltatást pedig senki sem kerülheti el, arra előbb vagy utóbb sor kerül.


Sylvia Stolz
Szerkesztőségünk a hősök előtt is tisztelegve nyitja meg ezt a dossziét, ezzel is hozzájárulva a szörnyeteg minél előbbi térdre kényszerítéséhez. Olvasóinkat pedig arra kérjük, hogy ismerjék meg és okosan terjesszék a tényeket, hogy a világgyarmatosítók méregfogait az igazság hirdetésével végleg kitörhessük, így adva lehetőséget egy jövőbeni egészséges társadalmi párbeszéd kialakulására.

Siegfried Verbeke

Mi is tehetünk azért, hogy utódaink egyszer majd úgy emlegessék a "holokausztot", mint egy rafináltan összerakott kártyavárat, mely páratlanul hosszú ideig történő fennmaradását csak a szólásszabadságot terrorral elnyomó diktátoroknak, és az őket vazallusként szolgáló álliberálisoknak, álértelmiségieknek köszönheti. Minden hazugságnak meg kell dőlnie egyszer, az igazság napfényre kerülésével pedig lehull a judeoliberális "demokraták" álarca, mindenki előtt világossá téve, hogy kik is az igazi szélsőségesek.

Isten óvja a fehér fajt, és szabadítsa meg árulóitól!
Kuruc.info

Mint a Titanic, úgy süllyed el hazug világuk

Történelmi kuriózum portálunkon, történészek vitája a "szentséges" "holokauszt" kérdésében - Perge Ottó kontra Karsai László

Publicisztikák:

Dicsőség a hősöknek! Bemutatjuk a holokauszt-csalás leleplezőit:
- I. rész: Paul Rassinier - A holokauszt-revizionizmus atyja
- II. rész: Robert Faurisson - Korunk legnagyobb szellemi kalandora
- III. rész: Ernst Zündel - A modern inkvizíció elleni küzdelem egyik élharcosa
 - IV. rész: Fred Leuchter - Az auschwitzi „gázkamrák” titkainak tudója
- V. rész: David Irving - A kalandos életű történész
- VI. rész: Arthur R. Butz: - Nincs elefánt a pincében
- VII. rész: Carlo Mattogno: - A szövegelemzés és -kritika szakértője
- VIII. rész: Jürgen Gráf: - Aki Moszkvába menekült a holorendőrség terrorja elől
 
Leleplezett holokauszt-szélhámosok:
 
Lipusz Zsolt írásai:
 
Dr. Nagy Levente írásai:

Perge Ottó írásai:
 
 
Olvasói ötletek:
 
Rövid hírek külföldről:
 
Videó:

Holokauszt-inkvizíció:

Az inkvizíció magyar üldözöttjei:

Zentai Károly

- Koncepciós per készül: 1948-as zsidó hazugságok alapján ítélnék el Zentait

A két üldözött magyarról szóló híreinknek csak egy részét tüntettük fel dossziénkban, akit bővebben érdekel ügyük alakulása használja keresőnket.


Extra itthonról:
 
Hollókoszt gyerekeknek:
 
Egy kis lazulás zárásként:
 
Portálunk által ajánlott könyvek + DVD a témában: 
 

ROBERT LENSKI
A HOLOCAUST A TÖRVÉNYSZÉKEN (AZ ERNST ZÜNDEL-ÜGY)
Már húsz éve folyik a nagy holokauszt-eretnek per. Jelenleg német földön a harmadik fordulót küzdik. A második fordulót Ernst Zündel, az eretnek, kiütéssel nyerte meg 1988-ban Torontóban. Most a holocausthívők a máglyát rakják Németországban, mert az eretneket meg kell égetni. Ez a könyv a második forduló kiütéses győzelmének lebilincselő krónikája, közel hatvan képpel, és a holocaustvallást megsemmisítő tanúvallomásokkal.  
 

RICHARD E. HARWOOD
A HATMILLIÓS ZSIDÓ MÍTOSZ NYOMÁBAN
A klasszikusnak számító mű a második világháborús angol háborúgépezet propagandaosztályának egyik máig élő rémhírét, a gázkamrák, illetve a holokauszt legendáját szedi ízekre szigorúan tudományos módszerrel. Az alapos vizsgálat után a legendából nem marad más, mint aminek készült: gyermeteg rémhír és a nem-zsidó társadalmat terrorizáló és zsaroló fegyver.
 

LARS ADELSKOGH
EGY ÜRES ZSÁK NEM ÁLL MEG MAGÁBAN
Az auschwitzi „gázkamrákban” történt „megsemmisítés” mítosza
„A ’gázkamrákban’ történt tömeggyilkosságokról szóló mítosz, jobban mondva hazugság pusztulásra van ítélve. Egyre több gondolkodó ember látja be, hogy valami bűzlik a ’megsemmisítésről’ mondott történetben. Mert miféle történelmi igazság az, amelyet a tömegtájékoztató eszközökben való szüntelen kürtölésükkel és a kritikus hangok elleni büntetőtörvényekkel kell fenntartani? Amint Thomas Jefferson mondta:
"Csupán a hazugságnak van szüksége a kormány támogatására. Az igazság megáll egyenesen a saját erejéből."
Honfitársa és kortársa, Benjamin Franklin hozzátehette:
"Egy üres zsák nem áll meg magában."
A ’megsemmisítésről’ szóló mítosz egy ilyen üres zsák. Csak akiből hiányzik a belátás, annak tűnhet úgy, mintha lenne valami tartalma. De mindenkinek, aki a valóságos viszonyokról, más szóval a „gázkamrákra” vonatkozó tárgyi és dokumentáris bizonyítékokról, valamint a tanúbizonyságokról ismereteket szerez, elkerülhetetlenül arra a következtetésre kell jutnia, hogy az ezekkel a rémítő gyilkos gépezetekkel kapcsolatos elképzelés minden valóságtartalmat nélkülöz.”
Kapcsolódó: Lipusz Zsolt könyvismertetője

ANONYMUS
TILTOTT IGAZSÁG
A német szerző névtelenül kényszerült megjelentetni történelmi tanulmányát, mert Németországban és számos más államban törvény tiltja a huszadik század legnagyobb történelmi csalása körüli legújabb kutatások eredményeinek ismertetését. Érvei elsöprők, bizonyítékai pedig vitán felüliek. A tanulmány egyszerűen szenzációs.



NAPFÉNYRE KERÜLT AZ IGAZSÁG! LELEPLEZTÉK AZ AUSCHWITZI CSALÁST!
DAVID COLE INTERJÚJA FRANCISZEK PIPERREL
AUSCHWITZ SOKKOLÓ TANÚSÁGA!
ÁMÍTÁS ÉS VALÓSÁG!
MINDEN IDŐK LEGMEGDÖBBENTŐBB DOKUMENTUMFILMJE
Lásd, halld, és győződj meg magad! Milyen történelmi tények alapján cáfolják a világ legképzettebb zsidó és nem-zsidó történészei az auschwitzi gyilkos gázkamrák létét. Igen, ez az a dokumentumfilm, amit feljelenteni többször is lehet, de megcáfolni egyszer sem! Színes, 60 perc.